Má-so-dik kö-tet

 A  korábban leírt  bemelegítő gyakorlatok után  jöhet a második kötetet olvasása.

Egy minőségi ugrással : amit FEHÉR LAP  fokozatnak  nevezek.  

Egy  A4-es  géppapír v írólap félbe  hajtásával segíthetünkk, hogy a gyermek  szeme  ne  ugráljom ide-oda  és az adott sort alá  helyezve  eltakarja a  többi szöveget. Persze a sor végén egy sorral lejjebb kell csúsztani.

 Míg az előzőnél magam mutattam az olvasandó szótagot, itt már magának  kell boldogulni egy adott soron belül. Ez nem is olyan  egyszerű, mint ahogy a felnőtteek  gondolják.  Koncentrációt, türelmet érdemel.

Sok felé  kalandozik ez a könyv is. Nincs tartalmi  vonulata, de mindenképpen  a különböző érdeklődési területek megjelenítése  volt a célom. 

Elolvasott szótagszám növelése is célom volt, mert itt már 2 oldalt kérten  egyszerre (az első két lapon  szöveghatárokon  belül maradva, késöbb már két önálló egységet)






















Bemelegító gyakorlatok olvasás előtt

Elengedhetelen hosszabb-rövidebb  bemelegító, ráhangólódási gyakorlatsor  

a szótagolvasás előtt, több okoból- is:

Koncentrációként  a szótagolásra, mert  amikor már  folyékony(abb)  olvasás a követelmény, a gyerekek  megpróbálnak  megfelelni ennek az elvárásnak, s ilyenkor  megpróbálják  kitalálni, hogy mi lehet ott?  Arra a fokozatra  viszont nem jutottak még el, hogy gyorsan átlássák a szót. Mondanak  valamit amit jónak  gondolnak. Ez vagy sikeres, vagy nem, de semmiképp sem  gyors átlátása  a szónak. 

Hogy minél könnyebben a szemüknek higgyenek , és valóban azt olvassák ami oda van írva , szükség van sok véletlenszerűen eléjük kerülő  -sokszor  értelmetlen- szótag olvasására -  gyakorlásra. 

Ennek , most egymást követő két gyakorlatát  használtam

 1.a. 

 5x5-ös papír dobókockákat készítettem , amelyre az összes  betűt egyenként felragasztottam. (nem kell  feltétlen kinyomtatni, saját  írásunkkal is megtehetjük)   Mindig  törkeszem arra, hogy magamat minél jobban  háttérbe  szorítsam ilyen   "játékoknál". Ezért a gyerek választ ki belőle  először  2  kockát  és  5ször ugyanazzal a két kockával dob. Hiszen minden oldalán más betű van. Így  saját maga állítja elő a véletlen  betűkapcsolatot - amit aztán el is kell olvasnia.  Ezt a  dobást 5x  megismételtettem vele.  

    b, Majd  vesz a készletből  még egy   mássalhangzós kockát , és 5  dobással most a hárombetűs  véletlenül kialakuló szótagokat olvasa el. 



2.a Ezt, az almaszüretelős  játék követte. Minden elem saját  készítésű -  akár  a gyerekkel együtt is elkészíthetjük az alapját :-) 

Dobókockával  dobja ki a mennyiséget, hogy  hány  almát vehet le  a fáról, (még színes  felével - anélkül, hogy elolvasná). Ezt is 5-ször  ismétli a dobott értéknek megfelően.  A fán maradt almákra  most már nincs  szükség, elvesszük. Viszont most következik a levett almák megfordítása és  egyenként történő  elolvasása a szótagoknak. 


    b. Itt általában legalább egy-két  értelmes  szót is lehet alkotni a szótagokból, viszont ezt neki kell  megtalálni. (persze kezdetben lehet segíteni, hogy értse mi a feladata). Ezt a részét azzal is segítettem, hogy az almák  másik oldalára  írt  szótagok mellé  elválasztó jelet írtam, ha az a szó első  szótagja. Jó ha eleve  azt kérjük tőle, hogy  alkosson két oszlopot előszőr (elválasztó jeles és  elválasztó jel nélkülit. Ezzel egyrészt a halmaz alkotás válrozatos formáját  hozzuk be/gyakoroltajuk, másrészt tanítjuk, hogy próbáljon rendszerezni, mielőtt nekiesik a feladatának. 

