Az első nap

Hamar megtelt a  termünk, Én  ötödiknek érkeztem, s mivel  az előttem jövők a körbe tett székeket folyamatosan foglalták el, én is   a következő üres helyre ültem. Páran  beszélgettek de inkább csak  csendben vártuk a  tanárunkat, aki  hamarosan meg is érkezett, Középkorú , nagyon barátságos tekintetű kellemes   hölgy személyében. Anyanyelvi tanárt kaptunk. Ő a magyart tanulta meg a nulláról mint ahogy mi  most az olasszal  próbálkozunk.
 
Bemutatkozások. Rá kell jönnöm igen hamar, hogy csak ketten vagyunk akik  nem rendelkezünk nyelvtanulási  múlttal (az oroszt leszámítva). Az átlag 2 idegennyelv ismerte  náluk. El vagyok egy kicsit keseredve ettől, mert  úgy gondolom, hogy  nagyon nagy  hátrányból indulok. Hiszen aki már  beszél más nyelven, nyílván már rendelkezik  bevált , jól működő nyelvtanulási technikával. Nekem meg nics  technikám, semmilyen.
 
Most még sok a  magyarázó magyar  szó a tanár részéről, ami nagy segítség  mindannyiunknak, úgy látom, de  előre jelzi, hogy ez csak az első nap sajátossága.  veszünk is rögtön  egy  bemutakozós  formulát.
 
Táblán a kérdés  és a válasz  formája, mégis  úgy érzem nem tudok  megszólalni, mikor rám kerül a sor, nagy félelem  terül el rajtam, alig tudok kibújni szorításából és kinyögni az aktuális   mondatot. 
 
Régi diákkori félelmem vesz rajtam erőt. Mikor  hatodikos koromban félelmemben, hogy nem jó választ adok a feltett kérdésre, egyszerűen  nem jött ki  hang a torkomon,  Nem gondoltam volna, hogy ilyen  mélyen  bennem van még most is, s azt meg főleg nem, hogy aktivatizálódik. Valahogy mégis sikerül mondanom  valami ahhoz hasonlót amit kell. Kavarognak a  fejemben a szavak és kérdések- válaszok amiket épp  tanulunk.  Nem tudok rendet tenni köztük.
 
A számok kerülnek "terítékre". Dobjuk egymásnak a labdát, s aki kapja annak a következő számot kell mondni  a számsorban. Nagyon szorítok, hogy olyan számot kapjak  amit meg tudtam ez  alatt a rövid idő alatt jegyezni. Szerencsém van. A második körben is megúszom a nehezebb számokat.
 
Nagy  feladat lesz nekem  ezeknek a számoknak a bevésése, ráadásul fogalmam sincs  egyenlőre, hogy hogyan fogom  két nap alatt a  számokat megtanulni, akárcsak 10-ig nemhogy  20-ig.
 
Jönnek a köszönésfajták  buongiorno , bonasera, arrivederci  és  ciao. A szabály egvszerű, azt megértem de   a kifejezéseket még nem  tudom alkalmazni Azt sem tudom melyik a jó napot és melyik a jó estét.
 
Szerencsére  páros feladatot kapunk. Gyűjtsük össze  milyen szavakat tudunk  olaszuil. Az egyik mellett ülő a párom. Milyen jó is megbeszélni, magyarul persze-  hogy hogyan is lehetne  teljesítenünk közösen  a feladatot. Jólesik, hogy  ketten dolgozhatunk. Amikor kész vagyunk  a tanár megbontja  a csoportokat és  új tagokból álló 3-as  csoportokat alkot belőlünk. Visszük a "gyűjteményünket", s most 3-an kell   egyeztetnünk , egymással a felírt szavak. Sehol sem  vagyok a gyűjteményemmel hozzájuk képest. Ez megint elkeserít. Hiába, aki világot jár, több nyelvet beszél annak nem okoz  gondot egy ilyen feladat. Nekem meg mintha teljesen üres lenne a  fejem.
 
Egy örömöm azért van. Megkérdezem a tanárnőtől hogy a kedvenc  pizzázóm neve (AROMI) mit jelent. FŰSZERek válaszolja. Ez csak úgy hírtelen be is   száll  az agyamba.
 
Meglepően gyorsan eltelt a másfél óra, s már vége is.
A buszon bámulok kifelé, meglehetősen szomorúan de  felvidít az óriási  reklámbetűkkel  önmagát hírdető  QUATTRO  MOBILI, s érzem hogy hirtelen megtanultam a 4-t. S  eszembe jutnak más   olasz szavak is  gelato, buon apetite, bonbonetti,  bambino, Catania, calabria,

Végül is nem volt rossz . Kicsit elkeseredett vagyok magamat illetően. Úgy érzem nincs technikám a nyelvatanuláshoz, mások sokkal előbbre járnak. Megbeszélem magammal, hogy  nem kell nekem megfelelni senkinek. csak magamnak. ha  valamit meg tudok tanulni a feladottakból az is jó
 
A gyerekek vígasztalnak, hogy ne  aggódjam,  Jó lesz ez! De amikor egyedül maradok azért  pityergek egy kicsit.
 
 Lefekszem. Az majd a holnap gondja lesz, hogyan  tanuljam meg a számokat, köszönési formákat,  hogy vagy? kérdést s hasonlókat..  Éjjel azonban többször  felébredek, s néhány szó ami megragadt bennem  újra eszembe  jut. Szaggatott és zalkatott az éjszakám . Mint a gyerekek nagy részének az iskolába lépés előtt, vagy közvetlen utána.
 
Milyen jó, hogy ezt a  feszültséget ösztönösen  próbáltam a gyerekekben  annak idején csökkenteni, s kitaláltam a színválasztós- képkészítős  első napokat, bő 15 évvel ezelőtt
Mindenki választott egy színt a papírkészletből, majd az azonos színt választók egy  csoportba kerültek, s megbeszélték, hogy mit jelenítsen meg az ő színük. S végül a megbeszéltek alapján a maradék papírokat és ragasztót felhasználva elkészítettük közösen  az  év első napjának  képét. Ami aztán felkerült  a falra és egész évben  velünk volt, emlékeztetve az első közös napunkra.

 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...