A Freinet pedagógiáról dióhéjban 3.- műhelysarok nélkülözhetetlensége

Ha egy gyereknek lehetősége van szabadon,

 rajzolni,

 festeni,

 agyagozni, 

bábozni, 

origamizni, 

szerelni, 

kézimunkázni,

nyomdázni,

 akkor Ő élni fog vele. 

Ehhez csak egy kis térre van szükség, 

ahol a szükséges eszközök elhelyezhetők. 

Általában a terem valamelyik sarkát jelöltem ki erre, polcokkal, és 1-2 paddal /székkel Ha csoportosan akartak elkészíteni valamit akkor úgyis elvitték az eszközöket oda ahol kényelmesen elfértek. 

Ebben a formában persze nem működőképes

 az én ecsetem,

én festékem, 

én ollóm és 

én vonalzóm szemlélet. 

Ezt csak közös eszköztárral lehet megoldani , 

amelyből mindenki szabadon vehet, felhasználhat, 

Az ÉN szerepe , hangsúlya teljesen máshova esik! 

Én szabadidőmben "csinálni  akarok valamit",
ami nem tartozik közvetlnül a tárgyak
valamelyikéhez!

ehhez persze  eszközökre, különböző anyagokra, műveleti munkakártyák kézközelben levésére van szükség. Ezért a  technikai  jellegű munka és műveleti kártyák a műhelysarokban kaptak helyet, s persze  folyamtosan  bűvültek is.  Negyedik  végére már vaskos  "könyvet" eredményezett.

Legpraktikusabb erre a  gyűrűs mappa, amelyből bármikor kivehető és visszahelyezhető az épp használni   kívánt lap.. 

Ugyanakkor

Ha én vettem el az adott eszközt, 
én vagyok felelős a visszahelyzésért is. 

Mindenki azt hitte-míg nem látta  a valóságban- , hogy ennek a szabálynak a begyakorlása, hosszú idő. De nem így van! Meglepően gyorsan kialakul a gyerekekben, hogy a tevékenységükhöz- a szabadságukhoz - hozzátartozik a tárgyak visszahelyezése is a helyükre.

Olyant sem tapasztaltam, hogy egy csoport ráhagyta volna egy valakire a rendrakást, és a többiek mentek volna játszani vagy mást csinálni.

 A műhelysarok relaxációs , pihentető, és alkotó tér. 

 Ahova el lehet vonulni- akár egyedül vagy ketten hárman is

 és azzal lehet foglalkozni, tevékenykedni 

ami a gyerekeknek épp fontos

  Freinet a prioritások megfogalmazásban jóval megelőzte korát gondolkodásban,

hiszen a pszichológia tudománya alig 20 éve foglalkozik az un. FLOW állapottal, jelenséggel. Márpedig semmi más, vagy különös dolog nem történik ezekben az un. szabad alkotási időkben, mint annak a belső összhangnak létrejötte,  amit Csíkszentmihályi a FLOW állapotnak ír le.

Csupán néhány eszköz, 

egy kis tér s talán a legfontosabb,

 a szabad döntés meghozatalának lehetősége,

 elismerése szükséges hozzá.

 Mielőtt kialakítjuk azonban számot kell vetni magunkkal. Át kell előre gondolni, hogyan fogjuk érezni magunkat, ha a gyerek még , /vagy már,/ a műhelytérben akar tevékenykedni, mi meg a pl. matek feladatot érezzük fontosabbnak. Miként reagálunk majd erre a helyzetre magunkban. és hangosan?

Itt is , mint az összes  Freinet"technikánál"  a legpontosabb és legbiztosabb   vezetőnk  saját  magunk vagyunk. Ha már  átéltük, azt, hogy valaminek az elkészítése  fontosabb volt az adott  a pillanatban, mint egyszerre lépni a többiekkel, akkor megértjük, hogy ez nem dac, vagy ellenállás, hanem  felelősségvállás magunkért. Tervezni tudás is,
 Hiszen azt  mindenki tudja egy  Freinet osztályban, hogy a reggel megbeszélt, kijelölt  feladatok mely része az amit  el kell végezni, s  melyek azok  amelyek   átütemezhetők egy másik  napra. ? S azt is nagyon hamar  megtanulja  egy  gyerek a Freinet osztályban, hogy nemcsak  lehetőségei, hanem kötelezettségei is vannak. DE abban legtöbbször dönthet, hogy milyen sorrendben  végezi el, mennyi időt  fordít rá?

