Munkakártyákról bővebben 1.rész

Amiben én nagyon  mélyen kapcsolódom Freinet szellemiségéhez az  azt hiszem az, hogy  tapasztalati és érzelmi szinten  úgy gondolom, érzem, látom,  hogy minden  féle  tanulás .tanulási  folyamat személyes története minden  gyereknek, embernek. Így már  a pályám kezdetétől az a vágy  hajtott, hogy  minél sokrétűbben és  lehetőleg élvezetes módon tudjam   a gyerekeknek  átadni azt amit épp a tananyag tartalmazott,vagy hozzá kapcsolódott.  
Ezt minden féle  szemléltető eszközökkel, feladat-típusokkal  próbáltam  megvalósítani. Amelyek  ha  jók is voltak,  bennem mégis  folyamatosan ott volt egy  rossz érzés, hogy ez kevés, nem  elég hatékony. Mindig volt akikhez nem ért el az amit szeretettem volna  átadni.
Nagyapám  aki nagyon jó  tanár volt  azt mondta egyszer   nekem. "Úgy kell tanítani, hogy  kettes tanuló is megértse" ! Úgy éreztem valamit nem jól csinálok, De mit? S  hogyan lehetne  még jobban közel vinni  a gyerekekhez-MINDEGYIKHEZ-  a tananyagot. Matematikát,  magyar, környezet, de  akár  a készség tárgyaknak nevezett  képalkotási, tárgy készítési  technikákat, örömöket?
 
Mikor  megismertem a  Freinet pedagógia "technikáit" , azonnal  tudtam, hogy igen, ezt kerestem eddig. Ahhoz kaptam segítséget, útmutatást ami az alap kérdesem volt. Úgy tanítani, hogy az épp aktuális osztályom mindegyik tagjához elérjen. Aktivitásra késztessen mindenkit.
 
Sok összetevőből jön össze  ez a végeredmény, ennek  csak egyik, de  nagyon fontos eleme a   MUNKAKÁRTYA.
 
A munkakártya egyfajta kapcsolat teremtési és közlési mód az átadó és  befogadó között.
 
Szándékosan nem  írtam  pedagógus és  diák  viszonyt,- bár  az elején  nyílván valóan ez a kapcsolat rendszer  van - mert ahogy  elnyeri szerepét, helyét a munkakártya egy osztály életében- , már  a gyerekek is készítettek munkakártyát társaik számára, önmaguk önkifejezési formájaként. Sőt szülők,  főiskolai hallgatók is    megörökítették ott létüket ily módon.
 
A munkakártyának nevezett  Freinet  eszköz ugyanakkor  nem egykaptafára készült  feladatlap. Valójában mindegyik más egy kicsit mint a többi. Ami összeköti mégis egy eszközzé ezeket a lapokat, az a céljában  és rendeltetésében található meg. 
 
Célja :
  • kapcsolatteremtés -kapcsolatfelvétel  egy adott tanulási egység és azt épp megismerő  között. 

