Természetes tanulás módszere / Tantágyi koncentráció

Freinet osztályom működésének  3 feltétele  volt  az Oktatási Minisztérium részéről

1. Az aktuális évfolyam  követelményrendszerét érvényesítem 
2. Megtartom a számjegyes értékelést, s a  szokásos  bizonyítványrendszert
3. Munkámról -eredményeimről, kudarcaimról részletes  beszámolókban adok számot a tanév végén , a  Közoktatás  Differenciált Fejlesztésésért  kiírt  pályázatokon.

Viszont felmentés kaptam a 45 perces óra betartása  alól, így a  délelőttöket  úgy osztottam be  ahogy jónak láttam. Természetesen alkalmazkodva mindenben az iskola  szabályaihoz. Pl a testnevelés órák esetében. 

Mindhárom feltételnek rendre  eleget is tettem, Az osztályzást fenntartottam, annál is inkább , mert egyet is értettem vele, hiszen a  tanítványaim  az 5.  évfolyamtól a  visszaléptek az akkori  hagyományos  rendszerbe. Nem  lett volna  jó, ha  akkor  találkoznak először  a pedagógusok értékelésének ezen  módjával. Másrészt az értékelés  követeményrendszerhez kötött, így azon része  is természetesen teljesült amit  a tantárgyi követelményrendszerek jelentettek. Összefoglalni, megvizsgálni az eredményeket kudarcokat, meg alaphelyzet volt  munkámban addig is. Hiszen pont  ezen  belső összegzések miatt jutottam el  a változtatás  gondolatához. Ha nem is vetettem  hosszabban  papírra  korábban.

Már akkor is  volt szó az oktatásirányításban  tantárgyi koncentrációkról, de  nem igen alkalmazták a  pedagógusok még az alsó tagozatban sem. Freinet pedagógiájában  viszont ez  a legtermészetesebb  módon valósult meg.

A következő élménykönyv amit  bemutatok  épp erre  példa.


A harmadikos  rajz- tananyag része a tanulmányrajz készítés. Épp  ezt az anyagrészt   vettem. Ültek a padjuknál egy -egy virágra  szegezve  figyelmüket és  rajzolták amit láttak. Szebbnél szebb  rajzok készültek, viszont elég kicsik ahhoz, hogy  érdemes lett volna falra  kitenni őket. Mindenképpen meg akartam őrizni nekik, így  egy  könyv  készítést  javasoltam, amit  el is fogadtak, és  el is készítettek.

A sikereik ily módon történő megörökítése további  utakra vezette  őket, s  lelkesen belevetették magukat a környezetük  megfigyelésébe  tanulmányozásába. Erről tanúskodnak levél-, virág gyűjtéseik,  szabadszövegeik  is amik  a könyv lapjain megjelennek. Meglepő pontossággal  írva le  azt amit tapasztaltak, megfigyeltek. Ahogy környezetük felé  fordultak újdonság volt  számomra  a pedagógia  munkámban. A  tanulmányrajz tényleg csak  eszközzé vált a megfigyelés  eredményének  rögzítésére. S ha a  rajz elkészítése  már olyan  kihívás elé állította őket amit nem akartak, akkor  kitaláltak más  rögzítési módot: a mintasor készítését (gyermekláncfű /PITYPANG/  virágjának  életciklusáról) , s  hozzá ismertető szöveg írásával rögzítették is szóban  megfigyelésüket, szinte  természettudományos  pontossággal. Mégis mindenki számra érthetően.

A könyvben megjelenő bab csírázási fázisainak leírása  szintén önálló  kezdeményezés volt. Melyet korábban épp  a természetismeret tantárgy keretében  végeztünk el, közös ültetés, gondozás  során. Ez egyébként minden  3-os  osztályban tananyag, az viszont már  ő gondolkodásukat tükrözi, ahogy  összekapcsolták az aktuális   rajz témával. A tanuló által írt  magyarázó szöveg is tükrözi, hoyg  már e gy korábban tanult anyagrészről van szó, hiszen pontosan  használja  a főgyökér, elágazó hajszálgyökerek  kifejezést. S kiegészíti  írásában   az iskolában tanultakat az otthoni élménnyel.( kiültetés,  karózás)

Csakúgy mint a korábban mutatott műalkotás beemelése  a könyvbe, indoklással, hogy miért is   való  az aktuális könyvük lapjaira.