S ezzel máris   egy másik  fontos  Freinet technikához érkeztünk, a heti és napi tervezéshez. melyet a következő bejegyzésben  fogok részletesebben   elmondani.
Viszont az talán már  az eddigiekből is látható, hogy a Freinet  pedagógia  nem különböző technikák, eszközök véletlenszerű együttese. Épp ellenkezőleg. Nagyon is  komoly, -egymással összefüggő technikák rendszere, amelynek minden  eleme azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek minél szélesebb körű tapasztalatra, tudásra  tegyenek szert mentális, és kognitív szinten is.

Nem tanagyagok letudása a Freinet padagógia, 

hanem egy olyan szemléletrendszer, 

amiben a gyerekek 

a szabadság és  felelősség egymásra gyakorolt hatását is 

 elsajátítják, gyakorolják 

 a tananyagok mellett.

A Freinet pedagógiáról dióhéjban 2.( Nyomda) - újságok és könyvek

Freinet-ről gyakran a nyomda  jut eszébe, annak aki már hallott, vagy  tanult  róla

No, de  ki használ mamár hagyományos  betűnyomdát? Digitalizált világunkban  mint egy őskövület , jelenik meg maga  a szó, és a hozzá kapcsolódó szerkentyű is.  S ez bőven elég is ahhoz, hogy  elavult, macerás, kivitelezhetetlen, kissé megmosolyogtató  dolognak is  tűnjön, az egész , s általa  részben a pedagógia is.  S ez  teljesen érthető, hiszen mintha a vasalót a mángorlóval helyettesítenénk. S ki akarna  manapság ruhát  mángorolni. Senki. 

Azonban  Freinet pedagógiában  a NYOMDA , mint ismertetőjegy nem  az ólombetűs  betűnyomdáról szól,  bármennyire ezt idézi fel a  nyomda szó bennünk, hanem arról amit a nyomda képvisel.

• Rögzítését, tartóssá tételét  a gondolatoknak, elképzeléseknek, érzéseknek, terveknek.
• A maradandóságot:  újra olvasható, újra  nézhető, tartalmat.
• Szöveges és grafikus, képi "közléseket" 

S ez bizony  valóban az egyik legfontosabb , sőt  mondhatom nélkülözhetelen elem  egy  Freinet  osztályban /csoportban. Egyáltalán nem kell hozzá  hagyományos  nyomda. Simán létrehozható, akár egyetlen ceruza és papír  felhasználásával, s valamilyen másolási technikával. "NYOMDAI TERMÉK"   ,

• Ez  lehet újság, 
• vagy  könyv terjedelmű, 
• tematikus, 
• vagy napló jellegű   

Valójában ezek mindegyike  megjelenik egymás mellett egy Freinet osztály életében. Hozza  az élet magával. A közlendő, az esemény alakítja, hogy  aktuálisan melyik  lesz a legmegfelelőbb az adott célnak.

Úgyhogy a  "nyomda"  valóban  az egyik vízválasztó a tekintetben, hogy a tanár  felvállalja -e maga számára  ezt a  pedagógiát vagy sem. Tapasztalatom szerint ez az a "technika" ami választóvonal az elkötelezettség és  "csipegetek ebből is  egy kicsit magamnak"  mentalitás között. Kevesen vállalják, az biztos.

Oka is van természtesen, hogy  miért ódzkodnak a pedagógusok, vagy leendő pedagógusok épp ettől a  Freinet technikától.

Az ok nagyon egyszerű és nagyon érthető emberi dolog.

A "nyomda technika" szerepe a Freinet pedagógiában :

• a tanuló önálló alkotó tevékenységét,
• és véleményalkotó szerepét  célozza meg.

S nemcsak  átmeneti időre , olykor -olykor, amikor az valamiért  hasznos, vagy kifizetődő, hanem állandóan kéznél lévővé válik  mindenki számára aki tagja  a közösségnek.

Ebben  a "technikában"  a pedagógus  

• az elfogadásról,
•  toleranciáról, 
• de az  értékek   képviseltéből  szintúgy, 
• mint  konfliktusok átlátásából, 
• kezelni tudásáról tesz tanubizonyságot

Ez a "terep"  messze esik  attól amit a hagyományos pedagógia  zsigeri szinten  beolt a padagógus tudatba. Hiszen minden  pedagógus  évtizedeket tölt  a padban, s ez jobban hat rá, mint bármi más  amit  látott,  tanult  a főiskolán, egyetemen. Minden  pedagógusnak elsődleges "tanítója" az  a  tucatnyi pedagógus akivel  addigi élete során   napi kapcsolatba került. S ha  a felsőktatásban  hall is valamit  alternatívákról,  amikor   egyedül marad  az osztállyal, s nem úgy mennek a dolgok ahogy azt tanulta , akkor   belépnek a saját  tanult, tapasztalt  mintái. Jók , rosszak vegyesen, mert ezek erősebbek mindennél. Akár elfogadó akár  ellenkezőleg  azokat tagadó attitűdje van hozzájuk.

