Montessori óvodában tett látogatásom 3 felvonása

Lehetőséget kaptam ma arra, hogy a Budapesti  Eszterlánc Montessori magyar- angol két  tannyelvű óvodában tartott  bemutató délelőttön részt vehessek.
 
Tizennégy éve  nem volt módom érezni, átélni ezeket a boldog, megnyugtató, munkával telt , nyugodt, hangulatban  zajló tevékenységeket csoport szinten. 
 
Igaz, hogy a Freinet  pedagógia és  a Montessori pedagógia között vannak különbségek, talán nem is kis különbségek, de   a gyerekekről vallott felfogás nagyon is hasonló, s ennek következtében a  gyerekek és a pedadógusok megnyilvánulásai is nagyon ismerősök voltak . 
 
Az eszközök meg nagyszerűek! Nincs olyan tanító szerintem, aki ne  vágyna  rá- ha ismerhetné - persze. A pedagógusi munka  tartalmi részéről már nem is beszélve! Úgy volt együtt a 20 gyerek és  3  pedagógus, hogy a gyerekekre kellett figyelni,  a pedagógusok folyamatosan segítetettek, itt-ott, de el is léptek azonnal a gyerek mellől  ha a "szerepük" véget ért az adott helyzetben.
 
Minden  matematika  eszköz a 10-es számkört szimbolizálta,  mindegyik 10  egységből állt. Hengerek, háromszögek, hasábok, kockák és  téglatestek, vagy mérőrudak. Mindegyik végtelenül egyszerű (- nek  tűnő), valójában a 10 -es mennyiség bevésést szolgáló , és a logikai gondolkodást igencsak megdolgoztató- fejlesztő eszközök.
A betűket tanító eszközök,  vagy a környezetismeretet jellemző eszközök is  hasonlóan  felépítettek.
Sokat készítenek a pedagógusok saját maguk is, hogy aktualizálják a gyerekek érdeklődéséhez.
 
Külön meg kell említenem az intézmény két vezetőjét, megálmodóját  . kik maguk köré  felépített  csapattal sikerre  tudják vinni Montessori  szellemiségét
 
Otthon éreztem magam.
 
Ismerős volt a hangulata, az eredményessége, a tér tagolása. (Külön  rész a rajzolásnak-festésnek-kézműveskedésnek- a tanulmányi dolgoknak, szerepjétékoknak.)
Ismerős volt a gyerekek elmélyült munkálkodása,  és egymás segítése. Minden  elérhető magasságban, és  rendben. S  vissza is került a gyerekek által a helyére, figyelmeztetés-kérés nélkül, természetes  reakcióval a játék  befejeztével.
 
Felemelő, boldogító délelőtt volt  ez ma nekem! S nagy tisztelettel gondolok a kollégákra , és munkájukra,  akik mindezt  biztosítják a   gyerekek   számára.

II.felvonás
Ma reggelre  megérettem valamit, amit évtizedeken keresztül nem értettem. Miért  írtak írásaikban a Freinet osztályaimat meglátogatók csupán a felszínről?

Mint ahogy előző bejegyzésemben én is, csak egy  egy általános hangulati  összefoglalót voltam képes "papírra vetni" holott élmények sokasága  töltött el. Talán a  Maslow piramis lehet az oka, (http://www.integralintezet.hu/olvasoszoba/az-onmegvalosito-ember/
 
Előbb ki kellett adnom magamból a Maslow féle 2. szint érzéseit ahhoz, hogy a szakmai  élmények  mélyebb  területeit is  papírra tudjam vetni. Pedig megpróbáltam tegnap is,   legalábbis  magamnak , valódi papírra írva, és nem ment. Képek cikáztak előttem, de egy  ép  mondatot sem tudtam  leírni róluk, holott pontosan tudtam, hogy mi miért volt  szuper abban, amit tapasztaltam.  ma reggelre  azonban  írhatóvá vált már bennem. Megvan a türelmem és összeszedettségem is  ahhoz, hogy részletesen  le tudjam írni a szakmai tapasztalataimat. 
 