Tehát a környezetismeret tantárgy  és  rajz tantárgy  így talált összekapcsolódásra, kiegészítve a magyar tantárgy keretében megjelenő fogalmazással és  írással.  Voltak akik még szabadabban értelmezve  a környezet  szerepét kedvenc vagy  inkább ijesztő állatokról  kerestek  anyagot, s írták le kézírással  vagy számítógépbe írva és kinyomtatva , s úgy tették be  a könyvbe. De készült társasjáték is  hozzá. S mindez egy  tanulmányrajz készítésből  indult ki. Jól példázva azt, hogy a  gyerekek  alkotásvágya, birtoklási vágya milyen energiákat  tud   mozgósítani. S azt, hogy  a tanulás természetes  útján haladva összekapcsol mindent ami épp akkor  elérhető számára.

Freinet  erről így   írt : "

A világ minden gyermeke  természetes módszerrel tanul meg járni és beszélni és ennek eredménye  sosem mutatkozik  sikertelennek.... maximális  eredménnyel, sosem  érezve  fáradtságot vagy kishitűséget a teljesítendő feladat előtt Továbbá  a gyermek kisérletezgetve felfedez egy  csomó olyan dolgot amely nincs  feltétlenül kapcsolatban  azzal amilt éppen  tanulnia  kell, de amelynek megismerése  létrehoz egy  bizonyos  tőkét, amit beinvesztál a későbbi tananyagba"

Celestin Freinet et Ecole Moderne : Simone Baniol és Marin 1988 Párizs- Ősz Gabriella fordítása 42-43. old)

A tanulmányrajzokkal indult könyv itt  lapozható át:

http://prezi.com/ig5uezvhho8l/tantargyi-koncenteracio/

Újság BÚBÁNATVÖLGY 1989

A búbánatvölgyi Freinet táborról megmaradt  tárgyi emlékem az ott készült  ÚJSÁG. Huszonnégy év után is felidézi számomra , a szobát amelyet műhelynek  neveztünk, a  szitanyomó szerkezeteket amivel az újságlapok készültek, a  nyomdafesték jellegzetes  illatát, a koszossá vált ujjainkat nyomtatás közben. Mint korábban említettem már,  ez ŐSZ GABI munkaterülete, műhelye volt.

 Kezdetben nehéz volt  elhinni, egyáltalán azt is, hogy fontosnak tarják az ember  gondolatait, s  meg is akarják örökíteni. Nem voltam hozzászokva ehhez.  Bárki  írhatott, rajzolhatott , s Gabiék segítségével ezekből  a gondolatokból, hangulatokból elkészült a Búbánatvügyi Újság. 

Huzonnégy év távlataból átolvasni újra ezt az újságot, azt  kell mondanom, hogy  a pontos  képet mutat arról a szellemiségről amit Freinet- pedagógiának  nevezhetünk.

Szabadszövek, szabadrajzok együttese. Reflektálások a  tábor 4 napja  alatt felmerült egyéni, vagy  csoportokat foglalkoztató  gondolatokra.

Együtt van benne a  gyerekek és felnőttek írása.

S mivel   a Búbánatvölgyi   táborban  részt vettek  német kollégák is, így természetesen  van benne    az ő nyelvükön készült oldal is. (Ők egyébként már tapasztalt  FREINET pedagógusok voltak akkor) , míg többségünk  csak épphogy ismerkedett e pedagógia  szellemiségével.

A NYOMDA jellegű újdonságok  csúcsa  ebben a táborban - az újságkészítést leszámítva- a márványozás volt , mint nyomdai eljárás.- annál is inkább mert  a könyvkötészet ezen  izgalmas  része. Franciaországból terjedt el, s vált egész Európában a  belső borítőók díszítésévé.
Ketten is  vállakoztak a borító  lap elkészítésére, így mindkettő része lett az újságnak

Freinet így   nyilatkozott az iskolában készített újságról:

Ne törekedjünk a felnőttek újságjainak majmolására, azoknak mások a motivációik és eszközeik is. Az iskolai újság újfajta magatartást hoz létre : a  fiatalok nemcsak fogyasztói lesznek, tudatosak, vagy közömbösek, hanem kritikus  hozzászólói is.

 (Celesztin Freinet  34.old. Ősz Gabi ford.
 A BÚBÁNATVÖLGYI  Freinet Újság itt lapozható   át.

http://prezi.com/lucbsxzqlogv/bubanatvolgyi-freinet-ujsag-1989-aprilis1-4/

Akkor még elképzelni sem tudtam, hogy ez hogyan működhet egy osztályban. S egy év múlva már saját  újságot  készítettek tanítványaim. Modernebb  módon, fénymásolásos technikával, nagy lelkesedéssel.