A nyomdai termékekek létrehozása  az osztályan csoportban,  nagyon jó terepe annak, hogy saját magunkban is tisztázzuk, megfogalmazzuk azokat az erkölcsi, mentális értékeket, amiket  fontosnak  , átadandónak  tartunk.

Szilárd kitartás is igényel ezen értékek  mellett a tanév 175 napján keresztül dolgozni.

Tudni kell olykor  nemet mondani, ha egy másik személy megszégyenítésére irányulna egy írás vagy kép, s egyúttal  segíteni, azt is, hogy a konfliktus megoldódjon pl két gyerek között.  Ez meglehetősen macereás és egyáltalán nem könnyű része a  pedagógiának. Akár Freinet akár hagyományos vagy valamilyen más alternatív   pedagógiát vallunk magunkénak.

Viszont, ha  a gyerekek kezébe adtuk az önkifejezés ezen lehetőségét, jól működő " felelős szerkesztőként " kell működnünk. Teret adni  mindenkinek, de őrködni afölött, hogy a megnyílvánulás ne  legyen az osztályban senkire nézve  bántó, sértő. Vagyis  megtanítani a gyerekeket , hogy  az írott szónak/képnek is tiszteletben kell tartania  az olvasóját, nézőjét. Ez csak interakcióban  lehetséges.

Viszont felelősségteljes   magatartásra neveli a gyerekeket!. Nem szavakkal, tettekkel!  Sok egyéb más  mellett ez az egyik legfontosabb hozadéka.

Ugyanakkor megőriz belőlünk is, diákjainkból is, a hétköznapjainkból  morzsákat, ami nagy ajándék ezen a pályán.

 Én mindenkit csak biztatni  tudok e technika használatára.

Játékkészítés: örömforrás és gyakorlóterep

Mint  korábbi bejegyzésemben  írtam, unokáimnak, korábban tanítványaimnak is, rendszeresen készítettem  társasjátékokat. Az elkészítés is  öröm, hiszen egyedi, személyre (osztályra)  szól, és játék közben  közelebb kerülünk egymáshoz, egy egy "feladat" teljesítéséhez. S nem elhanyagolható módon,  felébreszti az alkotás ezen módját a "megajándékozottban".

A  minap megintcsak   tapasztaltam, hogy ennek az egyszerű , 

és örömteli  munkának  milyen  pozitív eredménye  van a gyerek szellemi fejlődésében, kreativitásában.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Pár  napja, mikor  unokámmal  töltöttem egy teljes  délelőttöt , 

s  egymást  követték a jétékok az ő ötletei alapján, 

egyszercsak  azt mondja

 a maga három és fél évével,

Gyere csináljunk utat a dominókból, és a piros tetejű ház lesz ahova elmennek babák! 

Le is raktuk szépen sorban  a dominókat, végére  beállította unokám a  házat. 

Elővett  4  dupló figurát, és  egy  dobokóckát. 

 Dobni  fogunk és annyit lép a baba  amennyit dobunk! 

Te  melyik babákat választod?  - kérdezte,

 s már kezdtük is játékot

. Kértem, hogy az én  bábumat is léptesse  ő,

 mert elég távol volt  a kezdőpont nekem, 

s ő ezt örömmel teljesítette is. 

Dobtunk, léptünk, szabályosan, ahogy az a "nagykönyvben meg  van írva"

Nem arról szólt, hogy  ki győz, ki ér be elsőnek?,

Hanem  hogy mindenki  beérjen!

Már  hónapok óta  nem játszottunk azzal amit egy évvel korábban én készítettem  neki. Már  mások érdekelték "kijátszotta  magát vele" gondoltam, - Így elő sem vettem ha  együtt voltunk. S lám most Ő megalkotta és kivitelezte   a saját  verzióját! "Játékláblával", kellékekkel és szabállyal együtt! S míg egy évvel korábban én  azzal a céllal  a készítettem, hogy  megtapasztalja, sőt élvezze, hogy a játékszabályokra lehet támaszkodni, s azok betartása eredményességet, örömet hozhat, most Ő a számok egymás utáni sorrendjének  gyakorlásásra   épített fel egy hasonló játékot. 

