A beszélgetőkör volt az amelyiket elsőként bevezettem a Búbánatvölgyi táborból hazaérvén 1988 áprilisában. A kezdeti bizonytalanságok után, hogy mennyi ideig tartson? Miről szóljon? Hogyan működjön, a kisérletező tapogatozás elve alapján (ami szintén egy Freinet elv) rendeződött bennem mikéntje, módszere, ideje, helye, s fajtáira is rátaláltam. Saját élményeimből indultam ki, amit Búbánatvölgyben megéltem , átéltem.
Megérkeztem gyermekeimmel 1988 április 1-én Búbánatvölgybe harminc, számomra teljesen ismeretlen pedagógus közé, ismeretlen helyre, s az egészről csak annyit tudtam, hogy más lesz mint a szokásos pedagógus továbbképzések. Minden figyelmemet arra irányítottam amit, magam körül tapasztaltam, másrészt arra, hogy ezek az ingerek, helyzetek milyen érzéseket váltanak ki belőlem, hogy hatnak rám?
Megérkeztem gyermekeimmel 1988 április 1-én Búbánatvölgybe harminc, számomra teljesen ismeretlen pedagógus közé, ismeretlen helyre, s az egészről csak annyit tudtam, hogy más lesz mint a szokásos pedagógus továbbképzések. Minden figyelmemet arra irányítottam amit, magam körül tapasztaltam, másrészt arra, hogy ezek az ingerek, helyzetek milyen érzéseket váltanak ki belőlem, hogy hatnak rám?
Az előadásokhoz, passzív be és elfogadáson működő korábbi továbbképzés- élményeim teljesen új formával gazdagodtak attól perctől kezdve, hogy 30-an körbeültünk. Szakmai vezetőink is beültek közénk, dr Horváth Attila és Galambos Rita, így létre sem jöhetett az a távolság tartó viszony ami az előadó és a befogadó közt mindig is kialakul egy szemben ülő elrendezésnél. Persze a szemben ülésnek is van helye pl. előadások alkalmával a Freinet pedagógiában, csak az ember már tudatosan használja. Ami így szakmai megfontolás lesz már, és nem egy eleve elrendelt alá-fölé rendteltségi viszony tükröződése.
Ha csak egyetlen esetre korlátozódott volna a beszélgetőkör, akkor, olyan felszínes ismeretekkel indultam volna haza hogy, elég körbeülni, és mindenki elmondja amit kérdeznek tőle, a vezetők meg tájékoztatást adnak a további teendőkről, feladatokról s ennyi.
Azonban a tábor ideje alatt naponta 2-szer : reggel és este körbeült a teljes csapat, és nap közben meg a műhelyek kisebb létszámú egységei is körbeülve kezdték el munkájukat.
Nagyon hamar kiderült, hogy bizony érzelmileg igen erőteljes hatása van az emberre.
Másrészt az is, hogy nagy különbségek vannak a beszélgetőkörök között.
- Vannak amelyek egyfajta közös nevezőre hozással működnek. (élmények, érzések megosztásával a belső akadályok félreállításával
- Vannak amelyek -a ma oly divatos ötletrohamokhoz hasoníthatók, amikor is- egy feladat megoldása érdekében mindenki szabadon ötletel
- Vannak amelyek a munka, elvégzendő feladat megszervezésre érdekében az egyéni erősségek, gyengeségek, hangulatok, pszichés, vagy fizikai állapotok szerint a munkamegosztást szolgálják
- Vannak amelyek egy probléma, konfliktus megbeszélésére jönnek létre
- Vannak amelyek a lezárást szolgálják egy műhely, feladat, továbbképzés végén, ahol mindenki elmondja, hogy a kitűzött, vállalt, gondolt célhoz képest mit valósított meg.
- Vannak amelyek egy közös munka elindítása miatt jön létre
- Van mikor szokásrend miatt
- Van amikor a vezető, vagy egy csoport akarja , hogy része legyen a napnak
Egy iskolai osztályban ezek a formák, színek ugyanúgy megjelentnek egy idő után, mint ahogy azt a táborban tapasztaltam. S nagyon jó volt, hogy tudtam- mert átéltem- hogy vannak ilyen különbségek helyzetek, s mindegyik más megközelítést is igényel a tanító részéről.