Ez által is megtapasztalva, hogy  egy technika / eszköz  alkalmazása  egy adott helyzetre, problémára  ad megoldást, és a technikát / eszközt", magát   adaptálni kell a körülményekhez. Az eszköz csak lehetőség egy konkrét  pedagógia helyzet "kezelésére".

Kirándulásunk könyve: 1994 május 19-21

FREINET  felváltva használta módszere ismertetésében a technika és eszköz szavakat. Én inkább az ESZKÖZ kifejezés mellett maradok , -hiszen Ő maga is figyelmeztetett, hogy nem a "technikák" maguk azok amik fontosak, hanem azoknak valamely cél  érdekében történő alkalmazása, tehát eszközként történő használata.

Az égő olajkutakkal kezdődő ÉLETÜNK-KÖNYV  több kötetnyi anyagából most  a legutolsót választottam, hogy érzékeltessem  hová is fejlődött ez az osztály   a  3 év során.

Ha csak számadatokban  összesíteném , már az is   mutatná  a  nagy  fejlődést, viszont  ha mellé teszem a tartalmi  munkában elért  magaslatokat akkor  látható igazán ennek az eszköznek   a jelentősége.

Nézzük először a tényadatok szerinti összehasonlítás

Életünk könyve 1991	Kirándulásunk 1994 május 19-21
Időtartama:                      3  hónap	3 nap
Terjedelme.                        26 old.	41 old.
Rajz/festmény.                   24 db	27 db
Számítógépes grafika          0  db	5 db
Montázs                               0 db	13 db
Szabad-vers/ szöveg          14 db	23 db
Téma szerinti  kutatás, ismeretgyűjtés        1 db	8 db
nyomda                                0 old.	7 old.
szövegszerkesztő használata                            0 old.	9 old.

 A  gyerekek 8-10 éves kor között  ugrásszerű változásokon mennek át élménykönyvek irogatása nélkül is. Többnyire azonban  elhagyják a szabad rajzolgatásokat, vagy  szabadszöveg írásokat - hacsak  nem kifejezetten művésztagozatra járnak.
Csak néhányuk számára marad  meg ez az önkifejezési  forma.

FREINET  viszont  nagy hangsúlyt fektetett a szabad önkifejezés megtartására, minden  formájának megbecsülésére  (szabadrajz, szabadszöveg,  színház, zene, ének, tánc ).

 Freinet  kiemelten fontosnak tartotta  a rajzolás, festés területét.

"A rajz a legcsodálatosabb eszköze az induvidumok közti kommunikációnak, nemcsak közvetlenül. pillantnyilag, de téren és időn keresztül is." (Ősz  Gabi fordításában :Célestin Freinet 13.old)

A  KÖNYVBE RENDEZETT ÉLMÉNYEK  ennek az eredményességéről tanuskodnak.

20 év múlva  megnézve / újra  nézve,  ezeket az alkotásokat pont ez az a kommunikációs  erő az,  ami megragad.

A gyerekek készültek erre  kirándulásra. Olvasgattak a helyekről amiket megnézni akartunk velük. Felkészültek mindannyian  hosszabb, vagy rövidebb beszámolóval, amit el is mondtak  vagy  a buszban, vagy egy  helyszinen. Képeket. ismertetőket használtak fel,  leírták mondandójukat.

(Ezek is   megjelentek természetesen KIRÁNDULÁSUNK könyvében , mégpedig többnyire  már  számítógéppel írva).

Sokuk  akkor látta életében először a VÉRTEST,  GERECSÉT  BALATON-FELVIDÉKET, BALATONT,  a SOMOGYI DOMBSÁGOT,   MECSEKET, és a MEZŐFÖLDET. A rajzok, festményeik tanuskodnak legjobban arról az elementális  hatásról ahogy  megérintette őket a táj. Ez a  hatás némelyiknél olyan erős  volt, hogy saját  festményét meg akarta  őrizni   önmaga számára. Így a könyvbe  csak annak fekete-fehér fénymásolata kerülhetett  bele (-nem volt még akkor a faluban  színes  fénymásoló-). A fénymásolatok is  jelentős hatást  tudnak elérni a  mai  napig, visszadják a kép hangulatát, a megörökített táj gyönyörűségét.

A színes  festmények viszont még  gazdagabb élménnyé teszik a kirándulás  dokumntációjának nézegetésést.

Fontos megjegyeznem, hogy a könyvben látható festmények a kirándulás ideje  alatt készültek, esténként, a szálláshelyeken. Nem utólagos alkotások. Az esti plénumra készülve sokan  festésben találták meg a legjobb eszközt/technikát ahhoz , hogy "elmondják" mi  volt  fontos, értékes számukra  az adott napból.

