A munkakártyás feladat választásoknak van még egy "hozadéka" , mégpedig, az, hogy természetes csoportok jönnek létre, az aktuális érdeklődés, feladat végzés kapcsán. Így aktuálisan jól megférnek egy csoporton belül a különböző tudás szintű, érdeklődésű, élet helyzetű gyerekek. Sőt kimondottan jót tesz a sokféleség, hiszen első körben a csoport tagjai beszélik meg egymással, hogy ki- mire jutott a feladat végzés során. S mivel a végén, egy konklúziós összefoglalót adnak közre a teljes közösségnek , kialakul egymás értékeinek elfogadása, "beemelése" a közös eredménybe. Osztályaimban igen hamar kialakult az együttműködésre való törekvés. A gyakori és különböző témájú / területű együtt munkálkodások nem szimpátia, baráti kör kérdése volt, hanem az adott téma, vagy feladat kapcsolta össze őket. Így jóval több interakcióra, kommunikációra is került sor a gyerekek között mint korábbi osztályaimnál. A közös eredmény bemutatását nyílván eleinte azok vállalták akik szabadabban mertek megnyilvánulni az osztály előtt, viszont egy év leforgása alatt , a társak támogató közegét érezve mindenki gyakorlatot szerzett ebben is.
Ezt a folyamatot erősítik a beszélgetőkörök különböző fajtái is. A reggeli összeülésektől a feladatokhoz szerveződő beszélgetéseken, vitákon át, a napot, vagy nagyobb egységet lezáró plénumig
Freinet a szabad önkifejezés technikái közé sorolta a beszélgetést, vitát.
"Esetenként különböző témájú lehet: vagy mindenki arról informálja a csoportot ami mondanivalója van éppen, vagy közösen választanak egy témát. Ezzel gyakorolják az önkifejezést de egymás kölcsönös meghallgatását és a gondolatcserét is. "
Celestin Freinet: Ősz Gabi fordítása 29.old
A "90-es évek elején még a hagyományos, fekete fehér tankönyveket használtuk. Aminek voltak előnyei is , hiszen egy bevitt műalkotás reprodukciója már önmagában figyelem felkeltő volt. Az akkori munkakártyáimat ezért is igyekeztem színes anyaggal vonzóvá tenni. A kiválasztott képek valamilyen plusz információt is hordoztak a jobb megértés, megismerés érdekében. Elég nehezen érthető szövegek voltak ezek akkor, a 9-10 éves gyerekek számára. Ezért inkább a szöveg azon az elemeire irányítottam a figyelmet, ami közelebb hozhatta számukra a nehéz tartalmi részt is.
Az 1989/90-es tanévben vezetett osztályom igen nagy létszámú volt. 32-en voltak. Viszont nagyon szerették a dramatizálást, táncolást, sportot. Így csaknem minden anyaghoz kapcsoltam ezzel kapcsolatos lehetőséget is. Remek előadásokat tudtak rögtönözni, anélkül, hogy bármilyen előképzéssel rendelkeztek volna. Ugyanezen osztálynak volt egy elmélyülős, visszahúzódós része, nekik ezért mindig adtam lehetőséget arra, hogy utána olvassanak, búvárkodjanak az adott témában Az igazi nagy öröm persze az volt számomra mikor a két csoport már nem automatikusan állt fel, hanem voltak akik átmentek a másik lehetőséggel is megismerkedni, kipróbálni azt.