Nem tudom hangsúlyozni eléggé, hogy mekkora  szerepe van az ily módon véletlenszerűen  keletkező szótagoknak . Kikapcsolja a tanító/szülő-gyerek viszonyt. JÁTÉK lesz. S egyúttal a legfontosabb gyakorlási rész, amiben a tanító / szülő "háttérbe  vonul", nem szereplője az eseménynek. Amit a felnőtt akar, az a játékban  testesül meg, így  nem  terhelődik rá  a tanulás folyamatára. Nem lehet kitalálni, hogy mi jó neki, vagy mi nem. A feladatra koncentrálódik minden figyelme a gyereknek . Ő dobta, Ő olvassa. Hiszen róla van szó, és nem a arról, hogy az Ő tevékenysége  milyen  visszahangot  vált ki a felnőttből. A metakommunikáció szintjén sem. A gyerekek nagyon érzékenyek,  figyelik a felnőttnek minden rezdülést, és  igazodni is  akarnak hozzá. No ezt kell kivenni a tevékenységből, s így lesz a  saját  eredménye  mindenképp erőfeszítése. S bízhatunk bátran benne! A gyerek is előbbre  akar jutni minden nap. S összeszedi az erejét, akarát, kitartását a siker  érdeképen. Lehet, hogy a hangképzéssel is van még  problémája, akkor  odáig kell visszamenni.   Gyakorolni, hogy hogyan ejtse az  pl át-t, ami nagyon hasonló az  a-hoz, s mégsem mindegy az a vessző felette. Segíteni kell őt ebben. Lehet, hogy másnap is kell segíteni  de előbb utóbb megjön a saját sikere is!

Ezt követi maga az EL-SŐ  OL-VA-SÓ-KÖNY-VEM-ből egy oldal elolvasása, úgy  a felnőtt mutatja mit kell elolvasni.  Jó ha beszélgetünk a rövid  szövek  értelmeéről, élményekről az adott   képpel  kapcsolatban, de el is hagyható. 

Lezárásként  érdemes, a tapogatható betűk közüll pl.:10 -zel zárni a foglalkozást. ( a tapogatható betűk nagyon fontosak (lennének) . sajnos ezek sehol sem nem kaphatóak, így magunk kell elkészíteni. 

Máskor  pedig a szótagkártyákkal gyakorolni  10-10  lapot  választva a sárga és kék  pakliból. Ezek is szabadon  kinyomtathatóak természetesen.

betű és szótag kártyák

MINDENKÉPP legyen meg a végén az elolvasott szótag szám összesítése! Amelybe  minden  feladatrész szótagja beleszámit. Jó, ha látja  a  gyemek, hogy hogyan növekednek az eredményei,-mert növekedni fognak - ez egészen biztos!  Ez is egy konkrét, objektív   fokmérője  a teljesítményének! 

El-ső ol-va-só-köny-vem

Készítettem  egy szótagolós olvasókönyvet, a betűtanulás utáni  első nagy kihíváshoz. Az első  önálló  könyvolvasáshoz. 

Jó az első osztályosoknak így a második félév elején- amikor már  a betűtanuláson, és összeolvasáson  túljutott,  de hasznos  azon gyerekek esetében is, akikről később derül ki, hogy gond  van az olvasással.  Ezt egy  harmadikos   tanulónak készítettem eredetileg, hogy befoltozhassuk azt a tudás-lyukat, ami  a betűtanulás/betűkapcsolás és a folyamtos  olvasás között kimaradt. Azaz  a szótagoló hangos  olvasás. 

Jó  szórakozás  is volt  egyben, mert a grafikai részt , a bő 15-20 év óta folyamatos gyűjtött- szalvétáimból válogattam  hozzá. Igazi alkotási  folyamat volt, s nem mellesleg igazán  Freinet-es  gondolkodás. 

Használjuk fel a környezetünkben  lévő eszközeket, ne  rohanjuk   a boltba, készítsük magunknak el  amit csak lehet!  Ahogy a betűtanítási résznél a gyerekek a saját   tankönyvüket  hozták létre  lapról- lapra  bővítve  tudásukat. 

Egy alkalom , egy oldal kezdetben! Lehet értelmezni, beszélgetni a képek , a szöveg kapcsán. Ha gyermek eljut odáig, hogy szeretne  többet -mint egy oldalt   elolvasni- semmiképp ne  álljunk ellen neki! 
