A hattyúk nagy hatással  voltak rájuk. Képeiken  hangsúlyos a  hattyúk fej és testtartása, mozdulata, és a vízzel való  harmóniája.

A tájak  ábrázolása  visszadja  azt a hatást amit a szemlélődő gyerekekre  gyakorolt. Erőteljes kompozíciók, erőteljes  színekkel. Vagy épp ellenkezőleg a finomság, a lágyság jellemző a kompozícióra. Nem  sablon rajz egyik sem, Mindegyiknek  karaktere van.

Pipacs és repcevirágzás

A Kinizsi vár  (vár-árok és lakótorony)

Sőt a szabadrajz egy teljesen új  vállfaját  találták fel  maguk számára, mégpedig a betűelhelyezésel kialakított képeket. (pedig nem  ismerték a nagy elődök képverseit). Maguknak találták fel, s nagy örömüket is lelték  az ilyen rajzok  készítésében a számítógépen

A kirándulás élménykönyvének  fedele

Fénymásolat , melynek  eredetijét alkotója őrzi

Minden képpen  szólnom kell a szabadszövegek egy speciális fajtájáról ami ebben a könyvben  megjelent, mégpedig a településnevek összegyűjtéséről  az út során.    Némelyikhez rövid  kisérőszöveg is társult, megörökítve  egy pillanatot, hangulatot, látványt - mint  egy fényképen-.az elsuhanó világból.

Az ötlet és megvalósítás  nem az  enyém, hanem  lányomé, aki a BÚBNATVÖLGYI FREINET-TÁBORBAN  saját élményként élte  át  a szabadszöveg alkotás nagyszerűségét, és  kreatívan  alkalmazta,  diákjaimat is bevonva. Olyan gyerekeket  tudott ezzel az ötlettel  "mozgósítani" akik  maguktól passzívabban szemlélték volna  a táját. Így viszont aktívvá válták. Kisebb verseny alakult ki egy idő után, hogy ki tudja a legtöbb  helységnévtáblát   elolvasni pontosan. Teljesen más hangulatot adva  így a buszban  töltött óráknak mint  máskor.  S aktívitásuk nem csökkent, akkor sem, mikor az összegyűjtött neveket  betűnként kellett  a könyvbe  benyomdázni.

Nagyon fontos   alappillére volt   e  három napos  kirándulásnak az tény, hogy több szülő is szívesen  eljött velünk. Ez amúgy  a FREINET pedagógiában megszokott  jelenség. A  négy év alatt az teljesen  természetessé vált, hogy a szülők valamit elmondtak, megmagyaráztak, elmeséltek,  megfigyeltettek  a gyerekkel. A pék, vagy asztalosműhelyben  folyó munkától kezde ,  népmeséken, közös daltanuláson át  a biológia, építészet tudományán keresztül  akár  a  csillagnézésig. Mindenkinek  csak ajánlani tudom, hogy  próbálja ki  milyen  más   hatással van  egy  osztályra, ha a gyerekek szülei, nagyszülei  adnak át ismereteket az osztálynak, ha ŐK is alakítói  az osztály fejlődésének.

A teljes ÉLMÉNY-KÖNYV itt  megtekinthető
 http://prezi.com/bciwmg2ar-fo/kirandulasunk-1994-majus-19-21/

Életünk könyve 1991

Az -ÉLETÜNK KÖNYVE- azon Freinet  módszer / technikák közé tartozik amelyek  akkor is alkalmazható , ha  egyébként a  pedagógia többi elemeit nem használjuk. Egyfajta NAPLÓ az adott közösség életéről.

Én mindegyik osztályomban bevezettem, s egy  ideig (osztálytól függően  változó idatartamú volt  amíg maguk is használni kezdték ezt a technikát.)  az én irányításommal kerültek bele  a különböző események, hogy  megéljék, átéljék, az apró és nagyobb dolgok  fontosságát.. Később már  maguk írták amit  fontosnak  tartottak életünkből megrökíteni.

Az első olyan Freinet osztályom, melyet már  szeptember  első napjaitól a teljes  Freinet pedagógia  módszertana szerint vezettem , a következő tanévben már  önálló kezdeményésre indította., és  működtette az ÉLETÜNK KÖNYVét. Ez  több kötetnyire fejlődött az együtt töltött 4 év alatt. Külön könyvekbe rendeződtek egy idő után a  kirándulások, s más  események.

Az első önálló ÉLETÜNK könyvéhez a lökést a tv-ből, rádiókból ránk zúduló hírek adták a Kuvaiti olajkutak felrobbantása következtében kialakult óriási- Napot eltakaró fellegek- félelemmel töltötték ek a gyerekeket. S persze hallották a híreket, hiszen akkor  mindenki  foglakozott ezzel.

