Nagykovácsiban volt a tavaszi
Freinet tábor 1990-ben, s ott találkoztam először a MANDALA szóval, illetve azzal az
élménnyel amit egy mandala rajzolása, festése, színezése közben azóta sokszor
átéltem.
Marija -német kolléga- a tábor vége felé ajánlotta
kis műhelyében ezt a témát. A tábor zavartalan működésnek biztosítása lévén a
feladatom, alig jutott időm a műhelyekben való munkára, viszont minden nap meg
kellett új és új váratlan helyzetet, feladatot oldanom. Ettől már eléggé fáradt és
feszült voltam. S akkor egy hirtelen döntéssel elhatároztam, hogy a mandala
műhelyben részt veszek, mindent félretéve.
Így meghatározó és maradandó élményben volt részem. Hatása
azóta is tart.
Nem volt semmiféle magyarázat , ismertetés a MANDALA
fogalmáról, csak egy egyszerű kérés és egy szabály felállítása mentén
elkezdődött és tartott 2-3 órán keresztül a "munka", a mandalakészítés.
Kellemes , nyugtató lágy zene hallgatása közben kellett 2-2
résztvevőnek akik valamilyen szimpátia alapján, de szavak nélkül csak a
tekintetből választották vagy elfogatták egymást együtt festeniük.
Engem egy német kolléga választott, így ha akartam volna sem
tudtam volna beszélni, mert nem tudok sajnos németül Elkezdődött a közös munka.
Kaptunk egy kör alakú lapot (elég nagy volt kb 30-40cm átmérőjű)
kaptunk. Valamint festékeket tégelyekben, viszont ecsetet nem kaptunk, az ujjunkkal kellett festeni.
Nem volt téma,
nem lehetett szóban semmilyen információt átadni-kapni,
nem lehetett szóban semmilyen információt átadni-kapni,
halk, meditatív zene szólt, ebben kellett közösen létrehoznunk egy valamit erre a kör alakú
lapra.
Feszültségem az elején nemhogy csökkent volna hanem még
fokozódott, hiszen minden eddig ismert megoldása a megállapodásnak kiesett, s mégis
együtt kellett dolgoznunk. S akkor valahogy rájöttem, hogy nem feltétlen kell
alkalmazkodnom, egyszerűen elkezdtem festeni pirossal és kékkel. Ami önmagamat is meglepett, mert a piros színt sosem szerettem
igazán.
S ahogy az ujjaimmal felkerültek a kacskaringós, erőteljes
formák, elkezdett belőlem elszállni a feszültség, indulat. Társam próbálta tompítani maga szinevel a hatást. Időnként rápillantva láttam rajta, hogy nem igazán erre számított, viszont a színek kiáradása belőlem egy idő után engem is csendesebbé, lágyabbá tett.
Egyre inkább képes lettem figyelni a társamra.
Elkészültünk - a nem valami esztétikus festménnyel- de akkor egy életre szóló élményt szereztem arról, hogy a
mandala készítés közvetlenül képes a feszültségek csökkentésére, a legbékésebb
módon. Anélkül, hogy azzal bárkit is megsértene, megbántana az ember.
Rögtön utána nekiálltunk egy másik mandala elkészítésének.
melyen már a nyugalom, az egymásra figyelésből adódó harmónia jelent meg, s
színeiben is a pasztell színek domináltak. A mai napig emlékszem erre a 2
élményre- Magam előtt látom akkori magamat, a két említett színt, a feszültséget, amivel indult , és a lecsendesedést amit okozott a festés. a második mandala festés nyugalmát, boldogságát.
Akkor elhatároztam, hogy ezt a munkámban is fogom
használni, s azóta bizony sok tanítványomnak adott már jó élményt a
mandalázás sokféle formája. Nem beszélve unokáimról, kiknek ez természetes dolog már.