Könyvélmény - szabadrajz emlékkel

 Van egy kép bennem, egy hétköznapi kép, 1991.februárjának egyik   délelőttjéről.

Két  tanítványom (elsősök) egy kiterített csomagoló papírra hatalmas   görög  vázát  festenek. Csíkok  és pöttyök, háromszögek   a díszítő motívumok,  jellegzetes   korsó forma. Tizenegy  körül jár  az idő, a  napi feladataikkal már készek, és saját  témájú festéssel töltik az idejüket a terem festő sarkában. Szabadon festhetnek  bármit . csak utána  vissza kell tenni mindent  a helyére. Ez a szabály.  Egy  antik görög vázaformát látok  a papíron. Az ötödikesek  alkotásai nyomán kaphattak  kedvet hozzá - gondolom-.
 
Önállóan megtervezte egyikük a formát, mintát, majd  kinagyítva  felrajzolta a csomagoló papírra és már  festésnél tartanak. Nagy felület ez elsős  gyerekeknek, de szemlátomást nagyon jól összedolgoznak. Szépen telítődik színekkel a festményük.
Egyértelműen egyikük a szellemi szerző -irányító-,  másik a  megvalósítást  segítő társ. Két  külön világ egyébként is  a  két gyerek mindenféle szempontból, mégis  a legnagyobb egyetértésben  haladnak előre  közös művükön. Időnként odanézek,  de nyugodtan  foglalkozhatom más gyerekkel, a legnagyobb harmóniában  festenek együtt.

A plénum idejére ( fél 12-re) el is készülnek, s két oldalról fogva  lapjukat, hozzák   a többieknek  megmutatni.  A "tervező" indítja a váza  bemutatását,  többes számban  beszélve   munkájukról, s mikor  Ő  befejezi,  társa is hozzáfűz még  2-3 mondatot. Büszkék alkotásukra - lehetnek is  persze - ,  a közös munka  eredményének elégedettségét tükrözik  arcuk.

Hat-hét évesek, s ösztönösen , természetes módon, tudnak  együtt dolgozni egy közös  célon, úgy, hogy az mindkettőjükben  örömöt váltson ki.

Mondathatnám persze  szakszavakkal is, hogy mindketten a kompetenciájuknak megfelelően vettek részt a közös  folyamatban. Egyenértékűen, függetlenül a munkafolyamat bonyolultságától. Kiegészítették, erősítették egymást, sikerre  víve a tervet.Mindketten azt adták bele a közös  munkába  amiben a legjobbak. Ugyanakkor  nyilvánvalóan, szükségük is volt egymásra, mert  egyedül túl nagy falat lett volna, még a 4 évvel magasabb szintű tananyag produktumának  "másolása". Idéző jelbe téve, a másolást, mert  a görög amfora  díszítősorai  egyikével sem azonos, a falon láthatók közül. Ez nem másolás, Ez saját  elképzelés, saját  mintasor-

Egy könyv olvasása  hívta elő  ezeket a képeket az  agyam mélyéből. Egy olyan könyv amelynek borítójára csak úgy   rápillantottam könyvtárban, miközben  soromra vártam a kölcsönzéskor.

Bele se  lapoztam - mint máskor-, a címe alapján éreztem, hogy ez  egy jó könyv lehet, el kell olvasnom!

 
Nem csalódtam!

Legjobb élményeim közé sorolom azóta, s  csak ajánlani tudom mindenkinek akit  kicsit is érdekel, hogy mitől lehet jól éreznie  magát az embernek  a bőrében. munkahelyén ? 

Mit lehet tenni  azért, hogy azt az időt amit munkával töltünk  hasznosnak érezzük? Függetlenül attól, hogy milyen munkakörben   dolgozunk.
Persze vezetőként  jóval több felelősséggel is annak megteremtésében, hogy a beosztottak is  jóérzéssel  gondoljanak  munkájukra.

Szívesen  idéznék  hosszan a könyvből. de a szerzők külön kérése, hogy ezt ne  tegyük. Igazuk van! Mindenféle  kiemelés a könyv  szövetéből torzót eredményezne. Megszakítaná azt a  gondolati láncot, ami az első mondattól az utolsóig  egységgé alakítja ennek a hatalmas  kutatásnak a következtetéseit.

