Come stai? Kérdések és válaszok

Kérdésekkel  ébredem, s meg is válaszolom őket magamban! Nem gondoltam volna egy héttel ezelőtt, - mikor pityeregtem magamban-, hogy  valaha is képes leszek válaszolni egy kérdésre még ha  meg is értem. S most meg  azzal ébredtem, hogy a két kérdést- választ amit vettünk- fel tudom magamban idézni. Még működik ugyan  a gyors  belső fordítás magyarra, de  a választ is  tudom már  rá. Itt is  az első  fázis a képi  rögzítés nálam. Szerencsére  a tanárnő is  pont így kezdte a  Hogy  vagy? Hogy érzed  maagd ? kérdés -  válasz rögzítését. Azóta is ez a kép beugrik a kérdés  hallatán, vagy kimondásakor. Bármennyire  hevenyészett, kapkodó a kivitele,  a legfőbb támaszom lett. Megpróbáltam  leírni szebben, de  nem volt  semmi  eredménye.
Képileg ez, az eredeti  ugrik be. 
Talán mert  annyira örültem neki, már akkor is, hogy van egy  egyszerű magyarázó  kép a sok  ismeretlen, megtanulandó szóhoz. Kérdező-válaszoló  helyzethez.
 
A kérdések válaszok gyakorláshoz kitaláltam, azzal segítek magamon, hogy bábokat  készítek, s  velük  gyakorlom a párbeszédeket. Egyszerű origami hajtogatással - amit  egyébként épp az unokámnak vettem a múlt héten, hogy  tanulgassa  a műveleti képekről való dolgozást- de most magamnak is felhasználom a tanulásomhoz.
 
A hétvége nagyon  hasznosan telt. Sikerült megtanulnom a számokat 30-ig. Minden hova vittem magammmal a számokat leíró lapomat, hogy segítsen ha elakadnék valamelyik rendszámtáblánál. Azt is  észre vettem magamon, hogy már uncsi volt szombaton  a rendszámtáblák számainak egyenkénti olvasása. Nem kötötte  le  az érdeklődésemet. Elvesztette  korábbi varázsát. Tovább akartam lépni, s azt kerestem már a rendszámok számainál, hogy olvasható-e  egy része a10- és 30 közötti számnak? S akkor  csak azokat olvastam el, így gyakorolva  a kétjegyű számokat.
Meg kellett értenem  a számok rendszerét is ehhez, s rájöttem, hogy az olaszban ugyanúgy mint a magyarban  vannak szabálytalanságok a számok neveiben. Ezeket  szerencsére könnyű volt  rögzítenem, hiszen a magyarban meglévőket sokszor elmondtam az évtizedek során a gyerekekek. S valahogy tetszik is , hogy  az olaszban is  vannak  ilyen  különlegességek. Ettől valahogy nekem barátibb is   dolog.
 
 
 A legjobb  az egészben az, hogy  felfoghatom, "tetten érhetem" , hogy hogyan is működik bennem a tanulás  folyamata. Viszzarepít a kisgyerek korba  s az iskolás kor elejére. Rálátok olyan  mechanizmusokra  amikről semmit sem tudunk.  Megfogalmazni  gyerekként nem tudjuk mert nincsenek még meg a  fogalmaink hozzá. S később meg már valamilyen alapról, vagy "földszintről" építkezünk.
 
Azt gondolom, sőt ez  igen mély meggyőződésem - nem mostantól vélem így - most csak egy újabb tapasztalattal, megerősödik bennem az, hogy mindannyian egy-egy sajátos  tanulási  technikával  rendelkezünk, ami  megmarad, nem változik  az évek múlásával. Ha jó tanárokkal találkozunk akkor az  tud színesedni, új elemekkel bővülni, tudatosan használhatóvá válni, de mindig is ahhoz térünk vissza ahogyan megtanultunk felállni, járni és beszélni. S ez az  egész  folyamat önmagában  akkora örömforrás, hogy új és újabb  erőfeszítésekre képes  sarkallni.
 
Freinet zsenialitása   többek között épp ennek a mindenkiben meglévő természetes erőforrásnak a tisztelete, megbecsülése, előtérbe állítása  a tanítás  folyamatában.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...