Egy elfeledett elhatározás megvalósítása

Az  1980-as a évek közepe táján tantestületi kirándulásra  mentünk Sárospatakra. Amikor  megláttam Comenius Orbis pictus -át alig tudtam  "elszakadni " tőle. Lenyűgözött, hogy  ez a 300 éves tankönyv milyen modern, mennyire a mának szól. El voltam tőle  bűvölve, s  átfutott az agyamon, hogy én is fogok majd egy ilyent csinálni, de ahogy jött a gondolat, úgy feledésbe is merült bennem

Azonban 1990 tavaszán amikor engedélyt kaptam arra hogy a Freinet pedagógia alkalmazásával  taníthatom az osztályomat  elsőtől kezdve negyedik végéig,  elhatároztam, hogy akkor el kell készítenem az "én képes tankönyvemet" számukra. Mégha  nem is könyvalakban kapják kézbe majd, hanem maguk alkotják meg. Ehhez a munkájukhoz azonban szükségük volt kész sémákra, feladatrendszerekre. 

Munkakártya sorozatot készítettem a betű és számfogalom tanításra. A hozzájuk kapcsolódó tevékenységi rendszerrekkel együtt, így külön  projektté állt össze  ez a nagyon fontos időszak a gyermekek számára. 

A betűtanítási projekt  felépítésének vázlata látható itt  az első betűn bemutatva

Innentől, a feladatok választható sorrendben is remekül működtek, jó időkihasználással. Szükség szerinti,   célzott segítségnyújtással,  és  nem kellett feltétlen a padban ülve  végezni! Lehetett közben halkan beszélgetni , segítséget kérni egymástól is, vagy  együtt végezni a feladatot  2-3 gyereknek . 

Minden betűnél ennyi gyakorlásra, és rögzítési formára van szükség ahhoz, hogy stabil betű ismeretet érjünk minden tanulónál.

A különböző képesség, készségfejlesztő feladatok amellett, hogy a betű rögzítést teszik változatossá, megalapozzák a többi tantárgyhoz szükséges  ismeretek  közös  szintre juttatását, és ezzel megkönnyítik  és megalapozzák a későbbi "tantárgyi tudások"  sikereit! . A második betűtől  olvasási feladatok is vannak, egyre   nagyobb terjedelemben. Ez az része  feladatoknak, amit  pedagógusnak  minden tanulót egyénileg meg kell kell hallgatnia . Ha még nem hibátlan akkor  gyakorlást  kérni tőle. 

Csak hibátlan olvasás az elfogadható Ekkor ezek még  rövid szótagok és szavak majd mondatok, de abból nem lehet engedni, hogy pontosan olvassa !

Új betű bevezetésre akkor került  sor , amikor minden   tanulóban tévedés mentesen rögzült  az adott  betű 

Ez kezdetben négy napot is igénybe vehet, de miután megtanultak betűket megtanulni,  lerövidült  három , majd  két napra egy új betű megtanulása..

Széchenyi felajánlja egy évi jödvelemét ...,

 

Búbánatvölgyi tábor után rögtön   hozzáfogtam a Freinet módszer  adaptációjához. 

Csak apránként , de szisztematikusan. 

Összetolni a padokat  a technika  órán természetes dolog. Sokan csinálták régen is, csinálják  ma isl. 

Itt azonban nem  a technika tantárgy , az anyagokkal való ismerkedés témaköréhez illeszkedik, hanem egy irodalmi  anyaghoz kapcsolódóan szabadon  választott  feladatmegoldásról szól. Nem vesz részt benne az egész osztály, (32-en voltak), mások  másmilyen  megközelítést választottak a  felkínált lehetőségekből, az  adott irodalmi műhöz való kapcsolódásuk megmutatásának. 

Kiégetni sajnos  nem tudtuk  a produtumokat, de  az osztályban, polcokra  helyezve a tanév végéig velünk volt, a közös  történetünk részeként. 

Ők ketten másolásos feladatot  választottak, elvonulva a "beszélgető  sarkunkba".

Sokszor  egészen megható volt a másiknak nyújtott spontán segítségnyújtás a  feladat teljesítése  érdekében. 