Amit összegyűjtöttek a menedzserekkel , alkalmazottakkal  történt  interjúk során, s amilyen következtetésre  jutottak, az nem csupán egy  összegzés, sokkal  több annál. A  minőségi munkavégzés személyi komponenseinek meghatározása.

Általános érvényű "tételek", amelyek az élet  legkülönbözőbb területein használhatók,
alkalmazhatók. A  takarítói munkától az oktatáson át, az űrhajózásig. Ugyanakkor  nem receptkönyv, sőt épp ellenkezőleg. Nem kínál kész megoldást. Irányokat, gondolatokat világít meg, s  aki  ki akarja próbálni, annak menthetetlenül a saját  útját  kell megtalálni.

Mint ahogy a gyerekek is megtalálták a cél megvalósításához   vezető legjobb  utat. Ha nem az  a két gyerek áll neki a közös munkának, bizonyosan egészen más  eredmény született volna.
Csodálkoztam is akkor  egy kicsit, hogy miért Ők ketten találták meg  egymást. Korábban nem láttam közös tevékenységben Őket.
Az ő szempontjaikat nem ismerem, de  mindenképp jó  párost alkottak. Kiegészítették egymást, ugyanakkor egyaránt elkötelezettek voltak saját céljaikat tekintve. Mindketten azt  csinálhatták  benne   amihez a legjobban értettek, s volt még egy közös pontjuk, az igényesség. Míg egyikük a tervező, szervező adottságait vitte   bele  a munkába, a másik a kitartó, nagy felületet gyorsan és  szépen befestő képességével segítette  a  cél megvalósítását. S ettől lett  közös   az eredmény, a teljesítmény és persze az öröm is.
Hiszem és régóta  vallom, hogy a tanítói munka valójában  menedzseri  tevékenység. Ami minden tanulói életkornál más  és más  kihívást is jelent  persze  a pedagógus  számára. Nem az a kérdés, hogy a pedagógus mennyire  ismeri a szaktárgyát - a szaktárgy, téma  ismerete az  alap - , hanem az, hogy  jól tudja-e  menedzselni a rábízott  diákokat?

Ami mindössze  két  dologból áll. Két  meghatározóan fontos  körülmény megteremtéséből.

A pozitív, önállóságot, kreativitást, egyéni utakat  biztosító légkörből,

s a pedagógus azon szakmai  ismereteiből amik megteremtik az  "átvitelt" a tananyag és a diák között. 

Nem, csak a jó  tanulóknak, hanem  mindenkinek!

 

Gyakorlási módszerek a "szorzótábla" miniprojektek után

Három  kérdés  merülhet fel szorzótábla miniprojketek  után.

1.Rögzültek-e  véglegesen általa  a szorzótáblák? 

2. Ha nem rögzültek  véglegesen  a szorzótáblák  ez idő alatt, akkor miért  volt ez a  "felhajtás", szükség volt-e rá  egyáltalán?

3.MIt lehet tenni még, hogy  megtanulja minden gyerek?

Az első kérdésre a válasz az, hogy nem rögzültek teljesen. Nem is  rögzülettek pár hét alatt, mert ez pont olyan   folyamat, mint  betűtanutásból , az olvasó válás   időszaka. Jó esetben ez utóbbi megtörténik egy-másfél év alatt, ha rendszeresen  olvas  a gyernek. A szorzótábla  bevésődése  sem pár hét, hanem  a gyakorlások rendszerességétől és módszertanától függően szintén  egy-másfél év jó esetben. A gyakorlás hiánya  nélkül azonban ezt is  le  lehet  nulla  ismeretté  bomlasztani. 

A második kérdésre a válaszom  egyszerű. Kell kapaszkodókat / értelmet adni a gyerekeknek ahhoz, hogy ,ezt a nem könnyen  rögzíthető- ám de igen  fontos  tudást- képes legyen   elsajátítani. Mamár szerencsére   nem működik, az írd le  százszor, mondd el  ötvenszer pedagógia. A mai gyerekek értelmet, saját kapcsolódási pontokat  keresnek ahhoz, hogy a figyelmüket  lekösse  egy-egy új  ismeret. Nem is tehetnek másképp, mert a digitális  hátterű  felcseperdésükben  szelektálniuk kell. Pici kortól  döntéseket hoznak a saját  igényeik mentén. Ebben nőttek fel, ez  a számukra természetes viselkedési mód.

