Hasonlóságaink könyve 3.rész

Nappalok és  éjszakák.

Ez a rész szerepelt,  az Én élmény projekt első változatában is, de ami ott  működött az itt egyáltalán nem.

http://freinetnk.blogspot.com/2012/09/en-elmeny-projekt-3resz.html,

A gyerekek nem érdeklődtek az irányba, hogy az éjszaka , más élőlényeknek az ébrenlét időszaka, vagy a csillag nézés lehetősége.

 

Igen, erről szólnak ezek a projektek.

Más osztály, más az érdeklődés  hangsúlya. Hagyni kell arra   menni, amerre ők vezetik ezt a projektet. Megéri. Itt az éjszaka  kapcsán az alvás -álom  volt  a "hívó szavuk", s  csodás  rajzok  készültek álmaikról, amelyek így  megőrződhettek a könyv lapjain. Az álomrajzok egyébként is  nagy kincsek , különösen ha  egy egész osztálynyi áll rendelkezésünkre.

 

A nappal, kapcsán eszükbe jutó  fogalmakat sárga,  - Nap  alakú- lapokra gyűjtöttük össze.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az estéhez én fűztem egy kis  olvasni valót. hogy nem maradjon azért el az olvasás  gyakorlása, ismeretszerzés sem. 

Majd áramlottak  az álomrajzok.  Jó és rossz álmok . Íme:

Hasonlóságaink könyve 2. rész

Egy  beszélgetőkör kapcsán indult a következő rész hasonlóságaink könyvében.

Születésnapi "buliról" mesélve  rájöttek a gyerekek , hogy néhányuknak közel van az ünnepük egymáshoz. Én meg kicsit tovább  gondoltam ezt a  tényt, és összekapcsoltam  a  környeztismeret tananyag,  évszakok  körével, Így került bele  a születésnapok évszakonkénti rendszerezése.  Először elkészítették a születésnapok felosztását évszakok  szerint, amihez megkerülhetetlen volt az évszakokhoz tartozó hónapok rögzítése. (megtanulni  nem is olyan egyszerű abban az életkorban)  Az évszak lapokat    közösen készítették el azok a gyerekek,  akik egy  évszakban  születtek.

 

Ebben az osztályban óriási különbség volt a rajztudás terén  a gyerekek között. Ahhoz, hogy közösen lehessen alkotni, ezt a különbséget át kellett hidalniuk. Amit nagyon ügyesen meg is oldottak a  montázs  technika alkalmazásával.

 

A közös alap létrehozásához még az irodalmi   plusz is hozzá tartozott. Nagy Katalin  írónő Kettőnk titka  c. könyvéből hoztam  ide  nekik  egy részletet. Ez nem volt része  a tananyagnak. Egy akkoriban megjelent  könyvről  van szó . Viszont kapcsolható volt  a másodikos irodalom anyag , család témaköréhez, Munkakártyákra  rendezve , egy-egy aktualitáshoz kapcsolva, a könyv nagy részét  elolvasták, feldolgozták a   gyerekek.

De más könyvekben-  ismeretterjesztő könyvekben is kerestem számukra az évszakokkal  kapcsolatos   szövegeket, amik a közös képen is helyet kaptak.

Mindegyik osztályomnál azt tapasztaltam, hogy nagy becsben  voltak ezek a közös  alkotású könyvek ,sokszor  kézbe  vették, nézegették  őket. 
 

Igen kedvelte  ez az osztály a képfolytatásos  technikát, amelyre  ebben  a részben is sok példát láthatunk. Ez a képalkotási mód  minden  osztályomban, nagyon kedvelt volt. Volt egy  gyűjteményünk művészeti alkotásokből  szép tájképekből, újságkivágásokból  egy  borítékban,  amiből szabadon ki lehetett venni képet és  folytatni , csak úgy kedvtelésből is-

Később még  2   képsorozattal bővült az évszakok egysége. Egy őszi kirándulás  emlékeivel, s a téli hóesés  mindent megváltoztató nagy örömével.

 

Az őszi  kirándulás  kötelező anyagrész   környezismeret tantárgy keretében, Az , hogy vaddisznókat is lássunk ahhoz azonban kicsit messzebbre kellett  mennünk, a Budakeszi Vadasparkba, ami akkortájt létesült.Nagy hatással volt  rájuk.

Nagykovácsit körülvevő erdőkben is  szép számmal vannak  vaddisznók ma is, De mégsem vágyik az ember  közvetlen  találkozásra. A vadaspark  kerítése  mögül azonban jól megfigyelhető volt, e  tiszteletet/félelmet  kiváltó állat termete viselkedése,  mozgása.

 

 

  

Ebben az osztályban igen hangsúlyos volt  a gyerekekben  a hóeséshez  kapcsolódó pozitív élmények érzése. Itt is egy nagyon egyszerű technika volt  segítségükre. A hóesés rajzban történő megjelenítése általában sötét lapon ajánlott. Ugyanakkor a valóság  azonban mégiscsak az, hogy a hóesést nappal élvezzük igazán, s ilyenkor  viszont a szürke  különböző árnyalata vesz körül minket. 

