Móra Ferenc Kincskereső kisködmön 2. rész

Az első  Freinet osztályomtól kezdve  az osztályaim úgy jöttek létre, hogy a   szülőkre  volt bízva   választják-e  vagy sem   gyermeküknek a Freinet- szemléletű oktatást. Ami egy  falusi iskola esetében igen nagy  dolognak számított akkor. Épp ezért az osztályaim összetétele  igen  színes volt. Minden  vonatkozásban. Nem volt semmilyen kizáró vagy elérendő  követelmény.
Nem voltak tesztek, beszélgetések. csupán a bemutatkozásom a szülők előtt,ahol elmondhattam  ,hogy  hogyan gondolkodom , mit hogyan szeretnék  megvalósítani. S persze  korábbi éveim visszhangjai, tapasztalatai a szülőkben, Ami egy  falusi  iskola  esetében  meghatározó tényező mindenképp.
 
Így  minden új osztály kezdés azt is jelentette  számomra, - hiszen ezt vállaltam - hogy  amennyiben  nem lesz elegendő gyerek  a Freinet osztályhoz,  átadom másnak az osztály veztést.
 
Erre  azonban  nem került sor, sőt mindig  úgy alakult, hogy megvolt  a szükséges   20-24 gyerek az osztály indításához. 
Három  osztályt  tudtam így tanítani, teljesen Freinet pedagógia  szerint , nagy felmenő rendszerben. (A faluból való elköltözéssel és munkahelyváltással későbbiekben teljes Freinet pedagógiával nem  taníthattam,  de  a nyugdíjba vonulásomig mindvégig  alkalmaztam sok  Freinet-technikát osztályaimban. beszélgetőkör, osztályújság, szabadrajz, szabadszöveg, szabadmozgás, nyomda-  Hasonló eredményekkel.)
 
Freinet pedagógiája minden   részletében a kommunikációról,  s annak megnyílvánulási formáiról szól.
Lehetett volna   jóval hosszabban   beszélni a  regényről , de a szavaknál sokkal többet árulnak el ezek a rajzok.
 
Ahogy nézem ezeket a rajzokat, annak örülök a legjobban, hogy egyöntetűen jók. Mintha  csak egy kis  team  készítette  volna  őket. Pedig 20  gyerek  külön-külön munkája.
Ez  rengeteget  elárul az osztályban  folyó életről, s annak hétköznapjairól. Belső szabadságot, elfogadottságot, rendet a fejekben, és szívekben, tetterőt, magabiztosságot sugároznak  ezek a képek. Úgy vagyok velük, mint amikor  kiállításra  menve elidőzöm  a képek előtt. Elmerülök megoldásaikban.
 
Belefeledkezem a képekbe  mikor  nézem. S valóban minden  figyelmemmel a gyerekre  figyelek.  Észre veszek olyan tartalmakat amiket  szavakba öntve  talán  nem is lenne idő , türelem meghallgatni. Így,  képpé rögzítve- azonban megőrződtek, s  évtizedek múltán is frissek, figyelem felketők.
 
Úgy  gondolom nagyon fontos az a szabadság  amit  a Freinet-pedagógia  megenged, pedagógusnak, gyereknek egyaránt az  önkifejezés terén. Ezeken a képeken  nagyon jól látszik az, amit  a Freinet pedagógiáról írók  ritkán szoktak  megfogalmazni, holott ez a mindennapok alapja: a szabadság melleti  önfegyelem, felelősség, határok megléte, s az a  tolerancia is, amit a napi  gyakorlatokkal  elsajátítanak a benne   élők. 
 
Erről is  szól ez a kép sorozat. Meghallgatni mindazt amit ezek a képek  "raktároznak" lehetetlen lett volna. Befogadhatatlan lett volna 20 gyerek élmény-áradatát. Saját maguk is megunták  volna mesélni, hallgatni.
 
Így viszont, időt , és  szabad lehetőséget kapott mindenki. A közlő és  a befogadó is. Azt gondolom Freinet szabad  önkifejezési technikáinak  egyik  fontos   mozzanata ez! A "kiadni- befogadni" egyensúlyba hozása!
 
Más osztályomban, tánc, dramatizálás   formájában  nyilvánult meg   a leggyakrabban ez  a fajta "közlékenység" . Megint másik osztályomban  újságírásban.  Csoport fügő.