Fedezd fel a az iskolát!

Ezt a  a címet viselte a NASS LAP-ban a kedvenc  rovatom.
 
A Nagykovácsi Általános Iskola új szárnya gyerek szemmel.
 A bejárat -ami nem látszik - régi és új rész találkozásánál a gyerekek  mozgásának irányában található.
 
Egy tanítványom  festménye- őszi fája-  adta  az  ötletet, melyet egyik rajz órán  festett, s mindannyiunkat elbűvölt. A fának története is   van, ami  megrázta az előtte való télen az osztályt, -ez az írásban  helyet is kapott -. Vagyis ez  nem egy akármilyen  fa volt, hanem ,   érzések, megfigyelések, emlékek kötődtek hozzá mindannyiunkban. S kérdések is - amire a választ maguk találták meg, - egy kis segítséggel-.
 
 
 A lépcsők
 Az iskolában 3   lépcsősor  található  a mai napig. Az egyik közülük még a "régi szárnynak " a lépcsője. Ide  ritkán mentünk, de   azt rögtön észre  vették a  gyerekek , hogy valahogy könnyebb rajta   járás.  Ugyanis 2cm-rel kevesebb a távolság a fokok között, mint az új szárnyban. ( A régi és új rész építése között 40-50 év telt el.)
 
Ugyanakkor bármilyen csábító volt  a  diákoknak -főleg a fiúknak- a  lépcsőkön való szaladgálás, az minden  tanártól STOP táblát  kapott. Kivéve  a torna órán, ha épp a lépcső járás-futás volt  a bemelegítés egyik  része.  Akkor  viszont inkább küzdelem volt, mint sem  jóleső "lenyargalás" . Ez adta a "lökést" a lépcsővel való  foglalkozáshoz.
 
Abban az évben amikor   az újságot  már az egész iskolának készítettük,  nemcsak magunknak osztály szinten, épp úgy adódott, hogy új termet is kaphattunk. Ez  fontos változás volt  az előző 3 év  napfény nélkülisége  után. Annyira , hogy a gyerekek ezt  meg is örökítették az újságban, mégpedig úgy, hogy   feltérképezték a napfényes és nem napfényes termeket. S ebben az írásban már  megkérdeztek más osztálybelieket is.
 
 
A következő számokban már, más osztálybeliek is megjelentek ebben  rovatban (is) írásaikkal. S ez  volt  a cél! Ráirányítani a gyerekek  figyelmét, hogy a közvetlen környeztünk is mily sok érdekes  dolgot   kínál  számunkra. Mozgósítani azokat a gyerekeket akikben  van készség, hajlandóság  az írásra, gondolataik  közlésére.

Megmérettetések

Az első - teljes mértékben- Freinet pedagógia  szerint működő osztályom elfogadása, vagy inkább megtűrése  a tolerancia jegyében egész  jónak volt mondható. S mi is igyekeztünk mindet megtenni azért, hogy  MÁSSÁGUNKKAL ne  borzoljuk a kedélyeket. Ha valami  olyan "akciónk" volt ami  másokra is hatással lehetett, mindig egyeztettem a kollégákkal, iskola  vezetéssel. Így volt ez akkor is mikor az iskolai Mikulás várás  volt.
Hatalmas  ablak felületek voltak azon a   részen ahol a mi folyosónk volt. Kínálta magát  a gyerek munkák  közzétételére,  dekorálásra. Úgyhogy más osztályokat is bevonva  elkészültek az első festések, és  gyerekmunkákkal történő egyéb  díszítések. A nagyméretű MIKULÁS is közös  hajtogatás eredménye lett. S a gyerekek  boldogan mutogatták, nézegették saját munkájukat. Más hangulata lett  az egész térnek ott.
 
S ha már  az elfogadást, megtűrést  említettem, el kell mondanom, hogy 1994 tavaszán azért  kisebb vihart kavart, hogy felső tagozatosak lesznek tanulóim. Én csak később tudtam meg, hogy több osztályfőnök  jelölt is elhárította  magától ezt a feladatot, s  végül  kényszerűségből, nincs  más alapon az ének tanár lett az osztályfőnökük. Kollégáim tartózkodása , fenntartásai  azonban  nagyon hamar  megváltozott, mikor    a már  ötödikes   gyerekeket  tanítványukként kellett   fogadniuk. Azóta is a legnagyobb elismerésnek tekintem  a tőlük kapott elismerő , őszinte  szavaikat. Ugyanis  október  táján  többen  elmondták nekem, hogy nagyon féltek, hogy  hogy lesz majd  azzal a "SZABADON" felnőtt   gyerek sereggel? S az Ő nagy meglepetésükre csak pozitív élményeik voltak.
"Nekem  még ilyen osztályom nem volt! Nagyon jó velük lenni!"- kezdte az osztályfőnök.
A biológia tanár  bevallotta, hogy ő nagyon félt, de félelme  az első héten elillant, mert  ahogy fogalmazott, olyan volt mintha  nem is  5. osztályba  menne tanítani, hanem   a 8-osokhoz. Érett felsősökként viselkedtek.
A  matematika és magyar tanár  nagyon elégedett volt  a tanítványaim tudásával, és a munkához való hozzáállással.
 
