Amiben én nagyon mélyen kapcsolódom Freinet szellemiségéhez az azt hiszem az, hogy tapasztalati és érzelmi szinten úgy gondolom, érzem, látom, hogy minden féle tanulás .tanulási folyamat személyes története minden gyereknek, embernek. Így már a pályám kezdetétől az a vágy hajtott, hogy minél sokrétűbben és lehetőleg élvezetes módon tudjam a gyerekeknek átadni azt amit épp a tananyag tartalmazott,vagy hozzá kapcsolódott.
Ezt minden féle szemléltető eszközökkel, feladat-típusokkal próbáltam megvalósítani. Amelyek ha jók is voltak, bennem mégis folyamatosan ott volt egy rossz érzés, hogy ez kevés, nem elég hatékony. Mindig volt akikhez nem ért el az amit szeretettem volna átadni.
Nagyapám aki nagyon jó tanár volt azt mondta egyszer nekem. "Úgy kell tanítani, hogy kettes tanuló is megértse" ! Úgy éreztem valamit nem jól csinálok, De mit? S hogyan lehetne még jobban közel vinni a gyerekekhez-MINDEGYIKHEZ- a tananyagot. Matematikát, magyar, környezet, de akár a készség tárgyaknak nevezett képalkotási, tárgy készítési technikákat, örömöket?
Nagyapám aki nagyon jó tanár volt azt mondta egyszer nekem. "Úgy kell tanítani, hogy kettes tanuló is megértse" ! Úgy éreztem valamit nem jól csinálok, De mit? S hogyan lehetne még jobban közel vinni a gyerekekhez-MINDEGYIKHEZ- a tananyagot. Matematikát, magyar, környezet, de akár a készség tárgyaknak nevezett képalkotási, tárgy készítési technikákat, örömöket?
Mikor megismertem a Freinet pedagógia "technikáit" , azonnal tudtam, hogy igen, ezt kerestem eddig. Ahhoz kaptam segítséget, útmutatást ami az alap kérdesem volt. Úgy tanítani, hogy az épp aktuális osztályom mindegyik tagjához elérjen. Aktivitásra késztessen mindenkit.
Sok összetevőből jön össze ez a végeredmény, ennek csak egyik, de nagyon fontos eleme a MUNKAKÁRTYA.
A munkakártya egyfajta kapcsolat teremtési és közlési mód az átadó és befogadó között.
Szándékosan nem írtam pedagógus és diák viszonyt,- bár az elején nyílván valóan ez a kapcsolat rendszer van - mert ahogy elnyeri szerepét, helyét a munkakártya egy osztály életében- , már a gyerekek is készítettek munkakártyát társaik számára, önmaguk önkifejezési formájaként. Sőt szülők, főiskolai hallgatók is megörökítették ott létüket ily módon.
A munkakártyának nevezett Freinet eszköz ugyanakkor nem egykaptafára készült feladatlap. Valójában mindegyik más egy kicsit mint a többi. Ami összeköti mégis egy eszközzé ezeket a lapokat, az a céljában és rendeltetésében található meg.
Célja :
- kapcsolatteremtés -kapcsolatfelvétel egy adott tanulási egység és azt épp megismerő között.
A frontális magyarázat nagy része elvész a tanulók számára. Kevesen, és keveset őriznek meg belőle . Ami teljesen természetes. Ha azonban egy munkakártyán megőrizzük személyiségünkkel együtt -például kép montázsok, szó használataink által- mondandókat, akkor máris visszakapcsoltuk őket abba a folyamatba amit korábban már hallhattak tőlünk. A pedagógus egy Freinet osztályban tudja, hogy a frontális magyarázatai, ismeret átadásai a befogadás terén, igencsak korlátozottak az osztály egészét tekintve . Ezért a fő gondolatsorának leírása (rögzítése) egy munkakártyára, a diákot segíti a későbbi feladatmegoldásaiban.
- természetes tanulási folyamat biztosítása iskolai körülmények között is, hiszen minden gyermek eredendően rendelkezik a tanulás és fejlődés képességével, céljával, akaratával. Amihez szorosan kapcsolódik, hogy mindenkinek saját útja, eszközrendszere van ebben.
