Ha egy gyereknek lehetősége van szabadon,
rajzolni,
festeni,
agyagozni,
bábozni,
origamizni,
szerelni,
kézimunkázni,
nyomdázni,
akkor Ő élni fog vele.
Ehhez csak egy kis térre van szükség,
ahol a szükséges eszközök elhelyezhetők.
Általában a terem valamelyik sarkát jelöltem ki erre, polcokkal, és 1-2 paddal /székkel Ha csoportosan akartak elkészíteni valamit akkor úgyis elvitték az eszközöket oda ahol kényelmesen elfértek.
Ebben a formában persze nem működőképes
az én ecsetem,
én festékem,
én ollóm és
én vonalzóm szemlélet.
Ezt csak közös eszköztárral lehet megoldani ,
amelyből mindenki szabadon vehet, felhasználhat,
Az ÉN szerepe , hangsúlya teljesen máshova esik!
Én szabadidőmben "csinálni akarok valamit",
ami nem tartozik közvetlnül a tárgyak
valamelyikéhez!
Én szabadidőmben "csinálni akarok valamit",
ami nem tartozik közvetlnül a tárgyak
valamelyikéhez!
ehhez persze eszközökre, különböző anyagokra, műveleti munkakártyák kézközelben levésére van szükség. Ezért a technikai jellegű munka és műveleti kártyák a műhelysarokban kaptak helyet, s persze folyamtosan bűvültek is. Negyedik végére már vaskos "könyvet" eredményezett.
Legpraktikusabb erre a gyűrűs mappa, amelyből bármikor kivehető és visszahelyezhető az épp használni kívánt lap..
Ugyanakkor
Ha én vettem el az adott eszközt,
én vagyok felelős a visszahelyzésért is.
én vagyok felelős a visszahelyzésért is.
Mindenki azt hitte-míg nem látta a valóságban- , hogy ennek a szabálynak a begyakorlása, hosszú idő. De nem így van! Meglepően gyorsan kialakul a gyerekekben, hogy a tevékenységükhöz- a szabadságukhoz - hozzátartozik a tárgyak visszahelyezése is a helyükre.
Olyant sem tapasztaltam, hogy egy csoport ráhagyta volna egy valakire a rendrakást, és a többiek mentek volna játszani vagy mást csinálni.
A műhelysarok relaxációs , pihentető, és alkotó tér.
Ahova el lehet vonulni- akár egyedül vagy ketten hárman is
és azzal lehet foglalkozni, tevékenykedni
ami a gyerekeknek épp fontos
Freinet a prioritások megfogalmazásban jóval megelőzte korát gondolkodásban,
hiszen a pszichológia tudománya alig 20 éve foglalkozik az un. FLOW állapottal, jelenséggel. Márpedig semmi más, vagy különös dolog nem történik ezekben az un. szabad alkotási időkben, mint annak a belső összhangnak létrejötte, amit Csíkszentmihályi a FLOW állapotnak ír le.
Csupán néhány eszköz,
egy kis tér s talán a legfontosabb,
a szabad döntés meghozatalának lehetősége,
elismerése szükséges hozzá.
Itt is , mint az összes Freinet"technikánál" a legpontosabb és legbiztosabb vezetőnk saját magunk vagyunk. Ha már átéltük, azt, hogy valaminek az elkészítése fontosabb volt az adott a pillanatban, mint egyszerre lépni a többiekkel, akkor megértjük, hogy ez nem dac, vagy ellenállás, hanem felelősségvállás magunkért. Tervezni tudás is,
Hiszen azt mindenki tudja egy Freinet osztályban, hogy a reggel megbeszélt, kijelölt feladatok mely része az amit el kell végezni, s melyek azok amelyek átütemezhetők egy másik napra. ? S azt is nagyon hamar megtanulja egy gyerek a Freinet osztályban, hogy nemcsak lehetőségei, hanem kötelezettségei is vannak. DE abban legtöbbször dönthet, hogy milyen sorrendben végezi el, mennyi időt fordít rá?
S ezzel máris egy másik fontos Freinet technikához érkeztünk, a heti és napi tervezéshez. melyet a következő bejegyzésben fogok részletesebben elmondani.
Viszont az talán már az eddigiekből is látható, hogy a Freinet pedagógia nem különböző technikák, eszközök véletlenszerű együttese. Épp ellenkezőleg. Nagyon is komoly, -egymással összefüggő technikák rendszere, amelynek minden eleme azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek minél szélesebb körű tapasztalatra, tudásra tegyenek szert mentális, és kognitív szinten is.
Nem tanagyagok letudása a Freinet padagógia,
hanem egy olyan szemléletrendszer,
amiben a gyerekek
a szabadság és felelősség egymásra gyakorolt hatását is
elsajátítják, gyakorolják
a tananyagok mellett.
