Munkakártyákról bővebben 1.rész

Amiben én nagyon  mélyen kapcsolódom Freinet szellemiségéhez az  azt hiszem az, hogy  tapasztalati és érzelmi szinten  úgy gondolom, érzem, látom,  hogy minden  féle  tanulás .tanulási  folyamat személyes története minden  gyereknek, embernek. Így már  a pályám kezdetétől az a vágy  hajtott, hogy  minél sokrétűbben és  lehetőleg élvezetes módon tudjam   a gyerekeknek  átadni azt amit épp a tananyag tartalmazott,vagy hozzá kapcsolódott.  
Ezt minden féle  szemléltető eszközökkel, feladat-típusokkal  próbáltam  megvalósítani. Amelyek  ha  jók is voltak,  bennem mégis  folyamatosan ott volt egy  rossz érzés, hogy ez kevés, nem  elég hatékony. Mindig volt akikhez nem ért el az amit szeretettem volna  átadni.
Nagyapám  aki nagyon jó  tanár volt  azt mondta egyszer   nekem. "Úgy kell tanítani, hogy  kettes tanuló is megértse" ! Úgy éreztem valamit nem jól csinálok, De mit? S  hogyan lehetne  még jobban közel vinni  a gyerekekhez-MINDEGYIKHEZ-  a tananyagot. Matematikát,  magyar, környezet, de  akár  a készség tárgyaknak nevezett  képalkotási, tárgy készítési  technikákat, örömöket?
 
Mikor  megismertem a  Freinet pedagógia "technikáit" , azonnal  tudtam, hogy igen, ezt kerestem eddig. Ahhoz kaptam segítséget, útmutatást ami az alap kérdesem volt. Úgy tanítani, hogy az épp aktuális osztályom mindegyik tagjához elérjen. Aktivitásra késztessen mindenkit.
 
Sok összetevőből jön össze  ez a végeredmény, ennek  csak egyik, de  nagyon fontos eleme a   MUNKAKÁRTYA.
 
A munkakártya egyfajta kapcsolat teremtési és közlési mód az átadó és  befogadó között.
 
Szándékosan nem  írtam  pedagógus és  diák  viszonyt,- bár  az elején  nyílván valóan ez a kapcsolat rendszer  van - mert ahogy  elnyeri szerepét, helyét a munkakártya egy osztály életében- , már  a gyerekek is készítettek munkakártyát társaik számára, önmaguk önkifejezési formájaként. Sőt szülők,  főiskolai hallgatók is    megörökítették ott létüket ily módon.
 
A munkakártyának nevezett  Freinet  eszköz ugyanakkor  nem egykaptafára készült  feladatlap. Valójában mindegyik más egy kicsit mint a többi. Ami összeköti mégis egy eszközzé ezeket a lapokat, az a céljában  és rendeltetésében található meg. 
 
Célja :
  • kapcsolatteremtés -kapcsolatfelvétel  egy adott tanulási egység és azt épp megismerő  között. 

