Levelezés-mint módszertani elem

Bizonyára  , már  a cím is meghökkentő. Miért  módszertani elem a levelezés? 

Azért mert nem magánlevelekről van szó, hanem,  egymástól távol levő (akár országhatáron átívelő osztályok  egymás felé nyitásáról, kapcsolatteremtéséről, tapasztalatok cseréjéről, élethelyzeteik - szokásaik, kedvteléseik, élményeik (kultúrális-sport) ,  osztályújságjaik megismeréséről, átadásáról  szól.

Nyílván ez , most az internet korában  furcsának tűnik, hiszen két kattintásal élő kapcsolatot lehet  létrehozni, de '89-ben, '90-es években ez  teljesen újszerű volt hazánkban.  Balmazújváros  egyik  iskolájának  negyedik osztályával  létesült az első ilyen kapcsolatunk, mert  a kollégával  Búbánatvölgyben  ismerkedtünk össze. 

Csomagolópapírra írt  bemutakozó levelünket, többszöri   "levélváltás"  követte, amelyeket mindkét   osztály  örömmel és  várakozással telien  készített el, és adtunk-adtak ők is  postára.  Várakozás, kíváncsiság, hasonlóságok  keresése,  a másik  megismerésének  vágya  fűszerezte ezt az időszakot.  Elküldtük  osztályújságaink példányait, ami őket is arra ösztönözte, hogy  élménybeszámolókat írjanak a maguk eseményeiről. Első  meglepetés  persze az azonos keresztnevek és azonos  ünnepek voltak , amikről máris lehetett "beszélni, kérdezni.  

Sajnos ez a kapcsolat  felsőtagozatba kerülésükkel megszűnt. Azonban az a pár hónap amíg élő volt a kapcsolat pezsdítően hatott mindkét   osztály életére.

Csak ajánlani tudom!

Ma  úgy tenném, hogy  felvenném a kapcsolatot  bármilyen más  iskola  adott évfolyamával, és  papíralapú levelezést kezdeményeznék. Minél távolabbi  iskola  lenne a célpontom. Nagyon fontosnak tartom -változatlanul-, hogy meg kell ismerni a tőlünk  különböző életkörülményű, más tájon élő  társainkat. Az Ő  életüket,  szokásaikat, s persze  megmutatni a  magunk örömeit, problémáit, szokásainkat (pl osztályújságunkat, életkönyvünk tartalmát.) Így, utólag sajnálom, hogy ez a forma kimaradt az osztályaim életéből. 

A későbbi  osztályaimnál két módosult  formájával  tudtam  behozni számukra a kapcsolatteremtés ezen formáját. 

Egyrészt  tananyaghoz kapcsolódóan- pl a levélírás 3-os tananyag- Mindenki  felírta a saját nevét  egy  papírdarabra. kalapba tettük, és  mindenki húzott egy  nevet a társai közül, s neki kellett egy  bemutatkozó  levelet írni , úgy hogy magáról is ír pár mondatot, és kérdéseket  is tesz fel a címzettnek. Borítékba tették, megcímezték (ez is tananyag volt akkoriban) , s  egy saját tervezésű bélyeget is rajzoltak rá.  Csináltunk egy  "postabélyegzőt" papírdúccal. Így  lebégelyezték és az osztálytársuk asztalára tették. Közös  levélbontás volt, egyrészt, hogy lássam mindenki kap-e  levelet, másrészt a reakciókra  kíváncsi voltam.  Nagyon érdekes  és tanulságos   volt.  Egyrészt a meglepődések a véletlennek köszönhető kapcsolatokról, másrészt, hogy bár akkor már két és fél éve minden nap  találkoztak egymással, mégis  a meglepetés erejével hatott számukra. Több esetben új  kapcsolatok is  kialakultak  a levelezések   nyomán. Sokkal jobban megismerték egymást. Változó ideig tartott a "levelezés" Páratlan számú volt az osztály akkor így én is  levelezőtárssá váltam. :-) 

