A LEGO őskorában, a '60-as években, még nem voltak ALAPLAPok. Nagyon szerettem legózni, órákig lefoglaltam magam vele. Többnyire házakat építettem a kék, fehér, piros egyenkockáimból. Talán 3 hosszúságban volt csupán. Egyformán kétsoros volt minden elem . Néhány ablak és ajtó is volt hozzá.
Amit akkor nagyon megtanultam, hogy a legfontosabb az épület körvonalának meghatározása, és az első sorra jövő "téglasor" stabil kötéseinek" megtétele - azaz az alapok stabil elkészítése. Minden másnak csak ez után van jelentősége.Ott is lehetett "áthidalásokat" megvalósítani, szűkös keretek közt.
Mamár ezzel nincs gondja egy gyereknek. Az alaplap adott , neki csak a kreativitását,kitartásást kell hozzátenni.
Valahogy, szimbólikusan , ez lett az oktásban is. Minden szint az előtte lévő szintektől várja az alapot, amire majd ő ráépíti a csodás, mindennél fontosabb szintjét.
Ez persze akadályokba ütközik, főként ha nincs "alaplap" amibe mindenki belekapaszkodhat : Pontos és jó szintű olvasni tudás, biztos számfogalom 20-as, 100-as, 1000-es körben, gördülékeny, olvasható írástechnika. Ezt emlegeti fel e ygeteig bezárólag minden elégedetéenkedő. JOGGAL egyébként.
Panaszkodik, mérgelődik , okokat és okozókat keres, visszafelé mutogat, hogy ő azért nem tud haladni, mert előtte valaki / valakik nem tették rendesen a dolgukat. Ebben az össznépi játékban minden szereplő megtalálja az ő eredményességét hátráltató tényezőt. Ez lehet anyagi vagy humán tényező, a lényeg, hogy lehessen kire / mire hárítani a nem megélt sikereket.
Divatos mostanában projektközpontúságról beszélni, mintha ez valami új találmány lenne. Holott minden tanév elején a tanmeneteink összeállítása nem más mint az év oktatási anyagának rendezésével különböző projektek összeállítása. Átgondolása , hogy mi, hogyan következzen egymás után? Hogyan , milyen egyégekből épüljön majd fel az év végére az elvárt eredmény?
Csak egy nagyon lényeges elem már a kezdetek előtt hiányzik. Első osztálytól:, mégpedig az, hogy mi az adott tantárgyi egység - tananyag minimálisan elérendő szintje a gyerekek tudásában.
Ez olyan mintha azt mondanánk, hogy építsetek egy házat fel nyolc év alatt de nem mondanánk meg, hogy mire kell majd annak az épületnek szolgálnia. Fészertől a palotáig bármi lehet, csak minden évben dolgozzatok rajta. Itt vannak az ebben az időszakban használandó anyagok, hajrá!
A rendszerváltás utáni a nagy szabadságban- a legkülönbözőbb iskolatípusok, fenntartói változatok, és főleg azzal a "szabadsággal" amit rákényszerítettek az iskolákra, hogy alkossák meg a saját nevelési és oktatási terveiket megszűnt annak központi átgondolása, hogy mit is vár el az állami irányítás kimenti eredményként az oktatástól tudásban. Egyáltalán milyen alapműveltség, alap tantárgyi jártasság lenne kívánatos majd ahhoz, hogy a felnövekvő generációk egy fejlődő, gyarapodó országot építsenek, boldogulhassanak.
Teljességgel a pedagógusra lett bízva, hogy az ő lelkiismerete, szakmai tudása , elkötelezettsége milyen színvonalat biztosít a felnövekvő nemzedékeknek. Az eredmény látható.
Így valójában nincsenek is, a szó klasszikus értelmében működő oktatási projeketek, céllal, elvárásokkal, munkafázisokkal, eredményességi paraméterekkel.
Ez se a pedagógusoknak, se a diákoknak nem jó. A lovak közé dobott gyeplő sosem volt hatásos a paraszti társadalomban sem, így itt is ugyanaz az eredmény. Káosz, elbizonytalanodás, félelem, nermtörődömség. Lesz,a mi lesz, nem az én hibám mnetalitás.
Nem segített a "javítási kísérlet", a katonás fegyelem elvárása , az óraszámokkal való manipulálás, a tanárok iskolában tartása délután is, az egyre szigorúbb és egyre több osztályfokra kiterjesztett felvételi és egyéb vizsgák.