Ezt a változatosságot, sokrétű megközelítést  nyújtották számukra  s szorzótáblás miniprojektek. A ragasztó anyagát, adták ami az adott  szorzótáblához  kapcsolódhat bennük, Megérthették, alkalmazhatták a szorzást mint  matematikai  fogalmat. A pedagógus/ szülő/ érdeklődő számra  viszont  kis keresztmetszetté adta  a másodikos  tanagyoknak nagy részének, amihez csak  vissza kell  lapozni majd ha azok  bővebb, részletesebb   tanítása lesz soron. Hiszen a projektekknek általában is ez a feladatuk, céljuk.  Egy  "tartalomjegyzéket" adni  az adott témával kapcsolatban.  Biztos, hogy mindenki talált benne  legalább egy képet-feladatot ami számára  maradandó  jó érzést adott.S ennek  "fejében" képes  volt elfogadni - elhinni,  hogy a többi  is szükséges ahhoz, hogy Ő személyesen  jól tudja teljesíteni a feladatait. Mert minden gyerekben ez a vágy van, amit sajnos  módszeresen  írt ki belőle a hagyományos pedagógia. 

3. Milyen gyakorlás/megoldás segítheti , hogy tudássá váljon a szorzótábla ismerete?

Egy igen  egyszerű, könnyen kivitelezhető ,a  napi feladtoktól  csak 5-6 percet  igénybe vevő gyakorlási módszert alkalmaztam sikerrel.  A siker  a rendszerességtől függ,- mint ahogy olvasóvá válni sem lehet olvasás nélkül- , rendszeres  gyakorlás nélkül a szorzótáblát sem lehet   elsajátítani.

Házilag könnyen elkészíthető, anyagigénye minimális. Kinyomtatható akár innen is, de  elkészíthető  saját  ízlés szerint is. Egy  fontos szabálya  van csupán. A gyerekek véletlenszerűen - kihúzással, vagy leemeléssel-  jussanak hozzá a szorzatokhoz. Helyezzék el maguk előtt, úgy, ahol szerintük a helye  lenne  a képzeletbeli szorzósorban. Elején? Közepén? Vége  felé?  Utána mondák  ki magát  a szozást is. 5x5 az 25. Nem baj ha téved,  korrigáluk,  de Ő helyezze  el ahova  gondolja.  Saját magát fogja korrigálni a következő lapok lehehelyezésvel. vagyis nem egy mechanikusan megtanulandó számsor lesz, mint egy vers, hanem tevékenységgel összekötött. Egy  gyakorláskor elég háromszor ismételni ezt a véletelenszerű húzást és elhelyezést  maga  előtt.   Aztán az  óra, vagy foglalkozás végén ugyanazzal a szorzósorral újra  végeztessük el vele háromszor. Időigénye minimális, viszont  a hatékonysága  igen  jó! 

SNI-is tanítványaimmal ezt úgy kezdtem, hogy  minden  tanuló, húzott az adott szorzósorból egy  lapot, és kiállt az osztály elé, ahová gondolta, hogy a helye lenne az Ő szorzatának.A többiek  egyenként álltak be  a képzeletbeli sorba. Szerették ezt a mozgásos  gyakorlást, s  utána szívesen  gyakorolták kis lapokkal  a padukon  velem is, vagy egymással. Az eredmény egyértelműen jó volt. A mindenféle tanulási nehézséggel küzdők is  megtanulták a szorzótáblákat, és gond nélkül tudtak később írásban is szorozni . 

Átlagos, vagy  jó képességű gyerekek is  élvezik ezt a tanulási folyamatot, csak annyi a különbség, hogy hamarabb  rögzül bennük ez az egyáltalán nem könnyű tanannyag.










Remélem, hogy idővel felfedezi a lehetőséget benne  valamely hazai  vállakozó és  haszonnal  tudja a maga számára - és  a tanuló ifjúság örömére forgalmaznni a kártya és  matricasorozatokat!  nagy szükség lenne  rá!. Remélem a kollégák is meglátják benne, hogy megkönnyíti munkájukat,  és alkalmazzák majd! 

Mottót a szövegek elejére  szoktak írni,  én msot  ide  a végére teszem mégis, mintegy  összefoglalójaként az eddig   leírtaknak: 

A tapasztalat tudást eredményez.

A tudás magabiztosságot,

a magabiztosság sikert.

Örömteli munkát  , tapasztalatszerzést és sikert kívánok minden kollégának, gyereknek, szülőnek!