Mindez engem nem lepett meg, mert tudtam, hogy ez így lesz. Hiszen a Freinet pedagógia egyáltalán nem arról szól - amit   sokan  mondanak, írnak róla  külső szemlélőként- hogy a gyerekek azt csinálnak amit akarnak. Hanem pont arról, hogy azt csinálhatnak ami  a másikat  nem akadályozza, nem zavarja. Ez persze  napi szinten  adott  megoldandó helyzeteket, de  ezen közben érettebb, egymásra figyelő de önmagukat is képviselni tudó , toleráns személyiségekké is váltak. Számukra az volt  már  természetes  10 éves korra, hogy a  feladatokat a legjobb tudásuk szerint kell  megoldani. Ezért én teljesen  nyugodtan vártam a  felső tagozatba lépésüket.
 
S álljon itt most akkor a korábban említett  fogalmazás verseny győzteseinek írása, 4 évvel később. Melynek  fontos momentumai   azok voltak, hogy pályázat  keretében  hirdettem meg az osztályomban,  és  kollégáim   a zsűri szerepét  vállalva, döntöttek a helyezésekről. S nagyon örültünk  a gyerekkel  közösen,  a tőlünk független  zsűri  méltató szavainak, s megjelentek természetesen az írások az  áltatunk  készített iskolaújságban is.
 
Szabolcs első helyezettes  írása.
 
   
 Áron  különdíjas írása: , amit azért kapott, mert nincs ugyan benne párbeszéd, holott a kiírásnak része volt ez a feltétel, viszont nagyon színvonalasnak ítélték kollégáim. Aminek nagyon örültem jómagam is, mert mutatta, hogy igazán nagyszerű kollégáim voltak . Szakmai és emberi szempontok szerint is. Hiszen teljesen elfogadható lett volna, ha kizárják az egyik feltétel teljesülésének hiánya miatt. Nem ezt tették.
 
 
 


Karácsonyvárás iskolaújsággal

Tizenöt évvel ezelőtti - ekkor már az alsósok lapjaként,- havonta megjelenő újságunkat  választottam  most bemutatásra. 
Tanítványaim akkor  épp negyedikesek voltak már. Ez  volt a második olyan osztályom amelyet  elsőtől kezdve teljesen  a Freinet pedagógia alapján  vezettem. 
 A negyedik osztály  ajándék év a tanító számára, hiszen itt látja igazán beérni a megelőző 3 éve munkájának  gyümölcsét.
Ezzel az osztállyal is igen jó volt  a kapcsolatom.  Nyitott, kreatív. kezdeményező gyerekek voltak . Így az újság készítés nem okozott különösebb  gondot. Lelkesen alakítottak ki kapcsolatokat a  többi alsó tagozatos osztállyal, hogy ők is  részesei lehessenek az újságban való megjelenésnek. Jöttek is rajzok, írások szép számmal, s végül is 18 oldalas  újságot készítettünk. Még  szükség  volt  ugyan kis szülői segítségre is, főként a tördelés  és  grafikai elemek  behelyezése  terén, viszont a  szövegek begépelése és az újság anyagának  összeállítása már teljes egészében az osztály   újságíró műhelyének tagjai által történt.
A címlap összeállítása (főként a felelősség vállalás  okán) az én hatáskörömbe  tartozott azonban. Így az azon  megjelenő rajz kiválasztása az én dolgom volt. Ebben az újságban egy tanítványom rajzát  tettem   központi helyre ( más   számokban más osztálybelieket). Gergő Havazás című  filctollal készült rajza, egy   rajzóra "terméke" volt. A Freinet pedagógiában  fontos szerep jut a kisérletezgetésnek, és a környezetben lévő felhasználható "hulladékok"  hasznosításának. Itt éppen  a név napi, születésnapi  ajándékot burkoló színes csomagoló anyag újrahasznosítását  láthatjuk, HÁTTÉRKÉNT, tanítványom  alkotásában. Amelyre  egyszerűen filctollal és festékkel megalkotta művét. miközben nem kellett törődnie a  háttér  kiszínezésével. Mindenkinek csak  ajánlani tudom.
Az alsósok lapjává előlépett NASS lap már  rendelkezett rendszeres rovatokkal is -mint  a felnőttek újságjai - többségében az írások,  rajzok azonban   valamilyen   aktuális élményhez, megfigyeléshez, gondolathoz kapcsolódtak.


