A harmadikos irodalmi tananyag egy jelentős része foglalkozott és foglalkozik a mai napig is, népünk őstörténetével. Csodaszarvas mondánktól , István király Állam alapításán át Mátyás király uralkodásáig.
Nagyon szerettem mindig ezt a részt, hiszen nekem magamnak is felejthetetlen emlékeim vannak nagyapám által.
Nagyon szerettem mindig ezt a részt, hiszen nekem magamnak is felejthetetlen emlékeim vannak nagyapám által.
Ő magyar - történelem szakos tanárként ahol csak lehetett összekapcsolta a két tárgyat. S én, gyerekként - a 60-as évek elején- az igen nagy dolognak számító diavetítőnk által - képi formában is, _mégpedig, a kor jelentős grafikusai által készített dia filmeken keresztül _, ismertem meg történelmünk jelentős korszakait.
Evidens volt számomra tehát, hogy amennyire csak tudom, adjam át tanítványaimnak azt az élményegyüttest amiben én részesültem.
Így bekerültek az osztály életébe a történelmi tárgyú diafilmjeim, Nagyapámtól féltve őrzött képes könyveim. Kiegészítve már zenei anyagokkal is.
Azt gondolom, sikerült is igazi élménnyé tenni tanítványaim számára ezeket a tananyag részeket is.
Illusztrálásként ehhez , a gyerekek által közösen készített "történelem könyvünk"-ket választottam.
Minden írást, rajzot ők maguk készítettek.
Különösen felhívom a figyelmet a borító oldalon lévő csodaszarvas rajzra amely nem másolás, átmásolás, hanem harmadikos tanítványom szabadkézi rajza egy szkíta arany szarvasról készült képről.
Ekkora már,( 1993) az osztályban lévő számítógép használata is elég magas szinten volt többüknek, így azon írtak amikor csak idejük volt rá. Arra azonban nem mindig volt kedvük, hogy a megszületett " művet" újra írják, nyomtassák, ezért itt jól megfigyelhető az a javítási mód amit Freinet pedagógusként alkalmaztam. ( A hibás rész figurává alakítása, és fölé írása jó változatnak). Ezt csak ajánlani tudom mindenkinek, függetlenül módszertani elveitől, mert a hibát átalakítva elviselhetővé teszi a gyermek számára az azzal való szembesülést, s egyben a javítás lehetőségét is megmutatja. Ugyanakkor jelzi is, hogy volt hiba, ami szintés fontos. Lélektanilag ennek nagy a jelentősége, hiszen a tévesztés a tanulás természetes része, és fontos, hogy a tanulónak az is maradjon. Ne megszégyenülés, kudarc, hanem csak egy állomás az úton. Amelynek korrigálásában aktív szereplő is egyben.
A könyv it tmegtekinthető: