A könyv végében egy harmadikos projekt lapjait találtam meg, Valahogy belekerült és így megőrződött. A közösen végzett munkák egyikéről, képes -írásos dokumentum a mának.
A pályázati anyagba is bekerült, de ott nem adtam közre az összes lapot,. Úgy gondoltam ez megér egy teljesen külön bejegyzést a végén.
A Freinet pedagógiának egyik lényeges eleme a kooperáció tanulása, gyakorlása.Természetesen ez sem valami új dolog, hiszen a gyerek kooperációt tanul, gyakorol kiskorától társaival a játékai során. csak meg kell teremteni a lehetőséget számára, hogy ezt továbbvigye, hozzáigazítsa iskolai feladatokhoz. Alapvetően két fajtája létezik, 1: amikor azonos érdeklődésűek kerülnek csoportba (én ezt tartotam a legjobb megoldásnak), de előfordult, hogy szándékosan, előre meghatározott személyekkel alakítottam csoportot. Mindkettő fontos a felnőttbeli élethelyzetek megismeréséhez, átéléséhez. S igyekezetem, úgy összeállítani a feladatokat, hogy a résztvevők mindegyikének fontos- egyedi szerepe legyen a munkában. Ez a feladatok meghatározásával igazán könnyen irányítható, anélkül, hogy az ember direkt utasításokat osztogatna. Fontos volt az is ezekben a feldatokban nekem, hogy a véletlennek - vagyis a tanár által is kiszámíthatalan tényezőknek is legyen szerepe. Ez jól eltávolítja a feladatot a pedagógus személyétől, s így sokkal szabadabb, jobb eredményekre számíthat.
Az alábbi projekt csak egy kis szösszenete a gyerekek közös tevékenységének. A csoportok-párok számomra is épp oly váratlanul jöttek létre mint a gyerekeknek. Kedvenc állataik (amelyekről képesek önállóan is beszámolni volt a feltétel) az állat nevének papírra írására, úgy hogy más ne lássa. Nem tudták, hogy pontosan miért is kell ezt most meghatározniuk- Azt biztos gondolták magukban, -ismervén engem- hogy akkor valami beszámoló lesz belőle, de hogy ez milyen formában, mikor, hogyan ?- akkor még nem is sejtették.
Amikor a neveket átadták nekem, akkor lehelyeztük középre egy papírra és csak néztük és hamar jött a felismerés tőlük,hogy vannak azonosak köztük. Így elkezdődött a csoportalkotás az állatnevekkel. Számomra is teljesen ismeretlen volt, hogy milyen állatok lesznek majd a papíron , ezért több lehetőséggel is számoltam. Lehetett volna az is, hogy nincs egyetlen közös állat sem, vagy mindegyik ugyanaz- mint két véglet. A valóság azonban ennél egyszerűbb volt. Könnyen jöttek létre párok. Számukra akkor már teljesen megszokottan- kerültek esetleg olyannal párba akivel csak régen dolgoztak együtt. Ezek azonban semmi problémát nem jelentettek számukra, mert nekik már természetes volt , hogy a feladatot közösen kell megoldani, félre tenni minden más szempontot. Két fiú azonban nem talált párra, de jellemzően az együttműködési készségükre, nem külön-külön kezdtek el dolgozni, hanem kerestek egy közös pontot a két állat között, (ez az azonos élőhely volt számukra a gólya és vizosikló esetében) , s ők is közösen végezték el a feladatot. Annak ellenére , hogy semmi akadálya nem volt annak, hogy akár külön dolgozzanak. Ők együtt akartak tevékenykedni, holott a mindennapokban nem volt sok közös dolguk.
Kinagyítottam a munka során készített fényképeimet , ide külön is.
Az elmélyült közös munkák fényképeivel zárom Életünk könyve 2000-2006 sorozatot