A harmadik gyerek csoport volt ez az osztályom, amit Freinet pedagógia alapján vezettem. Csiszolódtak az eszközök, technikáim, voltak amik egyik osztályban hangsúlyosabb szerepet kaptak, mint egy másikban. Kiderült, hogy sok összetevője van a sikereknek és a kudarcoknak is. Ami egyik osztályban remekül működött az a másikban lehet, hogy csak bukdácsolva haladt.
Ebben az osztályban az újság készítés technikai oldala olyan szintre emelkedett amit magam sem gondoltam volna korábban . Oka elég egyszerű az ,hogy ebben az osztályban 4 szülő is volt akinek a tényleges újságkészítés és /vagy a számítógép használt mindennapi munkája része volt. Így ezzel segítették az újságíró szakkörünket , de annak tartalmi része megmaradt a gyerek érdeklődési körében.
Nass-lap címen volt saját osztály újságunk (amiből pillanatnyilag nincs sajnos egyetlen példányom sem , -de remélem, hogy kapok majd valamelyik volt tanítványomtól) - a szokásos technikai szinten. Ebből nőtt ki végül is Az alsósok lapja, majd pár hónap múlva az egész iskolát képviselő Iskola újság.
Egyrészt ekkorra már kollégák, és az iskola tanulóinak egy része tudta, hogy van évek óta van az osztályaimnak újságja, másrészt a kötelező óraszám emelés miatt mindenkinek plusz órákat vagy szakkört kellett választani az alsóban. Én akkor úgy gondoltam, hogy egy újságíró szakkört vállalok, az osztályom azon tagjaival akik korábban is részt vettek az osztály újság létrehozásában . Így hetente 1 vagy 2 órát délutánonként újságíró műhelyé alakultunk. Megbeszéltük, hogy mi legyen az újságunk profilja, ki milyen részét vállalja a feladatoknak. Igazi műhely munka volt. Segítséget kaptunk a szülőktől is , szerkesztésben, eleinte a gépelésben is. Így kinézetében egy nagyon dekoratív , az akkori felnőtt újságokhoz már hasonló lap kerekedett ki. Állandó rovatokkal.
Az első (bemutatkozó) példány még csak az osztály tagjainak írásaiból, rajzaiból állt, de hamarosan kaptunk bőven írásokat , rajzokat a többi osztályból is, s valóban az iskola újságja lett ily módon. Amit megvásoltak a gyerek az iskolában, ez könnyítette az új s újabb számok előállítási költségének előteremtését. Ez azonban nem volt elég s szponzorokat is kerestünk-találtunk, úgyhogy egy részét tudtuk állni az előállításnak.
Ez már kicsit hasonlított Freinet elképzeléseihez, az iskolaújság terén, amit ő a kommunikációs technikák egyikének tartott.
Celestin Freinet ( Ősz Gabi fordítása 34.old.)
Ami az igazi haszna volt, az azonban csak évtizedek múltán derült ki számomra, mikor az egyik volt tanítványommal beszélgettem. Mamár felnőttként, egyetemisták továbbképzésének szervezésével is foglalkozik -tanulmányai mellett-.
Szervező készsége , kapcsolatteremtő, tartó képessége már kisdiák korában is megmutatkozott. Az újságkészítő műhelynek is kiemelkedően lelkes tagja volt. Mindig lehetett rá számítani, figyelemmel volt a többiek munkájára, mindig tudta, hogy kinek hol tudna segíteni. Képes volt átlátni gyerekfejjel is az egész folyamatot.
Olyan területen tudott kiemelkedő lenni ami a szokványos iskolai keretben elő sem jöhetne.
A Nass -lap, iskolának bemutakozó példánya (első száma) itt megtekinthető
http://prezi.com/pyinfnojc1jh/nass-lap-1997-oktober-bemutatkozo-szam/
Ebben az osztályban az újság készítés technikai oldala olyan szintre emelkedett amit magam sem gondoltam volna korábban . Oka elég egyszerű az ,hogy ebben az osztályban 4 szülő is volt akinek a tényleges újságkészítés és /vagy a számítógép használt mindennapi munkája része volt. Így ezzel segítették az újságíró szakkörünket , de annak tartalmi része megmaradt a gyerek érdeklődési körében.
Nass-lap címen volt saját osztály újságunk (amiből pillanatnyilag nincs sajnos egyetlen példányom sem , -de remélem, hogy kapok majd valamelyik volt tanítványomtól) - a szokásos technikai szinten. Ebből nőtt ki végül is Az alsósok lapja, majd pár hónap múlva az egész iskolát képviselő Iskola újság.
Egyrészt ekkorra már kollégák, és az iskola tanulóinak egy része tudta, hogy van évek óta van az osztályaimnak újságja, másrészt a kötelező óraszám emelés miatt mindenkinek plusz órákat vagy szakkört kellett választani az alsóban. Én akkor úgy gondoltam, hogy egy újságíró szakkört vállalok, az osztályom azon tagjaival akik korábban is részt vettek az osztály újság létrehozásában . Így hetente 1 vagy 2 órát délutánonként újságíró műhelyé alakultunk. Megbeszéltük, hogy mi legyen az újságunk profilja, ki milyen részét vállalja a feladatoknak. Igazi műhely munka volt. Segítséget kaptunk a szülőktől is , szerkesztésben, eleinte a gépelésben is. Így kinézetében egy nagyon dekoratív , az akkori felnőtt újságokhoz már hasonló lap kerekedett ki. Állandó rovatokkal. Az első (bemutatkozó) példány még csak az osztály tagjainak írásaiból, rajzaiból állt, de hamarosan kaptunk bőven írásokat , rajzokat a többi osztályból is, s valóban az iskola újságja lett ily módon. Amit megvásoltak a gyerek az iskolában, ez könnyítette az új s újabb számok előállítási költségének előteremtését. Ez azonban nem volt elég s szponzorokat is kerestünk-találtunk, úgyhogy egy részét tudtuk állni az előállításnak.
Ez már kicsit hasonlított Freinet elképzeléseihez, az iskolaújság terén, amit ő a kommunikációs technikák egyikének tartott.
Celestin Freinet ( Ősz Gabi fordítása 34.old.)
Ami az igazi haszna volt, az azonban csak évtizedek múltán derült ki számomra, mikor az egyik volt tanítványommal beszélgettem. Mamár felnőttként, egyetemisták továbbképzésének szervezésével is foglalkozik -tanulmányai mellett-.
Szervező készsége , kapcsolatteremtő, tartó képessége már kisdiák korában is megmutatkozott. Az újságkészítő műhelynek is kiemelkedően lelkes tagja volt. Mindig lehetett rá számítani, figyelemmel volt a többiek munkájára, mindig tudta, hogy kinek hol tudna segíteni. Képes volt átlátni gyerekfejjel is az egész folyamatot.
Olyan területen tudott kiemelkedő lenni ami a szokványos iskolai keretben elő sem jöhetne.
A Nass -lap, iskolának bemutakozó példánya (első száma) itt megtekinthető
http://prezi.com/pyinfnojc1jh/nass-lap-1997-oktober-bemutatkozo-szam/