Az SNI-is osztályaimnál negyedik osztályban a nemzeti parkok  tananyagot használtam fel a levélírás általános  szabályainak   megismerésésre, gyakorlására. Mivel pont annyian  voltak ahány nemzeti parkunk van, mindenki  húzott egy   nemzeti parkot és , oda írt levelet, azzal a  kéréssel, hogy  mivel épp ez a tananyaguk, és szeretnének  szóróanyagot kapni a park nevezetsségeiről. Kézzel írott levelek voltak, s nagy izgalommal vártuk, hogy ki mikor  kapja meg a válaszát?  Nagy esemény  volt  minden  levélbontás. Izgalom, hogy kap-e mindenki  valamilyen kis  szórólapot , vagy  valami közös plakátot kapnak?  Nagyon nagy öröm volt minden egyes  matrica, képes   ismertető, s egyértelműen felvillanyozta osztály minden tagját , hogy  minél többet  megtudjanak Nemzeti Parkjainról.  Természetesen köszönő-válasz levelet is kellett küldeni, amibe  mindig került egy  saját készítésű rajz is. Általában   a megkapott kép egyiket felragasztották egy nagyobb fehér lap közepére vagy szélére és  kiegészítették rajzukkal a tájat. Ez a képalkotás egyébbként is  szeretett   időtöltésük volt már  akkora. 

Tehát sokféle  megjelenítődési  formája lehet ennek a technikának is, és  egyáltalán nem elavult  módszer a mai  digitális   világban , sőt kitágultak a lehetőségek e téren is. 

A Freinet házaspár,  módszereivel, valójában megelőzte korunkat, s valóban a MODERN PEDAGÓGIA  sarokköve  lett ! Sok  alternatív irányzat  felhasználta / használja a 6 módszertani elem  egyikét-másikat, - ami  jó - de együttesen   érvényesül valójában  a Freinet szellemiség. 

Könyvírás 6-7 évesen? IGEN!

1990. szeptember elsején  tankönyvek  nélkül  csupán egyetlen  nagy alakú fűzött  füzettel  léptek elsőseim az osztályba. Nem cipeltek  nehéz táskákat. Uzsonna, innivaló volt a felszerelésük. No meg  feltöltött  tolltartó, olló és ragasztó.   Mintha csak az óvódát  folytatnák, csak más térben, más csoportösszetétellel. 

Nem is sejtették, hogy egy pár órán belül milyen  aktívan belekerülnek az iskolai  tanulásba, és azt meg végképp nem sejtették, hogy  könyvkészítésbe  fognak   a következő naptól. 

Pedig ez történt, s minden őket követő osztályommal így volt. 

Az előző bejegyzésben  bemutatott  betűtanulási módszer  egyik fontos aspektusa, épp az, hogy saját maguk, napról-napra , lapról - lapra haladva elkészítették első könyvüket a  BETŰK VARÁZSÁT.  Egyetlen közös  pontja könyveiknek a betűk képoldala volt amit tőlem kaptak, a haladásunk sorrendjében, amit  beragasztották a nagyalakú füzeteikbe. Majd  a további feladataik teljesítése is bekerült szép sorban ahogy  elvégezték. 

Hamar észlelték,  tapasztalták, hogy nem óvodás feladatokat  kell teljesíteni, hanem intenzíven a betűkkel vannak  elfoglalva. Meghatározott betűket keresgéltek az újságokban,  vágták,  ragasztották a kijelölt helyre. Színeztek, saját élményeiket  rajzolták bele a saját  "könyvükbe". Tapogatták az új és újabb betűk 3d-s  alakjait. Tapasztalásaikkal teltek meg a  lapok. Ahogy ügyesedtek a vágásokban, ragasztásokban,betű és forma nyomdázásaikban, rajzolásban úgy  lettek egyre szebbek, kiegyensúlyozattbak oldalaik.  

