A beszélgető kört szokták a Freinet pedagógia egyik
jellegzetességének tartani. Kétség kívül fontos szerepet foglal el a mindennapi
életben, vannak pozitív és negatív oldalai egyaránt
A forma nem egyedül a Freinet pedagógia sajátja, mondhatjuk a legtermészetesebb „eszköz” közös dolgaink megbeszéléséhez. Ősi forma.
6-8 ember önkéntelenül, automatikusan kört alkotva
beszélget pl. busz megállóban, téren, szórakozó helyen, ha valami téma, esemény
összeköti őket éppen. A körben mindenki egyenlően jól látja, hallja a másikat , s a kialakul egy tér, amibe nem lehet csak úgy belépni.
Megvan a saját dinamikája a körben ülő/ álló beszélgetéseknek is
.
Ø Addig működik jól, amíg a közös
érdeklődés vagy bármilyen érdek fenntartja (pl. információkhoz jutás )
Ø Amíg minden tagja szót kap,
szót kaphat, ha mondani valója van, s ez nem jár kockázattal számára, Azaz nem
kell attól tartani, hogy bármilyen hátrány, megszégyenülés éri.
Ø Amíg minden résztvevője
szabadon dönthet arról, hogy egyáltalán megszólal-e vagy nem, s ennek sincs
negatív következménye.
Ugyanez a forma azonban lehet épp ellenkező hatású
is. Hathat súlyosan negatívan is, fenyegetően, ha a résztvevők egy részének,vagy akár egy tagjának az
a szándéka, hogy a kör egy, vagy több tagját „pellengérre állítsa”, megnevelje
vagy bármilyen más „erőfitogtatás” céllal nyomást akarjon gyakorolni a csoport egy, vagy
több tagjára.
Tehát maga a beszélgető kör léte vagy nem léte semmit sem
jelent. A lényeget a beszélgető kör minősége adja. Ami viszont a pedagóguson
múlik, s minden nap próba tétel elé is
állítja.
-
Mert mindig vannak olyan gyerekek, akik a végre megszerzett figyelmet
maguknál akarják tartani, jóval tovább, mint az a társaknak elviselhető lenne.
-
Mert az időhatárok mégiscsak korlátok, közé kell, hogy szorítsák a
beszélgetést.
-
Mert a metakommunikáció vagy megerősíti vagy, épp ellenkezőleg megkérdőjelezi
megnyilvánulásainkat, s persze a
gyerekekét is egymás szemében.
A beszélgető kör milyensége, a pedagógus
személyiségének tükre.
Tapasztalataim a beszélgető körrel kapcsolatban
o A gyerekek között mindig van,
akinek nem „szíve csücske” a beszélgető kör. Ez lehet időszakos, vagy
állandó hozzáállás is, viszont Tőle, tőlük fogjuk kapni azokat a fontos kritikákat, észrevételeket, amelyek
kapcsán beszélhetünk a csoport egészével
a - hogyan tovább? - kérdéséről a beszélgető kört illetően.
o Amikor a beszélgető kört ellenzők nyíltan megmondják, hogy Ők bizony nem akarnak mondjuk minden nap
körbe ülni és beszélgetni, kezdhetjük
hinni, hogy jól dolgoztunk.
Hiszen ha nyíltan, félelem nélkül mernek
„szembe menni” azzal amit a
többiek elfogadnak, akkor ott valóban toleráns , őszinte légkör
uralkodik.
o Hasznos, ha az ember kialakít magának, és gyerekeknek
is –egy jó rögzítési technikát a
résztvevők gondolatinak, véleményeinek rögzítésére. Eleinte ez én csak
magamnak rögzítettem, tanítás után, oly módon, hogy leültem és
rajzoltam annyi kis kört egy papírra
ahányan voltunk aznap , s igyekeztem
visszaemlékezni arra, hogy ki mit mondott. Később ezt úgy változtattam meg,
hogy mielőtt nekifogtunk volna
a beszélgetésnek mindenki, választhatott egy kis képet ami őt jelképezte aznap és azokat körbe ragasztva mellé írtam amit mondott. Ennek nagy előnye volt, hogy az
Életünk könyveibe így nyoma maradt a
témáknak, s szívesen olvasgatták később
is.
o A beszélgető kör gyakorisága, időtartama jó, ha
gyerekek igénye szerint változik,
mert így megőrzi helyét az osztály
életében, Nem lesz látszólagos időtöltés, hanem
valóságos tartalommal bír éveken
keresztül
o Egyetlen osztályom sem
volt a Freinet-s évtizedeim alatt
akiknél szakadatlanul,
változatlan formában működött volna beszélgető kör. Viszont minden beszélgető
körrel kapcsolatban nyílttá tett konfliktus, nagy segítséget jelentett a
konfliktusok természetes voltának elfogadásban, Vagyis jó gyakorló terep volt,
más jellegű problémák megfogalmazásához.
1 évfolyam 1990-91
3 évfolyam 1996-97
A
fentebb említett technikával -
rögzített - beszélgető kör 2007-ből 3. évfolyamon
