PEONZA - élménykönyv 2011 -

Lakóhely váltásomat   munkahely váltás is követte , épp az  ezredforfulón.
Így pályám utolsó 12 évében  Budapest egy kis létszámú iskolájában beszéd problémás  és /vagy  tanulási  problémákkal küzdő gyerekeket tanítottam. Az iskola  speciális  irányának  köszönhetően  egy-egy osztály maximum 12  fős lehetett, s minden  évfolyamból csak egy osztály  működött.

Ebben az iskolában más szisztéma szerint oktattunk, mint azt korábban tettem. Tantárgy csoportosan , két pedagógussal és iskolaotthonos rendszerben. Belülről átélve ezt a szisztémát azt kell mondanom, hogy a magyar pedagógia egyik legnagyobb baklövése. A lehető legjobban megnehezíti a gyerekek tanulási, haladási munkáját, Ami a  tanulási problémákkal küszködő gyereknek, aztán még inkább káros

Freinet pedagógiám teljes körű alkalmazásáról le kellett mondanom. Első kollégámmal azonban  - mindketten akkor kezdtünk  az adott iskolában  tanítani - a legtöbb   szemléletbeli kérdésben azonos hullámhosszon  voltunk, így a Freinet pedagógia néhány elemét alkalmaztuk is, mint pl.  a beszélgető kör,  életünk könyve, kisebb projektek. 
Amikor azonban Ő elment az iskolából tovább kellett szűkítenem  a Freinet pedagógiás  elemeket, hiszen  nem lehet egy osztályt két szögesen ellentétes  módon irányítáni. Azonban az életünk könyvét sikerült továbbra  is életben tartanom- bár csak arra az időszakra vonatkozott amikor  én voltam a gyerekekkel. S természetesen az óráimba  amit csak lehetett  bevittem a Freinet pedagógia eszköztárából, de  ez már nem egy egységes   rendszer volt így.

Viszont   megtapasztaltam , hogy  egyes  elemei is  mekkora  energiákat  tudnak  mozgósítani  a gyerekben.

Így került sor  a PEONZA  miniprojektre is. Teljesen  véletlenül,  tervezetlenül, a 2. osztály vége  felé.

Egyik kora tavaszi délelőtt váratlanul minden  alsó tagozatos  diáknak és  az őket épp tanító pedagógusnak, asszisztensnek  a  tornaterembe  kellett menni, valamilyen bemutatóra.
 
A teremben 2 sötét bőrú férfi  akrobatikus   mutatványokkal kápráztatott el mindenkit, egy műanyag pörgő tárgy és egy  tőle  független zsinór párosításával. Villámgyors precíz mozdulatok, és versengő hangulat lett úrrá pillantok allatt a temben. Melyikük tudja tovább pörgetni,  feldobni, megemelni, kezére , nyakára  tenni, a közben  folytonosan pörgő valamit  az egy méteres  madzag segítsével ?

Az osztály  fiait egyből rabul  ejtette ez a játék. Vagy sport ? (mint később megtudtam ez Európai Uniós projekt keretében  működő ismerterjesztő projekt volt)
Szerencsére  ketten kaptak a bemutatóktól egy-egy  peonzát  ajándékba, s mikor  visszamentünk a  terembe dőlt belőlük a számtalan  megfigyelés, vélemény, kérdés.
" Hol van Mexicó?
Milyen sötét  a bőrük! Milyen ügyesek !
Többen is azonnal szerették volna  tudni  a mutatványokat  -hiszen olyan könnyűnek látszott.  Amikor  azonban kezükbe  vették a pörgettyűt és eldobták ahogy az  láttak az bukdácsolva   elbukott. Másodszorra és harmadszorra sőt ötödszörre is. Tapasztalthatták, hogy  ez bizony tanulási  folyamat  útján megszerezhető tudás.

Másokban Mexicó keltett fel érdeklődést, s  elővették USBORN gyermek lexikonomat  hogy tájékozódjanak kicsit.
Ami először   feltűnt nekik az az volt, hogy   Mexicónak és hazánknak ugyanazok a színek  vannak a zászlójában  csak fordított sorrendben,. Ezzel a felfedezésel elkezdtek mélyebben érdeklődni Mexico iránt.
Környeztismeretből meg épp  Magyarország volt  a tananyag. ezért,  úgy gondoltam  kössük össze  a kettőt.
 
S előálltam javaslatommal, hogy készítsünk egy közös  könyvet a két  országról, hamár  ugyanazok a színek vannak a zászlójukban csak épp  fordított sorrendbe.
 
A könyvet is majd  két oldalról lehet vágiglapozni.  Ha  a  magyar vonatkozású részt akarja  valaki olvasni akkor  a pirosnál kezdi, ha  a  mexicoit akkor   pedig a zöld oldalán kell  kezdeni.
 
 
 


Szerencsére  volt  az iskolai könyvtárban mexicói  támájú összefoglaló,  tájairól, jellegzetességeiről népi viseleteiről. Számtógépen pedig kinyomtathattuk MEXICO térképét.

Nagy  lelkesedéssel  álltak neki az ismerkedésnek e tőlünk oly távoli  országgal.

Csodálatos érzés volt  nekem  újra ugyanazt a buzgalmat, odafigyelést, tenni akarást látni, ami annyira  ismerős volt  Freinet-es  osztályaimból. S újra megállapítottam magamban , hogy a FREINET pedagógia eszköztára képes aktiválni  bármilyen  helyzetű, hátterű gyereket.
 
Kizáróan szabadidős órákban  dolgoztunk  a könyvünkön. De ezen rövid idő alalatt is  egy sor  olyan  dologgal találkoztak ami remélem hasznukra lesz a későbbiekben.
 