A frontális magyarázat nagy része  elvész a tanulók  számára. Kevesen, és keveset őriznek meg belőle . Ami teljesen természetes. Ha azonban egy  munkakártyán megőrizzük személyiségünkkel együtt  -például kép montázsok, szó használataink által- mondandókat, akkor máris   visszakapcsoltuk őket abba  a folyamatba  amit korábban már hallhattak tőlünk.  A pedagógus egy Freinet osztályban tudja, hogy a frontális magyarázatai, ismeret átadásai a befogadás terén, igencsak korlátozottak az osztály egészét tekintve . Ezért  a fő gondolatsorának  leírása (rögzítése) egy  munkakártyára, a diákot segíti a későbbi feladatmegoldásaiban.
  • természetes tanulási folyamat biztosítása iskolai körülmények között is, hiszen minden gyermek eredendően rendelkezik a tanulás és fejlődés képességével, céljával, akaratával. Amihez  szorosan  kapcsolódik, hogy  mindenkinek saját útja, eszközrendszere  van ebben.
Ennek legjobb módja  a gyermek  részéről történő  választhatóság komolyan vétele. A felnőttek életében a választások rendszeresek. Vásárlásaink, tevékenységeink sorrendje esetében. A gyerek is könnyebben elfogadja azt az utat, hogy vannak feladatai, de van választási lehetőségei azon belül. A munkakártyával  ezért   könnyen lehet a differenciálás  útját  járni a pedagógusnak. Az  nyilvánvaló tény, hogy a kellő gyakorlat, begyakorlottságot, tudást  hoz létre, s hogy minden  tudás  megszerzéséhez  vezető út egyéni idő alatt, és csak személyes részvétellel érhető el. Ami az egyiknek még nehézség az a másiknak már  lehet, hogy jól működő, alkalmazható  tudás. Ha  a gyerek maga választhat a különböző feladatok közül, akkor  olyant fog választani amire  akkor éppen képes, ami épp akkor  felkeltette az érdeklődését, amit úgy gondol hogy  egyedül, vagy kis segítséggel  el tud  végezni.
  • feladatok kapcsolása az adott tananyaghoz  az adott fogalomhoz, témához , amellyel
  • a megértés és  gyakorlás  során az adott  téma körben ismeret, jártassság és tudás szintjeinek megteremtése.
A már korábban készült (akár  az előző  osztálynak ) munkakártyák  mindig a tanítványaim előtt voltak. Így  láttak azt az utat amit bejárták, és azokat a  kihívásokat is. amik még előttük állnak. Szabadon nézegethették, választhattak belőle. Akkor is ha  épp nem az ő tananyagukhoz kapcsolódott. Mivel tantárgyak szerint rendezve   voltak, olyan  lett mint egy kis  mini könyvtár. S  úgy is működött. Természetes volt  mindenkinek hogy  szabad idejében  keresgélhetett, mindkét  irányban  -magasabb évfolyamoknak való, , vagy korábban  már tanult anyag részt feldolgozó   feladatok közül is. Mindenki maga döntött, hogy melyiket  választja éppen.  Nem volt  ritka  egy idő után , hogy  másnap vagy akár a következő héten visszatértek egy-egy olyan   munkakártyához, amit   korábban  nem választottak, de mégis  érdekelte  őket.
Az új munka kártyákat először  mindig  bemutattam, elmondtam, hogy miért  készítettem, azaz , hogy én személyesen  hogyan vagyok részese  az adott folyamatnak ,   melyik  tananyaghoz készítettem, de    a feladatok  elolvasása az már az ő feladatuk  volt. Mert nekik kellett választani , hogy melyiket végzik el! Ez nagyon megnövelte az olvasási gyakorlatok számát, ami megint egy fontos hozadéka volt  ennek a rendszernek.  Ráadásul  folymatosan gyakorolták  a  döntés hozatalt. Kicsiben, az akkori életkoruknak megfelelő szinten, kompetenciában .
  • A visszacsatolás  fontos része  ennek  a munkaformának is. Bár jellegében igen eltérő  a hagyományos pedagógia ellenőrzési módszereitől.
Egyrészt az jelzendő, egy Freinet osztályban valamilyen módon, hogy ki milyen  feladatotokat  végzett el aznap - azon a  héten.
Másrészt a tartalmi ellenőrzése  se maradhat el a feladat megoldásának.
 Ennek is több féle módja  van. Minél alacsonyabb osztály fokon vagyunk annál fontosabb a személyes  ellenőrzés. Vannak azonban olyan esetek is  ahol önellenőrző módon történhet meg az ellenőrzés.  Feladat tipus /  a gyerek és a pedagógus személyiségétől is    függő ez  a rész. Viszont  valamilyen reflektálás, korrigálási lehetőség minden képben kell  a folyamat végén. A , csak úgy levegőbe  elszálló   munkának semmi értelme. Ezt azért is tartom nagyon fontosnak elmondani, mert  a Freinet  módszert felületesen megfigyelők gyakran azzal summázzák ismereteiket róla, hogy Freinet osztályban  azt csinálnak a gyerekek amit karnak. Ez  egyáltalán nincs  így! Sőt!  Egy Freinet osztályban sok választási lehetősége  van egy gyereknek, viszont ehhez felelősség, és  beszámolási kötelezezettség is társul a munkavégzést illetően. Amit azonban  valóban nem él meg  szorongató  kényszerként, csak abban az esetben, ha teljes mértékben elhanyagolta a munkavégzését. Ez azonban igen ritkán fordul elő. Hiszen  választásait  aktuális állapotához igazíthatja, s van  módja, ideje  korrigálásra is.
 
