Az első Freinet osztályomtól kezdve az osztályaim úgy jöttek létre, hogy a szülőkre volt bízva választják-e vagy sem gyermeküknek a Freinet- szemléletű oktatást. Ami egy falusi iskola esetében igen nagy dolognak számított akkor. Épp ezért az osztályaim összetétele igen színes volt. Minden vonatkozásban. Nem volt semmilyen kizáró vagy elérendő követelmény.
Nem voltak tesztek, beszélgetések. csupán a bemutatkozásom a szülők előtt,ahol elmondhattam ,hogy hogyan gondolkodom , mit hogyan szeretnék megvalósítani. S persze korábbi éveim visszhangjai, tapasztalatai a szülőkben, Ami egy falusi iskola esetében meghatározó tényező mindenképp.
Így minden új osztály kezdés azt is jelentette számomra, - hiszen ezt vállaltam - hogy amennyiben nem lesz elegendő gyerek a Freinet osztályhoz, átadom másnak az osztály veztést.
Erre azonban nem került sor, sőt mindig úgy alakult, hogy megvolt a szükséges 20-24 gyerek az osztály indításához.
Három osztályt tudtam így tanítani, teljesen Freinet pedagógia szerint , nagy felmenő rendszerben. (A faluból való elköltözéssel és munkahelyváltással későbbiekben teljes Freinet pedagógiával nem taníthattam, de a nyugdíjba vonulásomig mindvégig alkalmaztam sok Freinet-technikát osztályaimban. beszélgetőkör, osztályújság, szabadrajz, szabadszöveg, szabadmozgás, nyomda- Hasonló eredményekkel.)
Freinet pedagógiája minden részletében a kommunikációról, s annak megnyílvánulási formáiról szól.
Lehetett volna jóval hosszabban beszélni a regényről , de a szavaknál sokkal többet árulnak el ezek a rajzok.
Ahogy nézem ezeket a rajzokat, annak örülök a legjobban, hogy egyöntetűen jók. Mintha csak egy kis team készítette volna őket. Pedig 20 gyerek külön-külön munkája.
Ez rengeteget elárul az osztályban folyó életről, s annak hétköznapjairól. Belső szabadságot, elfogadottságot, rendet a fejekben, és szívekben, tetterőt, magabiztosságot sugároznak ezek a képek. Úgy vagyok velük, mint amikor kiállításra menve elidőzöm a képek előtt. Elmerülök megoldásaikban.
Belefeledkezem a képekbe mikor nézem. S valóban minden figyelmemmel a gyerekre figyelek. Észre veszek olyan tartalmakat amiket szavakba öntve talán nem is lenne idő , türelem meghallgatni. Így, képpé rögzítve- azonban megőrződtek, s évtizedek múltán is frissek, figyelem felketők.
Úgy gondolom nagyon fontos az a szabadság amit a Freinet-pedagógia megenged, pedagógusnak, gyereknek egyaránt az önkifejezés terén. Ezeken a képeken nagyon jól látszik az, amit a Freinet pedagógiáról írók ritkán szoktak megfogalmazni, holott ez a mindennapok alapja: a szabadság melleti önfegyelem, felelősség, határok megléte, s az a tolerancia is, amit a napi gyakorlatokkal elsajátítanak a benne élők.
Erről is szól ez a kép sorozat. Meghallgatni mindazt amit ezek a képek "raktároznak" lehetetlen lett volna. Befogadhatatlan lett volna 20 gyerek élmény-áradatát. Saját maguk is megunták volna mesélni, hallgatni.
Így viszont, időt , és szabad lehetőséget kapott mindenki. A közlő és a befogadó is. Azt gondolom Freinet szabad önkifejezési technikáinak egyik fontos mozzanata ez! A "kiadni- befogadni" egyensúlyba hozása!
Más osztályomban, tánc, dramatizálás formájában nyilvánult meg a leggyakrabban ez a fajta "közlékenység" . Megint másik osztályomban újságírásban. Csoport fügő.