Mire a mássalhangzókhoz értek,  látható volt  számukra is , hogy a betűtanulás és azok összeolvasása nem könnyű, minden nap  erőfeszítést, odafigyelést de egyben sikert is hozó  tevékenység. Úgy mentek haza,hogy lezárták a napi  "munkájukat". Nem cipeltek haza   elvégzendő feladatokat, játszhattak, pihenhettek.  

Mikor  véget ért  ez a tanulási rész, mindenkinek volt egy komplett  ABC-és könyve ,amit  saját  maga  alkotott meg a délelőttök folyamán. Elkészítették négy hónap alatt életük első könyvét,  a BETŰK VARÁZSÁt és KÖZBEN MEGTANULTAK OLVASNI,  sőt már a második könyvüket készítették ,  ugyanezen módszerrel,  ami  számfogalom kialakutását valósítja meg bennük.  

Így fél év alatt - ahelyett, hogy vadidegen emberek elképzeléseit  töltötték volna ki ceruzájukkal, színeseikkel- saját  könyvüket  hozták létre.

Az első közös  könyvük  a:  HASONLÓSÁGAINK címet  kapta. Freinet  ezeket ÉLET KÖNYVEKNEK nevezte, s módszerének szerves alkótó eleme. Ezekből csak egy  példány készült, és a közös könyvtár  részeként állandó helye  volt a könyvespolcunkon. 

Egy évvel később a CICA KÖNYV lett az első közös ÉLET KÖNYVük. Egy beszélgetőköri  élményből indult. Egyiküknél kiscica született. Végeláthatatlan élmény és tapasztalat áradat  tört felszínre bennük. Ez az a  pillanat, amikor az ember  félreteszi az aznapra  szánt  feladatait, és   helyette, engedi, hogy írásban, rajzban  rögzüljenek ott rögtön az élményeik.  12 oldalas könyv lett belőle egy délelőtt alatt, Náhány részlet belőle: 

Egy elfeledett elhatározás megvalósítása

Az  1980-as a évek közepe táján tantestületi kirándulásra  mentünk Sárospatakra. Amikor  megláttam Comenius Orbis pictus -át alig tudtam  "elszakadni " tőle. Lenyűgözött, hogy  ez a 300 éves tankönyv milyen modern, mennyire a mának szól. El voltam tőle  bűvölve, s  átfutott az agyamon, hogy én is fogok majd egy ilyent csinálni, de ahogy jött a gondolat, úgy feledésbe is merült bennem

Azonban 1990 tavaszán amikor engedélyt kaptam arra hogy a Freinet pedagógia alkalmazásával  taníthatom az osztályomat  elsőtől kezdve negyedik végéig,  elhatároztam, hogy akkor el kell készítenem az "én képes tankönyvemet" számukra. Mégha  nem is könyvalakban kapják kézbe majd, hanem maguk alkotják meg. Ehhez a munkájukhoz azonban szükségük volt kész sémákra, feladatrendszerekre. 

Munkakártya sorozatot készítettem a betű és számfogalom tanításra. A hozzájuk kapcsolódó tevékenységi rendszerrekkel együtt, így külön  projektté állt össze  ez a nagyon fontos időszak a gyermekek számára. 

A betűtanítási projekt  felépítésének vázlata látható itt  az első betűn bemutatva

Innentől, a feladatok választható sorrendben is remekül működtek, jó időkihasználással. Szükség szerinti,   célzott segítségnyújtással,  és  nem kellett feltétlen a padban ülve  végezni! Lehetett közben halkan beszélgetni , segítséget kérni egymástól is, vagy  együtt végezni a feladatot  2-3 gyereknek . 

Minden betűnél ennyi gyakorlásra, és rögzítési formára van szükség ahhoz, hogy stabil betű ismeretet érjünk minden tanulónál.