Négy-öt év körüli kisfiú teríti le vékony kék szőnyegét nem messze  tőlem, kijelölve a  térben  azt a helyet amit most Ő  elfoglal magának tevékenységéhez. Talán mindenki számára  ismerős emlék még a felső tagozaton  használt demonstrációs  fekete - fehér  fa méter rúd.
No ez is ilyen, csak  nem fekete- fehér, hanem  piros -kék, s nem egy van belőle, hanem összesen  tíz darab. 10 cm-es, 20  cm-es 30cm-es  és így tovább az 1 méteresig.Mindegyik piros kék beosztással 10 cm-enként. 
Önállóan  dolgozik, szépen nagyság szerint egymás fölé helyezve az egyre  hosszabb rudakat. Mikor kész a kipakolással, még meg is igazítja a  bal szélén, egymáshoz az így keletkezett "építményt" azzal a természetességgel, ahogy azt egy  igényes  ember teszi. Lenyűgöz ez az egyszerű mozdulata, mert látom benne a  megszokottságot a harmóniára  törekvését.
 Ekkor telepedig le mellé a szőnyegre   az óvónő. s elkezdi a  "foglalkozást" vele, külön. Előrébb húzza kicsit az első  rudat (piros), s ráteszi egymás mellé zárt mutató és középső ujját, EGY mondja, majd ugyanezt a  két ujját vízszintesen végighúzza a rúdon és megismétli, hogy  egy.
Kicsit  megint   maga felé veszi még, és  lehúzza  a gyerek építményéből a a második rudat.
Megint összezárt mutató és középső ujjával "megszámlálja"  a két területet. Balról kezdve  ráhelyezi  ujjat középen a  csíkokra egymás után és  mondja  egy, kettő.
Majd  végighúzza  vízszintesen teljes  hosszában ujjat a rúdon és ezzel összegzi az eredményt : és mondja kettő .
 
Következik a harmadik  rúd , s megismétlődik ugyanez. Egy, kettő, három,  összesen  három.
A folytatás helyett azonban  zöld  lapok kerülnek elő egy dobozból amin  tenyérnyi nagy számjegyek vannak. Kiveszi az 1-et  ábrázoló lapot. Mutató ujját végighúzza a  számjegyen (úgy ahogy az írjuk) Melyik az  egy? kérdezi a kisfiútol, s  ő válaszul felemeli. Melyik a három?-kérdezi tovább, az ujjal is leírt számjegyet mutatva. S  a kisfiú kiemeli a hármas  rudat. Melyik a kettő? kérdezi  tovább a kolléga, s kisfiú felemeli a 2-es  rudat. Kevergetve  a mennyiségek sorrendjét a lapoknál  "eljátszák " még kétszer  háromszor ezt, s  gyerek végig  kiválóan  teljesítheti a feladatát.
Folytatja  a kolléga  a "számkörbővítés" : 4-5-6. Kezdve  az egységek számlálásával, összegzésével ahogy  az  az első  három mennyiség esetében is történt, majd  a számjegyek és mennyiségek azonosításával.
Itt már némi bizonytalanságok  vannak,de   a 4-es számkör azért  biztosnak tűnik a gyerek számra. Valószínűleg az ötös-s számkör kialakításában van épp. A számjegyekből sem kerül elő a  hatnál több. A kisfiú feladatául azt kapja, hogy helyezze a lapokat a megfelelő rúd elé, s az óvónő már el is ment mellőle, másik gyerekhez. A kisfiú pedig önállóan  szépen megcsinálja a  számjegy- mennyiség azonosítást és  hibátlanul elhelyezi lapjait a megfelő rudak elé. Majd hol egyik hol másik rudat veszi kézbe, forgatja, leteszi, számlálgatja a rajta lévő csíkokat. (közben egy látogató kislánya elveszi a 7-es  rudat előle- valószínűleg a testvére egyébként, és elviszi jó messzire tőle)  A kisfiú mikor  elégnek érzi a magának a  mennyiségek gyakorlását elkezdi visszapakolni a rudakat. A leghosszabbal, csakhogy közben egy kis  "mozgolódás"  történt  rudak között, mert  felemelve is kipróbálgatta, hogy  melyik milyen magas, s  felbomlott így a  sorrend.  Viszont  csak az 6-ig van jártassága a mennyiségekben. Hogy  megoldja a visszapakolás  feladatát   segítséget kér egy  idősebb társától , egy kislánytól.
 