  • Megtapasztalták, hogy  a számítógép  ismeretek tárháza is,  nemcsak játék lehetőség.
  • Különböző népek  kultúrájában vannak hasonlóságok és különbözőségek, de épp ezért  érdemes   sorba  venni  azokat.
  • Egységbe  rendezve  az ismereteket önálló  alkotássá válik amit Ők maguk hoznak létre.
  • Egy egyszerű játék is több lehet, mint azt az ember  elsőre  gondolná
  • Ráirányították figyelmüket a külvilágra.  Észrevették, hogy  lépten-nyomon mexicói  ismeretekre   bukkantak (a napilapokban  áruházi prospektusokban)
  • Megtanultak egy sor  olyan  dolgot ami közvetlenül nem tananyag ebben ez évben, de  jó kapcsolódási pont lesz  majd később ha újra felbukkan. (pl.  honnan való a paprika, paradicsom).
  • Közben remekül érezték magukat, és  lelkesen rajzolták, írták , amit a  könyvükbe  szántak. ALKOTTAK.

Természetesen kitartó gyakorlásukkal  megszelídítették maguknak a  peonzát, s bemutatókat tartottak egymásnak. A játék heve  aztán lankadt, de  megmaradt egy  közös  emlék róla, a PEONZA könyv amit újra és újra  a kezükbe  vettek. Ezt én rajzoltam  ezt meg   x,y , milyen szép - de  jó volt  !

Itt  átlapozható a Peonza könyv mindkét oldalról

http://prezi.com/j0wqwki-ldpc/peonza-elmenykonyv-mexico-mini-projekt-2011/

 http://prezi.com/ufjnpbip4hug/peonza-elmenykonyv-magyarorszag-mini-projekt-2011/
e

TV-mese projekt

A MORZSÁK osztály újság kapcsán már  említettem a   TV mese  prokjektet, most viszont  részletesen  leírom, hogy  miért találtam ezt ki magamnak(magunknak ), s  milyen eredménye lett elképzelésem  megvalósításakor mindannak amit célul tűztem ki magamnak.
 
Az 1990- ben indult  osztályom már  a  4. csoport volt akiket tanítottam, így volt  némi tapasztalatom a magyar nyelv és irodalom tantárgy téma köreiről, és  azokról a  a nehézségekről amik  rendre  jelentkeztek gyerek csoporttól függetlenül egy-egy  anyag részt illetően.
 
A színes televízió általános elterjedésével, az iskolai mese anyag enyhén szólva nem ragadta magával a  gyerekeket. Unalmasnak, bizonyult számukra  a  televíziós mesék inger halmazával szemben. Ezért  arra  az elhatározásra  jutottam magammal, hogy nekem kell a gyerekek élményszintjéhez közelebb  mennem, mert . reméltem, hogy így könnyebben szót fogunk érteni egymással.
 
 
 
Nyári felkészülésem során elhatároztam, hogy mielőtt bármit is tennék e téren, először is  a szülőkkel fogom megbeszélni elképzelésemet, hiszen.  Ők  azok, akik nap mint nap találkoznak a tv mesékkel,  és hatásaikkal. Így  a szülőkkel  megegyezve, sőt  a segítségükkel jött létre a projekt.
  
Szerencsére az iskolai könyvtárban  már volt  videó nézési lehetőség, minden  nap egy mesét közösen megnéztünk a gyerekkel, s  feldolgoztuk egy   élmény könyvbe a látottakat. Én már  jó ideje  nem foglalkoztam  a tv mesékkel  így  nem voltam kondicionálva  arra az inger mennyiségre  ami  a televízió által éri az embert. Tehát  eléggé  hasonló  helyzetben voltam tanítványaimmal, ami a kiszolgáltatottságot jelenti, ebben  az esetben a kép és szöveg anyagot illetően.
 
A látottakat minden esetben megbeszéltük és rögzítettük is   élmény könyvünkbe rajzokkal  szógyűjtésekkel  rövidebb hosszabb  írásokkal. S természetesen  én mindig azt is figyeltem, hogy  hogyan tudok kapcsolódási pontokat létrehozni az Ő  élményeikhez , ismereteikhez az én feladatomat , érték rendemet tekintve.
 
Így nekem  valóságos ajándék volt  az utolsó mese (Tini nindja teknősök) Raffaleló-ja, Leonardo-ja, Donatello-ja és Michelangeo-ja. Igen könnyű dolgom volt  mert  a legegyszerűbb módon  kapcsolhattam olyan műalkotásokat  a nevekhez, ami  a gyerekeket is őszinte  csodálattal töltötte el.
 
A mesék mindegyike   nagyon  fontos beszélgetéseket eredményezett, ahol a lényeges  elemeket közösen gyűjtöttük össze, s bizony azok többnyire  a klasszikus mese elemekkel  megegyezőek voltak  , modern   köntösbe és   modern képi világba  öltöztetve,
 
 Az akkori KDF pályázati beszámolómnál pontosabban  nem tudom ma  sem  megfogalmazni tapasztalataimat ,élményeimet. Így  az alábbi prezentcióban  teljes szövegével  közreadom.
 
 
Ezt a projektet természetesen  követtee a   klasszikus és tankönyvi mesék feldolgozása, nagyon jó hatásfokkal és feladat hárítás nélkül.
 
Itt a TV mese  projekt élmény könyve "lapozható át"
 
 
 
 
 
 
 
 

Az első adaptációs év (89/90-es tanév) összefoglalása

A Freinet pedagógia adaptációjának első évéről be kellett számolnom a   a KDF pályázat  értelmében. Így  erről az évről van  egy tárgyszerűnek mondható beszámoló. Amiben a lényeges elemek  kiemelésével összefoglaltam mindazt amit eredménynek  tekintettem. Mivel a  pályázat terjedelme  meghatározott volt, így  valóban  csak a  legfontosabb  tények  kerülhettek bele. 
A 4.a  osztály termének ajtaja 1988/89 (közös munka)

Amikor  elkezdtem a  Freinet pedagógia adaptálását még a rendszer váltás előtt voltunk. Ez talán a  pályázathoz mellékelt képanyagon tükröződik leginkább. A gyerekek közül a  -már korábban említett  erdészeti nevelő otthon  gyermekei - még köpenyben  jártak  iskolába. A következő évben. már ők sem.  Apróságnak tűnik   most, de akkor ez fontos változás  volt  gyerekek életében. A köpeny egyenragosító törekvése egyébként sem vált be a megelőző 30 év  alatt. Nagy megkönnyebbülés volt saját ruhájukban járni a  nevelő otthonosknak is  a későbbiekben. 