Ez például egy   szabadidőben , saját  kedvetelésre   végzett tevékenység. Origamizás.  Korábban  került be a munkakártyáink sorába. Tantárgyak szerint  irattartóba  rendezve, s  bármikor  bárki elővehette   bármelyiket és foglalkozhatott vele. Természtes volt számukra, hogy nem kell egyedül megbírkózni a kihívásokkal. Segítettek egymásnak, mindenki abban amiben Ő  jobb volt, ügyesebb volt.  A - felmérések kivételével-  fel sem merült, hogy egyedül kell  megoldani a feladatokat. Persze megtehette bárki, ha úgy akarta,  de  a segítségkérés és nyújtás az életük természetes  része volt. 

Itt pl a  folyosó vált  a "műhellyé"  egy tanórányi időre ( hiszen más  osztályok is  kapcsolódtak ehhez a folyosóhoz), hogy a fény-árnyék kísérletet  elvégezhessék + megtapasztalják a fényképezés "öskorát"  saját  tapasztalataik által.  Camera obscurát  ugyan nem készítettünk, de  ez így  is izgalmas  tapasztalatokkal, tanulságokkal szolgált. Nem beszélve az alaprajz (alulnézet) fogalmának megerősítéséhez.   

Tananyaghoz kapcsolódó a következő  pár kép is. Kicsit visszavisz a múltba, a fekete-fehér  tankönyvekhez és egyben a munkártyák készítéseimhez.

Két példa  a feladatsúlyozás lehetőségére - amiből a gyerekek  válaszhattak-  az adott  olvasmány kapcsán. 

A feladavégzés eredményéről a beszámolás sem maradhatott el sosem. Itt  heten alkottak egy csoportot, Teljesen különböző tudású, képességű gyerekek, Nyílván volt közöttük aki  irányította, koordinálta a megoldást - mint ahogy  bármely  csoportnál természtesen   így van. Viszont a  végső megoldás  mindenkinek a füzetébe   bekerült. Nekem "csak" meghallgatni és a helyesírási hibákat javítani kellett. 

Természettudományos  és reál  tananyagnál is  remek lehetőség  az önkéntes, de  differenciált feladatvégzésre a munkakártya.

Az első újságunk   aMI ÚJSÁGunk 1989 őszén készült  el. Volt már róla szó az előző írásokban. Ezeket a példákat  azért választottam ide, mert a felszabadultságuk, a képzeletük szabad  szárnyalása, ami egyben a  valóságukkal is   szoros  kapcsolatban  volt, hűen mutatja, hogy milyen komolyan  dolgoztak .

Bemutatkozások következnek  - hasonló  kérése volt a búbánatvölgyi táborban Galambos Ritának felénk  , amiről korábban írtam már. 

Egy  beszélgetőköri   esemény. 

Az otthonról hozott  könyv bemutatása, és a hozzá fűzött élmény elmondása a többieknek a Balaton festőjének, Egry Józsefnek  albuma- 

 

Remélem a fenti képek segítséget adtak a Freinet pedagógia  gyakorlatban történő életének megismeréséhez.  

.................. 

Kevés szó esik  Celestin Freinet   feleségének : Elisa Freinetnek  munkásságáról, pedig ennek komplex  módszertannak a megalkotásában jelentős szerepe  volt. 

E bejegyzés zárásaként az egyik írását adom közre, igen fontos, elgondolkodtató  szemléletformáló amit Ő hozzátett a közoktatás modernizálásához, a MODERN ISKOLA megteremtéshez 

Tanulási élmény összegzése

Az 1989-es ,  öt napos  Freinet-pedagógia  tábor nem adhatta  át  teljességgel  e  pedagógia minden   módszertani elemét  nyílvánvalóan, de  mindenképpen  nagy  tanulási élmény volt. Nekem mindenképp.  Úgy éreztem, hogy , hazaérkeztem, megtaláltam az utamat, s alig vártam, hogy tanítói munkámban is  érvényre juttassam.  Innentől  Horváth H Attilával, és  Galambos  Ritával  rendszeres  kapcsolatban  álltam, s  a mai napig hálás  vagyok nekik tanácsaikért, az osztályomban folytatott adaptációs munkám  segítésért, figyelemmel kíséréséért. 