Melyik a következő kérdezi?  a kislány gondolkodás  nélkül rámutat a 9-es  rúdra, de ezzel nincs  vége a folyamatnak megszámolja  neki 1,2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9. (átveszi, utánozza   a pedagógus szerepet. Nem elhinni kell  a választ, elelnrzésével  bizonyítja is, hoyg valóban az következik- talán saját magának is, de   kisfiúnak mindenkép.) Így a helyére  kerül a 9-es  rúd is.  A nyolcasnál is segítséget kér  tőle, s  megismétlődik ugyanez a jelenet. A hetes  rúd azonban nincs  a többi között.
 
 Elindul  megkeresni.  (halkan megmondom neki, hogy merre menjen) s megtalálva azt is  visszateszi a polcra.  A többivel már nincs  gondja , így  gyorsan egymás  elé kerülnek a polcon a rudak. Ha  a kék felé kerül bal oldalra, akkor   megfordítja, hogy a pirosak legyen minden  esetben a  bal szélen. Már csak az utolsó egyes  rúd van, hátra , de  mielőtt a végső helyére  tenné kipróbálja milyen lesz, ha mindegyiknek a végére odarakja ezt az egyes  rudat? Mikor ezt a kisérletét  is elvégezte  helyére rakja az utolsó rudat is , és  sétál egyet a teremben.

Én meg nagyon  boldog vagyok, hogy láthattam, ennek a kisfiúnak az  ismeretszerzési folyamatatát ezzel az egyszerű, de  nagyszerű montessori eszközzel, a  gyakorlatban.
 
Közben mások  más  eszközökkel  játszottak. Leterítve maguknak a saját területet jelző kék szőnyegeiket. Egy nála fiatalabb kisfiú, barna fa hasábokból épít  tízes sort magának. A fa hasábok különböző vastagságúak,  természetesen 10 különböző vastagsággal. A legvékonyabbat bizony már nem is könnyű a többi elé odahelyezni. Elégedetlen is eredményével építője. Eldönti az oszlopokat, s  elkezd inkább  a magasba  törni , tornyot épít.
A  barna téglatestekhez  tartoznak rózsaszín kockák is , abból is 10 különböző élhosszúságú, nagyon jól  variálható a   két  egység. Egy barna oszlop, egy  rózsaszín kocka kerül egymásra, építményében. Két oszlopsort épít  egymás mellett ily módon, s mikor nem tudja már elérni a tetejét, hozza  kisszéket és arra  állva felépíti a nála magasabb tornyait.
 
Egy  másik óvodás Napot épít egy sárga kör  köré rakható színes   lapokból, 10 különböző szín,10 különböző hosszúságú  sugár  rakható ki  az egyenlő méretű lapokból.
 
Hat éves korú kislány, nagyon elmélyülten  dolgozik  szőnyegén, az un. 100-as tálával. Valójában épp a nyolcas szorzótáblát  rakja  ki. Hasonló külsőre  az egyes  legó csíkokhoz, csak ez fából van. Mindegyik csíkon 8 kis  dudor van, amit  rendszeresen le is számol amikor új  oszlopot kezd , majd  alá  helyez annyi vele  egyező csíkot ahány elemet akar   megjeleníteni.  Alatta viszont fehér  csikokkal  jelöli az eredményt Pl a a két  nyolcas barna  csík alá   egy 10-es és egy 6-os  fehér oszlopocska kerül. A segítő 10-es  táblán megtalálja a keresett mennyiséget is ha szüksége van rá. A korábban testvére munkáját "átrendező csöppség" az ő munkáját átszabja egy óvatlan pillanatban, mire   az iskolás kor előtt álló kislány  feláll helyéről, odamegy a kislány anyukájához , s nagyon nyugodtan,  udvariasan  de határozottan kéri, hogy vigye el a szőnyegéről a kislányt.
Hát igen ezek azok az "apró " momentumok amik a legmélyebb lényegeket mutatják meg. Mikor  ezt a kislány így  megoldja,  odajön az egyik óvónő is a szönyegéhez, és   helyreállítja a kislány nagy  munkával kirakott sorait-oszlopait, így  ő ott folytathatja  munkáját, ahol az a rombolás előtt állott. Összehangolt  rendszer! Érkezik a  segítség ha kell azonnal, de hagy teret az önálló megoldásoknak, konfliktus kezeléseknek.
 