A nagy szabadra engedés után újra kialakult a félelem a pedagógustársadalomban, amit majd az újjonan felállt oktatási minisztérium mindenféle szereplőkkel folytatott beszélgetésből megokososdva, elvileg valamikor, elemezve a szereplők észrevételeit, majd valamikor meghatározza, hogy mi lenne jó a magyar oktatásnak.
Most úgy tűnik, hogy a szülők, a diákok és az alternatív és alapítványi iskolák képviselői fogják meghatározni a jövő oktatását. Az egyszerű, falusi pedagógusokal való párbeszéd is elvileg megtörténik valamikor. Ők egyébként is úgyis végzik a dolgukat. Az eredmény olyan, amilyen , nem gond.
Ez nagyon elkeserítő, de én szeretném egy kicsit máshonnak közelítve megerősíteni a hitet, tettrekészséget, hogy a Freinet pedagógia szemléletével, módszertani elemeivel, magunknak és diákjainknak is örömmé , hatékonnyá lehet alakítani a hétköznapokat. Pont ebben a senki földje világban adódik a legjobb lehetőség arra, hogy kikisérletezzük azokat az utakat, megoldásokat amik eredményre viszik diákjainkat és ez által magunkat is.
Tehát a projektek és azok hétköznapjai újraértelmezve:
Az első, s talán az egyik legfontosabb megkülönböztetni való dolog ebben,
- hogy vannak a tanévben előre eltervezett és ez által
- jól átgonodolt,
- lépésekre bontot,
- konkrét célokkal induló és
- azt végig szolgáló projektek.
- tananyagnak, követelményredszernek nevezik
Ez a pedagógus elsődleges oktatási feladata is egyben.
- Másrészt, lehetnek, alakulhatnak ki
- spontán,
- a közösség belső működőséből keletkezett projektek.
Ezt szintén a pedagógus irányítja, célja és elvárási vannak vele, de időben rövidebbek. Megvalósulási eredményei előre nem annyira nem átgondoltak. Viszont úgyanúgy építőek, lelkesítőek mint a korábbiak. Jobban reagálnak az osztály pillanatnyi érzésiere, mint az oktatói céllal ,előre eltervezett nagy projektek. Születhetnek és születnek is közben nem várt, érdekes eredmények, produktumok.
Mindenféleképpen egy olyan többlet, plusz élmény amit kár lenne kihagyni. Ugyankkor nem kell belőle évente 2-3 nál több, és időtartama is jó, ha pár óra, pár nap terjedelmű. Nem ettől fog a diáksereg megtáltosodni. Mellette működnie kell a szokásos feladatoknak amit a pedagógus jól átgondolva eltervezett.
A leghosszabb projektem minden elsős osztályomnál a betűtanítási projekt volt. Amiről a gyerekek még nem is tudták, hogy projeket rendszerben dolgoznak.
- Csak annyit érzékeltek belőle, hogy nem kell állandóan engem figyelniük,
- választhatnak a feladataik elvégzésének sorrendjén.
- mindegyikükre jut személyes figyelmemem. segítő mondatom.
- S ami talán a legfontosabb, -számukra is- hogy a nap végén mindenkinek számot kell adni arról, hogy mit végzett el aznap?
Átélték, tapasztalták , gyakorolták a Freinet pedagógia technikáit, munkaformáit. Amiknek fő jellemzője, hogy természetes úton: "megszólítva" a gyermeki kíváncsiságot, tenni akarást, tettrekészséget ,a tevékenységek mozgatórugóivá válnak. Ez lett számukra természetes, ami nagyon is hasonlított korábbi gyermei életük mindennapjaihoz, "csak" kiegészült a választás és az ahhoz tartozó felelősség megfogalmazásnak gyakorlatával, az ő gyermeki szintjükön természetsen.
- Közben napról, napra új tudással bővülve mentek haza,
- minden nappal közelebb kerülve ahhoz, hogy olvasni, írni, számolni-műveleteket végezni tudjanak,
- biztonsággal, segítség nélkül és
- teljesüljön amit mindenki mondott, hogy az iskolában majd megtanul írni , olvasni, számolni.