Decemberben a karácsonyhoz.  







Az írások teljes egészében szabad szövegek, úgy  kerültek bele a lapba ahogy a gyerekek megfogalmazták. 













 
Az osztály tananyaga fogalmazásban, ez idő tájt  a párbeszéd alkalmazása saját  szövegben,volt.  A korábbi évek  sok szabad szöveges gyakorlata  után nem  volt meglepő számomra, hogy  kedvelték a  a fogalmazás órákat és jobbnál jobb alkotások  készültek. Szerettem volna  megmutatni kollégáimnak is, hogy  milyen színvonalon álltak ebben , ezért megbeszéltem a magyar tanárokkal, és alsós kollégáimmal, hogy  meghirdetek egy  fogalmazás versenyt az osztályomban, s kollégáimat kérem meg, hogy állítsák sorba a beérkezett műveket. Kicsit elő  akartam készíteni  diákjaimat is, a felsős   létre.




Jó páran jelentkeztek, írtak, s kollégáim  vállalták a feladatot, s  meghozták döntésüket. Erről így számolt be  2 tanuló az újságban. A  nyertes  pályaművek természtesen megjelentek az újság  oldalain is.


Ezeket következő bejegyzésemben lehet majd elolvasni-



 

Cica könyv

Az iskolában  volt  akkoriban egy kiscica. Nem tudni  hogyan került oda, de gyakran sétált az udvaron- A gyerekek  persze  adtak uzsonnáikból ,egy-egy  párizsi vagy  szalámi darabot. Sanyi nevű tanulóm annyia megszelídítette, hogy ölbe is vehette. Így került be  az osztályterembe 1992. március 10-én.
 
Falusi gyerekek  lévén, természetes módon viselkedtek a  kiscicával,  hagytak neki élet teret, nem  nyaggatták, viszont  az  a nap a  cicákról szólt.  Csodálatos   szabad rajzok, szabad szövegek születtek. Áradt belőlük a cicákkal kapcsolatos  élmények, érzések,  ismeretek sora.

Úgy  gondoltam ezeknek az élményeknek egy tartós  megjelenési formát  kell  adni, így egy nagy fénykép albumba kerültek  munkáik. 18 oldalt  töltöttek meg. A cica  persze nem telepedhetett be  az osztályba hiszen ahhoz be kellett volna oltatnunk, rendszeresen orvoshoz vinni, hivatalos engedélyt kérni az iskola vezetésétől, nem beszélve  az etetéséről.  Viszont ez az egy közös cica élménny létrehozta ,  ismereteikből , érzéseikből ezt a könyvet. Jó alkalmat adott bábok készítéshez is, s a velük való játékra.
Volt aki tudta, hogy az egyiptomiak  szent állatnak tartották, tisztelték, így az egyiptomi kultúra is említésre  került  a könyvbe, Persze ez mamár természetesnek is tűnhet, de  20 évvel ezelőtt még nem voltak elérhetők olyan ismeret terjesztő  könyvek, filmek a gyerekeknek mint manapság.
Többségüknek, otthon a mindennapjaik része  volt a háziállatokkal való  kapcsolat, így ismereteik, megfigyeléseik elmondása   jóformán elég volt   egy komplett "ismeretterjesztő" könyv megalkotásához.  Bele kerültek a féltve őrzött, nagy kincsnek számító matricáik is rajzaik, írásaik mellé.
S  boldogan énekeltük a cicákról ismert  dalokat is, a  könyv készítése közben. Sanyi -akinek ez az egész cica élmény köszönhező volt-,  gyönyörű, saját díszítésű írással örökítette , meg ezt a napot  . Az osztály egyik legcsendesebb tanulója volt, de itt olyan nyíltan , szeretettel  áradtak belőle a sorok, hogy az mindenkit meglepett. Bepillanthattuk az Ő  gazdag és szép   belső  világába. S bár nem lett "szószátyárabb"  ez után  sem, viszont mély tisztelet övezte a közös  élmény  kapcsán  a későbbiekben is.
 