Ennek legjobb módja a gyermek részéről történő választhatóság komolyan vétele. A felnőttek életében a választások rendszeresek. Vásárlásaink, tevékenységeink sorrendje esetében. A gyerek is könnyebben elfogadja azt az utat, hogy vannak feladatai, de van választási lehetőségei azon belül. A munkakártyával ezért könnyen lehet a differenciálás útját járni a pedagógusnak. Az nyilvánvaló tény, hogy a kellő gyakorlat, begyakorlottságot, tudást hoz létre, s hogy minden tudás megszerzéséhez vezető út egyéni idő alatt, és csak személyes részvétellel érhető el. Ami az egyiknek még nehézség az a másiknak már lehet, hogy jól működő, alkalmazható tudás. Ha a gyerek maga választhat a különböző feladatok közül, akkor olyant fog választani amire akkor éppen képes, ami épp akkor felkeltette az érdeklődését, amit úgy gondol hogy egyedül, vagy kis segítséggel el tud végezni.
- feladatok kapcsolása az adott tananyaghoz az adott fogalomhoz, témához , amellyel
- a megértés és gyakorlás során az adott téma körben ismeret, jártassság és tudás szintjeinek megteremtése.
A már korábban készült (akár az előző osztálynak ) munkakártyák mindig a tanítványaim előtt voltak. Így láttak azt az utat amit bejárták, és azokat a kihívásokat is. amik még előttük állnak. Szabadon nézegethették, választhattak belőle. Akkor is ha épp nem az ő tananyagukhoz kapcsolódott. Mivel tantárgyak szerint rendezve voltak, olyan lett mint egy kis mini könyvtár. S úgy is működött. Természetes volt mindenkinek hogy szabad idejében keresgélhetett, mindkét irányban -magasabb évfolyamoknak való, , vagy korábban már tanult anyag részt feldolgozó feladatok közül is. Mindenki maga döntött, hogy melyiket választja éppen. Nem volt ritka egy idő után , hogy másnap vagy akár a következő héten visszatértek egy-egy olyan munkakártyához, amit korábban nem választottak, de mégis érdekelte őket.
Az új munka kártyákat először mindig bemutattam, elmondtam, hogy miért készítettem, azaz , hogy én személyesen hogyan vagyok részese az adott folyamatnak , melyik tananyaghoz készítettem, de a feladatok elolvasása az már az ő feladatuk volt. Mert nekik kellett választani , hogy melyiket végzik el! Ez nagyon megnövelte az olvasási gyakorlatok számát, ami megint egy fontos hozadéka volt ennek a rendszernek. Ráadásul folymatosan gyakorolták a döntés hozatalt. Kicsiben, az akkori életkoruknak megfelelő szinten, kompetenciában .
Az új munka kártyákat először mindig bemutattam, elmondtam, hogy miért készítettem, azaz , hogy én személyesen hogyan vagyok részese az adott folyamatnak , melyik tananyaghoz készítettem, de a feladatok elolvasása az már az ő feladatuk volt. Mert nekik kellett választani , hogy melyiket végzik el! Ez nagyon megnövelte az olvasási gyakorlatok számát, ami megint egy fontos hozadéka volt ennek a rendszernek. Ráadásul folymatosan gyakorolták a döntés hozatalt. Kicsiben, az akkori életkoruknak megfelelő szinten, kompetenciában .
- A visszacsatolás fontos része ennek a munkaformának is. Bár jellegében igen eltérő a hagyományos pedagógia ellenőrzési módszereitől.
Egyrészt az jelzendő, egy Freinet osztályban valamilyen módon, hogy ki milyen feladatotokat végzett el aznap - azon a héten.
Másrészt a tartalmi ellenőrzése se maradhat el a feladat megoldásának.
Ennek is több féle módja van. Minél alacsonyabb osztály fokon vagyunk annál fontosabb a személyes ellenőrzés. Vannak azonban olyan esetek is ahol önellenőrző módon történhet meg az ellenőrzés. Feladat tipus / a gyerek és a pedagógus személyiségétől is függő ez a rész. Viszont valamilyen reflektálás, korrigálási lehetőség minden képben kell a folyamat végén. A , csak úgy levegőbe elszálló munkának semmi értelme. Ezt azért is tartom nagyon fontosnak elmondani, mert a Freinet módszert felületesen megfigyelők gyakran azzal summázzák ismereteiket róla, hogy Freinet osztályban azt csinálnak a gyerekek amit karnak. Ez egyáltalán nincs így! Sőt! Egy Freinet osztályban sok választási lehetősége van egy gyereknek, viszont ehhez felelősség, és beszámolási kötelezezettség is társul a munkavégzést illetően. Amit azonban valóban nem él meg szorongató kényszerként, csak abban az esetben, ha teljes mértékben elhanyagolta a munkavégzését. Ez azonban igen ritkán fordul elő. Hiszen választásait aktuális állapotához igazíthatja, s van módja, ideje korrigálásra is.