 Ez az indító rajz is, ami  több gyerek közös  munkája, sőt még újságcikkeket is hoztak hozzá. S bár  az ember  igyekszik, hogy  az iskolai életben mentesítse a tanulókat a  külvilág eseményeitől, vannak  olyan történések amik nagy  erővel törnek fel a gyerekekből a beszélgetőkörökben.

Gondolkodtam, hogy mit kezdjek azzal a szünni nem akaró híráradattal ami   dőlt belőlük? Ezért  megkérdeztem gyerekeket, hogy akarják-e  ezeket valahogy  lerajzolni, leírni? Remélve, hogy akkor sikerül kirakni  magukból azokat a szongató érzéseket amelyeket nem tudnak  elhessegetni. Így indult el az első önálló  ÉLETÜNK könyve.

Akkor  voltak másodikosok, épp az év elején jártunk még csak. A könyv többi lapjain, amiket szintén maguk készítettek jól látszik, hogy  átvette később helyét a  normális  mindennapi élet.

Társasjáték tevezés, kirándulások,  vendégek fogadása, családi események megörökítése, szabadversek írása,  hógolyózás, Vizcseppekben  gyönyörködés

Ez az Életünk könyve   az alábbi prezentációban  teljességében látható:

http://prezi.com/3pbnzpsgwe1c/eletunk-konyve-1991/

Beszélgetőköri jegyzetek 1.

A beszélgetőkör volt  az amelyiket elsőként bevezettem a  Búbánatvölgyi táborból hazaérvén 1988 áprilisában. A kezdeti bizonytalanságok után, hogy mennyi ideig tartson?  Miről szóljon?  Hogyan  működjön,  a kisérletező tapogatozás elve  alapján (ami szintén egy Freinet elv) rendeződött bennem mikéntje, módszere, ideje, helye, s  fajtáira is  rátaláltam. Saját élményeimből indultam ki, amit Búbánatvölgyben  megéltem , átéltem.

Megérkeztem gyermekeimmel 1988 április 1-én Búbánatvölgybe  harminc, számomra teljesen ismeretlen  pedagógus közé, ismeretlen helyre, s az egészről csak annyit tudtam, hogy más lesz mint  a szokásos  pedagógus  továbbképzések. Minden  figyelmemet arra irányítottam   amit, magam  körül tapasztaltam, másrészt arra, hogy ezek az ingerek, helyzetek milyen  érzéseket váltanak ki  belőlem, hogy hatnak rám?

Az előadásokhoz, passzív be és elfogadáson  működő korábbi továbbképzés- élményeim teljesen  új formával gazdagodtak attól  perctől kezdve, hogy 30-an körbeültünk. Szakmai vezetőink is beültek  közénk,  dr Horváth Attila és Galambos Rita, így létre sem jöhetett az a távolság tartó viszony  ami az előadó  és  a befogadó közt mindig is  kialakul egy szemben ülő elrendezésnél. Persze a szemben ülésnek  is van helye pl. előadások alkalmával a  Freinet  pedagógiában, csak az ember már tudatosan használja. Ami így szakmai megfontolás lesz már, és nem  egy eleve  elrendelt alá-fölé rendteltségi viszony  tükröződése.

Ha  csak egyetlen  esetre  korlátozódott volna  a beszélgetőkör, akkor, olyan felszínes  ismeretekkel indultam volna  haza hogy, elég körbeülni, és  mindenki elmondja  amit kérdeznek  tőle, a vezetők meg tájékoztatást adnak a további teendőkről, feladatokról s ennyi.

Azonban a tábor ideje alatt naponta 2-szer : reggel és este  körbeült a teljes csapat, és nap közben  meg  a műhelyek kisebb létszámú egységei is  körbeülve kezdték el munkájukat.

Nagyon hamar kiderült, hogy bizony érzelmileg igen erőteljes  hatása  van  az emberre.

Másrészt az is, hogy nagy különbségek vannak a beszélgetőkörök között.