Ez a projeket magába foglalta az összes finommotorikai fejlesztést, önkifejezési mód, technikai feladat elvégzést, ami ebben az időszakban a hagyományos pedagógiában külön órákra lett volna meghatározva. Egyszerűen csak magába ölelte, s nem cimkézte fel, hogy most technika vagy rajz óra van éppen. Az elvégzendő feladatokban jelent meg , aminek elvégzési sorrendjént ő határozhattat meg a napon belül. Nem részletezem, Iitt, -a blogban napokra bontva minden megtalálható a
- BETŰK VARÁZSA projekt 90 bejegyzésében. valamint a szótagoló olvasás projetje , S az is, hogy
- mikor és miért akkor lép be a folyamatba a SZÁMOK VARÁZSA
- és az ÍRÁSTANULÁS projeketje. https://freinetnk.blogspot.com/
A második évfolyam évkezdő projektje az Életünk projekt volt. Amely több részből állt, de indulása visszatekintés volt az előző évre. Vékony kartonlapokból állt. Nem tudtam az elején, hogy milyen terjedelmű lesz, így a végső formáját, spirálozást csak amikor befejeztük akkor kapta meg.
ÉN- ÉLMÉNY PROJEKT lett a munkacíme bennem. -bár ezt egyáltalan nem mondtam a gyerekeknek, csak az adott egységek címeit ismerték meg sorra és "nyomtatták" rá a fejezetek címének. Erről nagyon részletesen írtam a blogban , több bejegyzésben, sok képpel a napjairól, amin abszolút látszik, hogy ez az ő , életkori sajátosságaikat magukon viselő könyvlapok.
Az elején ellentétpárokkal dolgoztak:
- Már tudok - még nem tudok
- Könnyű- nehéz
- Nappalok- éjszakák
- érdekes (ismert)- titokzatos tárgyak
Volt amiket ők gondoltak ki, és így került be a projektbe
pl.: a rövid-hosszú témáját saját élmény adta. Amit megrázó esemény hozott be. A nevelőotthonos kislányok kötelező hajvágásának élménye, hiszen nekik esélyük sem volt arra, hogy hosszú hajat növesszenek, mint a "falusi" társaik. S bizony szomorúan jöttek másnap iskolába, s hallgathatták a többiek kérdést sorra, hogy miért lett rövid a hajad? Fájdalmas indulása volt akkor a napnak ez a mommentum, s megragadtam, hogy akkor mérjük le kinek miylyen hosszú a haja, és készítsünk belőle grafikon (akkor hallották először ezt a szót. )
Lelkesen méricskéltek. Később csak utalnom kellett a hosszúságmértéknél, hogy emlékeztek... .
Egy évvel később, mikor grafikon szó szóbakerült, szintén csak felmutattam ezt az odalt a könyvükből és nem szorult semmilyen magyarázatra. Nem kellett mű feladatokat kreálni a megértéséhez. Mindneki tudta mi a grafikon, hiszen együtt csinálták. Vitatkoztak , hogy hol legyenek a nevek és hol a cm-ek. Végül az győzött , hogy vannak nagyon hosszú hajúak is, így legyen a hosszabbik oldal a centiméter. Ugyanígy a halmaz fogalmait sem kellett kreált tankönyvi, munkafüzeti példákkal "beöntenem a fejükbe" .
Saját tapasztalatuk volt róla, amit átéltek, amin vitakoztak, meggyőzték egymást érvekkel, amíg a beragasztások a helyükre kerültek az én-élmény könyvükben.
Tartalmazott ezeken felül KEDVENC területeket is:
- szülinapok -évszakok
- kedvenc ételeink
- kedvenc közlekedési eszközeink
- kedvenc állataink
Abszolút gyakorlottak voltak ekkora már , hogy újságokból betűket kivágva szavakat , mondatokat alkossanak (Freinet nyomda-fogalmának modernizált változata.) S csak kérnem kellett, hogy "írják rá" a könyv címét és a "fejezetek címeit".
Nem részletezem itt, mert akkor a többi fontos projektre nem lenne elég türelem természetes módon senkiben .
Akit érdekel a blogban, a keresőbe beírva, hogy : én-élmény projekt mindent megtalál.http://freinetnk.blogspot.hu/2012/09/az-en-elmeny-masodik-evfolyam-elejere.html
Csak egy dolgot emelek ki, ami legnagyobb örömöt és megnyugvást adta nekem, hogy jó úton járok :mikor az egyik gyerek a projekt zárónapján- a közös gyümölcssalátánk elfogyasztásakor kimondta az egész folyamat lényegét
-másodikos létére! - "De, hát ez az egész könyv rólunk szól!"