Az alábbi 3  MUNKA KÁRTYÁT harmadikos tanulóimnak készítettem 1993-ban. Új  tananyag résznél  tartottunk  nyelvtanból,  a  melléknév  fogalmánál.
Természetesen volt egy  "előadásom, bemutatóm, ismertetőm" a melléknév fogalmáról, helyéről a szófajok között. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a gyerekek  felismerjék készég szinten  a mellékneveket. 
  • Hiszen először is meg kell érteniük, s felidőzhetővé kell válniuk magukban., hogy mit is  jelent  valójában az a fogalom, hogy melléknév
  • gyakorolniuk kell felismerését a szavak között
  • s majd  ha ebben stabil, tudással rendelkeznek még a fokozásukat is meg kell tanulni, aminál újra   végig kell  járni a fenti fázisokat.
Ez nem megy egyszerre  midenkinek  , viszont mindenkinek el kell sajátitania.  Ekkor jó pl. ha van  munka kártyánk a folyamatról, amit lehet segítségül, kapaszkódóként használniuk.  Annyiszor  ahányszor  csak szükségük van rá.
 
A számok csak  a kártyák megkülönböztetését jelentik.
 
 
Ez  a munkakártya onnan indítja  a melléknév fogalmának tanítását , ami biztosan megválaszolható már egy harmadikos  tanuló estében.
Ugyanakkor  szókincsbővítéssel, és élmény felidézéssel kapcsolja össze. Nem a gyereknek kell  "kibányászni" az emlékeit, hanem segít  azok  felszínre  hozásában. Erre szükség is van, hiszen épp az élményekhez, érzésekhez köthető szavakkal kell majd  dolgozniuk.
 
A képmontázs az, ami  elsőre "megszólítja" / vagy sem, gyerekeket. Választásában  tapasztalatom szerint ennek  fontos szerepe van.. Ezért is  két  különböző útról indítottam ezt a témát. A gyerekek  többségének az őz kedves, szeretett  állat, de ugyanakkor többnyire  csak képekről ismerik . Itt is  azoktól a fogalmaktól indultam amit ismerhet, bár ritkán használ valószínűleg, a mindennapjaiban. Tehát  aktiváló, szókincs bővítésként is szolgál a feladat első része.
A második rész is  szervesen kapcsolódik a képhez, mert egy  gondolatbeli   találkozást ajánlok fel neki, az őzzel vagy más a, akár képzeletbeli állattal, való találkozásra, olyanra   ami számára igazán érdekes  lenne. Mint  az előző  feladatban, itt is felhíva  figyelmét, hogy  más színnel emelje  ki azokat a  szavakat amiket melléknévnek gondol.
 
  • Így  elsődlegesen azonnal  látható az ellenőrzésnél, hogy valóban  végig olvasta-e és megértette-e  a feladat minden  elemét, vagy sem?
  • Másrészt őt magát átgondolásra, tudatosításra  késztettem a feladat  elvégzést illetően.
  • Ugyankkor arról írhat, ami számára  épp akkor  a leginkább fontos. Hiszen azt akarom, hogy a melléknevek fogalmi rendszerét megértse. Ha érzelmileg kötődik hozzá, mélyebben  megmarad a fogalom maga is. Ami elengedhetelen ahhoz, hogy a későbbiekben bármilyen szóhalmazból ki tudja  választani a mellékneveket.
 
 





A melléknevek legelsősorban a színekhez köthetők persze a gyereknél.
 A melléknév  fokozását megelőzte egy kis  festés az árnyalatok erősséggét illetően s  jól felasználható volt  ebben az esetben,  egy két évvel korábbi munkakártya is




Majd  jött a melléknevek fokozásának  témaköre. A festési és   matematikai jellegű gyakorlatok -magasságmérés, grafikon készítés - ami  saját tapaszatalatukká emelte a fokozás szükségességét kifejezéseink  között. Most már csak a mindnen napi életben  használt  területeket kellett   mellérendelni és a megfelelő  terminusokat kellett hozzátanulni. 

 
 

A gyermek kísérletezgetve felfedez (Freinet)

Freinet-s elsős osztályaim mellett korábbi osztályaimat ötödikes  korunkban is tanítottam heti 4 órában, egy másik új  iskolai program keretében. Akkoriban  indult  rajz szakos  kollégám Deszpot Gabriella vezetésével. Ebben a rajz és  technika tantárgyak összevonva és  kapcsolódva  a történelmi anyagokhoz, merőben új szemléletűvé tették  e két tantárgy oktatását a felső tagozaton.

Az  akkor már ötödikesekké  lett  volt osztályommal nagyon jó volt  az együtt munkálkodásuk és  kollégám programja is  igazán   szimpatikus  volt számomra. Nagyon sok  alkotás  készült, s  azok egy részét az elsőseim termében tettem ki  a falakra. Így az ötödikesek alkotásai mindig  szemünk előtt volt.
Az életünk könyve  tanúsága szerint, "megszólították" alsósaimat is  felsős társaik  alkotásai, s  szabad idejükben szívesen  készítettek  róluk "másolatot". Az itt bemutatott alkotások  is  így  készültek. 7 - 8 éves kisiskolások munkái láthatók a könyv lapjain.