1. Vannak amelyek egyfajta  közös nevezőre  hozással működnek. (élmények, érzések megosztásával a belső akadályok félreállításával
2. Vannak amelyek  -a ma oly divatos ötletrohamokhoz hasoníthatók, amikor is- egy feladat megoldása érdekében mindenki  szabadon ötletel
3. Vannak amelyek a munka, elvégzendő feladat  megszervezésre érdekében az egyéni erősségek,  gyengeségek, hangulatok, pszichés, vagy  fizikai állapotok szerint a munkamegosztást  szolgálják
4. Vannak amelyek  egy probléma, konfliktus megbeszélésére jönnek létre
5. Vannak amelyek a lezárást szolgálják  egy  műhely,  feladat, továbbképzés végén, ahol mindenki elmondja, hogy a kitűzött, vállalt, gondolt célhoz képest mit valósított meg.
6. Vannak amelyek egy közös munka  elindítása miatt jön létre
7. Van  mikor szokásrend miatt 
8. Van amikor a vezető, vagy  egy  csoport  akarja , hogy része  legyen a napnak

Egy iskolai   osztályban ezek a formák, színek ugyanúgy megjelentnek  egy idő után, mint ahogy azt  a táborban tapasztaltam. S nagyon jó volt, hogy tudtam- mert átéltem- hogy vannak ilyen  különbségek  helyzetek, s  mindegyik más   megközelítést is  igényel a tanító részéről.

Az adaptációm első szakaszában természetesen  ezek felismerése fontos iránytű volt számomra. Bátrabban mertem  dönteni egy  pár hónap után arról, hogy meddig tartson a reggeli beszélgetőkör. S hogy az szabad témájú, vagy épp ellenkezőleg kötött témájú legyen.

Fizikai szinten beszélgetőkört  létrehozni önmagamban nem különösebben  nehéz dolog. Körberakott székekkel máris kész a kör. 

• De ez még csak egy forma, ami vagy megtelítődik igazi KÖR tartalommal  vagy nem. MIit is jelent ez a fogalom, hogy KÖR?

1. A KÖR MINDEN PONTJA EGYENRANGÚ !
2. Azaz  minden vélemény, álláspont egyenrangú. Az is amelyik tetszik és az is amelyik nem. 
3. Mert ha igazán jól  működik egy kör   akkor  ott mindenki ki meri mondani   az ellenvéleményét is, vagy a többiekhez képest más  megközelítését egy adott  helyzetről, mert  tudja - tapasztalati szinten- hogy nem jelent számára egzisztenciális  kockázatot. 
4. Mert tudja,- hiszen tapasztalatot szerzett már  róla -  hogy nem   fogják  kinevetni, kicsúfolni, lenézni, megalázni. 
5. Bízhat a csoport vezetőjében, bízhat a társaiban a téren, hogy meghallgatják érveit, indokait és  átgondolják annak tartalmi  részét. 
6. Bízhat abban, hogy meggyőzni és  nem legyőzni akarják. 
7. Bízhat abban, hogy indulhat más úton egy  probléma  megoldásában, mert nem az egyszerre lépés, hanem a probléma  megoldása a  cél.

Persze  első, második osztályban még nem   merülnek fel nagyobb horderejű problémák, feladatok, de  harmadik .negyedik  osztályban már bizony előjönnek komolyabb nézeteltérések a megközelítésekben  is.

Az első  két év inkább a napi élmények elmondásának .a  bizalom gyűjtésnek  időszaka a beszélgető köröket tekintve. Ha az jól  működött, akkor  a harmadik  negyedik évfolyamos  tanulók már igencsak meglepő, s mély gondolatokat adnak át a közösségnek  egy -egy ilyen  beszélgetés alkalmából.
Nem egyszer  igen felemelő, de egyben  megrázó élményben  volt részem ez által.S kivétel nélkül azt tapasztaltam, , hogy ezek a kis közösségek pontosan tudták, hogy társaikban  bízhatnak. Elmondhatják amit gondolnak. Pontosan tudták, hogy hol van a határ  az ugratás és  a megalázás között, s nem lépték át. Pontosan tudták, hogy mik a fontossági szempontok egy esemény, vagy helyzet megítélésében. Volt rá példa, hogy  szorongva ültem egy-egy élmény, vagy esemény  meghallgatása  után köztük, félvén, hogy  nem  fogják megérteni az élményt mesélő helyzetét, s olyant mondanak   majd ami fájdalmat, meg nem értettséget. elutást jelenthet a mesélőnek.  S nem volt  rá példa, hogy ez történt volna. Arra  viszont igen, - nem egyszer- , hogy a könnyeimet nyeltem  bölcsességük, tisztán látásuk, szolidaritásuk, empátiájuk kapcsán  meghatódottságomban.

Beszédroblémás, disz-es, kis létszámú osztályomban is folytattam a Freinet technikák alkalmazását 2000-től . 
Az esélytelenek nyugalmával, de  lelkesen készülve indultunk a CANON  Digitális osztály pályázatára 2005-ben. Amit legnagyobb örömünkre és meglepetésünkre   megnyertünk. 
Az osztály életének bemutatása  volt  a feladat, s címadónak a beszélgetőkört választottuk ki. Amihez az osztály egyik tanulója készített számítógépen, rajzot is.(ami fent látható) Aki  próbált már  a számítógép egerével rajzot készíteni szabadkézi vonalakkal, gondolom értékeli, ennek a rajznak a nagyszerűségét egy 9 éves  diáktól.