Az adaptációm első szakaszában természetesen ezek felismerése fontos iránytű volt számomra. Bátrabban mertem dönteni egy pár hónap után arról, hogy meddig tartson a reggeli beszélgetőkör. S hogy az szabad témájú, vagy épp ellenkezőleg kötött témájú legyen.
Fizikai szinten beszélgetőkört létrehozni önmagamban nem különösebben nehéz dolog. Körberakott székekkel máris kész a kör.
- De ez még csak egy forma, ami vagy megtelítődik igazi KÖR tartalommal vagy nem. MIit is jelent ez a fogalom, hogy KÖR?
- A KÖR MINDEN PONTJA EGYENRANGÚ !
- Azaz minden vélemény, álláspont egyenrangú. Az is amelyik tetszik és az is amelyik nem.
- Mert ha igazán jól működik egy kör akkor ott mindenki ki meri mondani az ellenvéleményét is, vagy a többiekhez képest más megközelítését egy adott helyzetről, mert tudja - tapasztalati szinten- hogy nem jelent számára egzisztenciális kockázatot.
- Mert tudja,- hiszen tapasztalatot szerzett már róla - hogy nem fogják kinevetni, kicsúfolni, lenézni, megalázni.
- Bízhat a csoport vezetőjében, bízhat a társaiban a téren, hogy meghallgatják érveit, indokait és átgondolják annak tartalmi részét.
- Bízhat abban, hogy meggyőzni és nem legyőzni akarják.
- Bízhat abban, hogy indulhat más úton egy probléma megoldásában, mert nem az egyszerre lépés, hanem a probléma megoldása a cél.
Persze első, második osztályban még nem merülnek fel nagyobb horderejű problémák, feladatok, de harmadik .negyedik osztályban már bizony előjönnek komolyabb nézeteltérések a megközelítésekben is.
Az első két év inkább a napi élmények elmondásának .a bizalom gyűjtésnek időszaka a beszélgető köröket tekintve. Ha az jól működött, akkor a harmadik negyedik évfolyamos tanulók már igencsak meglepő, s mély gondolatokat adnak át a közösségnek egy -egy ilyen beszélgetés alkalmából.
Nem egyszer igen felemelő, de egyben megrázó élményben volt részem ez által.S kivétel nélkül azt tapasztaltam, , hogy ezek a kis közösségek pontosan tudták, hogy társaikban bízhatnak. Elmondhatják amit gondolnak. Pontosan tudták, hogy hol van a határ az ugratás és a megalázás között, s nem lépték át. Pontosan tudták, hogy mik a fontossági szempontok egy esemény, vagy helyzet megítélésében. Volt rá példa, hogy szorongva ültem egy-egy élmény, vagy esemény meghallgatása után köztük, félvén, hogy nem fogják megérteni az élményt mesélő helyzetét, s olyant mondanak majd ami fájdalmat, meg nem értettséget. elutást jelenthet a mesélőnek. S nem volt rá példa, hogy ez történt volna. Arra viszont igen, - nem egyszer- , hogy a könnyeimet nyeltem bölcsességük, tisztán látásuk, szolidaritásuk, empátiájuk kapcsán meghatódottságomban.
Beszédroblémás, disz-es, kis létszámú osztályomban is folytattam a Freinet technikák alkalmazását 2000-től .
Az esélytelenek nyugalmával, de lelkesen készülve indultunk a CANON Digitális osztály pályázatára 2005-ben. Amit legnagyobb örömünkre és meglepetésünkre megnyertünk.
Az osztály életének bemutatása volt a feladat, s címadónak a beszélgetőkört választottuk ki. Amihez az osztály egyik tanulója készített számítógépen, rajzot is.(ami fent látható) Aki próbált már a számítógép egerével rajzot készíteni szabadkézi vonalakkal, gondolom értékeli, ennek a rajznak a nagyszerűségét egy 9 éves diáktól.