A frontális magyarázat nagy része  elvész a tanulók  számára. Kevesen, és keveset őriznek meg belőle . Ami teljesen természetes. Ha azonban egy  munkakártyán megőrizzük személyiségünkkel együtt  -például kép montázsok, szó használataink által- mondandókat, akkor máris   visszakapcsoltuk őket abba  a folyamatba  amit korábban már hallhattak tőlünk.  A pedagógus egy Freinet osztályban tudja, hogy a frontális magyarázatai, ismeret átadásai a befogadás terén, igencsak korlátozottak az osztály egészét tekintve . Ezért  a fő gondolatsorának  leírása (rögzítése) egy  munkakártyára, a diákot segíti a későbbi feladatmegoldásaiban.
  • természetes tanulási folyamat biztosítása iskolai körülmények között is, hiszen minden gyermek eredendően rendelkezik a tanulás és fejlődés képességével, céljával, akaratával. Amihez  szorosan  kapcsolódik, hogy  mindenkinek saját útja, eszközrendszere  van ebben.
Ennek legjobb módja  a gyermek  részéről történő  választhatóság komolyan vétele. A felnőttek életében a választások rendszeresek. Vásárlásaink, tevékenységeink sorrendje esetében. A gyerek is könnyebben elfogadja azt az utat, hogy vannak feladatai, de van választási lehetőségei azon belül. A munkakártyával  ezért   könnyen lehet a differenciálás  útját  járni a pedagógusnak. Az  nyilvánvaló tény, hogy a kellő gyakorlat, begyakorlottságot, tudást  hoz létre, s hogy minden  tudás  megszerzéséhez  vezető út egyéni idő alatt, és csak személyes részvétellel érhető el. Ami az egyiknek még nehézség az a másiknak már  lehet, hogy jól működő, alkalmazható  tudás. Ha  a gyerek maga választhat a különböző feladatok közül, akkor  olyant fog választani amire  akkor éppen képes, ami épp akkor  felkeltette az érdeklődését, amit úgy gondol hogy  egyedül, vagy kis segítséggel  el tud  végezni.
  • feladatok kapcsolása az adott tananyaghoz  az adott fogalomhoz, témához , amellyel
  • a megértés és  gyakorlás  során az adott  téma körben ismeret, jártassság és tudás szintjeinek megteremtése.
A már korábban készült (akár  az előző  osztálynak ) munkakártyák  mindig a tanítványaim előtt voltak. Így  láttak azt az utat amit bejárták, és azokat a  kihívásokat is. amik még előttük állnak. Szabadon nézegethették, választhattak belőle. Akkor is ha  épp nem az ő tananyagukhoz kapcsolódott. Mivel tantárgyak szerint rendezve   voltak, olyan  lett mint egy kis  mini könyvtár. S  úgy is működött. Természetes volt  mindenkinek hogy  szabad idejében  keresgélhetett, mindkét  irányban  -magasabb évfolyamoknak való, , vagy korábban  már tanult anyag részt feldolgozó   feladatok közül is. Mindenki maga döntött, hogy melyiket  választja éppen.  Nem volt  ritka  egy idő után , hogy  másnap vagy akár a következő héten visszatértek egy-egy olyan   munkakártyához, amit   korábban  nem választottak, de mégis  érdekelte  őket.
Az új munka kártyákat először  mindig  bemutattam, elmondtam, hogy miért  készítettem, azaz , hogy én személyesen  hogyan vagyok részese  az adott folyamatnak ,   melyik  tananyaghoz készítettem, de    a feladatok  elolvasása az már az ő feladatuk  volt. Mert nekik kellett választani , hogy melyiket végzik el! Ez nagyon megnövelte az olvasási gyakorlatok számát, ami megint egy fontos hozadéka volt  ennek a rendszernek.  Ráadásul  folymatosan gyakorolták  a  döntés hozatalt. Kicsiben, az akkori életkoruknak megfelelő szinten, kompetenciában .
  • A visszacsatolás  fontos része  ennek  a munkaformának is. Bár jellegében igen eltérő  a hagyományos pedagógia ellenőrzési módszereitől.
Egyrészt az jelzendő, egy Freinet osztályban valamilyen módon, hogy ki milyen  feladatotokat  végzett el aznap - azon a  héten.
Másrészt a tartalmi ellenőrzése  se maradhat el a feladat megoldásának.
 Ennek is több féle módja  van. Minél alacsonyabb osztály fokon vagyunk annál fontosabb a személyes  ellenőrzés. Vannak azonban olyan esetek is  ahol önellenőrző módon történhet meg az ellenőrzés.  Feladat tipus /  a gyerek és a pedagógus személyiségétől is    függő ez  a rész. Viszont  valamilyen reflektálás, korrigálási lehetőség minden képben kell  a folyamat végén. A , csak úgy levegőbe  elszálló   munkának semmi értelme. Ezt azért is tartom nagyon fontosnak elmondani, mert  a Freinet  módszert felületesen megfigyelők gyakran azzal summázzák ismereteiket róla, hogy Freinet osztályban  azt csinálnak a gyerekek amit karnak. Ez  egyáltalán nincs  így! Sőt!  Egy Freinet osztályban sok választási lehetősége  van egy gyereknek, viszont ehhez felelősség, és  beszámolási kötelezezettség is társul a munkavégzést illetően. Amit azonban  valóban nem él meg  szorongató  kényszerként, csak abban az esetben, ha teljes mértékben elhanyagolta a munkavégzését. Ez azonban igen ritkán fordul elő. Hiszen  választásait  aktuális állapotához igazíthatja, s van  módja, ideje  korrigálásra is.
 