Ezért én egyszerű csomagolópapír alapot ajánlottam, mikor  rajzból ez volt  a téma. Ez annyira megtetszett nekik, hogy utána   szabad rajzaikban is ehhez  folyamodtak, ha  hóesést  akartak megjeleníteni. Nem maradt ki egy kis  hangulatos szógyűjtés sem, ami  a  nyelvtan tananyaghoz kapcsolta észrevétlenül is őket. Sajnos a helyesírási hibák nem kerültek korrigálásra  a lapon, de legalább a valóságot mutatja. Egy másodikos  tanuló  helyesírása   még nem hibátlan

Hasonlóságaink könyve 1.rész

Az ÉN -ÉLMÉNY könyvről, már   részletesen írtam korábban. Ez a könyv a következő osztályommal készült,  Négy évvel később, más gyerekekkel. A könyv  kivitelén  is látszik, hogy ez már   egy letisztultabb forma, talán esztétikusabb is  mint az előző, Az igazi nagy   különbség- vagy épp hasonlóság az a lapokon  található.
 

 

Mások  a  hangsúlyok, mások konklúziók is, de épp ezért  érdemel  újabb  oldalakat blogomban.

Én nagyon kedveltem az  un. nagy felmenős , 1-4 évfolyamos rendszert. A folyamatot, ahogy  az írni - olvasni   nem tudó gyerekekből negyedik végére komplett fogalmazásokat író, regényeket olvasó, a világot  egyre  magasabb szinten értelmezni  tudó, és egyre inkább tanulni vágyó 9-10-éves  fiatalokká lettek.

Mindezt azonban  csak 1-2 hónapig őrizgetheti magában az ember (ha nem marad   írásos-képi nyoma), mert a következő osztálynál újra vissza kell tudni menni a 6-7 éves gyerekek világába. Tiszta  lappal újra kell kezdeni  mindent , hogy Róluk szólhasson teljes  egészében a következő 4 év.

Pedig a pedagógus, -mint minden  ember- szeretné őrizgetni, dédelgetni a sikereit,  eredményeit. Visszatekinteni rá,  ugyanakkor pont ez az ami hátráltathatja. Minden  osztály új kihívás. Más hangsúlyokkal, más örömökkel, más  sikerekkel, más belső konfliktusokkal.
Ezen a pályán mindig előre kell tekinteni, nem lehet   a múltba révedni, mindig a jelenben kell lenni. Az aktuális kihívásokra  új  válaszokkal kell megtalálni a megoldást. Persze a  tapasztalatnak  fontos szerepe van, de azokat mindig át kell szűrni a  jelen  összetevőin ahhoz, hogy előre vivő gondolatok legyenek  belőle.

Volt olyan időszak is  a pályám során, mikor  tantárgycsoportos rendszerben tanítottam. Ugyanazt a tantárgyat párhuzamos osztályokban. A legfontosabb tapasztalatom az  volt ezekről az évekről, hogy az ajtón kívül kell hagyni az előző  óra élményeit, mert  a másik osztály, más összetételével  más  felkészültséget, más    óravezetést kíván. Így gyakorlatilag  minden  nap ugyanabból a tananyagból  két   különböző felépítésű órára készültem, igazodva  az osztályok "egyéniségéhez". Mert minden osztály rendelkezik egy sajátos, mással össze nem téveszthető karakterrel, mint ahogy egyes  embereknél is ez van. Előkészítő volt a sorstól a későbbi Freinet osztályaimhoz. Bár akkor még azt sem tudtam, hogy Freinet és az általa kifejlesztett  pedagógia  létezik.


Tapasztaltabban, de  nyitottan  az új   válaszokra, kezdtem  hát bele  második ÉN- ÉLMÉNY projektembe az osztállyal. 
http://freinetnk.blogspot.hu/2012/09/az-en-elmeny-masodik-evfolyam-elejere.html
Így címe is más : HASONLÓSÁGAINK és KEDVENCEINK.
Ami  megegyező, az az osztály létszám: 24 fő, s hogy Ők is második évfolyamosok voltak ekkor.

Első fejezete ennek a könyvnek a korábbival megeggyőzen a,

 már  tudom - még nem tudom  rész.

 

Nagyjából hasonló fogalmakkal , mint 4 évvel korábban.

Ezt a KEDVENC ÉTELEINK  rész követte,

 

 

amiben  szintén  hangsúlyos szerepet kapott a pizza, de nem a  Tini-nindzsa  teknősök mese  okán, mint a korábbi osztályban.

Itt már  a gyerekek szüleikkel  többször elmentek  ebédelni egy- egy pizzázóba. Innem volt a nagy   népszerűsége.  Átalakulóban  voltak a  családi szokások az étkezés,  kikapcsolódás terén is.  Ez már  '90-es  évek közepe. Már sokkal többen voltak akik  újjonan költöztek ki a   faluba a közeli fővárosból,  és  hozták magukkal a  városi szokásokat, életformát. Amelyek lényeges  elütöttek a  korábbi falusi életviteltől.  A felnőttek  közössége igyekezett egymáshoz felzárkózni  ebben is. Így a gyerekeknek kezdett természetessé válni, hogy  el-el mennek a fővárosba  egy-egy pizzázóba. vagy mc'donalds-ba. MInt ahogy az innivaló terén a cola is el kezdte  hódító  útját.


