A Freinet pedagógiáról dióhéjban 3.- műhelysarok nélkülözhetetlensége

Ha egy gyereknek lehetősége van szabadon,

 rajzolni,

 festeni,

 agyagozni, 

bábozni, 

origamizni, 

szerelni, 

kézimunkázni,

nyomdázni,

 akkor Ő élni fog vele. 

Ehhez csak egy kis térre van szükség, 

ahol a szükséges eszközök elhelyezhetők. 

Általában a terem valamelyik sarkát jelöltem ki erre, polcokkal, és 1-2 paddal /székkel Ha csoportosan akartak elkészíteni valamit akkor úgyis elvitték az eszközöket oda ahol kényelmesen elfértek. 

Ebben a formában persze nem működőképes

 az én ecsetem,

én festékem, 

én ollóm és 

én vonalzóm szemlélet. 

Ezt csak közös eszköztárral lehet megoldani , 

amelyből mindenki szabadon vehet, felhasználhat, 

Az ÉN szerepe , hangsúlya teljesen máshova esik! 

Én szabadidőmben "csinálni  akarok valamit",
ami nem tartozik közvetlnül a tárgyak
valamelyikéhez!

ehhez persze  eszközökre, különböző anyagokra, műveleti munkakártyák kézközelben levésére van szükség. Ezért a  technikai  jellegű munka és műveleti kártyák a műhelysarokban kaptak helyet, s persze  folyamtosan  bűvültek is.  Negyedik  végére már vaskos  "könyvet" eredményezett.

Legpraktikusabb erre a  gyűrűs mappa, amelyből bármikor kivehető és visszahelyezhető az épp használni   kívánt lap.. 

Ugyanakkor

Ha én vettem el az adott eszközt, 
én vagyok felelős a visszahelyzésért is. 

Mindenki azt hitte-míg nem látta  a valóságban- , hogy ennek a szabálynak a begyakorlása, hosszú idő. De nem így van! Meglepően gyorsan kialakul a gyerekekben, hogy a tevékenységükhöz- a szabadságukhoz - hozzátartozik a tárgyak visszahelyezése is a helyükre.

Olyant sem tapasztaltam, hogy egy csoport ráhagyta volna egy valakire a rendrakást, és a többiek mentek volna játszani vagy mást csinálni.

 A műhelysarok relaxációs , pihentető, és alkotó tér. 

 Ahova el lehet vonulni- akár egyedül vagy ketten hárman is

 és azzal lehet foglalkozni, tevékenykedni 

ami a gyerekeknek épp fontos

  Freinet a prioritások megfogalmazásban jóval megelőzte korát gondolkodásban,

hiszen a pszichológia tudománya alig 20 éve foglalkozik az un. FLOW állapottal, jelenséggel. Márpedig semmi más, vagy különös dolog nem történik ezekben az un. szabad alkotási időkben, mint annak a belső összhangnak létrejötte,  amit Csíkszentmihályi a FLOW állapotnak ír le.

Csupán néhány eszköz, 

egy kis tér s talán a legfontosabb,

 a szabad döntés meghozatalának lehetősége,

 elismerése szükséges hozzá.

 Mielőtt kialakítjuk azonban számot kell vetni magunkkal. Át kell előre gondolni, hogyan fogjuk érezni magunkat, ha a gyerek még , /vagy már,/ a műhelytérben akar tevékenykedni, mi meg a pl. matek feladatot érezzük fontosabbnak. Miként reagálunk majd erre a helyzetre magunkban. és hangosan?

Itt is , mint az összes  Freinet"technikánál"  a legpontosabb és legbiztosabb   vezetőnk  saját  magunk vagyunk. Ha már  átéltük, azt, hogy valaminek az elkészítése  fontosabb volt az adott  a pillanatban, mint egyszerre lépni a többiekkel, akkor megértjük, hogy ez nem dac, vagy ellenállás, hanem  felelősségvállás magunkért. Tervezni tudás is,
 Hiszen azt  mindenki tudja egy  Freinet osztályban, hogy a reggel megbeszélt, kijelölt  feladatok mely része az amit  el kell végezni, s  melyek azok  amelyek   átütemezhetők egy másik  napra. ? S azt is nagyon hamar  megtanulja  egy  gyerek a Freinet osztályban, hogy nemcsak  lehetőségei, hanem kötelezettségei is vannak. DE abban legtöbbször dönthet, hogy milyen sorrendben  végezi el, mennyi időt  fordít rá?

S ezzel máris   egy másik  fontos  Freinet technikához érkeztünk, a heti és napi tervezéshez. melyet a következő bejegyzésben  fogok részletesebben   elmondani.
Viszont az talán már  az eddigiekből is látható, hogy a Freinet  pedagógia  nem különböző technikák, eszközök véletlenszerű együttese. Épp ellenkezőleg. Nagyon is  komoly, -egymással összefüggő technikák rendszere, amelynek minden  eleme azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek minél szélesebb körű tapasztalatra, tudásra  tegyenek szert mentális, és kognitív szinten is.

Nem tanagyagok letudása a Freinet padagógia, 

hanem egy olyan szemléletrendszer, 

amiben a gyerekek 

a szabadság és  felelősség egymásra gyakorolt hatását is 

 elsajátítják, gyakorolják 

 a tananyagok mellett.