A táborból hazaérve, beszámoltam a tantesületnek az átélt élményeimről, és úgy döntöttem, hogy a  magam  kisérletező  módszerével kipróbálom azokat a technikákat amelyeket átéltem, megtapasztaltam feszültségeivel és felszabadító érzéseivel együtt, a tanítási  munkámban is. De csak fokozatosan, nem  "ráöntve"  a gyerekekre az újdonságokat, hanem  fokozatosan egyet-egyet  "bevetve" ( beszélgetőkörök, munkakártyák, újság készítés, kézműves műhely létrehozása, levelezés) 

Tanítványaim nyitottak együttműködőek, fogadókészek voltak mindenre, s nagyon gyorsan az összes    módszertani  eszközt használni kezdhettem náluk. Átalakítottuk a termünk  kinézetét. Szerencsére  elég nagy termünk volt, és  jutott benne hely két állandó műhelysaroknak is. 

• Az egyik a kézműves  műhely  lett. Közös  használatú eszközökkel. Meglepően hamar  elsajátították, hogy az eszközök helyrerakásáért mindenki maga a felelős. 
• A másik a beszélgetős-olvasós könyvtáros  műhely volt.  
• A padok legtöbbször  összetolva a csoportos munkának megfelelően. Egyedül felmérésekkor kapták vissza  régi helyüket a padok és a gyerkekek is.

Talán ez a kis rajz    segít  összegezni az elmút 4  írás  lényegét és egy közös ismerethalmazt alkot,  amire  a továbbiak  felépíthetődnek.

Tanulási élmény választása 3.

Még mindig  Búbánatvölgy. Ismerkedés a Freinet pedagógiával....

Néhány  korábban érkezett  társunk már a székeket rakja le, de nem sorban, ahogy az a "rendes"  előadásokon szokás, hanem körbe. Vannak akik leülnek, beszélgetnek. tanácstalanság van bennem. Minden esetre a szobánkba lepakolunk, és visszamegyünk lányaimmal a gyülekező térre. Leülünk mi is. -A később érkezők is  jobb híján leülnek az üresen maradt székekre. Valaki körbejár paírlapokkal , filctollal, ragasztószalaggal. Írd ki a neved és tedd a pólódra a kérése!  Várakozás, megteltek a székek, Majd egy  ffi  feláll, bemutatkozik. Ő Horváth H  Attila, aki  vezeti a táborunkat. Bemutatja  Galambos Ritát. Vannak akik ismerik már őket, de többünk nem. 

1988-at írunk! Fontos az évszám. A pedagógus  továbbképzések eddig szabályos rendben  folytak. Előadó - vele szemben egymást követő sorokban a pedagógusok. Ez most  valami teljesen más. Valahogy laza, szabálytalan. Egy nagy kör. Gyerekek felnőttek  vegyesen. 

Az első információ  Freinetről  3-4 mondat, majd jön máris az első feladat : 

Keress valakit akit nem ismersz!  Mutatkozz be  neki, s készíts  vele  egy bemutakozó riportot, majd szerepkör  csere , és most Ő kérdez téged. 2x15 perc áll rendelkezésetekre ehhez. Utána újra itt találkozunk!

Kihez menjek oda? Valahogy mégis   eldölt. Leülünk. Bemutakozunk, riportozunk egymással. Jó érzés a végére az egész! A megbeszélésen aztán mindenki  "bemutatja" a másikat  - amit "riportja"  alapján megjegyzett, mert  toll, és lap egyikünknél sem volt. 

Új feladat : Két   csomagolópapír a földön kiterítve, sok filctoll mellette. Egy -egy mondat nagy betűkkel rajta.  Ezt szeretem a tanításban.  A másikon : ezt nem szeretem a tanításban! Lehajolunk, térdepelünk, guggolunk, gyűlnek a színes mondatok szabálytalanul elhelyezve, ki hol fér a papírhoz. Felnőttektől,  gyerekektől egyaránt . Egyenlők vagyunk egymással kortalanul.

Amikor  elfogynak a szavak-gondolatok a papíron  függőlegesbe kerülnek a lapok . Két-két  ember tartja őket, mások felolvassák.  

• összegzünk, 
• csoportosítunk. 
• rövidítünk, de mindegyik vélemény megmarad. Kiderül az is, hogy  
• ugyazon a gondolat van akinek  szeretem  másnak a nem szeretem oldalra került.  

A következő feladat, hogy  végül mi magunk  rendeződjünk   - a meghatározott létszám betartásával- műhelyekké, hogy egy -egy adott témát az előbb rendezettekből  megjelenítsük valamilyen  formában  az ebéd előtti plénumon.  

Van aki  a létszámkorlát miatt nem tud oda kerülni ahova szeretett volna és választania kell a többi csoport üres helyei közül. Ez feszültséget kelt . Mi a legkevésbé rossz választás számára ez a kérdés?

