Elég jó pedagógus akarok lenni (1) tanulást segítő praktikák

Jó sok könyv kapható  arról, hogy  hogyan lehetünk jó  anyák, apák , szülők. A nagy klasszikus  nem kétséges  Bruno Bettelheim világsikerű könyve az elég  jó szülő. De említhetek  hazai klasszikusokat is mint pl.   Ranschburg Jenő és Vekerdi Tamás írásait a különböző heti és napi lapokban, és könyvalakban  mely  ily módon sok- sok  emberhez eljuthatott az elmúlt 25-30 évben.  Amelyek   nagyon sokat tettek a tudatosság terén. Felnőtt s  folyamatosan pótlódik olyan szülő generáció, aki már nemcsak a szülőktől tanul vagy annak  elutasításával  alakítja  saját gyermeke  nevelését, hanem  utána olvas, - több  szerzőnél is  keres választ , kérdéseire, problémáira, elbizonytalanodásai, kétségei estén. Kezdve már a várandóságnál.
 
Ugyanakkor a pedagógusokat felkészületlenül  éri a mai napig szerintem, ez a megváltozott mentalítás.  Nem  bővült jelentősen a pedagógusok  képzése az irányba, hogy  hogyan lehetnének elég jó óvónők, tanítók és tanárok. pedagógusok. Szerencse, habitus, hozzálás   dolga, hogy ki mit talál  épp  kérdéseire válasznak. Holott  ez a pálya is egy szakma, mint   oly sok más  szakma, s nem elérhetetlen dolog elég jó  pedagógusnak lenni.
 
S mint minden szakmának ennek is alapja a problémák körül járása és a lehetséges   megoldások  felvonultatása, megvizsgálása, majd szétválasztása használható / használandó és elvetendő  megoldásokra.
 
Ez persze elsősorban  felsőoktatás  feladata  lenne, de  ez nem működhet, hiszen akiknek  a kérdésekre  választ kellene adniuk  nem ezen  ismeretek   birtokosai. Persze rendelkeznek  sok ismerettel - tudással , csak azzal nem, amire   a hallgatónak, majd  tanítóként / tanárként  szüksége lesz, a 170 tanítási napon  hogy elég jó  pedagógus lehessen. Ne csak egy részének az osztályának, hanem minden rábízott gyermeknek.
 
Holott  vannak alapvetések, szakmai fogások amiket tudnia kellene  mindenkinek aki  belép egy osztályba és  bármilyen  tananyagot  meg akar értetni, tanítani.
 
Nézem a különböző  szakma bemutató műsorokat a tv-ben és  azt látom, hogy másról sincs szó bennük, mint  az adott szakma "fogásairól, eszköztáráról, emberi tényezőiről". S mindegy, hogy kamionosok., halászok, házépítők , autómentők munkáját, vagy épp egy  főző iskolát  , smink mester képzést nézek.
 
Valahogy a  pedagógusi  napi munka, mintha  tabu lenne, vagy valami nagy titok aminek megismerése, megértése  extra  képességeket, tulajdonságokat igényelné . Holott egyáltalán nem az. Ennek a szakmának is megvannak a maga  egyszerű szabályai, amik leírhatók, elmondhatók, megtanulhatók, begyakorolhatók még mielőtt valaki ténylegesen   az osztályban találná magát  felelősen, x számú gyerek tanulásért, fejlődéséért.
 
Összeállítottam ezekből egy sorozatot, amelyeket most majd  egymás követően  közre adok.

Örülni fogok  ha  lesz aki hozzászólásával,  kérdéseivel  tovább gondolásra késztet mindannyiunkat akik olvassuk ezeket a bejegyzéseket.
 
Az öltöztető- baba effektus, avagy  figyeld meg magad, hol kezdesz a táblára írni?
 
Én, az estek  80 %-ban , mindig a tábla közepén kezdtem mondandóm írását. Nem volt oka, egyszerűen így esett jól, így éreztem jól magam benne. Kivételt az a rövid időszak  képezte, amikor elsőben a gyerekeknek a füzetük vezetését tanítottam. Akkor  a tábla  bal szélénél, de amint  elfogadottá vált számukra, hogy  a matematika  és írás feladatokat bal oldalon kezdjük- nagy örömömre kiszabadultam ebből  a számomra   nehéz kötöttségből és  boldogan  kezdtem az írást a tábla közepén., azzal a  segítségnyújtással, hogy  mindig elmondtam,  nekik a füzet szélén kell kezdeni.  S persze mivel magam is  ily módon kicsit renitens   voltam, hát nem is borultam ki attól, hogy ez nekik sem volt azonnal tökéletes. Kialakult egyébként mindenkiben a rendje. Igaz már elsőben látszott mindannyiunk jellegzetes  betű formája, írásképe.
 
Tehát én középről kezdtem az írást, aztán vagy töröltem  vagy mentem a tábla valamelyik  oldalára. Nem mondom, hogy ez a  jó, csak azért írtam le, hogy érzékeltessem nem vagyunk egyformák, de ettől még elég jó pedagógusok lehetünk. S a legtöbb amit ezért első lépésként megtehetünk, hogy magunkat megfigyeljük és elfogadjuk s nem akarjuk  feltétlen  átnevelni. .
 
Mindenki számára úgyis az a legbiztosabb alap amivel  rendelkezik. Minél többet megismerünk  saját  szokásinkból, természetes  belső rendszerünkből s felfedezzük, hogy azok nem egészen olyanok mint  másoké, elfogadóbbak leszünk  saját magunkkal és diákjainkkal is.
 