Az első-kimondottan már teljesen FREINET -módszerrel tanított osztályom vezetése  során alakítottam ki magamnak  egy technikát   arra, hogy  hogyan őrizzem meg magamnak a  a beszélgetőkörben elhangzottakat. Hiszen  sokszor olyan   dolgok hangzottak el amik jól kapcsolhatók voltak  valamelyik tananyag részhez.

A műszak befejeztével (azaz 4 órával a beszélgetőkör után) leültem egy papír lappal kezemben és megpróbáltam feleleveníteni az ott elhangzottakat. A kis körök a gyerekeket jelölték,- s mivel  vizuálisan rögzítek sok mindent az  agyamban- , gondolatban  végighaladtam    a körön otthonm  s  leírtam röviden ami  eszembe  jutott a reggel elhangzottakból. Pár hetes  gyakorlás után  sokkal több mindent tudtam felidézni, mint  az első  hetekben.Jó tréning volt az agyamnak , s jó jelző rendszer si önmagamnak, ha nem jutott eszembe  valakinek a mondata, akkor  rá kellett  döbbennem, ho nem figyeltem úgy rá mint a  többire. Ami pedig  fontos. Meg kellett keresni  magamban az okát ennek a figyelem kiesésnek, hiszen  Ő pont olyan fontos tagja az  adott osztálynak mint   a többi. Joga van ahhoz, hogy  egyenrangú, egyenlő értékű legyen  az ő  gondolata a  többiével. két -három hét alatt sikerült  olyan  szintre növelnem a figyelmemet ezen idők alkalmával, hogy 4-5 óra múlva is  le  tudtam pontosan írni az elhangzotak lényegét.

Később egy másik technikát is   alkalmaztam. Ott helyben írtam le, röviden az  elhangzottak lényegét, az életünk könyvébe. Előtte a gyerekek választhattak matricát, kis képet, hogy aznap  mik vagy kik lesznek Ők. Meg meg akartam tanítani Őket arra, hogy  joguk van ahhoz, amit mondanak - és rögzítve van pl ilyen  módon-  kontrolálható lehessen  általuk. Ezért a bekerülő pár szó vagy mondat, az Ő jóváhagyásukkal került  leírásra, mert  fontosnak  tartottam akkor is, és most is, hogy a felelősségteljes megnyilvánulások taníthatók, tanulhatók, elsajátíthatók

Most , a fb, messenger,  a féknyúz  hatalmas  elterjedésével   látható csak igazán, hogy milyen   fontos is ez a tanulási  folyamat. S az is, hogy a Freient technikák  nagyon is  előrelátó, és maradandó értéket  képviselnek.

Freinet technikák - munkakártya- tanulói

Az 1980 évek végén 90-es évek elején többnyire  egy vagy kétszín nyomással készültek a  tankönyvek, munkafüzetek. Így nagy újdonság volt számomra, hogy van lehetőség  a munkakártyák lévén új szemlélettel / megoldással  közeledni ahhoz a feladathoz, hogy képes legyen a  feladat jobban megszólítania  a diákokat, legyenek személyhez szólóbbak mint korábban. Nagy   lehetőséget láttam  benne és  lelkesen  készítgettem a   legkülönbözőbb  témákban a munkakártyáimat, melyek többnyire  jó fogadtatást kaptak  diákjaimtól. Olyannyira. hogy  fél éves  ismerkedés, használat után, már maguk is elkezdtek munkakártyákat  készíteni. Megőriztem  belőlük  jónéhányat. Húsz év távlatából visszatekintve ezekre az alkotásokra, úgy látom, hogy  pontosan őrzik annak a szemléletnek a lenyomatát  amit  a FREINET munkakártyák   képviselnek, s  amelyek  láthatóan  a  diákok  szemléletében is  megjelent

Némelyik esztétikailag is különleges.

Saját festésű háttére  készített montázs, esztétikus megjelenésével valóban figyelemfelkeltő.

Igazán vonzó ALKOTÁS.

Feladatai   hűen tükrözik azt a megközelítési módot ami  a FEREINET pedagógia sajátja.