A Freinet pedagógiáról dióhéjban 2.( Nyomda) - újságok és könyvek

Freinet-ről gyakran a nyomda  jut eszébe, annak aki már hallott, vagy  tanult  róla

No, de  ki használ mamár hagyományos  betűnyomdát? Digitalizált világunkban  mint egy őskövület , jelenik meg maga  a szó, és a hozzá kapcsolódó szerkentyű is.  S ez bőven elég is ahhoz, hogy  elavult, macerás, kivitelezhetetlen, kissé megmosolyogtató  dolognak is  tűnjön, az egész , s általa  részben a pedagógia is.  S ez  teljesen érthető, hiszen mintha a vasalót a mángorlóval helyettesítenénk. S ki akarna  manapság ruhát  mángorolni. Senki. 

Azonban  Freinet pedagógiában  a NYOMDA , mint ismertetőjegy nem  az ólombetűs  betűnyomdáról szól,  bármennyire ezt idézi fel a  nyomda szó bennünk, hanem arról amit a nyomda képvisel.

• Rögzítését, tartóssá tételét  a gondolatoknak, elképzeléseknek, érzéseknek, terveknek.
• A maradandóságot:  újra olvasható, újra  nézhető, tartalmat.
• Szöveges és grafikus, képi "közléseket" 

S ez bizony  valóban az egyik legfontosabb , sőt  mondhatom nélkülözhetelen elem  egy  Freinet  osztályban /csoportban. Egyáltalán nem kell hozzá  hagyományos  nyomda. Simán létrehozható, akár egyetlen ceruza és papír  felhasználásával, s valamilyen másolási technikával. "NYOMDAI TERMÉK"   ,

• Ez  lehet újság, 
• vagy  könyv terjedelmű, 
• tematikus, 
• vagy napló jellegű   

Valójában ezek mindegyike  megjelenik egymás mellett egy Freinet osztály életében. Hozza  az élet magával. A közlendő, az esemény alakítja, hogy  aktuálisan melyik  lesz a legmegfelelőbb az adott célnak.

Úgyhogy a  "nyomda"  valóban  az egyik vízválasztó a tekintetben, hogy a tanár  felvállalja -e maga számára  ezt a  pedagógiát vagy sem. Tapasztalatom szerint ez az a "technika" ami választóvonal az elkötelezettség és  "csipegetek ebből is  egy kicsit magamnak"  mentalitás között. Kevesen vállalják, az biztos.

Oka is van természtesen, hogy  miért ódzkodnak a pedagógusok, vagy leendő pedagógusok épp ettől a  Freinet technikától.

Az ok nagyon egyszerű és nagyon érthető emberi dolog.

A "nyomda technika" szerepe a Freinet pedagógiában :

• a tanuló önálló alkotó tevékenységét,
• és véleményalkotó szerepét  célozza meg.

S nemcsak  átmeneti időre , olykor -olykor, amikor az valamiért  hasznos, vagy kifizetődő, hanem állandóan kéznél lévővé válik  mindenki számára aki tagja  a közösségnek.

Ebben  a "technikában"  a pedagógus  

• az elfogadásról,
•  toleranciáról, 
• de az  értékek   képviseltéből  szintúgy, 
• mint  konfliktusok átlátásából, 
• kezelni tudásáról tesz tanubizonyságot

Ez a "terep"  messze esik  attól amit a hagyományos pedagógia  zsigeri szinten  beolt a padagógus tudatba. Hiszen minden  pedagógus  évtizedeket tölt  a padban, s ez jobban hat rá, mint bármi más  amit  látott,  tanult  a főiskolán, egyetemen. Minden  pedagógusnak elsődleges "tanítója" az  a  tucatnyi pedagógus akivel  addigi élete során   napi kapcsolatba került. S ha  a felsőktatásban  hall is valamit  alternatívákról,  amikor   egyedül marad  az osztállyal, s nem úgy mennek a dolgok ahogy azt tanulta , akkor   belépnek a saját  tanult, tapasztalt  mintái. Jók , rosszak vegyesen, mert ezek erősebbek mindennél. Akár elfogadó akár  ellenkezőleg  azokat tagadó attitűdje van hozzájuk.

A nyomdai termékekek létrehozása  az osztályan csoportban,  nagyon jó terepe annak, hogy saját magunkban is tisztázzuk, megfogalmazzuk azokat az erkölcsi, mentális értékeket, amiket  fontosnak  , átadandónak  tartunk.

Szilárd kitartás is igényel ezen értékek  mellett a tanév 175 napján keresztül dolgozni.

Tudni kell olykor  nemet mondani, ha egy másik személy megszégyenítésére irányulna egy írás vagy kép, s egyúttal  segíteni, azt is, hogy a konfliktus megoldódjon pl két gyerek között.  Ez meglehetősen macereás és egyáltalán nem könnyű része a  pedagógiának. Akár Freinet akár hagyományos vagy valamilyen más alternatív   pedagógiát vallunk magunkénak.

Viszont, ha  a gyerekek kezébe adtuk az önkifejezés ezen lehetőségét, jól működő " felelős szerkesztőként " kell működnünk. Teret adni  mindenkinek, de őrködni afölött, hogy a megnyílvánulás ne  legyen az osztályban senkire nézve  bántó, sértő. Vagyis  megtanítani a gyerekeket , hogy  az írott szónak/képnek is tiszteletben kell tartania  az olvasóját, nézőjét. Ez csak interakcióban  lehetséges.

Viszont felelősségteljes   magatartásra neveli a gyerekeket!. Nem szavakkal, tettekkel!  Sok egyéb más  mellett ez az egyik legfontosabb hozadéka.

Ugyanakkor megőriz belőlünk is, diákjainkból is, a hétköznapjainkból  morzsákat, ami nagy ajándék ezen a pályán.

 Én mindenkit csak biztatni  tudok e technika használatára.