Motivációim a blog folytatására

Ez  a sorozatom alapvetően  egy opera flashmobnak  köszönhető.

A Firenzei  Opera énekeseinek előadására  véletlenül akadtam rá a net-en, s oly  elementáris erővel hatott rám jókedve, öröme, hogy napokig  ennek  megnézésével-meghallgatásával  kezdtem reggel a napot.

https://www.youtube.com/watch?v=Tp1pbDMt1_g

Egyik alkalommal egy hírdtetésen megakadt a  szemem. Senior nyelvtanfolyamra invitált a Studio Italia. Rákattintottam kívácsiságból, s elolvasva az ajánlatot kedvet kaptam hozzá. Én, aki mindig hadilábon álltam és sikertelenségek sorozatát gyűjtöttem csak be, az idegen nyelvekkel, szavakkal, - számomra is érthetetlen módon valahogy - , mégis úgy éreztem, ebbe   bele kell vágnom. Így  61 évesen.
 
Tétje  végül is már semmi -GONDOLTAM-  viszont kimozdulok, emberek, sőt a  saját koroszályomban lévő emberek között leszek, ami csak morzsákban adatott meg az életemben, hiszen a legnagyobb részét  gyerekek között  éltem le.
 
Két hétre  rá elkezdődött olasz nyelvtanfolyamon.  (szándékosan választottam olyan nyelvet amiben  még az alapokat sem  ismerem)  Arra  is gondoltam,  hogy az teljességgel reménytelen, számomra, hogy az  angolt  elsajátítsam  használhatósági szinten, s ott biztosan sokan lennének akik  tudnak már  valamit, én meg  jóformán semmit. - igaz az olasszal sincsenek semmilyen terveim. Csak egyszerűen  a tanulásért, a kimozdulásért, új ismeretek megszerzéséért  az agyam munkáltatásáért akarom ezt most magamnak
 
Választottam két  kora délutáni - kellemes  időpontot, ami nem ütközik semmi  fontossal az unokákat illetően, s jelentkeztem.
 
 
E sorozatom  másik motivációja teljesen máshonnan  táplálkozik.
 
Valaki ( köszönetem érte) feltette e blogomat a facebookra, ami hihetetlen gyorsasággal terjedni kezdett, s olyan  csúcsokat döntött napról napra, rákattintásban , hogy csak ámultam. S elkezdtem gondolkodni azon, hogy talán magamnak is lépnem kellene  ebbe  az irányba. S végül is arra az elhatározásra jutottam, - már  a nyelvtanfolyam elkezdése  után- , mivel  tanítói énem nem ért véget a munkaviszonyom megszünésével, közreadom gondolataimat, érzéseimet , amik  a tanulásom során érnek, foglalkoztatnak. A gyerekek / tanulók  érzéseivel, gondolataival  úgysem  foglalkozik- foglakozott  pedagógia  túlságosan, s én most sok hasonló - vagy akár azonos  dolgot élek meg  , mint amit a  gyerekek / tanulók átélnek - átélhetnek  iskolába, új osztályba  kerüléskor.

A Freinet-pedagógia   egyik  legfontosabb tétele  a tapasztalatokra építő tanulási  folyamatok ismerete, használata. Ezt akkor most tanulói oldalról is jobban tudom látni, mint eddig. A saját élményeim, érzéseim valószínűleg sok  ponton találkoznak bármely gyerek világával. Hát akkor legyen ez összefoglalva most a másik oldalról- a tanulói oldalról-. Hiszen teljesen mindegy  hogy mikor tanulunk, mikor  kerülünk tanuló szerepbe. A  helyzet hordoz azonosságokat életkortól, tanulási anyagtól függetlenül.  S nekem - pedagógusnak - ez most olyan  tapasztalatszerzési lehetőség amit kár lenne  rögztíés nélkül hagyni.

Harmadik motívációs elem is van döntésemben az új sorozatomat illetően.

Amikor  elkezdtem a Freinet pedagógia  adaptálást  Nagykovácsiban 1989-ben  az első félévben  folyamatosan naplóztam a napokat magamnak. Így  rögzítve van magam által, -s nagyon őszintén-  hogy milyen helyzeteket éltem meg,  s milyen  gondolatok foglalkoztak akkor. Egyáltalán milyen hatások értek abban a folyamatban ami a Freinet pedagógiára történő áttérés során történt. S persze akkor még  nem tudhattam, hogy azok a  kétségek és  felemelő pillantok  milyen módon változtatják meg az egész életemet a későbbiekben. Csak elindultam egy új úton (mint most is, ezzel a nyelvtanulással), s nem gondolkodtam azon, hogy érdemes-e, kelle-e  ez számomra? Nem éreztem, hogy bármi tétje  lenne.  Valami belső iránytű egyértelműen vonzott a Freinet pedagógia gondolkodása felé.

 S végül is  életem egyik legnagyobb ajándékának tekintem, hogy egyáltalán megismerhettem, s főleg, hogy alkalmazni is tudtam aztán évtizedekig.  E miatt van az is, hogy pályámon az utolsó napig úgy  dolgozhattam, hogy a kihívások nem letörtek, hanem  új és új  gondolatokra, megoldásokra  sarkalltak.


 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...