Az alábbi 3 MUNKA KÁRTYÁT harmadikos tanulóimnak készítettem 1993-ban. Új tananyag résznél tartottunk nyelvtanból, a melléknév fogalmánál.
Természetesen volt egy "előadásom, bemutatóm, ismertetőm" a melléknév fogalmáról, helyéről a szófajok között. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a gyerekek felismerjék készég szinten a mellékneveket.
- Hiszen először is meg kell érteniük, s felidőzhetővé kell válniuk magukban., hogy mit is jelent valójában az a fogalom, hogy melléknév
- gyakorolniuk kell felismerését a szavak között
- s majd ha ebben stabil, tudással rendelkeznek még a fokozásukat is meg kell tanulni, aminál újra végig kell járni a fenti fázisokat.
Ez nem megy egyszerre midenkinek , viszont mindenkinek el kell sajátitania. Ekkor jó pl. ha van munka kártyánk a folyamatról, amit lehet segítségül, kapaszkódóként használniuk. Annyiszor ahányszor csak szükségük van rá.
A számok csak a kártyák megkülönböztetését jelentik.
Ez a munkakártya onnan indítja a melléknév fogalmának tanítását , ami biztosan megválaszolható már egy harmadikos tanuló estében.
Ugyanakkor szókincsbővítéssel, és élmény felidézéssel kapcsolja össze. Nem a gyereknek kell "kibányászni" az emlékeit, hanem segít azok felszínre hozásában. Erre szükség is van, hiszen épp az élményekhez, érzésekhez köthető szavakkal kell majd dolgozniuk.
A képmontázs az, ami elsőre "megszólítja" / vagy sem, gyerekeket. Választásában tapasztalatom szerint ennek fontos szerepe van.. Ezért is két különböző útról indítottam ezt a témát. A gyerekek többségének az őz kedves, szeretett állat, de ugyanakkor többnyire csak képekről ismerik . Itt is azoktól a fogalmaktól indultam amit ismerhet, bár ritkán használ valószínűleg, a mindennapjaiban. Tehát aktiváló, szókincs bővítésként is szolgál a feladat első része.
A második rész is szervesen kapcsolódik a képhez, mert egy gondolatbeli találkozást ajánlok fel neki, az őzzel vagy más a, akár képzeletbeli állattal, való találkozásra, olyanra ami számára igazán érdekes lenne. Mint az előző feladatban, itt is felhíva figyelmét, hogy más színnel emelje ki azokat a szavakat amiket melléknévnek gondol.
- Így elsődlegesen azonnal látható az ellenőrzésnél, hogy valóban végig olvasta-e és megértette-e a feladat minden elemét, vagy sem?
- Másrészt őt magát átgondolásra, tudatosításra késztettem a feladat elvégzést illetően.
- Ugyankkor arról írhat, ami számára épp akkor a leginkább fontos. Hiszen azt akarom, hogy a melléknevek fogalmi rendszerét megértse. Ha érzelmileg kötődik hozzá, mélyebben megmarad a fogalom maga is. Ami elengedhetelen ahhoz, hogy a későbbiekben bármilyen szóhalmazból ki tudja választani a mellékneveket.
A melléknevek legelsősorban a színekhez köthetők persze a gyereknél.
A melléknév fokozását megelőzte egy kis festés az árnyalatok erősséggét illetően s jól felasználható volt ebben az esetben, egy két évvel korábbi munkakártya is
Majd jött a melléknevek fokozásának témaköre. A festési és matematikai jellegű gyakorlatok -magasságmérés, grafikon készítés - ami saját tapaszatalatukká emelte a fokozás szükségességét kifejezéseink között. Most már csak a mindnen napi életben használt területeket kellett mellérendelni és a megfelelő terminusokat kellett hozzátanulni.
