2013. április 2., kedd

A Nagykovácsi Táj-kertben (1999)

Freinet nagy  hangsúlyt fektetett a közvetlen környezet megismerésére. S mivel  számomra is  igen fontos  volt mindig a  falunkkal való természetes és  gyakori kapcsolat , így  osztályaimnak a  legkülönbözőbb  helyi  tanulmány utak, kirándulások rendszeresek  voltak, Ezekből jó néhányról be is számoltam már. Most azonban egy  olyan kirándulás emlékképeit mutatom be  amik korábban  nem jöhettek volna létre, hiszen egy akkor   friss   magánvállakozás a  TÁJ-KERT volt az úti cél.

Fiatal   házaspár nem sokkal korábban hozta  létre a  Nagyszénás oldalában, tehát a "falu  felett" azt a szabadidős kertet amelybe  a pónikkal, csacsikkal, birkákkal, kecskékkel való ismerkedés, egy ügyességi játszótérrel    volt kiegészítve.

A hozzá vezető út maga is  jó kihívás volt másodikos tanulóimnak, hiszen elég nagy színt különbséget kellett gyalog leküzdeni a meglehetősen meredek hegyoldalon. Mindezért persze   pótolt bennünket a csodás  falura néző panoráma.  Többeknek ez teljesen  új élmény volt, mert nem jártak még ilyen  "magaslatokban" gyalog.  Mások viszont  pont erről környékről jöttek minden  nap iskolába. A fenn és lenn viszonyai közvetlen tapasztalattá alakultak.   Nemcsak "képi" szinten, hanem  a levegő "ízét" is másnak érzékelve.
 
A táj-kert  megbújt / elbújt ugyanakkor  a fák  alatt, külön  elszigetelt  világot alkotva.
 
A hegyi kaptató kicsit kifárasztotta  az amúgy lelkes  osztályomat, s boldogan pihentek meg a nagy fedett terasz  asztalai melletti padokon , hogy étkezés  és  erőgyűjtés után  birtokba  vegyék  a táj-kertet. Invitálóként kecske tejet  kaptunk és kecske sajtot. Csupa olyan dolgot ami  akkoriban teljesen újnak számított diákjaim nagy  részének. Gyerek koromban én bizony rendszeres ittam kecske tejet. Akkoriban gyakran a tejhez-húshoz jutás  miatt tartották, viszont a kecske sajt nekem is újdonság  volt.
Gyerek koromban az nem volt még szokásban  falunkban.

Igazán jó hangulatú, élmény dús helyi kirándulásnak az Életünk könyvében is nyoma  maradt. Tizen éven túli emlék ez, de "átsüt" a rajzokon,  és a hozzá fűzött rövid mondatokon  ennek a napnak sok örömteli pillanata. Vezetett  persze a lovaglás élménye, de más élmények is  papírra kerültek  másnap amikor  az előző nap élményeit  beszéltük meg .
Bátran használták a montázsolást, nyomatos kép alkotást, hogy  az minél gyorsabban és  pontosabban  fejezze ki érzéseiket.
Íme: (rákattintva  nagyobb méretű lesz  és elolvashatók a gyerekek  gondolatai is)




A lovagláson kívül azonban más  témájú rajzok is készültek a kirándulás után .Telve  vidámsággal, színekkel, s jó hangulattal.  Pontos lenyomataként ennek a napnak.

 
Freinet felesége és  egyben kollégája is - ki  maga is  grafikus volt- külön tanulmányt   írt a gyerekrajzok  szerepéről, fontosságáról. Külön kiemelve, hogy a rajzok, festmények  vagy más technikával készült képi alkotások  sokkal több információt  hordoznak  mint  a leírt szavak.
 
Erre a fél napos kis   kirándulással egybekötött programra  nem igen emlékszik egyik résztvevője  sem -úgy gonodlom-. A képek azonban megőrizték azokat a mély érzelmi  megnyilvánulásokat amit a gyerekekben akkor  létrehozott.
 
S bár ezek elfelejtődnek, de  a képek  több év távlatából újranézve  előhozzák azokat a mélyen ülő érzéseket amelyek akkor  bennük voltak..