A discalculia-lexia-gráfia oldalamon ( http://diszcalkulia-lexia.blogspot.com/ ) épp 9 évvel ezelőtt írtam (egy azóta is népszerű bejegyzést arról a tapasztalatomról, hogy a sorminta rendszeres gyakoroltatása, milyen sokrétű és fontos pozitív hazadékkal rendelkezik . Sorminta a sokoldalú segítő címmel. Részletesen végigvezettem akkor, hogy ez az egyszerű, igazán nem nagy időigényű feladat milyen területekre hat a gondolkodásban, a finommotorika fejlesztésében.
http://diszcalkulia-lexia.blogspot.com/2012/04/sorminta.html
Most 9 év után látnom, - az unokámmal minap történt csetelés kapcsán- , hogy bár sokmindent számba vettem 9 évvel ezelőtt, közel sem jutottam a teljes feltárásáig, a sorminta értékét tekintve.
Ebben a bezártságban, különösen megemelkedik azon tevékenységek fontosságának szerepe melyek, képsek a felgyülemlett feszültséget, tehetettlenség érzést traszformálni valamilyen olyan tevékenységbe, ami csökkenti a streszt, mégpedig úgy, hogy az, a környezetnek nem okoz extra megterhelést.
Kérdésemre,unokám, hogy mivel töltöd most az idődet? Várj , mindjárt átküldöm Neked ! volt a válasz.
S pár másodperc múlva egy sormintával kitöltött füzetlap "landolt" előttem a képernyőn.
Kedvtelésből, saját kútfőből készített sorminták . Ekkor döbbentem rá. hogy milyen ősi, szinte belénk kódolt dolog a sorminta készítés. mindazon túl, amit korábban már írtam a sorminták hasznosságáról Nyomot hagyni a papíron, szavak nélkül és anélkül, hogy valami jelentéssel, tartalommal bíró kép legyen belőle, csak magáért az alkotás, a kreativitás megéléséért, és az általa keletkező nyugalomért .
Egy belátható hosszúságú, nehézségű, és egyben esztétikai élményt is nyújtó nyugtató-időtöltés.
S innen már csak egy ugrás a gondolkodásomban, hogy átlássam, unokám saját magának felfedezett sormintiái, milyen szervesen kapcsolódnak az összes művészeti ágban fellelhető akár 5000 év óta folyamatosan létező , díszítő sormintákhoz az agyag és fémedényektől kezdve a textiliákon át napjainkig. Nincs olyan nép a földön amely ne őrizné és ne adná tovább generációról, generációra az ismétlődésből, szimmetriából, született ősi mintákát.
- Mert ezekbe bele lehet "kapaszkodni",
- mert megnyugvást, kilépést tud adni egy adott feszült helyzetből
- és belépést is saját magunk nyugalmat, békét vágyó viágába.
- Lehet rá építeni, lelkileg, bármilyen helyzetben,
- mert a rendet, a szabályosságot, a kiszámíthatóságot jelenti és jeleníti meg.
- Szabadságot ad, az önkifejezés szabadságát!
Most ebben a pandémiás időben kiváltkép. S lám a gyerek önkéntelenül, nyúl az ősi -belénk kódolt - technikákhoz. Lehet az hímzés, faragás, vagy bármi más tárgyalkotó tevékenység, akár egy füzetlapra készített sorminták sorozata.
Úgyhogy Freinet semmi extra vagy megvalósíthatalan dolog mellett tette le voksát a pedagógiájában . Fontossága nem a nyomda, vagy munkakártya szerepében rejlik Természetesen része, de a lényege munkásságának a természetes , bennünk lévő alkotó, kifejezésre vágyó tevékenységeknek az iskolai tananyagok szolgálatába állítása.
Még 2013-ban írtam az akkori elsős osztályomban tapasztaltokról, ami nagyon összecseng a fentiekkel. A kicsi elsősöket magával ragadta az 5.-esek rajzórai anyagában készítetett görög váza rajzok/ festések, amiket ők is a mi termünkben készítettek el , így ott lettek kitéve a falra.
A 6-7 éveseket annyira magával ragadták a nagyok alkotásai, hogy szabadidejükben elkezdték teljesen maguktól, csupán "kedvtelésből" utánozni. Mindössze egy vázakörvonalat kérve hozzá. A kitöltés teljes egészében a saját ötletük és megvalósításuk volt. Azóta sem tudok betelni azzal az esztétikummal, tennivágyással, elementális erővel amivel elkészítettek a saját "vázaikat". Amivel "felnőttek " a bálványképeikhez gondolatban.