Ebben az osztályban   nem közös pizza készítést  terveztem be, -mint 4 évvel korábban- hanem   gyümölcs saláta készítést. Közösen vettük meg a hozzávalókat, és közösen készítettük is el, amelyet elég  pontosan rögzítettek is a könyvbe. Sokuknak teljesen új volt  a gyümölcs saláta  fogalma és  igen megteszett nekik.  Szüleiknek  elmesélve   a vásárlós,  készítős eseményt, többek  bevezették a hétvégi finomságok közé otthon is.

8 évvel korábban még eképzelhetetlen volt sok minden, ami  rendszerváltás után pár évvel már  a  hétköznapok szintjén jelentkezett. Mc Donalds, pizza,  Cola,  gyümölcs saláta. Egy korszakváltásban   felnövő  korosztályról  van már szó.  Akik már zeneiskolába is járhattak a  faluban, meg  sport egyesületekbe,  a közeli fővárosba.

 Kitárult a világ.

 

Fedezd fel a az iskolát!

Ezt a  a címet viselte a NASS LAP-ban a kedvenc  rovatom.

 

A Nagykovácsi Általános Iskola új szárnya gyerek szemmel.

 A bejárat -ami nem látszik - régi és új rész találkozásánál a gyerekek  mozgásának irányában található.

 

Egy tanítványom  festménye- őszi fája-  adta  az  ötletet, melyet egyik rajz órán  festett, s mindannyiunkat elbűvölt. A fának története is   van, ami  megrázta az előtte való télen az osztályt, -ez az írásban  helyet is kapott -. Vagyis ez  nem egy akármilyen  fa volt, hanem ,   érzések, megfigyelések, emlékek kötődtek hozzá mindannyiunkban. S kérdések is - amire a választ maguk találták meg, - egy kis segítséggel-.

 

 

 A lépcsők

 Az iskolában 3   lépcsősor  található  a mai napig. Az egyik közülük még a "régi szárnynak " a lépcsője. Ide  ritkán mentünk, de   azt rögtön észre  vették a  gyerekek , hogy valahogy könnyebb rajta   járás.  Ugyanis 2cm-rel kevesebb a távolság a fokok között, mint az új szárnyban. ( A régi és új rész építése között 40-50 év telt el.)

 

Ugyanakkor bármilyen csábító volt  a  diákoknak -főleg a fiúknak- a  lépcsőkön való szaladgálás, az minden  tanártól STOP táblát  kapott. Kivéve  a torna órán, ha épp a lépcső járás-futás volt  a bemelegítés egyik  része.  Akkor  viszont inkább küzdelem volt, mint sem  jóleső "lenyargalás" . Ez adta a "lökést" a lépcsővel való  foglalkozáshoz.

 

Abban az évben amikor   az újságot  már az egész iskolának készítettük,  nemcsak magunknak osztály szinten, épp úgy adódott, hogy új termet is kaphattunk. Ez  fontos változás volt  az előző 3 év  napfény nélkülisége  után. Annyira , hogy a gyerekek ezt  meg is örökítették az újságban, mégpedig úgy, hogy   feltérképezték a napfényes és nem napfényes termeket. S ebben az írásban már  megkérdeztek más osztálybelieket is.

 

 

A következő számokban már, más osztálybeliek is megjelentek ebben  rovatban (is) írásaikkal. S ez  volt  a cél! Ráirányítani a gyerekek  figyelmét, hogy a közvetlen környeztünk is mily sok érdekes  dolgot   kínál  számunkra. Mozgósítani azokat a gyerekeket akikben  van készség, hajlandóság  az írásra, gondolataik  közlésére.

Megmérettetések

Az első - teljes mértékben- Freinet pedagógia  szerint működő osztályom elfogadása, vagy inkább megtűrése  a tolerancia jegyében egész  jónak volt mondható. S mi is igyekeztünk mindet megtenni azért, hogy  MÁSSÁGUNKKAL ne  borzoljuk a kedélyeket. Ha valami  olyan "akciónk" volt ami  másokra is hatással lehetett, mindig egyeztettem a kollégákkal, iskola  vezetéssel. Így volt ez akkor is mikor az iskolai Mikulás várás  volt.

Hatalmas  ablak felületek voltak azon a   részen ahol a mi folyosónk volt. Kínálta magát  a gyerek munkák  közzétételére,  dekorálásra. Úgyhogy más osztályokat is bevonva  elkészültek az első festések, és  gyerekmunkákkal történő egyéb  díszítések. A nagyméretű MIKULÁS is közös  hajtogatás eredménye lett. S a gyerekek  boldogan mutogatták, nézegették saját munkájukat. Más hangulata lett  az egész térnek ott.

