Freinet nagy hangsúlyt fektetett a közvetlen környezet megismerésére. S mivel számomra is igen fontos volt mindig a falunkkal való természetes és gyakori kapcsolat , így osztályaimnak a legkülönbözőbb helyi tanulmány utak, kirándulások rendszeresek voltak, Ezekből jó néhányról be is számoltam már. Most azonban egy olyan kirándulás emlékképeit mutatom be amik korábban nem jöhettek volna létre, hiszen egy akkor friss magánvállakozás a TÁJ-KERT volt az úti cél.
Fiatal házaspár nem sokkal korábban hozta létre a Nagyszénás oldalában, tehát a "falu felett" azt a szabadidős kertet amelybe a pónikkal, csacsikkal, birkákkal, kecskékkel való ismerkedés, egy ügyességi játszótérrel volt kiegészítve.
A hozzá vezető út maga is jó kihívás volt másodikos tanulóimnak, hiszen elég nagy színt különbséget kellett gyalog leküzdeni a meglehetősen meredek hegyoldalon. Mindezért persze pótolt bennünket a csodás falura néző panoráma. Többeknek ez teljesen új élmény volt, mert nem jártak még ilyen "magaslatokban" gyalog. Mások viszont pont erről környékről jöttek minden nap iskolába. A fenn és lenn viszonyai közvetlen tapasztalattá alakultak. Nemcsak "képi" szinten, hanem a levegő "ízét" is másnak érzékelve.
Fiatal házaspár nem sokkal korábban hozta létre a Nagyszénás oldalában, tehát a "falu felett" azt a szabadidős kertet amelybe a pónikkal, csacsikkal, birkákkal, kecskékkel való ismerkedés, egy ügyességi játszótérrel volt kiegészítve.
A hozzá vezető út maga is jó kihívás volt másodikos tanulóimnak, hiszen elég nagy színt különbséget kellett gyalog leküzdeni a meglehetősen meredek hegyoldalon. Mindezért persze pótolt bennünket a csodás falura néző panoráma. Többeknek ez teljesen új élmény volt, mert nem jártak még ilyen "magaslatokban" gyalog. Mások viszont pont erről környékről jöttek minden nap iskolába. A fenn és lenn viszonyai közvetlen tapasztalattá alakultak. Nemcsak "képi" szinten, hanem a levegő "ízét" is másnak érzékelve.
A táj-kert megbújt / elbújt ugyanakkor a fák alatt, külön elszigetelt világot alkotva.
A hegyi kaptató kicsit kifárasztotta az amúgy lelkes osztályomat, s boldogan pihentek meg a nagy fedett terasz asztalai melletti padokon , hogy étkezés és erőgyűjtés után birtokba vegyék a táj-kertet. Invitálóként kecske tejet kaptunk és kecske sajtot. Csupa olyan dolgot ami akkoriban teljesen újnak számított diákjaim nagy részének. Gyerek koromban én bizony rendszeres ittam kecske tejet. Akkoriban gyakran a tejhez-húshoz jutás miatt tartották, viszont a kecske sajt nekem is újdonság volt.
Gyerek koromban az nem volt még szokásban falunkban.
Igazán jó hangulatú, élmény dús helyi kirándulásnak az Életünk könyvében is nyoma maradt. Tizen éven túli emlék ez, de "átsüt" a rajzokon, és a hozzá fűzött rövid mondatokon ennek a napnak sok örömteli pillanata. Vezetett persze a lovaglás élménye, de más élmények is papírra kerültek másnap amikor az előző nap élményeit beszéltük meg .
Bátran használták a montázsolást, nyomatos kép alkotást, hogy az minél gyorsabban és pontosabban fejezze ki érzéseiket.
Íme: (rákattintva nagyobb méretű lesz és elolvashatók a gyerekek gondolatai is)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5k_mays4t2A5csZ0Odv8bXIjE9Z9yrDtWCeB_nBhYBtRndZxL1ci9MXDKhM7Oy6S8WVA_PrxU3BHW4JK192CG5SulyZfTnQZjVr61XX1Lm91F7KdbzVqXruKklxGbQ6MrF3xeAcuQH4w/s1600/2013-04-02.jpg)
Gyerek koromban az nem volt még szokásban falunkban.
Igazán jó hangulatú, élmény dús helyi kirándulásnak az Életünk könyvében is nyoma maradt. Tizen éven túli emlék ez, de "átsüt" a rajzokon, és a hozzá fűzött rövid mondatokon ennek a napnak sok örömteli pillanata. Vezetett persze a lovaglás élménye, de más élmények is papírra kerültek másnap amikor az előző nap élményeit beszéltük meg .
Bátran használták a montázsolást, nyomatos kép alkotást, hogy az minél gyorsabban és pontosabban fejezze ki érzéseiket.
Íme: (rákattintva nagyobb méretű lesz és elolvashatók a gyerekek gondolatai is)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5k_mays4t2A5csZ0Odv8bXIjE9Z9yrDtWCeB_nBhYBtRndZxL1ci9MXDKhM7Oy6S8WVA_PrxU3BHW4JK192CG5SulyZfTnQZjVr61XX1Lm91F7KdbzVqXruKklxGbQ6MrF3xeAcuQH4w/s1600/2013-04-02.jpg)
A lovagláson kívül azonban más témájú rajzok is készültek a kirándulás után .Telve vidámsággal, színekkel, s jó hangulattal. Pontos lenyomataként ennek a napnak.
