"Tamás gyönyörű dáliákat hozott az osztálynak" áll a bejegyzésben az Életünk könyvében egy konfliktusos szeptemberi nap ellenpontjaként. Nézem ezt a képet, én készítettem sebtiben aznap, mikor kaptuk. S most is jó érzéssel tölt el, hogy volt olyan idő az életemben pályán során, mikor megengedhettem magamnak, hogy csak úgy kedvtelésből , a nap során megörökíthessem a gyerekek között, ami nekem fontos volt éppen. S ez természetes volt azokban az években, amikor a Freinet pedagógiával tanítottam. Egy egyszerű szabad rajz ami mindannyiukban benne van, én azt hiszem. Nem más mint csak az adott pillanat megörökítése. S egy kicsit előre dolgozás is persze, mert majd elő lehetett venni, megnézni újra közösen, mikor a csendélet lesz a téma rajzból. Nem műalkotás, szabad rajz. öröm rajz. Sosem tudtam és nem is akartam rajzolni. Ebben a légkörben azonban mégis ecsetet vettem a kezembe, mert úgy éreztem ezzel tudom leginkább kifejezni amit érzek. A gyerek is így "működtek". Válogattak a kifejezés formák között, szabadon. Hol rajzban, hol szövegben, hol dramatizálással, tánccal , vagy a szabad mozgással, játék készítéssel adták át amit megosztani akartak.
S itt van a nap másik oldala is: konfliktussal , foci élménnyel ,így együtt, a maga természetességében.
ui. Tudom, hogy az egyik nap és a másik nap két szóba írandó. Akkor is tudtam, természetesen, s mégis az írás, a gyorsan rögzíteni akarás hevében rosszul írtam. Ami rávilágít arra a helyzetre, amikor a gyerekek is egybeírják még akár egész mondatukat.
S itt van a nap másik oldala is: konfliktussal , foci élménnyel ,így együtt, a maga természetességében.