 

S ha már  az elfogadást, megtűrést  említettem, el kell mondanom, hogy 1994 tavaszán azért  kisebb vihart kavart, hogy felső tagozatosak lesznek tanulóim. Én csak később tudtam meg, hogy több osztályfőnök  jelölt is elhárította  magától ezt a feladatot, s  végül  kényszerűségből, nincs  más alapon az ének tanár lett az osztályfőnökük. Kollégáim tartózkodása , fenntartásai  azonban  nagyon hamar  megváltozott, mikor    a már  ötödikes   gyerekeket  tanítványukként kellett   fogadniuk. Azóta is a legnagyobb elismerésnek tekintem  a tőlük kapott elismerő , őszinte  szavaikat. Ugyanis  október  táján  többen  elmondták nekem, hogy nagyon féltek, hogy  hogy lesz majd  azzal a "SZABADON" felnőtt   gyerek sereggel? S az Ő nagy meglepetésükre csak pozitív élményeik voltak.

"Nekem  még ilyen osztályom nem volt! Nagyon jó velük lenni!"- kezdte az osztályfőnök.

A biológia tanár  bevallotta, hogy ő nagyon félt, de félelme  az első héten elillant, mert  ahogy fogalmazott, olyan volt mintha  nem is  5. osztályba  menne tanítani, hanem   a 8-osokhoz. Érett felsősökként viselkedtek.

A  matematika és magyar tanár  nagyon elégedett volt  a tanítványaim tudásával, és a munkához való hozzáállással.

 

Mindez engem nem lepett meg, mert tudtam, hogy ez így lesz. Hiszen a Freinet pedagógia egyáltalán nem arról szól - amit   sokan  mondanak, írnak róla  külső szemlélőként- hogy a gyerekek azt csinálnak amit akarnak. Hanem pont arról, hogy azt csinálhatnak ami  a másikat  nem akadályozza, nem zavarja. Ez persze  napi szinten  adott  megoldandó helyzeteket, de  ezen közben érettebb, egymásra figyelő de önmagukat is képviselni tudó , toleráns személyiségekké is váltak. Számukra az volt  már  természetes  10 éves korra, hogy a  feladatokat a legjobb tudásuk szerint kell  megoldani. Ezért én teljesen  nyugodtan vártam a  felső tagozatba lépésüket.

 

S álljon itt most akkor a korábban említett  fogalmazás verseny győzteseinek írása, 4 évvel később. Melynek  fontos momentumai   azok voltak, hogy pályázat  keretében  hirdettem meg az osztályomban,  és  kollégáim   a zsűri szerepét  vállalva, döntöttek a helyezésekről. S nagyon örültünk  a gyerekkel  közösen,  a tőlünk független  zsűri  méltató szavainak, s megjelentek természetesen az írások az  áltatunk  készített iskolaújságban is.
 

Szabolcs első helyezettes  írása.

 

   

 Áron  különdíjas írása: , amit azért kapott, mert nincs ugyan benne párbeszéd, holott a kiírásnak része volt ez a feltétel, viszont nagyon színvonalasnak ítélték kollégáim. Aminek nagyon örültem jómagam is, mert mutatta, hogy igazán nagyszerű kollégáim voltak . Szakmai és emberi szempontok szerint is. Hiszen teljesen elfogadható lett volna, ha kizárják az egyik feltétel teljesülésének hiánya miatt. Nem ezt tették.

 

 

 

Karácsonyvárás iskolaújsággal

Tizenöt évvel ezelőtti - ekkor már az alsósok lapjaként,- havonta megjelenő újságunkat  választottam  most bemutatásra. 

Tanítványaim akkor  épp negyedikesek voltak már. Ez  volt a második olyan osztályom amelyet  elsőtől kezdve teljesen  a Freinet pedagógia alapján  vezettem. 

 A negyedik osztály  ajándék év a tanító számára, hiszen itt látja igazán beérni a megelőző 3 éve munkájának  gyümölcsét.

Ezzel az osztállyal is igen jó volt  a kapcsolatom.  Nyitott, kreatív. kezdeményező gyerekek voltak . Így az újság készítés nem okozott különösebb  gondot. Lelkesen alakítottak ki kapcsolatokat a  többi alsó tagozatos osztállyal, hogy ők is  részesei lehessenek az újságban való megjelenésnek. Jöttek is rajzok, írások szép számmal, s végül is 18 oldalas  újságot készítettünk. Még  szükség  volt  ugyan kis szülői segítségre is, főként a tördelés  és  grafikai elemek  behelyezése  terén, viszont a  szövegek begépelése és az újság anyagának  összeállítása már teljes egészében az osztály   újságíró műhelyének tagjai által történt.

A címlap összeállítása (főként a felelősség vállalás  okán) az én hatáskörömbe  tartozott azonban. Így az azon  megjelenő rajz kiválasztása az én dolgom volt. Ebben az újságban egy tanítványom rajzát  tettem   központi helyre ( más   számokban más osztálybelieket). Gergő Havazás című  filctollal készült rajza, egy   rajzóra "terméke" volt. A Freinet pedagógiában  fontos szerep jut a kisérletezgetésnek, és a környezetben lévő felhasználható "hulladékok"  hasznosításának. Itt éppen  a név napi, születésnapi  ajándékot burkoló színes csomagoló anyag újrahasznosítását  láthatjuk, HÁTTÉRKÉNT, tanítványom  alkotásában. Amelyre  egyszerűen filctollal és festékkel megalkotta művét. miközben nem kellett törődnie a  háttér  kiszínezésével. Mindenkinek csak  ajánlani tudom.