Igen ez a mondat , s az egész projket a FREINET pedagógia lényegére mutat rá! RÓLUK szól az oktatás. A pedagógus feladata, hogy megerősítse őket abban, hogy a tanulás minden percben jelen van az életünkben. Mindenből, sok mindenről, és legfőképp magunkról is tanulunk ezt-azt.
Bátran és boldogan ismételtem meg a projektet a többi osztályommal is. Nem mindenben ugyanígy, voltak változások a témákban. Hol csökkentve azokat, hol más irányokat bevéve.
Ugyanennek az évnek egy másik nagylélegzetű projekte volt a MESE projekt.
Elámúlva olvastam az idei ajánlatot, hogy olvassanak a pedagógusok mindennap mesét. Mintha süketek prábeszéde zajlana.
Az oktatás színvonalának nem a mesék hiánya az oka. Teljesen máshol van probléma !
Már 1990-ben is tapasztalható volt, hogy az egyik legnehezebb tantárgyi egység a népmesék fejezete. Persze nem a népmesékkel van a baj, hanem azzal, hogy ezeket közel hozni, értékké emelni az életükbe igencsak nagy próbatétel.
Persze, ha csak rájuk öntjük, mint tananyagot akkor semmi gond. Lesz 2-3 gyerek a 25-ből aki tud vele valamit kezdeni. Megtettük a magunkét. Elolvastuk, elolvasták, kérdésekkel bizonyítottuk , hogy értik vagy nem. viszont pont annyira lesz fontos számukra a kultúrája, a mondanivalója , példabeszéde, mint a hatványozás a hétköznapi életükben. Ha letelt ez az időszak visszatérhetnek a saját "mesevilágukhoz", ami fényévnyi távolságra van mamár a népmesék világától.
Nyílván nem választhattam ezt az utat, ha eddig RÓLUK - szólt is az iskolai létük, nem csak megtanulandó dolgokról . Viszont ez a tananyag is fintos, hiszen az emberiség kúltúrájának , bölcsességének egyik alapköve.
Ezért egy külön projektet állítottam ösze erre az ismerkedési, értelmezési útra.
Megkértem az egyik szülőt, hogy vegye videóra egy hét esti meséit -amit általában a gyerekek néznek, s adja oda nekem. A szülőkkel is megbeszéltem, hogy egy hétig az irodalom "tananyag " aTV mesék egyenkénti megnézése, megbeszélése lesz. Róluk rajzok és írások elkészítése lesz feladata a gyerekeknek. A szülők megállapodtak egymással, hogy melyek legyenek megnézendő TV mesék. Az, hogy hogyan folytatódik majd a kötelező tananyag népmesékkel ,az a TVmesékből fog következni határoztam el.
Mondanom sem kell talán, hogy nagy helyeslés fogadta a gyerekenél, hogy minden nap elmegyünk az iskolai könyvtárba és megnézünk egy tv mesét. Közös élmény lesz és beszélünk róla, sőt könyvet is készítünk róla.
Ami meg is valósult: Részletek a gyerekek rajzaiból, írásaiból közvetlenül a filmek megnézése után:
A projekt záraséként végül is PUMUKLIT készítették el papírmasé figaráként (sajnos nincs fotóm róla)
A könyv itt végiglapozható http://prezi.com/i3ms8btvomli/tv-mese-projekt-1991/ Itt pedig a tanulságaim olvashatóak el a blogban: https://prezi.com/7mceiqrhksnz/?preview=1
Végignézve velük együtt a meséket, átélve az ő izgalmaikat, végül arra a döntésre jutottam, a Tininindzsákhoz fogom kapcsolni az én mondanivalómat. Konkrétan, hogy a neveik mit jelentenek az én számomra. Egy szép és tartalmas görög művészeti könyvvel felszerelkezve indultam közös utunkra a művészetek világába. Ez annyira meghökkentette és megaragadta őket, hogy nagyon hamar eljutottak oda, hogy másolatokat kétek a könyv képeiből. Végül mindenki választhatott egyet és azt a másolatot meg is kapta. Annyi mondanivalójuk keletkezett a görögök kapcsán, hogy egy spontán osztályújág lett belőle MORZSÁK címmel.