Két másik  kislány  eközben,  alig  fél  méterre a szorzótáblás lánytól,  elmélyülten  a piros és kék  hengerek dobozát rakosgatja. Ezekben is  10 , különböző vastagságú fa  henger, amiket lehet  csak azonosítani   körméret alapján és megfelelő  alaprajzra tenni, de  torony is, más építményt építhető belőle. A  3-4  éveseknek kiváló  manipulációs rendszer, szem-kéz koordináció fejlesztéssel.
 
Az angolos óvónő eközben   egy 3 év körüli kislánnyal a  zörej hengerekkel játszik együtt. Közös  "nyelvük" a hengerek mozgatásából nyert  hang, melyet  magasság-mélység szerint  raknak sorba  éppen. Az angolos   pedagógus kizárólag angolul beszél a gyerekekkel, ebben az esetben épp  hangok sorrendjéről.
 
Ja  és  a zseniális háromszögeket ki ne felejtsem! Természetesen ez is 10 háromszögből áll, de kicsit rafináltan! Piros, sárga és  zöld háromstögek rakhatók ki. Mindegyik 3-3-3 lapból.A kirakást segíti viszont egy szürke  - alak lemeznek  nevezhető - háromszög, amire ráhelyezve ( mint  tangramnál ) forgatással lehet megtalálni a jó összeállítást. Ez már önmagában is nagyon  fejlesztő gyakorlat, hiszen a síkidomok forgatása kapcsán nyert információk  igazán  fejlesztő tevékenység az agyi működésre.  A kolléga ebben az esetben is  segített az eredmény megszületésben  óvodásának, S csúcspontként a szürke háromszög oldalaihoz tolva  a színes  háromszögeket létrehoztak egy 10. nagy háromszöget is a kis  színes   háromszögekből.
 
Mindez kb. egy óra  munkálkodása volt, amelyet két  foglalkozás követett, 20-20 percben . Egy angol és egy magyar irodalmi foglalkozás.
Nekem viszont most a háztartási dolgaimmal kell foglalkoznom, Folyt,köv :-)

III. felvonás

Az első óra tehát  a gyerekek egyéni tevékenységeire  biztosított idő volt, ami nem azt jelentette, hogy mindenki  egyedül tevékenykedett. Ketten, vagy akár  hárman  is együtt  "játszottak" a Montessori eszközök valamelyikével. Kommunikáltak egymással, tanultak egymástól vagy épp segítettek egymásnak.
Ugyanakkor voltak akik ezen idő alatt  a terem egy másik részén  kézműveskedtek az óvónők  egyikével, vagy épp reggeliztek. Mozgalmas, de nyugodt és elmélyült tevékenységekkel teli egy óra volt ez, amiben mindenki azzal  foglalkozott és olyan mélységben, ami  Őt érdekelte. (Ez a Freinet pedagógiában is így van)
 
A gyerekekben már valószínüleg kialakult egy  "belső óra"  , mert  egy idő után már nem kezdtek új  tevékenységbe, hanem  szőnyegiket összetekerve ,s  helyére  rakva egyre  nagyobb szabad  tér  maradt  a terem ezen részében a  bézses padlószőnyegen. ( 100m2-es területűek a csoportszobák, ebből ez a  rész kb 30 m2 lehetett)
Egy picike csengettyűszó aztán mindenkinek  jelezte, hogy most már tényleg valami más következik.
 