Az alsósok lapjává előlépett NASS lap már  rendelkezett rendszeres rovatokkal is -mint  a felnőttek újságjai - többségében az írások,  rajzok azonban   valamilyen   aktuális élményhez, megfigyeléshez, gondolathoz kapcsolódtak.



Decemberben a karácsonyhoz.  







Az írások teljes egészében szabad szövegek, úgy  kerültek bele a lapba ahogy a gyerekek megfogalmazták. 













 Az osztály tananyaga fogalmazásban, ez idő tájt  a párbeszéd alkalmazása saját  szövegben,volt.  A korábbi évek  sok szabad szöveges gyakorlata  után nem  volt meglepő számomra, hogy  kedvelték a  a fogalmazás órákat és jobbnál jobb alkotások  készültek. Szerettem volna  megmutatni kollégáimnak is, hogy  milyen színvonalon álltak ebben , ezért megbeszéltem a magyar tanárokkal, és alsós kollégáimmal, hogy  meghirdetek egy  fogalmazás versenyt az osztályomban, s kollégáimat kérem meg, hogy állítsák sorba a beérkezett műveket. Kicsit elő  akartam készíteni  diákjaimat is, a felsős   létre.




Jó páran jelentkeztek, írtak, s kollégáim  vállalták a feladatot, s  meghozták döntésüket. Erről így számolt be  2 tanuló az újságban. A  nyertes  pályaművek természtesen megjelentek az újság  oldalain is.


Ezeket következő bejegyzésemben lehet majd elolvasni-



 

Dália az osztálynak

"Tamás  gyönyörű dáliákat hozott az osztálynak" áll a bejegyzésben  az Életünk könyvében  egy konfliktusos  szeptemberi nap ellenpontjaként. Nézem ezt a képet,  én készítettem sebtiben aznap, mikor kaptuk.  S most is jó érzéssel tölt  el, hogy volt olyan  idő az életemben pályán során, mikor  megengedhettem magamnak, hogy  csak úgy  kedvtelésből , a nap  során megörökíthessem a gyerekek között,  ami  nekem  fontos volt  éppen. S ez természetes  volt azokban  az években, amikor  a Freinet pedagógiával tanítottam. Egy  egyszerű szabad rajz ami  mindannyiukban benne  van, én azt hiszem. Nem  más mint csak az adott pillanat megörökítése. S egy kicsit  előre dolgozás is persze, mert majd  elő lehetett venni, megnézni újra közösen,  mikor a csendélet lesz a   téma  rajzból. Nem műalkotás, szabad rajz. öröm rajz. Sosem tudtam és nem is akartam rajzolni. Ebben a légkörben azonban mégis ecsetet vettem a kezembe, mert úgy éreztem ezzel tudom leginkább kifejezni amit érzek. A gyerek is így "működtek". Válogattak a kifejezés formák között, szabadon. Hol rajzban, hol szövegben, hol dramatizálással, tánccal , vagy a szabad mozgással, játék készítéssel  adták át  amit megosztani akartak.
S itt van a nap másik oldala is: konfliktussal ,  foci élménnyel ,így együtt,  a maga természetességében.

 

 ui. Tudom, hogy az egyik nap és a másik nap két szóba írandó. Akkor is tudtam, természetesen, s mégis az írás, a gyorsan rögzíteni akarás hevében  rosszul írtam. Ami  rávilágít arra a helyzetre, amikor a gyerekek is egybeírják még akár egész mondatukat.

Gondolataim és tapasztalataim a BESZÉLGETŐKÖRRŐL

Gondolataim a beszélgető körről általában

 A beszélgető kört szokták a Freinet pedagógia egyik jellegzetességének tartani. Kétség kívül fontos szerepet foglal el a mindennapi életben, vannak pozitív és negatív oldalai egyaránt
 

A forma nem egyedül a Freinet pedagógia sajátja, mondhatjuk a legtermészetesebb „eszköz” közös dolgaink megbeszéléséhez. Ősi forma.

6-8 ember önkéntelenül, automatikusan kört alkotva beszélget pl. busz megállóban, téren, szórakozó helyen, ha valami téma, esemény összeköti őket éppen. A körben mindenki egyenlően jól látja, hallja  a másikat , s a kialakul egy tér, amibe  nem lehet csak úgy  belépni.

Megvan a saját  dinamikája a körben ülő/ álló beszélgetéseknek is  .

Ø    Addig működik jól, amíg a közös érdeklődés vagy bármilyen érdek fenntartja (pl. információkhoz jutás )

Ø    Amíg minden tagja szót kap, szót kaphat, ha mondani valója van, s ez nem jár kockázattal számára, Azaz nem kell attól tartani, hogy bármilyen hátrány, megszégyenülés éri.

Ø    Amíg minden résztvevője szabadon dönthet arról, hogy egyáltalán megszólal-e vagy nem, s ennek sincs negatív következménye.