A csendélet témája minden  évfolyam során tananyag rajzból valamilyen  szinten, Itt sem volt  másként, s már  túl is  voltunk ezen a tananyagrészen, mikor  új és  új   művek születtek a  görög  vázák ihletése  nyomán.

A nap bármely időszakában  használható munkasarok lehetőséget is  adott ezekre  az örömrajzokra, szabad alkotásokra. Hiszen nem kellett senkitől engedélyt kérni, s a szükséges eszközök is kéznél voltak mindig.

Így időről  időre megtapasztaltam  amit Freinet  a természetes  módszerről írt:
"A gyermek kisérletezgetve  felfedez egy csomó olyan dolgot, amely nincs  feltétlenül kapcsolatban azzal, amit éppen tanulnia  kell, de  amelynek megismerésével létrehoz egy bizonyos tőkét, amit beinvesztálhat egy későbbi tananyagba."(Celestin Freinet et Ecole Moderne : Simone Baniol és Marin 1988 Párizs- Ősz Gabriella fordítása 43.old.)

Könnyen belátható, ha  kis iskolás korban ilyen pontos  megfigyelésekre és   színvonalas  alkotásokra  voltak  képesek -anélkül, hogy ezt bárki  irányította volna - , felső tagozatban, mikor   már ők  tanulták  a görög művészetet, mennyivel mélyebben  rögződhettek bennük  a  kor  stílus jegyei, művészi  értékei.
 

A Nagykovácsi Táj-kertben (1999)

Freinet nagy  hangsúlyt fektetett a közvetlen környezet megismerésére. S mivel  számomra is  igen fontos  volt mindig a  falunkkal való természetes és  gyakori kapcsolat , így  osztályaimnak a  legkülönbözőbb  helyi  tanulmány utak, kirándulások rendszeresek  voltak, Ezekből jó néhányról be is számoltam már. Most azonban egy  olyan kirándulás emlékképeit mutatom be  amik korábban  nem jöhettek volna létre, hiszen egy akkor   friss   magánvállakozás a  TÁJ-KERT volt az úti cél.

Fiatal   házaspár nem sokkal korábban hozta  létre a  Nagyszénás oldalában, tehát a "falu  felett" azt a szabadidős kertet amelybe  a pónikkal, csacsikkal, birkákkal, kecskékkel való ismerkedés, egy ügyességi játszótérrel    volt kiegészítve.

A hozzá vezető út maga is  jó kihívás volt másodikos tanulóimnak, hiszen elég nagy színt különbséget kellett gyalog leküzdeni a meglehetősen meredek hegyoldalon. Mindezért persze   pótolt bennünket a csodás  falura néző panoráma.  Többeknek ez teljesen  új élmény volt, mert nem jártak még ilyen  "magaslatokban" gyalog.  Mások viszont  pont erről környékről jöttek minden  nap iskolába. A fenn és lenn viszonyai közvetlen tapasztalattá alakultak.   Nemcsak "képi" szinten, hanem  a levegő "ízét" is másnak érzékelve.
 
A táj-kert  megbújt / elbújt ugyanakkor  a fák  alatt, külön  elszigetelt  világot alkotva.
 
A hegyi kaptató kicsit kifárasztotta  az amúgy lelkes  osztályomat, s boldogan pihentek meg a nagy fedett terasz  asztalai melletti padokon , hogy étkezés  és  erőgyűjtés után  birtokba  vegyék  a táj-kertet. Invitálóként kecske tejet  kaptunk és kecske sajtot. Csupa olyan dolgot ami  akkoriban teljesen újnak számított diákjaim nagy  részének. Gyerek koromban én bizony rendszeres ittam kecske tejet. Akkoriban gyakran a tejhez-húshoz jutás  miatt tartották, viszont a kecske sajt nekem is újdonság  volt.
Gyerek koromban az nem volt még szokásban  falunkban.