A másik - talán a mai ember  számára érthetetlen- nagy horderejű dolog volt  akkoriban, a tantárgyak közötti kapcsolatok összefogása  egy nagyobb témakörbe.

Mindig  igyekeztem csak annyiban és ott változtatni a hagyományos  rendszerhez képest, amit úgy éreztem  képes  vagyok koordinálni, amit képes  vagyok megszervezni, véghezvinni teljes  egészében. Tehát kis lépésenként haladtam.

De Freinet  gondolkodása  a pedagógiáról  ebben az esetben is beigazaolódott!

 "Nem fontos egy időben  minden  technikát alkalmazni, de összetételük logikáján  el kell gondolkodni.
 EGY nevelési módszer megváltoztatásával olyan lépést teszünk meg, amely  esetleg szükségszerűen maga után vonja a többi eljárási  mód megváltoztatását is."

Celestin Freinet (Ősz Gabi ford.41.old)

Attól, hogy a technika és rajz tárgyakat  másként  kezdtem oktatni, illetve , attól, hogy  a  beszélgető kör   bekerült  napjainkba hamar nyilvánvalóvá vált, hogy  a tanítás más  területein  is új  formákat kell használnom, ha hiteles  akarok maradni magam és a gyerekek  szemében is  természetesen.

Az első  év tulajdonképpen  arról szólt, számomra,  hogy a felmerülő belső konfliktusaimat  hogyan és mely  Freinet eszközzel  tudod "orvosolni" Nem volt   sima, és göröngyök nélküli ez az út. Átolvasva  akkori töprengéseimet- naplózásomat- bizony  sokszor  megfogalmazódott bennem, hogy  hogyan tovább, ha  a poroszos módon nem akarok dolgozni? A megoldásokat persze   mindig egy újabb "Freinet eszköz/technika  bevezetése hozta  meg.

Egy egyszerű példa erre. A beszélgető körök és  különböző előadási lehetőségek nagyon kedveltek lettek a gyerekek számára, de a 32  gyerek  rögzített idő keretben, tele közölni valóval, és a ráfigyelés örömével  akár  az egész napot  erre tudták volna fordítani.    Ez természetesen nem  volt járható út. S konfliktusokat generált, időről időre, Tehát  kellett egy olyan   eszközt találni amivel meg kellett oldani ezt a problémát. Így felajánlottam az x-dik megállapodás-újabb konfliktus után, hogy  jelöljünk ki fix időpontokat a szabadidős részből amikor sor kerülhet csoportos, vagy egyéni  előadásra, bemutatóra. Természetesen korábban is tudtam, hogy Freinet pedagógiájában  a heti tervek fontosak, de itt kapott értelmet a bevezetése. Volt egy konkrét probléma  amire  megoldást  adott. ez az eszköz. Erre a kis  táblára mindenki felrakta a maga által díszített csipeszét (csoportok a köreiket) ha  be akartak valamit mutatni, s időt atláltunk rá.

Hasonlóan került be  a munkakártyák  rendszere,  használata  az életünkbe. (88-89-ben még egyáltalán nem lehett olyan  kézműveskedésre inspriráló  könyvecskéket kapni mint manapság, így nagy újdonság volt  a  gyereknek egy egy munkakártyám)  Voltak   akik képesek  voltak  rövid magyarázat vagy megmutatás  után önállóan is meghajtogatni amit  választottam tananyagnak. Mások mellé oda kellett ülni, s ugyanakkor  z-nek y-nak is segítségre lehetett szüksége  a munkamenet egy egy   fázisában. Nem beszélve arról, hogy  szabadidőben is  lehettet  pl. hajtogatásokkal   foglalkozni. Ezt lehetetlen egy embernek  követni, segíteni. Erre   volt jó a a - tárgy alkotó -munkakártya  , ahol  a munka  fázisait meg lehetett  bármikor nézni. Innen   "kúszott" be az irodalom és környezetismeret, rajz,  nyelvtan és matematika  órákra. Segítve a munkámat a differenciálás,   az önálló munkavégzés  tanítása terén. Nem  volt  vita  a munka végzést illetően attól  a perctől, hogy mindenki maga választhatta ki melyik  feladatot végzi el.

A Freinet  pedagógia nagy előnye az is, hogy nem magányos  műfaja  a tanításnak, Természetes  módon kapcsolódhatnak be  szakemberek egy egy adott feladatra. Így én és a gyerekek is örömmel vettünk részt azokon a  foglalkzásokon amiket  más  tanár/ esetleg más szakember, vagy akár egy - egy szülő ,   tartott.

A  különböző Freinet eszközök -akár önmagukban is  használhatóak, és - a pedagógusnak   egy olyan válasz rendszert is képeznek, amire  mindig támaszkodhat , ha problémája. konfliktusa adódik akár saját magával, vagy  a tanítványokat illetően.

A prezentációban  elolvasható a KDF pályázatra  benyújtott értékelésem 1989-ben az első adaptációs év tapasztalatait illetően

http://prezi.com/e_ehtwrvqzmw/az-elso-adaptacios-ev-198889-ertekelese/

Nass lap -iskolaújság-

A harmadik  gyerek csoport volt  ez az osztályom, amit Freinet pedagógia alapján  vezettem. Csiszolódtak az  eszközök, technikáim, voltak amik egyik osztályban hangsúlyosabb szerepet kaptak, mint egy másikban. Kiderült, hogy  sok összetevője  van a  sikereknek és  a kudarcoknak is. Ami egyik  osztályban remekül működött az  a másikban   lehet, hogy csak  bukdácsolva   haladt. 
Ebben az osztályban az újság készítés technikai oldala  olyan szintre emelkedett amit magam sem gondoltam volna korábban . Oka   elég egyszerű az ,hogy ebben az osztályban 4 szülő is  volt  akinek  a tényleges  újságkészítés és /vagy a számítógép használt  mindennapi  munkája  része volt. Így ezzel segítették az újságíró szakkörünket , de annak   tartalmi része   megmaradt a gyerek érdeklődési körében.