Ugyanez a forma azonban lehet épp ellenkező hatású is. Hathat súlyosan negatívan is, fenyegetően, ha a résztvevők egy részének,vagy akár egy   tagjának  az a szándéka, hogy a kör egy, vagy több tagját „pellengérre állítsa”, megnevelje vagy bármilyen más „erőfitogtatás” céllal nyomást akarjon gyakorolni a csoport  egy, vagy több tagjára.

Tehát maga a beszélgető kör léte vagy nem léte semmit sem jelent. A lényeget a beszélgető kör minősége adja. Ami viszont a pedagóguson múlik, s minden nap  próba tétel elé is állítja.

-         Mert mindig vannak olyan gyerekek, akik a végre megszerzett figyelmet maguknál akarják tartani, jóval tovább, mint az a társaknak elviselhető lenne.

-         Mert az időhatárok mégiscsak korlátok, közé kell, hogy szorítsák a beszélgetést.

-         Mert a metakommunikáció vagy megerősíti vagy, épp ellenkezőleg megkérdőjelezi megnyilvánulásainkat, s persze  a gyerekekét is egymás szemében.

A beszélgető kör milyensége, a pedagógus személyiségének tükre.

Tapasztalataim a beszélgető körrel kapcsolatban

 

o      A gyerekek között mindig van, akinek nem  „szíve csücske”  a  beszélgető kör. Ez lehet időszakos, vagy állandó hozzáállás is, viszont Tőle, tőlük fogjuk kapni azokat a fontos  kritikákat, észrevételeket, amelyek kapcsán  beszélhetünk a csoport egészével a - hogyan tovább? - kérdéséről a beszélgető kört illetően. 

o      Amikor  a beszélgető kört  ellenzők nyíltan megmondják,  hogy Ők bizony nem akarnak  mondjuk minden  nap  körbe ülni és beszélgetni, kezdhetjük  hinni, hogy jól  dolgoztunk. Hiszen  ha nyíltan, félelem nélkül  mernek  „szembe menni”  azzal amit a többiek  elfogadnak, akkor  ott valóban toleráns , őszinte  légkör  uralkodik.

o      Hasznos, ha az ember  kialakít magának, és  gyerekeknek  is –egy   jó rögzítési technikát a résztvevők gondolatinak, véleményeinek rögzítésére. Eleinte ez én csak magamnak  rögzítettem,  tanítás után, oly módon, hogy leültem és rajzoltam annyi  kis kört egy papírra ahányan  voltunk aznap , s igyekeztem visszaemlékezni arra, hogy ki mit mondott. Később ezt úgy változtattam meg, hogy  mielőtt nekifogtunk  volna   a beszélgetésnek mindenki, választhatott egy  kis képet ami őt jelképezte  aznap és azokat körbe  ragasztva mellé írtam amit  mondott. Ennek nagy előnye volt, hogy az Életünk könyveibe   így nyoma maradt a témáknak, s  szívesen olvasgatták később is.

o      A beszélgető kör   gyakorisága, időtartama  jó, ha  gyerekek igénye  szerint változik, mert  így megőrzi helyét az osztály életében, Nem lesz látszólagos időtöltés, hanem  valóságos tartalommal  bír éveken keresztül

o      Egyetlen osztályom sem volt  a Freinet-s évtizedeim  alatt  akiknél  szakadatlanul, változatlan formában  működött volna  beszélgető kör. Viszont minden beszélgető körrel kapcsolatban nyílttá tett konfliktus, nagy segítséget jelentett a konfliktusok természetes voltának elfogadásban, Vagyis jó gyakorló terep volt, más  jellegű problémák megfogalmazásához.

 
Néhány olyan  példát mutatok be , ami a beszélgető körrel kapcsolatos véleményeket rögzítette.

         

 

 

 

 

 

 

1 évfolyam 1990-91

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3 évfolyam 1996-97

 

 

 

 

A fentebb említett technikával -  rögzített - beszélgető kör 2007-ből 3. évfolyamon

 

 

Tanulást segítő eszközök a Freinet pedagógiában 1.rész.

A  Freinet pedagógia, tanulást segítő eszköztára kevés olyan egyedi vagy új elemet tartalmaz – amit ne használt volna  más irányzat. Viszont a  munkakártya és nyomda az, amit  Freinet alkalmazott először.

 Tulajdonképpen bármilyen eszköz használható, sőt használandó, ha azzal segíteni lehet a tanulás folyamatát.

Legalapvetőbb és legfőbb „eszköz” maga a pedagógus. Ez egyfelől hatalmas szabadság, másfelől viszont folyamatos alkalmazkodás a felmerülő problémákhoz, helyzetekhez a pedagógus részéről. S ez által permanens tanulás és fejlődés is a tanítói munka  szakmaiságát  tekintve

 A Freinet pedagógiája, az én értelmezésében, az együttműködés pedagógiája. Együttműködés viszont nem létezik találkozási pontok kapcsolódási pontok nélkül. Tehát az aktuálisan használt „eszközeimmel” ezt a találkozást kívántam mindig megteremteni.

