Az alábbi részlet a 3. osztályos fogalmazás tantárgy tanításának egy szelete. A tananyag jellemzés, tulajdonságok megfogalmazása írásban. Én ezt úgy oldottam meg ebben az osztályban - mivel nagy állat kedvelők voltak , s legtöbbjüknek mindennapi kapcsolata is volt állatokkal- , hogy az ne egyéni versengéssé váljon, mert akkor mindig van aki úgy érzi, hogy mások elmondták már amit ő akart volna mondani. Hanem , ha vannak közös kedvencek, vagy épp félelmetes állatok számukra, akkor alkossák meg együtt a bemutatásukat.
Legyen igazi csoportmunka, ahol mindenki saját tudásával valóban résztvevője a folyamatnak. Nem csupán szemlélője, mások munkájának
Több szempontból is fontosak ezek az alkalmi, csoportok. Egyfelől azért, hogy valós kommunikáció, ismerkedés, együtt munkálkodás jöjjön létre azok között is akik egyébként talán nem nagyon közelednének egymáshoz. Ismerjék meg minél jobban egymást, hiszen csak így tudják elismerni, értékelni a másik teljesítményét. Szerezzenek gyakorlatot a közös tevékenységek természetéről.
Az, hogy ez egy fogalmazás tananyag, az én számomra volt fontos igazán. Ők ezt nem fogalmazás óraként élték meg, hanem egy új lehetőségként arra, hogy beszélhessen, írhassak kedvenceikről, vagy épp ijesztő állataikkal kapcsolatos félelmeikről, érzéseikről, s persze ismereteikről.
"Bevezető óra volt", ha a hagyományos pedagógiai terminust használnám rá. de először is nem 45 percig tartott, hanem tovább. Viszont valóban bevezette őket a jellemzések, tulajdonságok megfogalmazásába.
Először is a barátságos állatok kerültek sorra.
Kutya, macska majd minden háznál volt, így az természetesen nagyobb arányban jelent meg a kedvencek között. A lányoknál azonban abban az időben ló volt kedvenc (könyvekből ismerhető) állat. Matricás füzetek, az Én kicsi pónim és egyéb divatos könyvek által.Valóságban nem lovagoltak rendszeresen, bár páran már ültek lovon egyszer-kétszer.
Akik nem akartak épp csoportban dolgozni - hiszen teljesen elfogadható ez a megoldás is- Ők vagy párban vagy akár egyedül álltak neki a választott állat bemutatásának.
A bemutatásokról írások-rajzok is készültek természetesen. S így összefoglalva az aktuális életünk könyvének egy fejezetévé váltak. Ami később bármikor elővehető, átolvasható, átlapozható volt számunkra.
A második fejezet az ijesztő állatok voltak, ahol a korábbi csoportok már nem voltak érvényesek, hiszen az új témához érdeklődésnek megfelelően - új alakulatok jöttek létre. Ezen munkák által nagyon jól megtanultak együtt dolgozni, de nem okozott gondot, ha egyedül volt valaki, mert akkor azt épp Ő választotta magának. S így kirekesztés fogalma fel sem merült. Időnként előfordult az is, hogy a választása egy egy gyereknek nem bizonyul a végén számára jónak. Vagy elment a kedve tőle, mire a megvalósítás fázisába ért. Viszont már lettte "névjegyét" azaz leírta a választását. lehet megodésá az is, hyog elmegy egy csoportba dolgozni és a mikor aközös bemutatásra kerül sor elmondja a változást társainak. Én itt inkább azt választottam segítség adásként, hogy leírtam amit ő mondott. Helyzete, gyereke álogatja. Az jó -többek között- a Freint pedagógiában, hogy midig van választási lehetőség, van alternatíva. Gyereknek, pedagógusnak egyaránt.
Egy ilyen közös tevékenységekkel telt "bevezető" után már igazán nem volt probléma a jellemzés egyéb tartalmi jegyeire irányítani a figyelmet egy újabb "fogalmazás" feladatnál.