Igazán jó hangulatú, élmény dús helyi kirándulásnak az Életünk könyvében is nyoma  maradt. Tizen éven túli emlék ez, de "átsüt" a rajzokon,  és a hozzá fűzött rövid mondatokon  ennek a napnak sok örömteli pillanata. Vezetett  persze a lovaglás élménye, de más élmények is  papírra kerültek  másnap amikor  az előző nap élményeit  beszéltük meg .
Bátran használták a montázsolást, nyomatos kép alkotást, hogy  az minél gyorsabban és  pontosabban  fejezze ki érzéseiket.
Íme: (rákattintva  nagyobb méretű lesz  és elolvashatók a gyerekek  gondolatai is)




A lovagláson kívül azonban más  témájú rajzok is készültek a kirándulás után .Telve  vidámsággal, színekkel, s jó hangulattal.  Pontos lenyomataként ennek a napnak.

 
Freinet felesége és  egyben kollégája is - ki  maga is  grafikus volt- külön tanulmányt   írt a gyerekrajzok  szerepéről, fontosságáról. Külön kiemelve, hogy a rajzok, festmények  vagy más technikával készült képi alkotások  sokkal több információt  hordoznak  mint  a leírt szavak.
 
Erre a fél napos kis   kirándulással egybekötött programra  nem igen emlékszik egyik résztvevője  sem -úgy gonodlom-. A képek azonban megőrizték azokat a mély érzelmi  megnyilvánulásokat amit a gyerekekben akkor  létrehozott.
 
S bár ezek elfelejtődnek, de  a képek  több év távlatából újranézve  előhozzák azokat a mélyen ülő érzéseket amelyek akkor  bennük voltak..
 
A legelső olyan osztályomnál  ahol a Freinet pedagógia  technikáit kezdtem alkalmazni, pontosabban  kipróbálgatni ( 1988/89 és az1989/90 es tanév során)  valóságban is megtörtént egy ilyen  felidézés.
 
Amikor negyedikesek voltak akkor  volt a romániai forradalom és rendszer váltás. Egyszerűen megkerülhetetlen volt az ezzel való  foglalkozás, mert a gyerekek az otthon hallott hírekkel, rádiós és  tv-s események feszültségével jöttek iskolába. Ahhoz, hogy lehessen  tanulni, dolgozni, muszáj volt  reggel a hírekben hallottakkal kezdeni valamit.  Sok megrázó gondolat, kérdés volt bennük, nem tudtak semmivel sem foglalkozni amíg ezeket meg nem osztották egymással. Tehát  a kérdés számomra az volt, hogy hogyan tudom ezt valahogy mederbe   szorítani időben- és  formában egyaránt. Ezért  felajánlottam nekik, hogy kezdjük  ezzel a  napot, de ne  beszélgetőkört fordítsuk erre, hanem aki  ezzel akar  foglalkozni,  rajzban, szövegben  jelenítse meg  a gondolatait érzéseit . Nagyméretű 4-eseket  vágtam ki színes  papírokból- kérésüknek megfelelő színből és ezekre  ragasztották rá írásaikat, rajzaikat. Ezeket napról napra bővítettük  (talán 2 héten át, míg le nem csillapodtak az események). Igen  megrázó és tanulságos  könyv született belőlük -ezzel  a különös  formával.  Belekerült a többi, Életünk könyve közé  a polcra. Időnként elővették , beleolvastak. Aztán felsősök lettek és  ez nálam maradt a  többi életünk könyvével együtt.
Csaknem pontosan  négy évre  rá azonban újra szerephez jutott ez a könyv. Ugyanis   a történelem tanáruk tartós  betegsége miatt  vállaltam , hogy 2 hónapon keresztül helyettesítem  osztályukban a kollégámat. S elhűlve tapasztaltam, hogy a korábban oly szorgalmas  , lelkes  tanulóim jó része  nem igazán akart  energiát  befektetni a tanulásba. Sőt azt mondanám  fél vállról vette a történelem tantárgyat.
A II.vh. volt épp  a tananyag. Normandiai partra szállás és egyebeknél tartottak  éppen. Az nyílván való volt, hogy heti 2 szer 1 órában  nem lehet Freinet  technikákkal  dolgozni, de engem nem is ez bántott , hanem az a közöny amit  láttam egy jelentős részén az osztálynak. S tudtam hogy ezen a "falon" kell  valahogy rést ütnöm, hogy elérjek valami eredményt a történelem tanulásuk terén. Ezért fogtam azt a  Életünk könyvét amit negyedikes korukban a  románia forradalom idején készítettek és bevittem magammal a következő órára. Mondtam az első feladat, hogy keresse meg mindenki a maga lapjait és olvassa el újra. Meglepődtek nagyon, s lázasan keresgélte mindenki a saját  írását, rajzát. Az óra  jelentős része  a könyvük újraolvasásával  telt el,  de megérte . Visszataláltak magukhoz. Többet nem volt kérdéses, hogy  a tananyagból fel kell készülni a következő órára és  persze oda kell figyelni az órán is.  Ez az  egyetlen olyan  életünk könyve,  pályafutásom alatt, amit  a gyerekek lapokra szedve, személyekre  bontva   visszavettek. Nem engedték ugyanis az óra végén, hogy újra összefűzzem. Mindenki haza  akarta  vinni  a saját oldalait- a saját történelmét.

