Második nap, 5 és 10 nehézségei és a kooperatív módszer előnyei

Az 5(cinque) és 10  (dieci) valahogy sehogy sem akar  a fejembe  menni, ezért megint kénytelen vagyok trükkhöz folyamodni. Nem tudom mi gátolja,  talán  a quintet  vagy  a Quin együttes neve, vagy egy  természetes és jellegzetes  - diszes- zavar, a második tag q-ja előre ugrik. Ugyanakkor meg tudom, hogy nem azzal kezdődik. S ettől  aztán egyáltalán nem tudok mit kezdeni a szóval.  Tehát a szó kezdését kell valahogy átprogramozni magamban.
.
Hasonló probléma lehet a  10-zel azaz, a dieci vel. Egyrészt a deka -mint 10- hívódik elő, ami egyben itt a második magánhangzó, s  bejön megint  a diszes  - jellegzetes  hangcserélés.  Szerencse, hogy régóta tudom már - hogy minden  hiedelemmel elletétben a  diszes  cserék nem kiiktathatók az agyból, csak  megtanulhatjuk kezelni a problémát amikor  fellép- sokszor  a legváratlanabbul. S főként nem olvasás- írás vagy számolási zavar ez, hanem egy jellegzetes agyi működés, ami kihat  minden területre. Nálam most épp egy gátat képez, amit  valahogy fel kell odanom

Ismervén magam, hogy  képi rögzítésben jó vagyok, készítek két lapocskát magamnak, hogy a kezdőhanggal segítsem a szavak felidézését, s  zsebrevágva, velük indulok  vásolni,  no meg  rendszámok számait olvasni. a többi számjegy (10-en belül) már elég jól megy,
 
A nove (9) okoz még problémát. Itt teljességel bejön a szótagcsere, mindig v-vel akarom kezdeni, s át kell gondolnom újra és újra, hogy a szerb  Novisad-hoz Újvidékhez kötnöm. Nem tudom megmondani miért, hiszen a 9-hez semmi köze a szónak a szerb nyelvben sem. Csak nagymamához van köze, hiszen arról a vidékról jött, egy nagyon telt, részletes "fénykép" is  társul mellé-,pedig sosem jártam ott- de mégis ez előjön a szó kapcsán. Mindegy ezen most nem töröm a fejem. A nove  nekem  hozzá kötődik és kész.  Menni fog  ily módon  a rögzítése.
 
 

A második óra a nyelviskolában  nagyon jó volt. Bár a kérdések feltevése és válaszai rá , most is  hatamas  probléma számomra, de  olyan felemelő élményben volt részem amit mindenképp meg kell osztanom mindenkivel akit kicsit is érdekel a pedagógia. A Freinet pedagógia is ismeri a kooperatív    módszer, de talán nem kapott elég hagsúlyt a munkámban, mert inkább csak kívételes  helyzetekben  használtam.  Többet, többször kellett volna!
  
Az időzítés is  új volt számomra , azt figyelembe  véve, hogy a második órán történt, minimálisnak sem mondható olasz  nyelvtudásunkkal
 
Mielőtt ezt a lapot megkaptuk , az  olasz abc hangjait-betűit  vettük át. Leírtuk, s  háromszor elmondtuk, majd utána rögtön megkaptuk ezt a fél oldalas  lapot, hogy olvassuk el magunkban,  gyakoroljuk az imént  ismertetett kiejtési szabályokat. Ha csak 5%-át megértjük akkor az már nagyon jó. Végigolvastam- amennyire  a friss szabályok ismeretével  tudtam. Nagyon elkeseredtem, hogy a tízen felüli számokat nem tudom kimondai olaszul, s mi lesz ha épp azokra fog rákérdezni  a tanárnő. Persze megmondom, hogy  azokhoz még nem jutottam el, de kellemetlenül érzetem magam. Nem teljesítettem a  feladatot amit előző órán kaptam.   Bár  ugyankkor meg tudtam, hogy sokat  tanultam ez alatt a másfél nap  alatt, de mégis  zavart hogy mindnet nem  tudtam megtanulni amit feladott a tanár.
 
A nagy meglepetés ezek után ért. 
 
