Tanulom a közírást , szívem legkedvesebb témájáról az oktatásról. Most rájöttem, hogy befogadhatalan, pedig a célom az, hogy közérthető legyek. Sok, bonyolult, átláthatatlan. Vagyis mindazt elkövettem amit egy mindent átadni akaró pedagógus tesz jószándékában a diákjaival óráról, órára, és ami ellen ágálok évtizedek óta. Nem a szándék ellen ágálok természetesen , mert ez mozgatórugója a pedagógusnak, hanem a "ráöntés" ellen.
Gondoltam kitörlöm a legutóbbi bejegyzést, de aztán előugrott Freinet-es énem, aki nem alkalmazza a piros ceruzás aláhúzást, a lapkitépést, vagy hasonló dolgokat. Helyette a hibás szóra, mondatra rárajzol egy figurát, -lepkét, fát, házikót bármi ilyesmit- ami elfedi a hibát - s utána leírja helyesen. Ez az írás is egy ilyen javítás kíván lenni. Rohanni szeretnék, átadni mindazt amit megtapasztaltam, megértettem az évtizedek során, de a sok évtized mindennapja nem zippelhető össze , és nem lehet csak úgy odaadni, hogy bogozza ki, aki kíváncsi rá.
Ha hatni szeretnék igazán a közoktatásunkra!
Márpedig szeretnék hatni, szeretnék változtatni a rossz és téves utakon!
Ezért egy új írással próbálok visszatérni arra az útra ami a "Freinet-és javítás". Ami közérthető és befogadható bárki számára.
Fogalmam sem volt milyen lesz az 1988-as tavasziszünetes Freinet tábor, de egy jó ismerősöm Horváth Attila oktatáskutató írt egy levelet előtte nekem, hogy azt gondolja nekem oda el kellene mennem. Ez még nem hozta meg a teljes döntésemet de egy másik körülmény igen! Kiderült, hogy vihetem magammal a gyermekeimet is, és ez döntő szempont volt, hiszen nem lett volna kire hagynom őket a tábor idejére. Így hárman belevágtunk ebbe a teljesen ismeretlen "kalandba".
Itt ismertem meg Horváth H Attilát aki az előbb említett Horváth Attila kutatótársa volt az OKI -ban Galambos Ritát középiskolai francia tanárt, tankönyv írót, aki hivatalosan Horváth H. Attillával együtt a tábor vezetői voltak és Ősz Gabriellát, aki más úton, az eszperantó mozgalom keretében, tőlük teljesen függetlenül találkozott a Freinet-pedagógiával már régebben , és alkalmazta is a munkájában. Hozta magával az írógépét és szitanyomó másolóját is, valamint betűnyomdáját is, ami fakockákra ragasztott betűkből állt.
Önmérsékletet tanúsítva nem részletezem a tábor mindennapjait, csak pár mozzantát emelem ki -pedig minden eseménye, minden perce, maga volt a teljes és szokatlan újdonság, és egyben nagyon intenzív belső lélektani utazás is.- Ezekből emelek ki most egyet s a későbbi írásokban is néhányat, ami aztán iránytű, és támpont volt a későbbi évtizedeim során.
TANULÁSI ÉLMÉNY volt a szó legszorosabb értelmében.
Az egyik nap, -már pár Freinet technikát megtapasztalva Ritával egy kis szobában ültünk 8-10-en talán, s azt kérte, hogy az általa hozott újságokból válasszunk ki egy önmagunkra jellemző képet , tépjük ki az újságból, majd mondjuk el , hogy az a bizonyos kép mit mond el saját magunkról, hogyan-mit jellemez belőlünk? Francia, angol, német újságok voltak.
Szorongató érzés volt számomra a feladat teljesítése, amire a mai napig emlékszem. Arra már nem, hogy mit választottam konkrétan, -valami kötéssel kapcsolatos kép volt- de arra igen, hogy milyen nehéz volt döntenem. Több kép mellett voltak érveim és ellenérvem. Rohantak a fejem az ellentétes gondolatok pró és kontra . Az idő meg rohant és a kitűzött időpontra választani kellett.
Később minden egyes munkáltató kártyám készítésekor bennem volt ez a belső tapasztalat -önmagamról-.
- Azzal a céllal írtam a feladatokat, a kártyákra, hogy bár a kép majd az elsődleges választást fogja hozni a gyerekek számára, de maga a feladat választása lesz a fontos döntési tényező!
- Melyik feladat lesz az amivel akkor és ott meg tud, vagy meg akar bírkózni?
Ezért a feladatoknak olyanoknak kell lennie, ami a tananyag különböző fázisát jelenítse meg! Tudnom kell, hogy a felkínált feladat mihez kapcsolódik a tananyagon belül, és az ő egyéniségükhöz is egyben !- Gyakorlása , elmélyitése egy régebben tanult anyagnak?
- Vagy épp továbblépési lehetőség egy másik terület felé?
- Vagy az aktuális érzések, gondolatok leírására, eljátszására, megjelenítésre inspirálja választóját?
Az biztos, hogy mindegyik fontos az adott művel kapcsolatban pl. irodalomból, de más tantárgyak esetében is de Ő, (a diák) tudja legjobban, hogy mire képes épp akkor a legjobb hatásfokkal, és ezt tisztelni kell ! Fölösleges ráeröltetni olyant ami akkor még nem "megugorható" számára, mert úgyis passzivitással, elutasítással fog reagálni és kidobott idő lesz számára.
Igaz nekem meg tanulság, hogy nem jól mértem fel a feladat nehézségét, minőségét! :-)
Ezt a munkakártyát egy tanítványom készítette teljes egészében ,1989-ben negyedikes korában - sok munkakártyás tanulási formájuk után -
Azért választottam illusztrációnak most, mert benne van mindaz amit egy jó munkakártya tartalmaz, s képileg ott van a gyermek - egy boldog gyermek aki megszelídítette magában a szilaj kislovat, hogy sikerre vigye álmát.
Ez vele a valóságban is megtörtént, aminek egy külön bejegyzést is szenteltem a blogom írásának kezdetén.