Nass-lap  címen  volt saját osztály újságunk  (amiből pillanatnyilag nincs  sajnos  egyetlen  példányom sem , -de remélem, hogy  kapok  majd  valamelyik  volt  tanítványomtól) - a szokásos technikai  szinten. Ebből  nőtt ki végül is  Az alsósok lapja, majd   pár hónap múlva  az egész iskolát képviselő Iskola újság.
Egyrészt ekkorra már   kollégák, és  az iskola  tanulóinak egy része  tudta, hogy  van évek óta van  az osztályaimnak  újságja, másrészt a kötelező óraszám emelés  miatt mindenkinek plusz órákat vagy szakkört kellett  választani  az alsóban. Én akkor  úgy gondoltam, hogy egy újságíró szakkört  vállalok,  az osztályom azon tagjaival akik korábban is  részt vettek az osztály újság létrehozásában . Így hetente 1 vagy 2 órát délutánonként   újságíró műhelyé alakultunk. Megbeszéltük, hogy mi legyen az újságunk  profilja, ki milyen  részét   vállalja a feladatoknak. Igazi műhely munka  volt. Segítséget kaptunk a szülőktől is , szerkesztésben, eleinte  a gépelésben is. Így kinézetében   egy nagyon dekoratív  , az akkori felnőtt újságokhoz már  hasonló  lap kerekedett ki. Állandó rovatokkal.


Az első (bemutatkozó)  példány még csak az  osztály  tagjainak írásaiból, rajzaiból állt, de hamarosan  kaptunk  bőven  írásokat  , rajzokat a többi  osztályból is, s  valóban az  iskola  újságja lett ily módon. Amit megvásoltak a gyerek az iskolában, ez  könnyítette az új s újabb számok  előállítási költségének előteremtését. Ez azonban nem volt  elég s szponzorokat is  kerestünk-találtunk, úgyhogy egy részét   tudtuk állni az előállításnak.

Ez már  kicsit hasonlított Freinet elképzeléseihez, az iskolaújság terén,  amit ő  a kommunikációs technikák egyikének   tartott.


Celestin Freinet ( Ősz Gabi fordítása 34.old.)

Ami az igazi haszna  volt,  az azonban  csak  évtizedek múltán  derült ki számomra, mikor  az egyik  volt  tanítványommal beszélgettem. Mamár  felnőttként, egyetemisták továbbképzésének szervezésével is foglalkozik -tanulmányai mellett-.
Szervező készsége , kapcsolatteremtő, tartó képessége  már kisdiák korában is  megmutatkozott. Az újságkészítő műhelynek is  kiemelkedően lelkes  tagja  volt. Mindig lehetett rá számítani, figyelemmel  volt  a többiek  munkájára, mindig tudta, hogy kinek  hol  tudna  segíteni. Képes volt átlátni gyerekfejjel is az egész  folyamatot.
Olyan területen tudott kiemelkedő lenni ami a szokványos iskolai  keretben  elő sem jöhetne.

A Nass -lap,  iskolának  bemutakozó példánya (első száma)  itt  megtekinthető

http://prezi.com/pyinfnojc1jh/nass-lap-1997-oktober-bemutatkozo-szam/

MORZSÁK- osztályújság- 1992.

1990 szeptemberétől új  osztályt kaptam, mégpedig első osztályt, mivel  volt  tanítványaim ötödikesek (felső tagozatosak) lettek.
Új osztályomat  a Freinet pedagógia még szélesebb alkalmazásával vezethettem.
Furcsa  mód épp ebből az osztályból csak egyetlen újság maradt meg  nekem. Aminek már  a  neve : MORZSÁK.    Az újságba  valóban  az élmény könyvekből kimaradt morzsák kerültek bele. Ebben az osztályban az élmény könyveknek volt nagyobb tere a gyerekeknél. Viszont az osztály újság egyetlen  példánya arról tanúskodik, hogy már  másodikos  korukban is volt  aki  vállalta  a szerkesztést. Persze segíteni kellett még, de  már  képesek  voltak felelősséget vállalni  valamiért  amit fontosnak tartottak.

Ez  egy tematikus újság, ami az akkori TV mese projektünkhöz kapcsolódott -erről később majd  részletesen írok -, viszont jól látható, hogy határozott véleményük volt , de azt kiegészítették könyvekben olvashatókkal.
Nekik is  nagyon fontosak voltak  a műalkotások. Az újságba bekerült   műalkotások az Ő kéréseik nyomán kerültek a lapokra. Az a nap  nagyon  élesen megmaradt  bennem.  A korábban már  többször  lapozgatott  MŰVÉSZET TÖRTÉNETE  sorozatból válaszhatott ki mindenki egy műalkotást amit lefénymásoltam  számára (fekete-fehérben). Megható volt, hogy  milyen fontos  volt számukra  az, hogy  "birtokolhatták" a  szobor, vagy  festmény  fénymásolatát. 
Az újság maga  hasonló  módon készült mint  korábbi osztályom  MI ÚJSÁGunk -ja , kézzel írva, rajzokkal "fűszerezve" , fénymásolással.
Aki évtizedeket tanít, az tapasztalja, hogy minden  osztályának sajátos  arculata van. Ahogy nem lehet ugyanazt a tananyagot sem  egyformán tanítani két  párhuzamos osztályban sem, nincs  két egyforma irányultságú osztály sem.
Két dolog azonban minden  osztályomban ugyanazt a hangsúlyt  érte el! Mégpedig képzőművészeti alkotásokra figyelés, azok  értékelése!  Függetlenül a szülői, vagy kulturális háttértől, elemi erővel hatott  az évtizedek alatt minden  osztályra.
Másik pedig a saját  alkotásaik fontossága. Osztályaimat mindig a  tanítványaim munkái  díszítették. Ez már  a Freinet pedagógiával  való megismerkedésem  előtt is fontos volt  nekem, de akkor még csak annyit tettem meg, hogy a kötelezően kiteendő demonstrációs táblákat   egy falra  csoportosítottam, hogy a többi helyet a  diákjaim munkái tölthessék  meg. A Freinet pedagógia hivatalos bevonulásával  minden  falfelületet átvehettek  a gyerekek munkái
1990 szeptembere már a rendszer váltás utáni időszak, s a szülők maguk  dönthettek arról, hogy gyermeküket Freinet osztályba vagy  hagyományos  rendszerű osztályba  szeretnék-e  íratni.  Két osztály jött létre , egy  hagyományos  és  az én Freinet-s első osztályom  24 fővel. 
Négy éven át  tanítottam Őket. Sajnálom, hogy csak ez az egy újság maradt  meg  ebből az időből, viszont az élmény könyvek pontos  képet fognak mutatni egyéniségeikről. s közösségükről 
Az újság teljes  terjedelemben  itt megtekinthető