A nagy  padlószőnyeges részre (kb 30 m2)  az angolos óvónő lerakott a gyerekekkel közösen 4   kis  rószaszín szönyeget egymás mellé, s  a gyerekek  szépen köré  telepedtek..Jött mindkét  másik óvónő is, és beülve közéjük, elkezdődött az  angol nyelvű foglalkozás.
Zöldségnevek  tanulása, ismétlése. (karfiol, hagyma, paradicsom, újhagyma, borsó, cékla, retek, saláta, sárgarépa, ) volt a támája. Ahol  a textil-zöldségek egymás utáni  középre  helyezése, angol megnevezésének ismételgetésével kialakult  egy zöldség-sor Ehhez kis  lapocskákon a  kifejezések  is  hozzákerültek-melyeken pici rajz segítette azoknak  a gyerekenek az azonosítást, akik még nem tudnak olvasni angolul. Aztán a gyerekek hátul kitartott kezibe  hol a lapocska  ,hol  a textil-zöldség kiosztásával  zöldésgtulajdonok alakultak ki, amelyet aztán  a megnevzés után a szőnyegre  helyeztek.
Még pérszor elismételték közösen a zöldségek neveit, s ezzel  véget  is ért a 20 percnyi angol  foglalkozás. A gyerekek azonban nem széledtek szét, hanem  a polcok elé sorban leültek, mert  máris kezdődött számukra az irodalmi foglalkozás.

A foglalkozást vezető kolléga  kitett egy rózsaszín szőnyege   a gyerekek elé, s  velük szemben  leülve  egy  mese elmondásába  fogott. Az odakészített dobozból, kivett egy  cica  bábot. A gyerekek elkezdték találgatni, hogy milyen állat  "lapulhat " még a dobozban. S végül előkerült egy oroszlán és  egy farkas  báb. Nem szokványos bábok voltak. Nagyon kreatív és egyszerű, de ugyanakkor nagyon igényesen  elkészített   bábok, melynek alját  egy-.egy  kis virágcserép  képezte, amire textil  állatfej volt ráerősítve. Így  tökéletsen  "megálltt a  lábán". Az óvónő eközben  elmesélte a történetét, az oroszlán szakácsáról, (ez volt  a cica) aki megette az ebéd hozzávalóinak húsos részét.
Amiért  végül  el kellett  mennie, mikor erre  rájött az oroszlán. Ugyanakkor  semmi ijesztő, félelemkeltő nem volt a mesében és  a mesélés  módjában sem, viszont a gyerekek együtt éltek a mesével, teljesen  elképzelve azt. Jól példázva, hogy a gyerek milyen mélyen átél  szavakkal,  minimális  képi eszközökkel  "létrehozott" szituációkat is . Nem nehéz  átgondolni, hogy  milyen mélyen hatnak rá akkor  a könyvekből hallott, ott az illusztrációval együtt megjelenő  mesék, vagy a tv és filmes  mesék.S miylen felelősség van szülőn edagógison a tekintetben, hogy milyen  szellemi "táplálékot" ad   tovább a következp generációnak.  (Nekem is ez volt a tapasztalatom 25 évvel ezelőtt, amelyről a TV mese projektetben  írtam is egy bejegyzést korábban).

A mese befejeztével, a gyerekek  egyenként mentek öltözni, amit a kolléga  egy apró , de  egyben nagyon prakatikusan:  szókincsbővítő, memória fejlesztő, és  kezdőhang-szó játékkal   "szervezett" meg. Az mehetett ki öltözni aki  tudott a "ka" hangkapcsolattal kezdődő szót   mondani. Sajnálom, hogy nem írtam le  az elhangzott szavakat. Megállta  volna  helyét egy alsó tagozatos szőgyűjtésben is  változatosságával, és gördülékenységével
(kapu, kalap, Kati, kandúr, kakaó, kastély, karám, kalandpark, .., a többire  már nem emlékszem ennyi nap elteltével:-) Viszont arra igen, hogy figyeltek egymásra ,  nem hangzott el kétszer egyik sem. Mindenki  kitalált  egy újat magának. Ami  mindenképpen mutatja, hogy ez nekik  rendszeres feladatuk, tevékenységük.

Ezt követően még leültünk- látogatók Óvoda vezető és  csoport  egyik óvónője- egy átfogó ismertetőre  a látottakkal és a Montessori pedagógiával kapcsolatban, ahol lehetett kérdéseket is feltenni. Nekem nem volt mit kérdeznem, hiszen  számomra  ez a pedagógiai  hozzáállás  a normalitás. S tudom, hogy iskolai vonatkozásban is  hasonlóan  "működő" rendszerben a gyerekek   nemcsak elérik a hagyományos iskolai  követeleményeket, hanem  azokat sok területen  jóval túl is szárnyalják. Tantárgyi ismeretben is, de a közösségi élet  szintjein aztán meg  végképp. Polgárokká nevelődnek! 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...