Ezt követően térem rá az előírt tananyagra, s azt tapasztaltam, hogy nyitottabbak, érdeklődőbbek voltak, mint korábbi osztályaim . Mesélt mesék lett ennek a projektenek a címe.tartalms összehasonlításokkal, mesehallgatós élményekkel. Kíváncsisággal, odafigyeléssel bennük.
A harmadikos tananyagból a magyar történelemmel kapcsolatos részt alakítottam át projektté és készítettek arról is könyvet a gyerekek. Behozva azt a szemléletet, hogy egy történelmi kor a kiemelt eseményeken túl a népnek is történelme, amely művészetekben (zene, építészet, festészet, szobrászat, és a hétköznapi viseletekben, eszközökben, játékokban is megnézhető, megismerhető.
Rege a csodaszarvas és Mátyás korában könyv őrzi ennek a projketnek emlékeit. A halkszavú Balázs csodaszarvas egy vonallal megalkotott szabadkézi rajza, amit ott a szemünk láttára rajzolt meg, mindenkit ámulatba ejtett, s örökérvényű elismerét hozott részére. A megelőző két és félévnyi állandó kifejezési eszközként használt rajzolás, festés mindenkinek hatalmas fejlődést eredményezett, ami következő lapokon láthazó is.
A két projetkönyv a követlező linkeken teljes egészében megtekinthető
Az első két évben a pedagógus által befektett minden energia a téren, hogy a tanítványait ösztönözze arra, hogy fontos megörökíteni is amit mondanak, észlelnek maguk körül, magukban, robbanásszerű eredményeket hoz a tantárgyak feldolgozása, értelemezése, tanulás terén is.
A blogban ezekre mutató példa szép számmal található, s nem csupán a falusi iskola vegyes összetételű közösségében, hanem az SNI-seket tanító éveim alatt is. Itt például mindeki egy papírra ráírta az éppen aktuális kedvenc állatát. majd csoportokat -párokat alkottak az állatok élőhelye szerint,ezzel véletlenszerűen így kerültek párba a gyerekek és készítettek együtt egy közös- (lenyűgöző) alkotást. Holott lehet hogy korábban sosem dolgoztak így párban egymással.
Az összes alkotás megtekinthető itt
Rengeteg élmény, mondanivaló lenne még a projektetkről, -amelyek a blogban meg is találhatóek. De gátat kell szabni ezeknek is egy összegzőben is.
Bizonyára hihetetlen, de az alábbi vers az SNI-is osztályom negyedik évében Bálint Ágnes :Hajónapló c. könyvének közös felolvasása után keletkezett. Időmértékes, azaz rapp-es megoldással, hiszen ez a stílus nekik nagyon "menő" volt akkoriban.
Ez lett a könyv tartalmi összegzése is egyben a szuper Hajónapló könyvük lapjai végére. A füzetekbe is leírva., s reppelve a szünetekben boldogan a többieknek. Lám mi ilyent is tudunk!
Ramóna rapp
Hajóm, Ramónám, siklik a vízen,
Messze a part, hát üzenem Neked,
E-mailt vagy fax-ot küldhetsz csak nekem.
A gombócokból nem jutott nekem,
így, sült keszeggel tömöm a fejem.
Kópé az orrban lesi a vizet,
Radó hosszan bámulja az eget.
Hajónaplóm az asztalon hever,
Írni most nincs mit, mitévő legyek?
Szunya az ágyon segítene,
ha nem sütne ,a kabinba be,
ha nem sütne ,a kabinba be,
Az aranyló korong a fejem felett.
Sütőharangunk nem bírta a tüzet,
Így ételünk most, agyaggal kevert.
Szögről levett szalonna az ebéd.
Kópé máris elcsente a felét.
Várom az estét, hogy meglessem,
a zuhogó kövén,
alkonyi fényben tündöklő,
alkonyi fényben tündöklő,
barázda billegetőt!
Nem félek csúzlis haverok,
Hogy ki itt az úr, én megmutatom,
Hogy ki itt az úr, én megmutatom,
Repültök ám, mint a madár,
Ha egyszer Kópénk a ladikba száll.
Hajóm, Ramónám, siklik a vízen,
Messze a part, hát üzenem Neked,
E-mailt vagy fax-ot küldhetsz csak nekem