A különböző képesség, készségfejlesztő feladatok amellett, hogy a betű rögzítést teszik változatossá, megalapozzák a többi tantárgyhoz szükséges  ismeretek  közös  szintre juttatását, és ezzel megkönnyítik  és megalapozzák a későbbi "tantárgyi tudások"  sikereit! . A második betűtől  olvasási feladatok is vannak, egyre   nagyobb terjedelemben. Ez az része  feladatoknak, amit  pedagógusnak  minden tanulót egyénileg meg kell kell hallgatnia . Ha még nem hibátlan akkor  gyakorlást  kérni tőle. 

Csak hibátlan olvasás az elfogadható Ekkor ezek még  rövid szótagok és szavak majd mondatok, de abból nem lehet engedni, hogy pontosan olvassa !

Új betű bevezetésre akkor került  sor , amikor minden   tanulóban tévedés mentesen rögzült  az adott  betű 

Ez kezdetben négy napot is igénybe vehet, de miután megtanultak betűket megtanulni,  lerövidült  három , majd  két napra egy új betű megtanulása..

Széchenyi felajánlja egy évi jödvelemét ...,

 

Búbánatvölgyi tábor után rögtön   hozzáfogtam a Freinet módszer  adaptációjához. 

Csak apránként , de szisztematikusan. 

Összetolni a padokat  a technika  órán természetes dolog. Sokan csinálták régen is, csinálják  ma isl. 

Itt azonban nem  a technika tantárgy , az anyagokkal való ismerkedés témaköréhez illeszkedik, hanem egy irodalmi  anyaghoz kapcsolódóan szabadon  választott  feladatmegoldásról szól. Nem vesz részt benne az egész osztály, (32-en voltak), mások  másmilyen  megközelítést választottak a  felkínált lehetőségekből, az  adott irodalmi műhöz való kapcsolódásuk megmutatásának. 

Kiégetni sajnos  nem tudtuk  a produtumokat, de  az osztályban, polcokra  helyezve a tanév végéig velünk volt, a közös  történetünk részeként. 

Ők ketten másolásos feladatot  választottak, elvonulva a "beszélgető  sarkunkba".

Sokszor  egészen megható volt a másiknak nyújtott spontán segítségnyújtás a  feladat teljesítése  érdekében. 

Ez például egy   szabadidőben , saját  kedvetelésre   végzett tevékenység. Origamizás.  Korábban  került be a munkakártyáink sorába. Tantárgyak szerint  irattartóba  rendezve, s  bármikor  bárki elővehette   bármelyiket és foglalkozhatott vele. Természtes volt számukra, hogy nem kell egyedül megbírkózni a kihívásokkal. Segítettek egymásnak, mindenki abban amiben Ő  jobb volt, ügyesebb volt.  A - felmérések kivételével-  fel sem merült, hogy egyedül kell  megoldani a feladatokat. Persze megtehette bárki, ha úgy akarta,  de  a segítségkérés és nyújtás az életük természetes  része volt. 

Itt pl a  folyosó vált  a "műhellyé"  egy tanórányi időre ( hiszen más  osztályok is  kapcsolódtak ehhez a folyosóhoz), hogy a fény-árnyék kísérletet  elvégezhessék + megtapasztalják a fényképezés "öskorát"  saját  tapasztalataik által.  Camera obscurát  ugyan nem készítettünk, de  ez így  is izgalmas  tapasztalatokkal, tanulságokkal szolgált. Nem beszélve az alaprajz (alulnézet) fogalmának megerősítéséhez.   

Tananyaghoz kapcsolódó a következő  pár kép is. Kicsit visszavisz a múltba, a fekete-fehér  tankönyvekhez és egyben a munkártyák készítéseimhez.

Két példa  a feladatsúlyozás lehetőségére - amiből a gyerekek  válaszhattak-  az adott  olvasmány kapcsán. 

A feladavégzés eredményéről a beszámolás sem maradhatott el sosem. Itt  heten alkottak egy csoportot, Teljesen különböző tudású, képességű gyerekek, Nyílván volt közöttük aki  irányította, koordinálta a megoldást - mint ahogy  bármely  csoportnál természtesen   így van. Viszont a  végső megoldás  mindenkinek a füzetébe   bekerült. Nekem "csak" meghallgatni és a helyesírási hibákat javítani kellett. 

