Imerkedés a feladatokkal. Választás-felelősség vállalás. Egyéni segítségkérés-adás
Egy tanévvel korábban még ültek a padban és várták hogy milyen feladatokat adok Nekik. Még szó sincs rendszerváltásról, de ők már naponta többször is ...választanak, döntenek, s viselik döntéseik következményét is. A gyerekek hihetelenül gyorsan és nagyon jól alkalmazkodtak az új lehetőségekhez-mint pl a munkakártyák rendszeréhez. Az életünk innentől kezdve nem a feladatelhárításról szólt, hanem a feladatvégzésekről.
Az én feladatom a választási lehetőségek megteremtése volt. Valamint segítségnyújtás vagy csak egyszerű tájékoztatás, ha szükség volt rá egyénre szólóan, vagy egy kis csoportnak. S végül az elvégzett feladatok közösség előtt történt bemutatásának kézben tartása. Ez semmiképp sem elfelejthető, Olyan , nagyon ritkán, előfordult, hogy esetleg csak másnap reggel került sor a munkák közös megtekintésre, de el nem maradt.
A munkakártyák szó szerint és átvitt értelemben is megmozgatták a gyerekeket. A döntés sokszor nem is volt egyszerű. Hol azért mert több tetsző feladat közül egyet ki kellett választani, máskor, mert pont olyan nem volt a feladatok között ami épp tetszett volna, és sorolhatnám még a döntést nehezítő vagy épp könnyítő tényezőket. Azonban hamar megtanultak együtt élni ezzel a helyzettel , és épp aktuális érzelmi, fáradtság szintjüknek megfelelően döntöttek. A munkakártyák egyébként a későbbiekben bármikor elővehetők és elvégezhetőek voltak, s nem egyszer éltek is a lehetőséggel.
A feladatok kitalálása, interpretálása, meg igazán jó szakmai munka volt nekem. Pontosan meg kellett határozni a feladatokban azokat a területeket amiket épp fejleszteni, elmélyíteni, vagy éppp csak megisimertetni akartam.
Ezekről bővebben írtam itt blogban amunkakrtyák cím alatt taálhatók
Egy tanévvel korábban még ültek a padban és várták hogy milyen feladatokat adok Nekik. Még szó sincs rendszerváltásról, de ők már naponta többször is ...választanak, döntenek, s viselik döntéseik következményét is. A gyerekek hihetelenül gyorsan és nagyon jól alkalmazkodtak az új lehetőségekhez-mint pl a munkakártyák rendszeréhez. Az életünk innentől kezdve nem a feladatelhárításról szólt, hanem a feladatvégzésekről.
Az én feladatom a választási lehetőségek megteremtése volt. Valamint segítségnyújtás vagy csak egyszerű tájékoztatás, ha szükség volt rá egyénre szólóan, vagy egy kis csoportnak. S végül az elvégzett feladatok közösség előtt történt bemutatásának kézben tartása. Ez semmiképp sem elfelejthető, Olyan , nagyon ritkán, előfordult, hogy esetleg csak másnap reggel került sor a munkák közös megtekintésre, de el nem maradt.
A munkakártyák szó szerint és átvitt értelemben is megmozgatták a gyerekeket. A döntés sokszor nem is volt egyszerű. Hol azért mert több tetsző feladat közül egyet ki kellett választani, máskor, mert pont olyan nem volt a feladatok között ami épp tetszett volna, és sorolhatnám még a döntést nehezítő vagy épp könnyítő tényezőket. Azonban hamar megtanultak együtt élni ezzel a helyzettel , és épp aktuális érzelmi, fáradtság szintjüknek megfelelően döntöttek. A munkakártyák egyébként a későbbiekben bármikor elővehetők és elvégezhetőek voltak, s nem egyszer éltek is a lehetőséggel.
A feladatok kitalálása, interpretálása, meg igazán jó szakmai munka volt nekem. Pontosan meg kellett határozni a feladatokban azokat a területeket amiket épp fejleszteni, elmélyíteni, vagy éppp csak megisimertetni akartam.
Ezekről bővebben írtam itt blogban amunkakrtyák cím alatt taálhatók