a MI UJSÁG-unk -osztályújág- 4.oszt 89/90-es tanév

Az első szám  sikerén felbuzdulva  következő tanévben 4 újság is elkészült. Már  volt egy tanuló  aki magára  vállalta, hogy összegyűjti a  írásokat, sőt kis  csapatot  hozott létre  maga köré  akikkel együtt végezték az újság anyagának összeállítást, majd  a fénymásolás utáni  szortírozást, összekapcsolást is.

Az írások  -mint az előző számban is- a saját életük eseményeihez, érzéseihez kötődnek.
Bármi bekerülhetett amit Ők  fontosnak , közreadásra méltónak tartottak. Így  békésen megfér az álmok mellett egy esemény, vagy táj leírása, csakúgy mint  valamely  tananyaghoz kapcsolódó érzés, gondolat  versbe öntése.

 Megismerkedtek neves  festményekkel, szobrokkal a munkakártya illusztrációján, vagy  nagyobb  reprodukciók által. Fontos  megjegyeznem, hogy ebben az időben még csak fekete -fehér könyvekből tanultak a gyerekek.

Írásaikban  megjelenik  hogy  számukra  nagy élmény volt a műalkotásokkal való találkozás. Csakúgy mint az apukájukkal, anyukájukkal megélt közös programok, vagy  valamely természeti  jelenség megfigyelése, beengedése  élményeik  tárházába.

Különösen  fogékonyak voltak  a versekre, mélyen megérintette  sokukat egy  -egy jó vers a tananyagból. S megosztották egymással, az újság lapjain keresztül, hogy milyen élményt, érzést  hozott fel az adott  vers bennük.



Ezek az újásgok  más szempontból is lenyomatai a 80-as évek végének.

Megjelentek  olyan  újságok a piacon, amelyekkel korábban nem igen találkozhattak a gyerekek. Pontok összekötésével  előallítható képek, s a televiziós vagy ismert mesék figuráinak színezhető változatai. Ezt a  gyerekek  rögtön integrálták saját   újságjukba, betéve  saját maguk által  előrajzolt ilyen  oldalakat
A négy számból készített válogatásom itt  tekinthető meg.

http://prezi.com/vzkdvwp7_elx/v-alogatas-a-mi-ujsagunk-osztalyujsag-8990-ben-megjelent-4-szamabol/





Az első osztályújságunk 1989 június

A Búbánatvögyi Freinet táborban átélt  élmények  új utakat nyitottak meg számomra a gyerekek nevelése, oktatása  terén. A tanév hátralévő  két és fél hónapjában  a beszélgető körök rendszeressé váltak, s belőlük  nőttek ki a továbblépés   csírái is.  Az osztály csaknem fele az erdészeti  alkalmazottak gyermekeiből állt, így  természettel kapcsolatos ismereteik, sokkal árnyaltabbak, gazdagabbak voltak mint bármelyikünké.
Természetesen a  falusiaktól sem  állt távol a természet szeretete minél  teljesebb megismerni vágyása, hiszen  életük szerves   része  volt a háziállatokkal, kerti munkákkal, egyáltalán a természettel  való állandó  kapcsolat.
Nem kellett tehát  közös  nevezőt keresni az osztály  tagjainak ahhoz, hogy értsék, elfogadják egymást. Áradt  belőlük a  rengeteg ismeret , mondanivaló. Egymás után születtek a jobbnál jobb írások,  s  ráadásul kíváncsiak is voltak egymásra. Alig egy  hónappal a  Búbánatvölgyi saját élményű tanulásom után, már  nemcsak a beszélgető körökben láttam lehetőséget az adaptálást illetően, hanem   úgy gondoltam, hogy  elkészítjük az első  osztályújságunkat is.
Nem volt semmilyen nyomdánk, de még írógépünk sem. Ezért, úgy gondoltam hogy a technika akkori legmodernebb eszközét - ami a szülők által  már elérhető  volt-, a fénymásolót  fogom eszközként  erre  használni.
A gyerekek leírták  vonalas, vagy sima lapra  írásaikat, amiket  be  akartak tenni az első  számba,  én meg egy szülő segítségével  fénymásoltattam számukra. Természetesen ez   fekete  fehér volt, de  eleve   úgy terveztük, hogy mindenki majd  saját magának kiszínezi a benne  lévő kisebb nagyon rajzokat., s  így  mindenkinek lesz színes újságja. Közben elolvashatja, a szövegeket, így  megismeri mások gondolatait, érzéseit is.
Ebben az időben 3  tanuló is hosszabb betegség miatt nem jött   egy ideig iskolába, s  azt  gondoltuk, hogy az újsággal  meglepjük őket is, hagy  érezzék, gondolunk rájuk is.  
Négy  fő része  volt  az első számnak:
  • Egy  bemutatkozós rész, de  nem hagyományos  módon, hanem  valamilyen  állat, növény vagy tárgyként. Nagyszerű  írások születtek, amik 23 év távlatából   még  értékesebbek is, mint ahogy akkor  felfogni voltam képes, hiszen  természetes  volt számomra, hogy akár   fűszálként, vagy verébként  mutatkozzon be egy  tanuló,  Azt hiszem mamár ez nem  nagyon lenne  elképzelhető. Olvasgatva az akkor készült jegyzeteimet, van még egy fontos   különbség az akkori és  ami gyerek között. S ez utóbbi,   a mai viszonyokra  pozitív mindenképpen. (89-ben  még a poroszos, autoriter  pedagógia  volt az úr) Ennek ismeretében érthető meg talán az a  pár  mondat igazán, amit a KDF: (Közoktatás Differenciát Fejlesztésére) küldött pályázatomban leírtam" Tanulóim akik naponta gyakorolhatják  az önálló döntések szabadságát, rendszeresen megkérdezték jó ideig, hogy leírhatják-e   a tananyaghoz nem kapcsolódó érzéseiket, gondolataikat. Tették ezt annak ellenére, hogy igyekeztem minél több lehetőséget adni erre  a feladatok megfogalmazásakor"
  • Másrészt AFRIKA.  Ami  a Sivatagi Show című  film megtekintése  s kapcsán került  közös élményeink közé. Nagy hatással volt   rájuk.