Dália az osztálynak


"Tamás  gyönyörű dáliákat hozott az osztálynak" áll a bejegyzésben  az Életünk könyvében  egy konfliktusos  szeptemberi nap ellenpontjaként. Nézem ezt a képet,  én készítettem sebtiben aznap, mikor kaptuk.  S most is jó érzéssel tölt  el, hogy volt olyan  idő az életemben pályán során, mikor  megengedhettem magamnak, hogy  csak úgy  kedvtelésből , a nap  során megörökíthessem a gyerekek között,  ami  nekem  fontos volt  éppen. S ez természetes  volt azokban  az években, amikor  a Freinet pedagógiával tanítottam. Egy  egyszerű szabad rajz ami  mindannyiukban benne  van, én azt hiszem. Nem  más mint csak az adott pillanat megörökítése. S egy kicsit  előre dolgozás is persze, mert majd  elő lehetett venni, megnézni újra közösen,  mikor a csendélet lesz a   téma  rajzból. Nem műalkotás, szabad rajz. öröm rajz. Sosem tudtam és nem is akartam rajzolni. Ebben a légkörben azonban mégis ecsetet vettem a kezembe, mert úgy éreztem ezzel tudom leginkább kifejezni amit érzek. A gyerek is így "működtek". Válogattak a kifejezés formák között, szabadon. Hol rajzban, hol szövegben, hol dramatizálással, tánccal , vagy a szabad mozgással, játék készítéssel  adták át  amit megosztani akartak.
S itt van a nap másik oldala is: konfliktussal ,  foci élménnyel ,így együtt,  a maga természetességében.
 
 ui. Tudom, hogy az egyik nap és a másik nap két szóba írandó. Akkor is tudtam, természetesen, s mégis az írás, a gyorsan rögzíteni akarás hevében  rosszul írtam. Ami  rávilágít arra a helyzetre, amikor a gyerekek is egybeírják még akár egész mondatukat.

Freinet Magazin 1992. szeptember

Volt  A Freinet  Magazinnak egy rendszeres rovata, a MI VAN VELED? Ebben vagy riport  vagy saját  beszámoló alapján kerültek az írások. Mindig más és más. Ebben a számban én  kerültem ebbe  a rovatba. Természetesen  nem csupán  hangulatokról, érzésekről van szó ezekben az írásokban. Bár ez nagyon fontos,   hiszen jelzőrendszerünk fontos része  hangulatunk, érzéseink világa. Hanem a Freinet pedagógia alkalmazásának próbatétleiről leginkább. Újra  egyik  fontos  pontjáról is a  BESZÉLGETŐKÖR konfliktusairól.
A második lapon lévő illusztráció meg visszarepít  egy kicsit, az előző év nagy sikerű TV mesék  projektjéhez is.

Mátyás király idejében


A  harmadikos  irodalomba ágyazott történelmi tananyag,  talán leghálásabb része Mátyás és kora. Nincs olyan osztály amelyiket ne  villanyozna fel ez a rész.
Zene,  festészet, szobrászat,   csodálatos egysége ez. Reneszánsz zenét hallgatni és közben korabeli képeket nézni esetleg másolatokat    kiszínezni  vagy készíteni, mindig   maga  a teljes  nyugalom egy   harmadikos osztályban.  Éltem is vele, akkor is , mikor még semmit sem tudtam a Freinet pedagógiáról.

Ezt csak kiegészítettem egy-pár  Freinet-s eszközzel: képes "történelem könyvünkkel", amelyben viszont  kicsit mélyebbre hatóan  foglalkoztunk a kor társadalmával , hétköznapi életével, mint azt korábban megtettem. Ennek okát abban látom, hogy harmadik osztályra  már annyira természetessé, automatikussá vált  számukra, a projektek szerteágazó gondolkodás módja, az egyéni feladatvállalások és eredmények megosztásának rendszere, hogy  jutott idő és energia erre is.
Az is jól látható hogy a tankönyvi anyag csak az első lépcsőfok volt Számtalan más  forrásból  dolgoztak a gyerekek. Így sokkal többet olvastak, gondolkodtak, képzeletükben sokkal többet foglalkoztak az anyaggal az iskolában,  mint korábbi tanítványaim. Az került be  közös könyvünkbe  ami őket  megragadta  valamiért
A közös könyvben láthatóan nem lett az összes alak kiszínezve. Viszont mindenki füzetében gondosan kiszínezett  kép került. Itt már "csak " jelzés értékű , hogy ilyen része is volt ennek az időnek