 A Freinet pedagógia adaptálásának elején a munkakártyák használata által  kaptam ez első fontos visszaigazolást atekintetben, hogy egy ismertetésre, feldolgozásra  szánt tananyag  egyidőben , többféle módon való „tálalása” nagyobb hatásfokkal képes teljesíteni a célkitűzéseimet.

 Amit általánosságban úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy az a célom, hogy mindenki önállóan elolvassa legalább egyszer a tananyagot, s azzal kapcsolatban legalább egy feladatot végezzen el! Hiszen az olvasás készség szintre jutása, csak olvasás útján történhet meg. Technikailag jól olvasni mindenkinek szükséges az életében, valamit arra is szüksége van, hogy legalább egyféle módon képes legyen az olvasott/ hallott/ látott új információt értelmezni magának. Minimalista  célnak tűnhet, de aki már  tanított 30 gyereket egyszerre, az  pontosan tudja hogy a lassabban,  nagyobb akadályokkal rendelkező tanulók előbb- utóbb feladják a munkát, és  elvannak anélkül, hogy valójában  dolgoznának. Persze a hagyományos pedagógiai eljárásokból is ismertem, alkalmaztam korábban, a differenciált feladatokat, viszont nem bíztam a gyerekekre a döntést a feladatok ki/megválasztásában.

 Azzal, hogy a feladatokat választhatóvá tettem, egy kikötéssel, hogy egy munkakártyát viszont mindenkinek kell választani, egyből más hangulata lett az egész folyamatnak. Hatásaiban, pedig olyan komoly fejlődést teremtett a gyerekek munkához, feladatokhoz való viszonyában a tanévek során, ami folyamatosan abban erősített meg, hogy ez az eszköz azon túl, hogy praktikus, egyszerű, többször felhasználható, valódi hatást fejt ki a gyerekek fejlődést nézve.

Ezek nagy szavaknak tűnnek, de remélem nem azok, mert a munkakártya választós feladatok nem csupán egy – egy tananyag közvetítést, hanem tanulóim önismeretét, döntéshelyzetekben való jártasság szerzését is fejlesztették,  szolgálták szinte észrevétlenül.

 Egyik fontos élményem ezzel kapcsolatban épp, egy nagyon jó képességű, munkáját odafigyeléssel végző kislányhoz kapcsolódik. Matematikából rendre olyan feladatokat választott, amik kudarccal végződtek számára. Mindig becsúszott valami apró gikszer. Javasoltam a segítség kérést tőlem, de Ő egyedül akarta elérni a vágyott célt. Egy héten áttartott a „kudarcgyűjtés”, míg a végén nagyon elkeseredett, s így egy hosszabb beszélgetésre leültünk ketten. (természetesen a teremben a többiek között, csak félrehúzódva egy a beszélgető sarokba) S elmondta nekem, hogy neki a nehezebb feladatokat kell választani, mert tőle ezt várják el. Kérdeztem, hogy ki várja el? - A szülei! Válaszolta.  Így rögtön  világossá vált számomra , hogy  teljesíthetetlen helyzet elé  került  a gyerek, S ebben a bizonytalan helyzetben ő, - nagyon érthetően-  a szüleihez igazodott, s nem a saját vágyait követte. Ezért ezt a helyzetet a szülőkkel is meg kellett beszélnem, ( négyszemközt természetesen) hogy segíteni tudják ők is tanítványomat abban, hogy merje  meghozni a a sajátvágyai szerinti döntés a feladatválasztás kérdésében  

A szüleinek abban teljes igazuk volt, hogy lányuk képes a nehezebb feladatok megoldásara, viszont attól, hogy ez követelményként, elvárásként ott lebegett a szeme előtt, leblokkolt, s képtelen volt „átugrani az akadályt”. Nagyon elfogadó, szerető szülei voltak, így könnyen meg tudtam velük beszélni, hogy lányuknak szüksége van arra, hogy lehessen „gyengébb” is. A kislánnyal meg megállapodtam, hogy a következő két hétben olyan feladatokat választ amiről tudja, hogy  „fél kézzel” is megoldja.

Nehezen, de elfogadta, s be is tartotta. Eleinte kicsit szégyellte, nem tudott igazán örülni annak, hogy simán, nagyobb feszültségek nélkül abszolválta a feladatokat, de pár nap múlva határozottan fellélegzett, és újra a régi mosolygós derűs kislány lett. Én nem szóltam neki a 2.  hét letelte  után  vártam, hogy mi  történik.  Adott magának még egy jutalomhetet. Ennek nagyon örültem, mert tudtam, hogy ez tényleg az ő saját döntése. Eddig elfogadta csak, amit a felnőttek javasoltak neki. De ezt a döntést saját maga hozta meg. S utána az történt, amit magamban  gondoltam erről az egész helyzetről . Visszatért a  nehezebb feladatok közé, viszont segítséget kért  ha elakadt, s  egyre  magabiztosabb lett  tudásában. Ha nagyon  fáradt vagy szomorú volt akkor  viszont belső akadály nélkül újra   valami könnyebbet vállat  egy-egy napon. Ő volt viszont, aki elsőként készített tanulói   munkakártyát. Ami viszont az egész osztálynak kedvencévé vált azonnal. Sokan elővették szabad idejükben, nézegetni, beszélgetni a feladatok kapcsán a saját élményeikről.