  • Saját  mesék, versek amik spontán   íródtak meg szabadidőben

  • Valamint egy melléknév és főnév gyűjtemény is ami a nyelvtan tananyaghoz  tartozóan  jött létre, s  azokat a szavakat tartalmazza  ami számukra  valamiért  fontos  volt akkor  az  adott  témában   
  • Szólnom kell pár szót a helyesírási hibákról is amik fellehetők egy-egy  írásban. Egyfelől igyekeztem mindig javíttatni velük, de  arra  is  figyeltem, hogy ne vegyem el a kedvüket az írástól, magától. Nem volt   kizáró ok az újság lapjaira kerülés a hibátlan  helyesírás. Nem a  legjobbak  újságja lévén, hanem  közös   újságunk volt. A helyesírási hibák javítására volt egy   ellesett - de  nagyon jó  módszerem, mégpedig, az, hogy a hibás  szót valamilyen képpé alakítottam át, aminek fölébe, vagy mellé  írták a helyes  szóalakot. Pár  példa  erre  is található az újságban.- Hamar megszerették ezt  a módot és  alkalmazták  saját maguk is.  Így  marad egy  finomított figyelmeztetés is, de a hangsúly a javításon, jobbításon van.
    Az első  A  MI ÚSÁG unk  a prezentációban  olvasható

Feladatválasztás : természetes csoportalkotás

 A  munkakártyás feladat választásoknak van még egy   "hozadéka" , mégpedig, az, hogy természetes  csoportok  jönnek létre, az aktuális  érdeklődés, feladat végzés  kapcsán. Így aktuálisan jól megférnek egy  csoporton belül a különböző tudás szintű,  érdeklődésű, élet helyzetű gyerekek.  Sőt kimondottan jót tesz  a sokféleség, hiszen első  körben a csoport  tagjai  beszélik meg  egymással, hogy ki- mire  jutott a feladat végzés   során. S mivel a végén,  egy  konklúziós    összefoglalót  adnak  közre  a teljes  közösségnek , kialakul egymás  értékeinek  elfogadása,  "beemelése" a közös eredménybe.  Osztályaimban igen hamar  kialakult az együttműködésre való törekvés. A gyakori és különböző témájú / területű  együtt munkálkodások nem  szimpátia,  baráti kör kérdése volt, hanem  az adott téma, vagy feladat kapcsolta össze  őket. Így  jóval több  interakcióra, kommunikációra is   került  sor  a gyerekek között mint korábbi  osztályaimnál. A közös eredmény bemutatását nyílván eleinte azok vállalták akik szabadabban  mertek   megnyilvánulni az osztály előtt, viszont egy  év leforgása  alatt , a társak támogató közegét  érezve  mindenki gyakorlatot szerzett ebben is.
Ezt a  folyamatot  erősítik a beszélgetőkörök különböző fajtái is. A reggeli összeülésektől a feladatokhoz  szerveződő beszélgetéseken, vitákon  át,   a napot, vagy   nagyobb egységet  lezáró plénumig
Freinet a szabad  önkifejezés  technikái közé sorolta  a beszélgetést, vitát.

"Esetenként különböző témájú lehet: vagy mindenki arról  informálja a csoportot ami mondanivalója van éppen, vagy közösen választanak egy témát. Ezzel gyakorolják az önkifejezést de egymás kölcsönös meghallgatását és a gondolatcserét is.  "
Celestin Freinet: Ősz Gabi fordítása 29.old

A "90-es  évek elején még a hagyományos, fekete  fehér   tankönyveket használtuk. Aminek voltak előnyei is , hiszen egy bevitt  műalkotás reprodukciója már önmagában  figyelem felkeltő volt. Az akkori munkakártyáimat  ezért is igyekeztem  színes anyaggal vonzóvá tenni. A kiválasztott képek valamilyen  plusz információt is  hordoztak a jobb megértés, megismerés érdekében. Elég nehezen   érthető szövegek voltak ezek akkor, a   9-10 éves  gyerekek számára. Ezért inkább a szöveg azon  az elemeire   irányítottam a figyelmet, ami  közelebb  hozhatta  számukra a nehéz tartalmi  részt is.




Az 1989/90-es  tanévben vezetett osztályom igen  nagy létszámú volt.  32-en voltak. Viszont nagyon szerették a  dramatizálást, táncolást, sportot.  Így  csaknem  minden   anyaghoz kapcsoltam ezzel kapcsolatos lehetőséget is. Remek előadásokat  tudtak  rögtönözni, anélkül, hogy bármilyen  előképzéssel rendelkeztek  volna.  Ugyanezen osztálynak volt egy   elmélyülős, visszahúzódós része, nekik ezért  mindig adtam lehetőséget  arra, hogy  utána  olvassanak, búvárkodjanak  az adott témában  Az igazi nagy öröm  persze  az volt számomra mikor a  két  csoport már  nem  automatikusan  állt fel, hanem   voltak  akik   átmentek a másik  lehetőséggel is megismerkedni, kipróbálni azt.