A tanárnő nem tett fel egyetlen kérdést sem a szöveggel kapcsolatban, csak párokra osztott  bennünket, s  feladatul azt kaptuk, hogy mondjuk el egymásnak mit értettünk meg a szövegből. Én épp egy olyan társat kaptam aki 4 nyelven beszél, így mondtam neki, hogy mivel ő  bizonyára sokkal  többet megértett belőle mint én, hagy  kezdjem  én. Elmondtam neki, hogy nagyon zavart engem, az, hogy  nem tudom kimondani a  10  fölötti számokat s ezért a szövegre se figyletem oda rendesen, de  azért azt megértettem hogy egy komolyzenei hétvégéről van szó benne, Cataniban.  S valami nagyon drága  kamerázási  ár van a végén.
Ő rögtön segítetett, hogy a   camera,  az  szobát jelent.,   No ez a szó ezzel be is száguldott a fejembe!S kétféle ár  van,  étkezéssel és a nélkül. Őt az izgatta  , hogy mi van a botanikus kertben. azt nem értette,  egyébként meg nagyjából Ő is erre  jutott.
( zárójelesen  a Catan nevű társasjéték az egyik kedvencem. s az hogy komolyzeni rendezvényről szól és mindkét darabot szeretem, az is nagy öröm  volt nekem, -ezt nem mondtam, csak most írom le ide)
 
Itt  újra feladatot kaptunk.
Újra  el kellett olvasni magunkban a szöveget. Ezzel  valahogy felszabadultam annak terhe alól, hogy a számok ismeretével gondjaim vannak még, jobban koncentráltam a szövegre, s rájöttem, hogy többet érteni vélek  belőle mint az első olvasáskor. Már olyan  részletek is  világossá váltak, hogy milyen utcában  van a szálloda, s  hogy a rettegett számok, azok az előadások kezdési időpontjai.
 
Mikor  készen lettünk a második olvasással (ami egyébként mindenkinek érezhetően hosszabb ideig tartott mint az első) Újra  meg kellett beszélnünk a párunkkal, aminek az lett az eredménye , hogy még több részlet vált világossá  számunkra, ami nagy örömmel töltött el engem mindenképp, de gondolom másokat is.
 
Harmadszorra is azt a feladatot kaptuk, hogy olvassuk el  a szöveget. Ez megint hosszabb ideig tartott, több részlet lett világos mint az előzőben. Gondoltam, hogy itt már  tanárnő kérdez ki bennünnket, de  nem ez történt. Egy  másik társunkkal  - akivel eddig még nem  beszéltünk a szövegről- alkottunk párt ,s  beszéltük át, hogy ki mit értett meg. S megint újabb és újabb  részletek lettek világosak- főleg, hogy most már  a szöveget is   nézhettük megbeszélés  közben.

Felemelő és nagyon  biztató érzés volt  a jövőre nézve  ez nekem. Hazaérve  bepötyögtem a google  fordítóba  nem világos  részeket, s így mostmár  a szöveg egésze érthető számomra.  (Anélkül, hoyg ez  feladat vagy kérés lett volna pusztán a  kíváncsiság vett rá)

Az elmúlt napokban is  olasz szavakkal  - főleg számokkal ébredek, (mennek már a 10 és 20 közöttiek is)  de ez már nem szorongató, hanem  nagyon jó érzés. Valahogy visszarepít abba  a boldog  időszakba, amit valószínűleg akkor értem meg amikor  kisgyerekként rájöttem, hogy a körülöttem elhangzó szavakat én is birtokolhatom.

Velem vannak az új  szerzeményeim  szavak terén egész nap. S minden nap van egy -két új szó ami  "beröpül" a fejembe" -mint a gyerekenek, és ott marad.

Más örömök is érnek. Megerősödöm  abban újra és újra , hogy  amit én a pedagógiáról, a pedagógusi munkáról gondoltam eddig is az  van ahol működik , Igaz látom, hogy  mi mindent lehetett volna még jobban csinálnom.
Eszembe jut az olavasni tanitó könyvem  meg a számfogalom kialakítására készített könyvem.
Teljasen tudatos volt bennem már akkor is az, hogy minden betűhöz, számhoz,  minél több képet  tegyek.

Ez egyértelműen  személelet kérdése, s  nagyon távol van a  hagyományos  magyar pedagógia szemlélettől. Az én tudom, hogy Te  hogyan fogod megtanulni elképzeléstől. Sokszor elmondom, megmutatom, Neked csak el kell fogadnod , hogy ez a Te  utad.

Ezzel szemben az én szemléletem a - széles tárházat adok  Neked , válaszd ami  Neked   a leginkább  jó , találj rá a saját utadra, s menj azon!Leld örömöd a tanulásban!  Ismerj meg más  utakat is, hogy  több  dologból választhass!
Nem csodálom, hogy  nem törte  át a hagyományos oktatás falát az elképzelésem az olvasás tanítás terén, hiába  tudom, hogy jól és hatékonyan működik. Öröm azért - a blog statisztikáját nézve-, hogy mindig vannak  páran akik  belenéznek. remélem hasznos ötleteket is találnak benne saját útjukhoz.





 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...