Csoportjainkban elvonulunk (gyerekek-felnőttek közösen) és  közössen eldöntjük, hogy a korábban választott témánknak milyen  megjenítési formát  adjunk.

• Írjunk róla egy "verset , vagy mesét, és azt adjuk elő a többieknek?
•  Énekeljük meg?  
• Csináljunk róla  színházi jelenetet vagy pantomim előadást? 
• Készitsünk valamilyen installációt? 

Meg kell egyeznünk a formáról a megszabott időkeretben, és  elő is kell állítani a produktumot, mert ki kell vele állni a többi  csoport  elé a  PLÉNUMON.  Nem könnyű a döntés,  van érv / ellenérv  . Végül persze   született  döntés,  létrejött  a produkciója is minden  csapatnak. Nem műalkotások nyílván, de   nem is ez a célja, hanem  a folyamat. Az elején  kiáramló gondolatoktól, a feszültségekkel teli,  megoldás  felé haladó  produktumig. Ami három  Freinet  technikát is összegyúr eggyé-

1. A  problémafelvetést a beszélgetőkörben például , 
2. annak rendszerezést, struktúrálást, és
3. különböző  "műfajú" összegzését , átadás.  

A  beszélgetőkör célja, oka   sokrétűbb ennél. 

Az itt leírt csak egyik fajtája. Van amikor  élménybeszámoló, van amikor napindítóra hozott  gondolatok  átadása, kimondása. A közös benne a forma! A körbeülés, szimbolizálva, hogy mindenki egyenrangú, egyenlő státuszú a beszélgetésben. 

Tanulási élmény választása2.

 Az   előzó bejegyzésben    említett Ősz Gabriella műhelye az írógéppel,  szitanyomóval, nyomdázható betűkkel a délutáni választható tevékenységhez tartozott. A szobát amelyet műhelynek  neveztünk, ahol újságlapok készültek, a  nyomdafesték jellegzetes  illatával vegyítve , a koszossá vált ujjainkkal nyomtatás közben újra és újra  felkerestük. Gyerekek  és felnőttek egyaránt. Bárki  írhatott, rajzolhatott , s Gabiék segítségével ezekből  a gondolatokból, hangulatokból elkészült a szitanyomásos  Búbánatvölgyi Újság. Ráadásul két nyelven. Ugyanis  volt  két  német kolléga is,  Walter és Maria, akik egy németországi Freinet iskolában tanítottak és Bene Ágnes, itthoni  német  szakos Freinet szemléleltű  középiskolai kollégánk is aktív részese volt a megvalósulásának. 

Kezdetben nehéz volt  elhinni, egyáltalán azt is, hogy fontosnak tartják a vezetőink a gondolatainkat, ráadásul meg is akarják örökíteni. Nem voltam , nem voltunk hozzászokva ehhez. Ez a szabadság érzetének  megtestesülése volt 1989-ben.

Ez az élmény - erősített meg abban, hogy a diákjaimnak is hasonló felszabadultságot okozhat ez, így  a következő 1989/90-es tanévben már ősszel elkészítettük első   újságunkat, aminek  a MI ÚJSÁGunk nevet adták -hosszas vita , de végül konszenzus után.

Természetesen nem volt írógépünk, se szitanyomónk. Így a legegyszerűbb módszert -a kézírást választva- és A4-as lapra ráragasztva tetszésük szerint. összeállt az újságunk. Melyet a szülők segítségével (anyagi és munkájuk által is) az osztály létszámának megfelő pédányszámban fénymásoltak. Mindenki megkapta , a saját példányát, és  mivel színes képek nem voltak benne csak körvonalozott rajzok  mindenki kiszínezhette a saját kedve szerint. Egy feltételem volt csupán, hogy mindenkinek legyen benne  legalább egy  mondata. Ez  így is történt.

Kéthavonta új és újabb újságot hoztunk létre az élményeikből. Öntötték az írásaikat  a tananyagokkal, életeseményeikkel, közös élményeinkkel kapcsolatban.  Mindig ünnepnap volt, amikor az új pédányszámot a kezünkbe vehettük.

Ízelítő a MI ÚJSÁGunkból:  

A Búbánatvölgyi  Freinet Újság pár oldala, ami egy életre  megváltoztatta  a pedagógusi

  tevékenységemet