Tanulói döntések a feladatválasztásban / a differenciálás új lehetőségei

A hagyományos  pedagógiában a  pedagógus  eldönti kinek  milyen feladatra  van szüksége, s  aszerint adja  ki  a feladatokat, ha már  differenciálásra  vállalkozik egyáltalán.
A Freinet  pedagógiában ez a folyamat lényeges megváltozik.
A pedagógus természetesen itt is    felkészül, a különböző nehézségi fokozatú, vagy különböző  területeket  erősítő, megjelenítő  feladatok összeállításával, de azt  teljesen másképp  interpretálja.
Első fázisa, hogy   MUNKAKÁRTYÁT / gyakran munkakártyákat/ készít, amelyen megjeleníti a  számára   fontos  feladatokat.

Második fázis a pedagógus részéről, hogy  a kész  munkakártyát /munkakártyákat  a tanulóknak  megismerésre  közzéteszi.
Harmadik fázisa   folyamatnak, hogy  a  tanulók  elolvassák, a lehetséges  feladatokat és eldöntik, hogy  melyiket  választják  aktuálisan. ( nevükkel jelzik  választásukat)
Negyedik fázis, hogy  diákok a választott feladatot / feladatokat elvégzik, (ha  szükséges  természetesen kérhetnek segítséget is)

Ötödik fázis  az elvégzett munkák  eredményének ismertetése/ megismerése (meghallgatása, megtekintése,  vagy  elolvasása)
Hatodik fázis az eredmény "értékelése" ( szóban,  írásban, kis bizonyítvánnyal, mikor  hogyan)
Vagyis  csak egy elem változik  meg  ebben a pedagógiában.  a hagyományoshoz képest, mégpedig:
nem a  pedagógus  dönti el, hogy  ki mit csinál, hanem  a diák választja ki magának az  akkor épp  megfelelőt, a lehetőségek közül
A pedagógus tehát  hátrébb lép egyet, nem akar minden  folyamatot  a kezében tartani, hanem lehetőséget  ad diákjainak az önálló döntéshozatal   megtételére,  gyakorlására.
Ennek az egy  fázisnak a megváltoztatása  azonban  nagy változásokat  hoz létre   az egész  osztály és a diákok egyéni életében is.

Passzív magatartás  helyet aktivitás idéz elő (fizikai és lelki vonalon is ). Mivel a kártyákból nincs  annyi  ahány tanuló  , ezért   úgy helyeztem el a munkakártyát vagy  munkakártyákat , hogy  mindenki hozzáférhessen, elolvassa. A táblára, vagy egy üres  falfelületre téve. Ebből adódóan  mindenkinek  fel kellett állnia   a helyéről, hogy elolvashassa  mik közül  választhat. (Az, alapszabály volt, hogy egy   valamit  választani kell)
 Saját döntéshelyzetet  teremt, hiszen  több lehetőség közül kell  kiválasztani azt az  egyet  amit aztán teljesíteni  fog. Ez   sokszor  nem is  könnyű, hiszen lehet, akár több  kívánatos  feladat, s  mégis valami mellett  le kell horgonyozni, vagy épp ellenkezőleg  egyikhez sem sincs  sok kedve a gyereknek , mégis  választania kell valamelyiket, s az eredményéről természetesen  be  is számolni majd.
A  saját döntések  következményei nem háríthatók másra.(pedagógusra, , körülményekre), így azok a személyiség fejlődés pozitív  segítőivé válnak. Mivel a Freinet pedagógiában elég gyakoriak a  személyes döntéshozatalok,- a legkülönbözőbb területeken,  s azok  személyes  következményekkel  járnak,  a gyerekek egyre gyakorlottabbakká válnak a  döntéshozatalokban. Körültekintőbbek lesznek,  pontosabban határozzák meg  a céljaikat, és  saját  előforrásaikat is egyre  jobban megismerik.  Napi gyakorlatban tapasztalják, hogy   a  döntéseknek vannak jó és kevésbé  jó oldalai.S egy idő után  kezdik ezeket is számba  venni  a döntéseik előtt, azaz  természetes módon szereznek  tapasztalatot  erről az igen  fontos, az egész életen át  fontos helyzetről.

Freinet így vélekedett a pedagógiai  segédeszközökkel kapcsolatban:
" ... a  tankönyvek  úgy vannak  kigondolva, hogy  minden  tanuló egy időben ugyanazokat a feladatokat végezze. .... Ahhoz, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük  az eredményes  fejlődést saját ritmusa  szerint,  az egyetlen megoldás újfajta  pedagógia  eszközök készítése. . .
Az iskolát nem  a tanítókhoz intézett beszédekkel lehet megváltoztatni, hanem más munkatechnikák  ajánlásával, segédeszközök  készítésével és azok használatának megmagyarázásával.
Azok  a legjobb eszközök,  amelyek a  csoporton belüli kezdeményezőkészséget, munkaképességet fejlesztik, képessé tesznek arra, hogy megtalálják a megoldást addig nem tanult helyzetekre is. Vagy talán nem  ez korunk alapvető problémája? "

Celesztin Freinet -  Ősz Gabi fordítása 45.old.
A  Búbánatvölgyi Freinet tábor  alap élménye  volt  számomra is, a  különböző döntéshelyzetek gyakorisága, s döntéseim  "megélése" . Kezdve  a legegyszerűbbtől, hogy  több jó program közül  egyet lehetett csak választani  egyidejűségük okán. Mérlegelni kellett tehát, hogy  melyik mellett döntök,  S  a mérlegeléshez  érvek is  tartoznak  - ha nem is mondja ki az ember-
A munkakártyákkal hasonló helyzetek elé állítottam  diákjaimat. Igyekeztem  széles választékkal minél több lehetőséget adni a választás terén, figyelve  tanulóim tudás szintjére,  munkabírására, érdeklődési területeikre. Szem előtt tartva  természetesen, a központi követelményrendszer elvárásait, ajánlásait is.

Most az elsők közt készült  munkakártyák egyik mutatom be. Fontos  háttér információként, hogy amikor  készültek -1990 tavaszán - még a régi fajta  olvasókönyvek voltak használatban. Képek, feladatok nélküliek. Ami nekem nem jelentett problémát. Sőt lehetőséget adott az alkotási élmény megélésére a munkakártyák kapcsán.