Természettudományos  és reál  tananyagnál is  remek lehetőség  az önkéntes, de  differenciált feladatvégzésre a munkakártya.

Az első újságunk   aMI ÚJSÁGunk 1989 őszén készült  el. Volt már róla szó az előző írásokban. Ezeket a példákat  azért választottam ide, mert a felszabadultságuk, a képzeletük szabad  szárnyalása, ami egyben a  valóságukkal is   szoros  kapcsolatban  volt, hűen mutatja, hogy milyen komolyan  dolgoztak .

Bemutatkozások következnek  - hasonló  kérése volt a búbánatvölgyi táborban Galambos Ritának felénk  , amiről korábban írtam már. 

Egy  beszélgetőköri   esemény. 

Az otthonról hozott  könyv bemutatása, és a hozzá fűzött élmény elmondása a többieknek a Balaton festőjének, Egry Józsefnek  albuma- 

 

Remélem a fenti képek segítséget adtak a Freinet pedagógia  gyakorlatban történő életének megismeréséhez.  

.................. 

Kevés szó esik  Celestin Freinet   feleségének : Elisa Freinetnek  munkásságáról, pedig ennek komplex  módszertannak a megalkotásában jelentős szerepe  volt. 

E bejegyzés zárásaként az egyik írását adom közre, igen fontos, elgondolkodtató  szemléletformáló amit Ő hozzátett a közoktatás modernizálásához, a MODERN ISKOLA megteremtéshez 

Tanulási élmény összegzése

Az 1989-es ,  öt napos  Freinet-pedagógia  tábor nem adhatta  át  teljességgel  e  pedagógia minden   módszertani elemét  nyílvánvalóan, de  mindenképpen  nagy  tanulási élmény volt. Nekem mindenképp.  Úgy éreztem, hogy , hazaérkeztem, megtaláltam az utamat, s alig vártam, hogy tanítói munkámban is  érvényre juttassam.  Innentől  Horváth H Attilával, és  Galambos  Ritával  rendszeres  kapcsolatban  álltam, s  a mai napig hálás  vagyok nekik tanácsaikért, az osztályomban folytatott adaptációs munkám  segítésért, figyelemmel kíséréséért. 

A táborból hazaérve, beszámoltam a tantesületnek az átélt élményeimről, és úgy döntöttem, hogy a  magam  kisérletező  módszerével kipróbálom azokat a technikákat amelyeket átéltem, megtapasztaltam feszültségeivel és felszabadító érzéseivel együtt, a tanítási  munkámban is. De csak fokozatosan, nem  "ráöntve"  a gyerekekre az újdonságokat, hanem  fokozatosan egyet-egyet  "bevetve" ( beszélgetőkörök, munkakártyák, újság készítés, kézműves műhely létrehozása, levelezés) 

Tanítványaim nyitottak együttműködőek, fogadókészek voltak mindenre, s nagyon gyorsan az összes    módszertani  eszközt használni kezdhettem náluk. Átalakítottuk a termünk  kinézetét. Szerencsére  elég nagy termünk volt, és  jutott benne hely két állandó műhelysaroknak is. 

• Az egyik a kézműves  műhely  lett. Közös  használatú eszközökkel. Meglepően hamar  elsajátították, hogy az eszközök helyrerakásáért mindenki maga a felelős. 
• A másik a beszélgetős-olvasós könyvtáros  műhely volt.  
• A padok legtöbbször  összetolva a csoportos munkának megfelelően. Egyedül felmérésekkor kapták vissza  régi helyüket a padok és a gyerkekek is.

Talán ez a kis rajz    segít  összegezni az elmút 4  írás  lényegét és egy közös ismerethalmazt alkot,  amire  a továbbiak  felépíthetődnek.