Még egyszer lejátszottuk a játékot, s aztán jött valami teljesen más  játék.

A  "játéktáblánk"  megtette a feladatát, és szépen mehetett  minden  eleme  külön , külön,  a helyére.

Én meg  nagyon boldog voltam, hogy bepillantást  nyerhettem, abba, hogy az egy  évvel korábban  készített  játékom, hogy él tovább Őbenne,  hozzáadott  az Ő életéhez  valami jó dolgot!

A tanító munka  nagyon szép munka, s nap mint nap látjuk is  a felszíni eredményeit (reakciók, dolgozatok, feladatmegoldások  kapcsán, de, azt, hogy  a munkánk ,  a személyiségünk  mit ad  pozitív vagy negatív szinten  a gyerekeknek, arra  nagyon kevés rálátásunk van. Holott ezek sokkal  fontosabbak, mint a dolgozatok, számonkérések  eredményei, amiket  látunk a felszínen. S melyek ráadásul  nemcsak látszólagosak de pillanatnyiak is, és semmik  ahhoz, ami tudásá  alakul a gyerekekben , rólunk, a személyiségünkről. Sajnos a pedagógusképző intézményekben  pont ennek  a  fontosságáról sem  esik szó. Mint sok más  dologról sem, ami  igazán  lényeges  ezen a pályán. 

Kirándulós, utazós játékok 2:1-ben /3-7 éves korosztálynak

Társasjátékozni csemetéinkkel, unokáinkkal , óvodásainkkal már két és fél, három éves korban el lehet kezdeni.
Minden  unokámnak   készítettem ezen időszakukban  saját, nekik szóló  játékot.
Legutóbbit   csak  5-6 hónapja . Nem kell hozzá semmi extra  dolog.

Papírszalvéta,
díszcsomagoló,
festék, ecset
pakundekli, vagy  kartonpapír,
valamilyen lépegető bábu. (Ezt készíthetjük levegőre száradó gyurmából, vagy felhasználhatjuk  más  játék babuját )
műszaki rajzlap a dobókockáknak
ragasztó és olló

A oldal:

A játék lényege, :

• hogy megismerje, megszokja a  kisgyerek a társasjátékozás  alapjait.
• Azt, hogy a kockával való dobás eredményét kell  megjelenítenie  bábujával.
• Valamint, hogy a játéknak van egy fix időtartama, eredménye, a célba érés.

Ebben a "történetben" a lakásból indulnak el az állatocskák a mezőre, kirándulni.
A játékaink során unokám azzal fejlesztette  tovább a játékot, hogy a mezőre érve," menjek  haza  is " mondta , s  így is játszuk, ha  ehhez van kedve. Ez nagyon is összefüggött, az Ő akkori  aktuális  életkorának sajátosságával. A szülőtől való rövid időre történő "elszakadás" élményével.

A játék menete. nagyon egyszerű: 

• dobás, lépés. 
• Gyors , mert  3-4  dobásból célba  érhet a kisgyerek, ami ebben az életkorban fontos szempont. 
• S önjutalmazó is  ily módon.
• Lehet ketten, hárman is játszani az még  érdekesebbé teszi  a játékot a véletlenszerű győzelmekkel.

 B oldal

A játéklap  másik oldalán ugyanezekkel a figurákkal,  egy picit összetettebb  játékot  kíszítettem.

Minden kisgyerek ismeri a :Megy a gőzös, megy a gőzös, éneket, Ezért lett vonatozásos , utazásos  a játéklap másik oldalon.

Kiegészítve egy plusz  dobókockával, amin 1-től  3-ig vannak a pontok. Azért mert ebben az életkorban még csak az  cél, hogy  3-as  számkör  kialakuljon egy kisgyerekben  az elkövetkező egy másfél évben.

Nem  fontos  sorban elhelyezni a bábokat,   bárhogyan lehet , ahogy a játékos szeretné.
A pöttyös  dobókocka  megmutatja  a mennyiséget. A  figurás, meg azt, hogy milyen  állatotot kell felhelyezni a vonatba .

A játéknak itt is két végpontja  lehet.
Vagy akkor, mikor  minden állat felkerült  a vonatra,
de lehet itt is  addig játszani hogy  hazaérnek újra  az állatok.

Mellesleg ez utóbbi  megalapozza majd a  összeadás és  kivonás fogalmát az iskoláskor  előtt., 

A hazafelé utat azzal jelöltem, hogy a mozdonyt  ellenkező oldalra   tettem, hogy megtestesítse  az új irányt / célt.