Az irodalmi anyag  ebben az esetben Kányádi Sándor  egy rövid  elbeszélése  volt.
1989/90-es tanév 4-es olvasókönyv ezen írása itt olvasható
http://prezi.com/fll8q59nf7h-/198990-es-4oszt-irodalmi-olvasokonyv/
Mellyel  megismerkedtek először, s  természetesen megbeszéltük röviden a lényegi részeket. Azonban  ahhoz, hogy ennél több is történjen  egy  irodalmi anyag kapcsán feladatokra  van  szükség.

 A kis  gépész című, amelyhez  négy munkakártyát is készítettem. Ezekből lehetett  választani  tanítványaimnak.


Dramatizálás                                              Dramatizálás
a nyárról                                                     a karácsonyról
vagy másolás a szövegből                         és kérdésekre  rövid válasz írásban

Adott rész megkeresése                          illusztráció készítés
és lemásolása                                          és  rövid  fogalmazás
A fényről és színekről  olvasás              gépekről olvasás
új ismeret átadása                                   beszámoló                                                    

A feladatokra  időkorálátosan biztosítottam lehetőséget természetesen.
S utolsó mozzanata  minden  esetben a  beszámolók, bemutatók közös meghallgatása volt.
A kártyákat  úgy állítottam össze, hogy azok  képanyagban is hordozzanak információt a korábban olvasottakról, illetve a  feladatokat is  jelezzék   kicsit. A feladatok  meg követték a gyerekek  általános érdeklődési  irányait, s az én  tanítandó irányaimat is. A mennyiségek is különbözőek a feladatokat tekintve, hiszen  nem csak az érdeklődés, hangulat, hanem a teljesítő képesség is  változó - akár  egy  héten belül is-  a gyerekeknél.

Freinet gondolataival

Hatásosan nevelni, az nem hamis eredmények felmutatását jelenti, hanem alapos  munkát követel... arra készíti elő a gyereket, hogy meg tudja határozni saját útját alkalmazkodni tudjon az előre nem látható eseményekhez, életcélt találjon....

Celesztin Freinet - Ősz Gabi fordítása 44.old.

Álmodozás - a szabad önkifejezés egyik formája


Freinet felesége. Elisa Freinet is írt tanulmányokat, könyveket a FREINET pedagógiáról

Ősz Gabi  fordításában ebből  ídézek egy részt  28-29-old)


A környezetismeret  tananyag  lakóhelyem - hazám - közlekedés témaköre  hívta életre a következő könyvet.
Vagyis épp fordítva . mint a  tanulmányokrajzokból kiinduló  könyvük esetében, itt a természettudományos  anyag  adott inspirációt  a , rajzolásra, festésre
Álmodozásokból, ábrándozásokból, meseszerű elemekből , kirándulás-élményekből állt  össze. Szabadidős tevékenységként egy újabb  ÉLMÉNYKÖNYV.
Nyitó és záróoldala egy-egy térkép ami kis   magyarázatra  szorul talán. A többször  megjelenő INTÉZET  térképegységek tekintetében.

A községben működött a 60-as évek elejétől a 90-es évek közepéig  egy  nevelőotthon, (a gyerekek megfogalmazásában:  intézet),  azon  gyerekek  elhelyezése, tanulásának  biztosítása  érdekében akik olyan  részein  éltek az országban ahol az iskolába járás  szinte  megoldhatatlan  lett volna. Eleinte  kimondottan  az edrészetben dolgozók  gyermekeit  fogadták  be   a nevelőotthonba. 20-25 év után - az erdészek is  beköltözén  a közelebbi falvakba, városokba már   csökkent az erdészgyerekek száma, viszont  még mindig sok  gyerek volt  akik  tanyavilágban, vagy nagyon szegény körülmények között éltek. Így  a 80-as  évek közepétől már  ők  alkották  ennek a  gyerekközösségnek  nagy  részét. Viszont mindig a községi iskolába  jártak.
Iskolásként én is olyan osztályba  jártam, s nagyon szerettem azt a sokszinűséget amit  egy  ilyen  osztály jelentett, hiszen az ország  minden  nagy tájegységéből voltak osztálytársaim. Más-más  nyelvjárásokkal, szokásokkal.
Amikor  tanítani kezdtem  volt  iskolámban, kértem, hogy hagy tanítsak olyan osztályban ahol  "intézetis" gyerek is vannak. S kaptam is rá  végig lehetőséget, amíg  működött a nevelőotthon.

Freinet így  fogalmaz a kommunikációs technikákról: a rajzokat, albumokat illetően

"Az osztályon belül is szükségesek kommunikációs struktúrák, amelyek a gondolatcserét  szolgálják. Meg kell oldani, hogy  a csoporton belüli rendszeres  bemutatók ne  vegyenek el túl sok  időt, ezért olyan  technikákat alkalmazzunk amik  biztosítják  a gyorsaságot........az  albumot - kézírásosak és  illusztráltak- lehet lapozgatni, akár kifüggeszteni, lehet cserélni más osztályokkal KONKRÉT KOMMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZÖK, különösen olyan gyerekeknél ahol  a nyelvi kifejezés nehézséget okoz. "
 Celesztin Freinet  (Ősz Gabi  fordításában 36.old)



Az  A3-as méretű  alkotások mindegyike  egy-egy   gyermek önálló alkotása.  A vaddisznó,  a róka és  a tigris figyelő fejformája. mérete, képen  elfoglalt helyzete együttesen   sugározza  azt az erőt, -mondhatnám  fölényt - amit megtestesít. Szavakkal  csak hosszú mondatokkal lehetne   kifejezni pontosan  azt ami a képről mind  "leolvasható"
Míg az őz,  a ló és   sündisznó oldalnézetben és  mozgásban lévő  ábrázolása épp az ellenkező  hatást fejti ki.  Barátságossá, az emberközelivé teszi  ezeket az állatokat. (A kép nem tartalmazza az összeset ami a könyvben van)

Mások ugyanez könyv  oldalaira az utazás témakör - számukra  fontos- eszközeit rajzolták le, kiváló  megfigyelőképességgel, rajztechnikával. S  készítettek mellé igen  részletes  ismertetőt is.


A teljes könyv itt lapozható át.

http://prezi.com/isooftd8bljq/orszag-konyv/