Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön 1.rész

A kötelező olvasmányok feldolgozása , sőt  akár  elolvastatása is kihívás  a pedagógus számára. Mint korábbi bejegyzésemben írtam már, ezeket mindig  az osztályban,  helyben teljesítették diákjaim. Így  minden  mozzanatának  részese  voltam   én is.
 
A feldolgozás módja, mikéntje - hiába volt  ugyanaz  a könyv  - minden osztályban másként  történt meg.  A gyerekekhez igazítottam. Erősségeikhez, szintjükhöz, ahhoz, hogy  mi volt számukra fontos.
 
Ez csak egyik  módja. Egy olyan feldolgozás, amely  a fejezeteket képekben, és  egy   rövidebb, vagy hosszabb mondattal  foglalta össze. Az osztály egyik nagy erőssége  a képi megjelenítési mód volt. Ezért  úgy gondoltam felajánlom számukra, hogy "dia filmesítsük" a  regényt. Minden gyerek - egy kép-egy mondat - hozzájárulásával.
 
Először ehhez  persze  körbe ültünk és  átbeszéltük, hogy kinek  mi volt  a legmélyebb élménye, mire  emlékszik úgy, hogy  "látta is  maga előtt" az eseményt ? Voltak  ugyan egybeesések, de ilyen esetben  mindig  sikerült valahogy  megtalálni a megoldást. Valaki mindig felajánlott egy másik "képet" az élményéből. S  így  végül kialakult, hogy ki  mit fog megrajzolni. Ezt aztán a   megvalósítás követte. 
 
Egy régi  képes naptár  hátoldalát  használtuk rá, mert a fényes, szép papírt használni, mindenkinek  már  önmagában új izgalmas  dolog  volt. Ez apróságnak, vagy feleslegesnek  tűnő is lehet, de  számukra  élmény volt rajta   dolgozni, Más  textúra volt mint a korábban   ismertek, másmilyennek lettek a színhatások, felfedeztek új dolgokat  munkálkodásaik közben.
 
Ezeket  a  18 évvel ezelőtt készült képeket nézegetve  még inkább örülök, hogy akkor  e mellett döntöttem. Most is megmelengeti a szívemet. Lenyűgöznek a  képek a formai és  színbeli  hatásai, a képek rendezettsége, fókuszai, s a  hátterek.  Mindegyik igényes, igazán odafigyelős   munka.
S a hozzá mondott mondatok  olyan  szép természetességgel  fogalmazzák meg azt ami Őket megérintette, hogy felül múlt minden   felnőttek által irányított  elemzést. Pontosan azt adta vissza  ahogy Ők  élték át a regényt.
 
Az elkészült képeket aztán  kitettük a falunkra, s velünk volt a tanév  hátralévő idejének minden  napján.
 
Igazi csapatmunka volt, s azt gondolom ennek   fontosságát mindenki át is élte. Tudta, hogy az Ő egyetlen  képének olyannak  kell lennie, hogy beilljen  a sorba. Átérezték  munkájuk feleősségét, az egészre gyakorolt  hatását.
 
Akkor is  éreztem, de így utólag még inkább  azt látom, hogy ez a sorozat valóban egy " dia filmmé" alakult. Amelyhez mindenki  a tudása  legjavát adta  hozzá.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...