Az alábbi 3  MUNKA KÁRTYÁT harmadikos tanulóimnak készítettem 1993-ban. Új  tananyag résznél  tartottunk  nyelvtanból,  a  melléknév  fogalmánál.
Természetesen volt egy  "előadásom, bemutatóm, ismertetőm" a melléknév fogalmáról, helyéről a szófajok között. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a gyerekek  felismerjék készég szinten  a mellékneveket. 
  • Hiszen először is meg kell érteniük, s felidőzhetővé kell válniuk magukban., hogy mit is  jelent  valójában az a fogalom, hogy melléknév
  • gyakorolniuk kell felismerését a szavak között
  • s majd  ha ebben stabil, tudással rendelkeznek még a fokozásukat is meg kell tanulni, aminál újra   végig kell  járni a fenti fázisokat.
Ez nem megy egyszerre  midenkinek  , viszont mindenkinek el kell sajátitania.  Ekkor jó pl. ha van  munka kártyánk a folyamatról, amit lehet segítségül, kapaszkódóként használniuk.  Annyiszor  ahányszor  csak szükségük van rá.
 
A számok csak  a kártyák megkülönböztetését jelentik.
 
 
Ez  a munkakártya onnan indítja  a melléknév fogalmának tanítását , ami biztosan megválaszolható már egy harmadikos  tanuló estében.
Ugyanakkor  szókincsbővítéssel, és élmény felidézéssel kapcsolja össze. Nem a gyereknek kell  "kibányászni" az emlékeit, hanem segít  azok  felszínre  hozásában. Erre szükség is van, hiszen épp az élményekhez, érzésekhez köthető szavakkal kell majd  dolgozniuk.
 
A képmontázs az, ami  elsőre "megszólítja" / vagy sem, gyerekeket. Választásában  tapasztalatom szerint ennek  fontos szerepe van.. Ezért is  két  különböző útról indítottam ezt a témát. A gyerekek  többségének az őz kedves, szeretett  állat, de ugyanakkor többnyire  csak képekről ismerik . Itt is  azoktól a fogalmaktól indultam amit ismerhet, bár ritkán használ valószínűleg, a mindennapjaiban. Tehát  aktiváló, szókincs bővítésként is szolgál a feladat első része.
A második rész is  szervesen kapcsolódik a képhez, mert egy  gondolatbeli   találkozást ajánlok fel neki, az őzzel vagy más a, akár képzeletbeli állattal, való találkozásra, olyanra   ami számára igazán érdekes  lenne. Mint  az előző  feladatban, itt is felhíva  figyelmét, hogy  más színnel emelje  ki azokat a  szavakat amiket melléknévnek gondol.
 
  • Így  elsődlegesen azonnal  látható az ellenőrzésnél, hogy valóban  végig olvasta-e és megértette-e  a feladat minden  elemét, vagy sem?
  • Másrészt őt magát átgondolásra, tudatosításra  késztettem a feladat  elvégzést illetően.
  • Ugyankkor arról írhat, ami számára  épp akkor  a leginkább fontos. Hiszen azt akarom, hogy a melléknevek fogalmi rendszerét megértse. Ha érzelmileg kötődik hozzá, mélyebben  megmarad a fogalom maga is. Ami elengedhetelen ahhoz, hogy a későbbiekben bármilyen szóhalmazból ki tudja  választani a mellékneveket.
 
 





A melléknevek legelsősorban a színekhez köthetők persze a gyereknél.
 A melléknév  fokozását megelőzte egy kis  festés az árnyalatok erősséggét illetően s  jól felasználható volt  ebben az esetben,  egy két évvel korábbi munkakártya is




Majd  jött a melléknevek fokozásának  témaköre. A festési és   matematikai jellegű gyakorlatok -magasságmérés, grafikon készítés - ami  saját tapaszatalatukká emelte a fokozás szükségességét kifejezéseink  között. Most már csak a mindnen napi életben  használt  területeket kellett   mellérendelni és a megfelelő  terminusokat kellett hozzátanulni.