Ezek az ösztönös  dolgok azonban  sokkal  többek, mint szokások, a pedagógusnál és gyereknél is. Struktúráink lenyomatai! Egy elsőre olvasott vagy hallott szövegből sokkal többet jegyzek meg a közepéből, mint az elejéből vagy  végéből.
Tapasztaltam, azonban, hogy mások másként működnek.
 
Vannak akik a  végére, vagy éppenséggel  elejére emlékeznek   jobban első hallás, vagy olvasás  után.
Ennek viszont tanulás technikai szerepe van az egyént illetően. 
Meggyőződésem, hogy az alsó tagozatos tananyag szerepe a különböző tanulási technikák megismertetése, és minél inkább begyakoroltatása a diák  számára. S legfőképpen  saját  tanulási technikájának erősítése. No és ez az,  amiről a pedagógusképzésben még csak szó sem esik, nemhogy  tananyag lenne a leendő pedagógusoknak. pedig ez az egyik legfontosabb ismeret kell, hogy  legyen a pedagógus fejében. Nem  100 vers, meg  150 kémiai, földrajzi , fizikai fogalom Azok megtalálhatók, ha szükség van rájuk  bármikor könyvekben vagy az interneten. Az viszont az óra  valósága, hogy  Pisti és Piroska másképp működik belül. És mi másra  támaszkodhatna mint a saját  belső tanulási  stílusára.
 
Ha már  voltunk abban a szituációban, hogy  kivittünk gyerekeket az udvarra és  fel kellett venniük  cipőt kabátot, sapkát  sálat, s volt egy szusszanásnyi időnk megfigyelni öltözködésüket, láthattuk, hogy mindenki kicsit másképp csinálja. Számtalan  variációban  -amit most nem veszek sorra. de , hogy  nem  szabályosan mindenki egyformán, ugyanabban  sorrendben az bizonyára  feltűnik az első ilyen napon minden   pedagógusnak.
Innen már csak egy gondolatugrás, hogy ez nem véletlen, nem összevisszaság, hanem   a különböző belső rendjük  megmutatkozása. Így működnek!
 
Ezért ha azt szeretnénk, hogy  egy hallott szöveg  "vázlatát" megalkossák először is el kell fogadnunk, hogy  pl. nem az elején kezdik, hanem mondjuk az utolsó momentummal . S elég ha ezt felírjuk jelzésként a tábla aljára. Biztosan lesz gyerek aki  emlékszik az elejére, vagy a közepére. Nincs más dolgunk mint a táblán oda írni az adott részletet ahová a szövegben való elhelyezkedésben  van. Össze fog állni a vázlat, ami  utána már másolható a  füzetbe. Viszont mindenki  használhatta az erősségét a felidézésben, és egy közös munka lesz belőle, amihez pozitív teljesítmény élmények tartoznak. S nem negatívak, hogy  nem feleltem meg az elvárásnak hogy  az elejétől haladjak a vége felé.
Ezekre pedagógusként fel  kell készülni. A  saját vázlatírásainkban, felkészülésünkben pl első helyen szerepelhet a fejünkben, hogy hogyan fogok reagálni, ha valaki a végén kezdi a vázlat összeállítását a az adott anyagnak.
Enyém a választás, hogy hogyan reagálok. Megfegyelmezem-e, hogy az elejéről kezdje, vagy egyszerűen  odaírom a tábla aljára, jelezve ezzel, hogy ez jó, megvan az első kiinduló pont, jöhet  a többi.

 
A minap megkérdezték tőlem mit  tanácsolnék egy ötödikes gyereknek, mert arra panaszkodnak a tanárai, hogy nem tud  tanulni, és  két egész jeggyel lerontotta a negyedikes  érdemjegyeit.
 
Megkérdeztem Tőle :
-Szerette-e  babáit öltöztetni  mikor kicsi volt?
-Igen .-válaszolta
- S hogyan öltöztetted fel? kérdezősködtem tovább
- Először  a cipőjét, majd a sapkáját adtam föl rá, és utána  a ruhát.
Örültem ennek a válasznak, mert közelebb vitt az Ő tanulási stratégiájához.  Már akkor nyilván való volt számomra, hogy az anyag visszadásával  vannak gondjai Szeretné "rendesen" az elejétől a végéig elmondai ahogy kell, de nem  jut eszébe semmi, mert  gátolva van a saját felidéző útja. S törheti rajta a fejét  akármennyiit, nem jut semmi az eszébe.
 
S mikor egy  olvasott részről kérdeztem, az első ami eszébe  jutott az  a szöveg végén volt., majd a következő meg az  elején. Kétszeri  újra olvasás után megvolt az egész   vázlat. S ő megkönnyebbült, mert  ebben a struktúrában tudott "működni" Ő így tanul (s nem rendkívüli egyébként, pszichológia vizsgálatok bizonyították, hogy általában,  a vége az amire  emlékszünk  egy szövegnek, akár írott akár hallott variációban.
 
Ezt nevezem én öltöztetőbaba  effektusnak. Ami különböző sorrendeket is jelent egyben
 
Én a ruhájával kezdeném, és a táblára is a  közepén kezdek írni :-) A vázlatnak is közepe jutna eszembe, de nem az én feladatom a vázlatírás  hanem a  tanulóé, tehát Őt kell segítem, hogy sikerrel megoldhassa. Akkor is ha én másképp kezdenék hozzá. A legtöbb amit tehetek, hogy alulra írom, s hagyom,  vagy kérem, hogy  keressen  újabb fogódzkodó pontokat magának az újra olvasás során
 

 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...