Nem egyszer igen felemelő, de egyben megrázó élményben volt részem ez által.S kivétel nélkül azt tapasztaltam, , hogy ezek a kis közösségek pontosan tudták, hogy társaikban bízhatnak. Elmondhatják amit gondolnak. Pontosan tudták, hogy hol van a határ az ugratás és a megalázás között, s nem lépték át. Pontosan tudták, hogy mik a fontossági szempontok egy esemény, vagy helyzet megítélésében. Volt rá példa, hogy szorongva ültem egy-egy élmény, vagy esemény meghallgatása után köztük, félvén, hogy nem fogják megérteni az élményt mesélő helyzetét, s olyant mondanak majd ami fájdalmat, meg nem értettséget. elutást jelenthet a mesélőnek. S nem volt rá példa, hogy ez történt volna. Arra viszont igen, - nem egyszer- , hogy a könnyeimet nyeltem bölcsességük, tisztán látásuk, szolidaritásuk, empátiájuk kapcsán meghatódottságomban.
Beszédroblémás, disz-es, kis létszámú osztályomban is folytattam a Freinet technikák alkalmazását 2000-től .
Az esélytelenek nyugalmával, de lelkesen készülve indultunk a CANON Digitális osztály pályázatára 2005-ben. Amit legnagyobb örömünkre és meglepetésünkre megnyertünk.
Az osztály életének bemutatása volt a feladat, s címadónak a beszélgetőkört választottuk ki. Amihez az osztály egyik tanulója készített számítógépen, rajzot is.(ami fent látható) Aki próbált már a számítógép egerével rajzot készíteni szabadkézi vonalakkal, gondolom értékeli, ennek a rajznak a nagyszerűségét egy 9 éves diáktól.
Az első-kimondottan már teljesen FREINET -módszerrel tanított osztályom vezetése során alakítottam ki magamnak egy technikát arra, hogy hogyan őrizzem meg magamnak a a beszélgetőkörben elhangzottakat. Hiszen sokszor olyan dolgok hangzottak el amik jól kapcsolhatók voltak valamelyik tananyag részhez.
A műszak befejeztével (azaz 4 órával a beszélgetőkör után) leültem egy papír lappal kezemben és megpróbáltam feleleveníteni az ott elhangzottakat. A kis körök a gyerekeket jelölték,- s mivel vizuálisan rögzítek sok mindent az agyamban- , gondolatban végighaladtam a körön otthonm s leírtam röviden ami eszembe jutott a reggel elhangzottakból. Pár hetes gyakorlás után sokkal több mindent tudtam felidézni, mint az első hetekben.Jó tréning volt az agyamnak , s jó jelző rendszer si önmagamnak, ha nem jutott eszembe valakinek a mondata, akkor rá kellett döbbennem, ho nem figyeltem úgy rá mint a többire. Ami pedig fontos. Meg kellett keresni magamban az okát ennek a figyelem kiesésnek, hiszen Ő pont olyan fontos tagja az adott osztálynak mint a többi. Joga van ahhoz, hogy egyenrangú, egyenlő értékű legyen az ő gondolata a többiével. két -három hét alatt sikerült olyan szintre növelnem a figyelmemet ezen idők alkalmával, hogy 4-5 óra múlva is le tudtam pontosan írni az elhangzotak lényegét.
Később egy másik technikát is alkalmaztam. Ott helyben írtam le, röviden az elhangzottak lényegét, az életünk könyvébe. Előtte a gyerekek választhattak matricát, kis képet, hogy aznap mik vagy kik lesznek Ők. Meg meg akartam tanítani Őket arra, hogy joguk van ahhoz, amit mondanak - és rögzítve van pl ilyen módon- kontrolálható lehessen általuk. Ezért a bekerülő pár szó vagy mondat, az Ő jóváhagyásukkal került leírásra, mert fontosnak tartottam akkor is, és most is, hogy a felelősségteljes megnyilvánulások taníthatók, tanulhatók, elsajátíthatók
Most , a fb, messenger, a féknyúz hatalmas elterjedésével látható csak igazán, hogy milyen fontos is ez a tanulási folyamat. S az is, hogy a Freient technikák nagyon is előrelátó, és maradandó értéket képviselnek.