 

A munkakártya miden részlete az ő munkája,

• képválogatása az újságokból
• azok elrendezése
• a háttér kitalálása megfestése
• s nem utolsó sorban a feladatok is.

Nagyon jó érzés volt  viszontlátnom a feladatok megfogalmazásban,

• hogy van bennük kimondottan  a szöveg elolvasást  visszaigazoló feladat,
• kíváncsiság társak irányában(Neked mi tetszett a legjobban?)
• Valamint a szövegtől már  tovább is lépve  a saját élmények közlésének lehetősége is.

Minden lényeges  elem megvolt benne , ami egy jó  munkakártya része. Viszszagigazolása is volt egyben, hogy a mit gondolatam átadni  a munkatárgyaimmal  sikerült is. Innentől kedvet kaptak a többiek is munkakártya készítéshez, s  bőséggel  "gyártották" is , mikor valamilyen  kedvenc, nekik tetsző anyagrésznél voltunk.  

A munkakártyák választása mindig felrázta a gyerekeket. Nem volt  minden  tanórán, de igyekeztem minden nap valamelyik  tananyaghoz kapcsolva  biztosítani számukra  ezt feladatvégzési  formát.

Ezeket magam hoztam létre az elején. Később segítséget kaptam egy nálam  hospitáló főiskolás lánytól,  Komáromi Katalintó ,- aki mára elismerést szerzett magának az óvónők, és az  óvónőképzés körében is felkészültségével, szakmai  munkájának színvonalával.  Mamár  Őnála hospitálnak főiskolások!

 A munkakártya praktikus eszköz, hiszen megőrzi az adott anyaghoz kapcsolódó szubjektív, érzelmi elemeket. Így hiányzó, vagy más okból az anyaggal később foglalkozó tanulónak segít „visszatalálni” az osztály légkörébe. Legfőképpen viszont ahhoz segíti hozzá  tanulót hogy kapcsolatba tudjon lépni az adott anyaggal. Találjon együttműködési pontot.. Olyan feladatot, ami számra valami  pozitív élményt jelent.

Nekem viszont egy nagyon jó szellemi játék volt. Találok-e kapcsolódási pontot hozzájuk?

 A feladatok választása, vagy épp nem választása, elutasítása azonnali visszajelzésként működött. Sokszor izgultam, hogy x vagy y tanulóm azt a munkakártyát, választja-e amit  valójában kicsit az Ő kedvéért is,  készítettem. Viszont következetesen nem szóltam bele a döntéseikbe. Ha  valaki tanácstalanul állt  ott és nem tudott dönteni akkor  arról beszélgettem vele ,hogy mi az ami miatt nem tud  dönteni. Ilyenkor  általában kiderült, hogy van egy olyan rész a feladatok között amit már nem tud  teljesíteni és ezért  nem meri  bevállalni. Ezek teremtették a legjobb lehetőséget számomra, hogy ott lépjek be  az ő tanulási folyamatába ahol valóban  neki  arra  szüksége  volt. A sikeres feladatvégzések viszont  erőt adtak számukra a   nehezebb feladatok vállalásához, segítség kéréshez.
A segítségkérés  - ezt tapasztaltam-,  az egyik legnehezebben  megtehető lépés  egy gyerek számára. Egyedül akarják leküzdeni azokat az akadályokat is, amiket esetleg nem tudnak. Ami teljesen érthető, hiszen  iskolás koruk előtt azt tanulták meg, magukról, hogy képesek voltak  megtanulni járni, beszélni, öltözködni. Ha sorozatosan kudarcuk van magukkal szemben, akkor  feladják és inkább nem végeznek el semmit  a feladatból. 

A munkakártya tehát nem egyszerűen egy  feladatlap, amin  vannak képek, kérdések, hanem  sokkal több annál. Tükrözi készítőjének gondolat és érzelmi világát. Támpontot, segítséget ad  egy  konkrét fogalom, helyzet  megéréséhez, mélyebb megismeréséhez.  Olyan plusz információkat  képes  megjeleníteni tömören , célzottan amit egy feladatlap nem tartalmaz.

 A munkakártyákra később még visszatérek, mert ez olyan  nagy terület  a  Freinet pedagógia eszköztárát tekintve, amit nem  lehet, még egy hosszabb  bejegyzéssel  sem kellő mértékben feltárni. Külön fejezetet érdemel!

 Illusztrációként Komáromi Katival  közösen készített sorozatunkat választottam., valamint ennek nyomán létrehozott alkotás ami 18 éve mindig a kedvenc  tárgyaim között van a szobám polcán.  Fontos  megjegyeznem, hogy 1990es évek első harmadában készültek, amikor még nem lehetet kapni olyan  kézműves kiadványokat, amiket manapság.  A képanyag   ezért  igen nagy   jelentősséggel bírt,  az információhordozás  szempontjából . S jól mutatja  3  kártya, hogy  egyazon  témára  hogyan épült fel  a  választási lehetőség biztosítása. 5.-es tanulóknak készült, akik   már  jártasak voltak a munkakártya  használatában, ezért szövegezése ehhez idomult.