Őszi levelek gyűjtése és a SZABAD ÖNKIFEJEZÉS fontossága

NÉZD MILYEN SZÉP!
- lelkendezett kisunokám tegnap, mihelyst kiléptünk a kertbe. -Imádom az őszt! mondta , s  máris   hajolgatott a levelekért.
Szünnap volt az óvodában , így az egész nap  kettőnkké lett, melynek egyik fénypontja,   bizonyosan a játszótéri  levélgyűjtőgetős  sétánk volt. Oly szeretettel és boldogsággal  gyűjtögette a szebbnél szebb leveleket, mintha   a legdrágább kincseket  szedhetné össze. - Nézd milyen  aranyos pici!,- Ez meg átmenetes! -Ez milyen gyönyörű!- Ezt is  viszem! -Ilyen sincs még!

 Hatalmas  levélköteget szorongatott már  kezében, s most jött az én markom, raktárként. Minden egyes levelet megszólított, mondott hozzá valamit.
 
- Most már  nem nézek le többet! mondta, mikor  mindkettőnk keze  csordultig lett  őszi levelekkel.
- Mit csinálunk  a levelekkel ? kérdem  tőle. (Mielőtt elindultunk, a tegnapi nagy adag levélgyűjtés préselődéseit  mutatta meg :-) )
- Egy részét be akarom vinni az óvodába, megmutatni. -mondta.
- Tudod mit? - csináljunk a többiből egy őszi-erdő képet!
- Jó! Olyan szép volt a Bükk hazafelé jövet a múlt héten! -utalt vissza  családi krándulásukra.
 
Hozzám érve aztán három  részre osztotta   a leveleket. Óvoda, Erdő,  és Préselni.
Előszőr  a préselni valókat rendeztük el. Ő adogatta sorban én meg raktam  papír közé őket, majd mint nyomaték rajta ültünk felváltva ezek után.
 
Az ebéd után következett az őszi-erdő képalkotása. Én csak a technikai személyzet voltam. Adtam a papírt  az alaphoz és  a ragasztóval én kentem be  a levelek hátoldalát .A levelek kiválasztása gyűjteményéből, s azok elhelyezése, ráragasztása a papírra  teljes mértékben az ő döntése, munkája volt.
 
Én előszőr úgy gondoltam, hogy ragasszuk rá a kék  lapra  a zöld "dombot", de mondta, hogy előbb a leveleket, mert akkor  majd kidomborodnak a gyökerek a földből. Látjuk, hogy vannak a gyökereik! Én meg  magamban elsőszőr is elképedtem és egyben örültem elképzelésének, mert nagyon fontos  dolgot  fogalmazott meg -íly közvetett  módon-
 
Láthatóan mindent  elraktároz, és  feldolgoz magában ami  történik körülötte. Két hónapja van talán, hogy testvérének az egyik házi feladat, családfa rajzolás volt. Hetekig nézegettünk, beszélgettünk róla akkor. Ki , kihez, hogyan tartozik, milyen" gyökerei" vannak  családjuknak..De aztán elkerült szem elől, új feladatok foglalták el  helyét.
 
 Most itt ebben, az egy   mondatában , itt van testvére  iskolai feladatának a hozadéka számára. S nagy szeretettel símogatja a  zöld lapon a kidomborodó "gyökereket" ,  büszke  nagyon magára,-joggal- hogy  ilyen jó ötlet jutott eszébe!

Nagymamaként, de  pedagógusként is  jó ezt átélnem,  megélnem, nem beszélve arról a régi apróságról, hogy  a főiskolán a szakdolgozatom témája  a család-ábrázolás és  fa rajzok szerepe, jelentősége volt :-)