Freinet felesége és egyben kollégája is - ki maga is grafikus volt- külön tanulmányt írt a gyerekrajzok szerepéről, fontosságáról. Külön kiemelve, hogy a rajzok, festmények vagy más technikával készült képi alkotások sokkal több információt hordoznak mint a leírt szavak.
Erre a fél napos kis kirándulással egybekötött programra nem igen emlékszik egyik résztvevője sem -úgy gonodlom-. A képek azonban megőrizték azokat a mély érzelmi megnyilvánulásokat amit a gyerekekben akkor létrehozott.
S bár ezek elfelejtődnek, de a képek több év távlatából újranézve előhozzák azokat a mélyen ülő érzéseket amelyek akkor bennük voltak..
A legelső olyan osztályomnál ahol a Freinet pedagógia technikáit kezdtem alkalmazni, pontosabban kipróbálgatni ( 1988/89 és az1989/90 es tanév során) valóságban is megtörtént egy ilyen felidézés.
Amikor negyedikesek voltak akkor volt a romániai forradalom és rendszer váltás. Egyszerűen megkerülhetetlen volt az ezzel való foglalkozás, mert a gyerekek az otthon hallott hírekkel, rádiós és tv-s események feszültségével jöttek iskolába. Ahhoz, hogy lehessen tanulni, dolgozni, muszáj volt reggel a hírekben hallottakkal kezdeni valamit. Sok megrázó gondolat, kérdés volt bennük, nem tudtak semmivel sem foglalkozni amíg ezeket meg nem osztották egymással. Tehát a kérdés számomra az volt, hogy hogyan tudom ezt valahogy mederbe szorítani időben- és formában egyaránt. Ezért felajánlottam nekik, hogy kezdjük ezzel a napot, de ne beszélgetőkört fordítsuk erre, hanem aki ezzel akar foglalkozni, rajzban, szövegben jelenítse meg a gondolatait érzéseit . Nagyméretű 4-eseket vágtam ki színes papírokból- kérésüknek megfelelő színből és ezekre ragasztották rá írásaikat, rajzaikat. Ezeket napról napra bővítettük (talán 2 héten át, míg le nem csillapodtak az események). Igen megrázó és tanulságos könyv született belőlük -ezzel a különös formával. Belekerült a többi, Életünk könyve közé a polcra. Időnként elővették , beleolvastak. Aztán felsősök lettek és ez nálam maradt a többi életünk könyvével együtt.
Csaknem pontosan négy évre rá azonban újra szerephez jutott ez a könyv. Ugyanis a történelem tanáruk tartós betegsége miatt vállaltam , hogy 2 hónapon keresztül helyettesítem osztályukban a kollégámat. S elhűlve tapasztaltam, hogy a korábban oly szorgalmas , lelkes tanulóim jó része nem igazán akart energiát befektetni a tanulásba. Sőt azt mondanám fél vállról vette a történelem tantárgyat.
A II.vh. volt épp a tananyag. Normandiai partra szállás és egyebeknél tartottak éppen. Az nyílván való volt, hogy heti 2 szer 1 órában nem lehet Freinet technikákkal dolgozni, de engem nem is ez bántott , hanem az a közöny amit láttam egy jelentős részén az osztálynak. S tudtam hogy ezen a "falon" kell valahogy rést ütnöm, hogy elérjek valami eredményt a történelem tanulásuk terén. Ezért fogtam azt a Életünk könyvét amit negyedikes korukban a románia forradalom idején készítettek és bevittem magammal a következő órára. Mondtam az első feladat, hogy keresse meg mindenki a maga lapjait és olvassa el újra. Meglepődtek nagyon, s lázasan keresgélte mindenki a saját írását, rajzát. Az óra jelentős része a könyvük újraolvasásával telt el, de megérte . Visszataláltak magukhoz. Többet nem volt kérdéses, hogy a tananyagból fel kell készülni a következő órára és persze oda kell figyelni az órán is. Ez az egyetlen olyan életünk könyve, pályafutásom alatt, amit a gyerekek lapokra szedve, személyekre bontva visszavettek. Nem engedték ugyanis az óra végén, hogy újra összefűzzem. Mindenki haza akarta vinni a saját oldalait- a saját történelmét.
A II.vh. volt épp a tananyag. Normandiai partra szállás és egyebeknél tartottak éppen. Az nyílván való volt, hogy heti 2 szer 1 órában nem lehet Freinet technikákkal dolgozni, de engem nem is ez bántott , hanem az a közöny amit láttam egy jelentős részén az osztálynak. S tudtam hogy ezen a "falon" kell valahogy rést ütnöm, hogy elérjek valami eredményt a történelem tanulásuk terén. Ezért fogtam azt a Életünk könyvét amit negyedikes korukban a románia forradalom idején készítettek és bevittem magammal a következő órára. Mondtam az első feladat, hogy keresse meg mindenki a maga lapjait és olvassa el újra. Meglepődtek nagyon, s lázasan keresgélte mindenki a saját írását, rajzát. Az óra jelentős része a könyvük újraolvasásával telt el, de megérte . Visszataláltak magukhoz. Többet nem volt kérdéses, hogy a tananyagból fel kell készülni a következő órára és persze oda kell figyelni az órán is. Ez az egyetlen olyan életünk könyve, pályafutásom alatt, amit a gyerekek lapokra szedve, személyekre bontva visszavettek. Nem engedték ugyanis az óra végén, hogy újra összefűzzem. Mindenki haza akarta vinni a saját oldalait- a saját történelmét.