RIDEF 1992 : Poitiers 2.rész

Fényképeket kerestem a folytatáshoz, de  úgy tűnik ez most nem jön össze. Majd később pótlom.
A TGV-vel tett fantasztikus  utazás  után egy  hatalmas  pályaudvaron találtuk magunkat, ahol a sínpárok száma minden  korábbi ismeretemet felülmúlta.

Nézelődni azonban nem igen volt  idő szerencsére, mert a jó szervezésnek köszönhetően hamar  megtaláltuk azt a kisbuszt, ami a város  szélén lévő táborba  vitt  bennünket. A szállás hely, meg minden egyéb körülmény igazán  nagyszerű volt, hamar  otthonosan éreztem magam  a nagy  parkkal  bíró táborban.

A következő nap már  munkával is telt. Szekciót - azaz  nagy műhelyt  választottunk magunknak.  Kati barátnőm és én a környezet védelmi csoportba   jelentkeztünk. (1992-ben ez még egyáltalán nem volt jelen a oktatásban). A fő nyelv az  francia  volt, de  csoportunkban volt  angolra fordító kolléga is - a lényeges dolgokat tekintve- s igen  változatos nyelvi és  földrajzi összetételű volt csoportunk. Ebben a  sok nyelvű, sok kultúrájú csoportban kellett  közösen megalkotni és  megvalósítani  a programunkat. Kíváló  SAJÁT ÉLMÉNYŰ TANULÁS volt ez.
Megérteni másokat - megértetni magunkat (nyelvi nehézségekkel  fűszerezve ) - és közösen létrehozni  egy  textúrát  annak érdekében, hogy azt a  teljes  tábor  elé tárhassuk majd  a végén, bizonyítván, hogy  meg tudtuk tervezni munkánkat és  eredményes  zártuk is azt.
 
Egy dologban mindenki egyet értet  nyilvánvalóan, hiszen  ezért  választotta   épp ezt a szekciót, mégpedig   a FÖLD védelmének  gondolata, szükségessége , időszerűsége.
 
A csoport  tagjai -pedig  véletlen szerűen  jött létre- képviselték  gyakorlatilag a bolygónkat, hiszen Brazíliától, Japánig  , Afrikán át, Európa számos országán keresztül.
 Le  Marais Poitevin -335- La Venise Verte
Foglalkoztunk ökológiai kérdésekkel, a víz szerepével, védelmével, s mindezekről  rajzok, írások, installációk készültek . Meghallgattuk egymás  gondolatait, s igyekeztünk közös   álláspontra  jutni. Dokumentáltuk a gondolatokat szöveges, vagy képi  formában. Kisebb és  nagyobb tanulmány utakra mentünk. Egyrészt a közvetlen környezetben - kilépve   a tábor  területéről is. Ismerkedtünk  hódok világával alig 200-re  a tábor  kerítésétől, természetes környezetében.  Másrészt egy  egy napos  kirándulás keretében  a dél-francia országi csatornákban csónakáztunk. A szövevényes, vizi világ felejethetetlen  élményével gazdagodva. Legnagyobb élmény azonban  egy másik alkalommal La Roshell-be az  Atlanti óceán partjára tett kirándulásunk volt.
 
Amikor nem kirándultunk vagy a környékkel  ismerkedtem, akkor  a délutánként bújtam a könyvtárat - amivel a szervezők felszerelték a  tábort. Különböző  iskolai újságokon,  saját kiadású könyveken , feladat és munka lapokon(kártyákkal) ismerkedtem meg  még jobban a Freinet  módszer  összetevőivel, lényegével.
 
Gyorsan elrepült az egy hét  amit  nagyszabású közös   esttel zártunk, ahol minden  szekció bemutatta mire  is jutott.


Zárójeles  megjegyzésem, hogy  éppen 80 évvel ezelőtt  1933-ban volt az első nyári Freinet tanfolyam Franciaországban , e pedagógia  iránt érdeklődőknek.