1. ismerkedés  egy  elbeszéléssel
2. írással  összekapcsolt  feladatok (szereplők felsorolása, vélemény nyílvánítás )
3. asszociációs - reflektálós rész a saját  élményvilágra

A következő munkakártya  egy későbbi osztályom tagjának munkája. Bizonyítja, hogy a munkakártya varázsa  nem  múlt sem az évek, sem  különböző osztályok  körében.   Ez persze  esztétikailag nem mondható kiemelkedőnek. Viszont egy saját  felfedezést örökít meg azon nyomban ahogy a felismerés megtörtént.

A szimmetriát, tengelyes  tükrözést tanítottam akkor, s   tanítványom kiegészítette  egy saját készítésű munkakártyán felfedezéseivel.

Rövid ismertető írás, arról, hogy mi a téma, s mire hívta  fel  társai figyelmét

példával illusztrálta az állítását

majd példák felsorolásával,

gyakorlásra szánt feladatokkal  először könnyebb majd  nehezebb  szinten, tette  teljessé a munkakártyával szemben elvárt követelményeket

Találkozásom a Freinet pedagógiával

Tavasz Nagykovácsiban 1989-ban 3.a.oszt. közös munkája

Fiatal tanító koromban ismerkedtem meg a Freinet-pedagógiával, 1989-tavaszi szünetében a BÚBÁNATVÖLGYI FREINET TÁBOR-ban.
Több embernek is hálával tartozom ezért, mert életemet, szakmai munkámat, onnantól meghatározta a táborban átélt élmények hatása.
Hálával és köszönettel tartozom:

1. dr. Horváth Attilának , aki 1988-ben az Országos Pedagógiai Intézet kutatójaként ajánlotta nekem ezt a továbbképzést.
2. dr. Horváth H. Attilának , aki 1988-ban Országos Pedagógia Intézet kutatójaként a Búbánatvölgyi Freinet-tábor egyik szakmai vezetője volt s később mentorom az adaptációs folyamat során
3. Galambos Ritának , középiskolai tanárnak, a Búbánatvölgyi Freneiet tábor másik vezetőjeként aki a Freinet pedagógiát már éveken át alkalmazta középiskolai oktató munkájában
4. Ősz Gabinak,   tanárnőnek, a Búbánatvölgyi Freinet tábor újságkészítő műhely vezetőjének, aki sajnos már nincs közöttünk. Mindazért a példamutató, segítőkész, munkájáért, amivel hozzá tette a maga részét a Freinet pedagógia hazai megismertetéséhez. Az ő fordításában készült Celestin Freinet kiadvány a mai napig a legfontosabb könyveime egyike.
5. Családomnak, akik segítették munkámat otthon, sokszor átvállalva a házi munka egy részét, mialatt én munkakártyakat, oktatási segédleteket készítettem. S meghallgatták élményeimet, visszajelzéseikkel segítették az utamat.
6. Kollégáimnak, szülőknek , főiskolai hallgatóknak, pszichológusoknak, logopédusoknak , akik érdeklődtek, kérdéseikkel, véleményeikkel formálták az egész adaptációs folyamatot.
7. S nem utolsó sorban diákjaimnak, akik nap mint nap aktívan alakították hozzállásomat, viszonyomat a FREINET pedagógiához.
8. Barátaimnak, akikkel épp e munka révén ismerkedtem meg.

Ösz Gabriella  fordításában  készült első ismertetőm a Freinet pedagógiáról

A táborból történő hazaérkezésem után azonnal nekifogtam, a beszélgetőkör bevezetésenek, mely nagyon jó megoldásnak mutatkozott arra, hogy a 30 fős osztály ne csak az osztályfőnöki órákon kapjon lehetőséget mindenkit érintő eszmecserére. A napi 10 percek, melyeket erre szántam nagyon rövid idő alatt megváltoztatta az osztály egész légkörét. Egyre érdeklődőbbek lettek egymás kérdései, problémai, és persze örömei iránt.

Gyorsan elrepült a tanévből hátra lévő 2 hónap, s következő tanévre már úgy készültem, hogy a FREINET pedagógia más elemeit kiróbálom, beépítem munkámba.

Fokozatosan, mindig csak azt amiről úgy gondoltam segítséget, megoldást ad egy-egy aktuális pedagógiai helyzetben.

A következő 8 évben a FREINET pedagógia adaptalásával, valamint tapasztalataim átadásával is intenzíven foglalkoztam a napi munka mellett kollégáknak, szülőknek , a pedagógia iránt érdeklődőknek.

Munkám során tapasztaltam, hogy a FREINET pedagógia alkalmazása megoldást jelentett azokra a szakmai kérdésekre amelyre a hagyományos pedagógiai gyakorlat nem tudott jó válaszokat adni.