Életünk könyve 2000- 2006. 12.rész (pótlapok)

A könyv  végében  egy  harmadikos  projekt  lapjait találtam meg, Valahogy belekerült és  így megőrződött. A közösen  végzett munkák egyikéről, képes -írásos  dokumentum a mának.
A pályázati anyagba is bekerült, de ott  nem adtam közre az összes   lapot,. Úgy gondoltam ez megér  egy teljesen külön bejegyzést  a végén.
A Freinet pedagógiának egyik lényeges  eleme  a kooperáció tanulása, gyakorlása.Természetesen ez sem valami új dolog, hiszen a  gyerek  kooperációt tanul, gyakorol kiskorától társaival a játékai során. csak meg kell teremteni a lehetőséget számára, hogy ezt továbbvigye, hozzáigazítsa  iskolai  feladatokhoz. Alapvetően két fajtája létezik, 1: amikor  azonos érdeklődésűek kerülnek  csoportba (én ezt tartotam a legjobb megoldásnak), de  előfordult, hogy  szándékosan, előre   meghatározott személyekkel alakítottam csoportot. Mindkettő fontos a felnőttbeli élethelyzetek megismeréséhez, átéléséhez. S  igyekezetem,  úgy  összeállítani a  feladatokat, hogy a résztvevők mindegyikének fontos- egyedi szerepe legyen a munkában. Ez a feladatok meghatározásával  igazán könnyen irányítható, anélkül, hogy az ember  direkt  utasításokat osztogatna. Fontos  volt   az is ezekben a feldatokban nekem, hogy a véletlennek  - vagyis a tanár által is kiszámíthatalan  tényezőknek is legyen szerepe. Ez jól  eltávolítja  a feladatot a pedagógus személyétől, s  így  sokkal szabadabb,  jobb eredményekre  számíthat.
Az alábbi projekt csak egy kis  szösszenete a  gyerekek közös tevékenységének. A csoportok-párok számomra is  épp oly váratlanul jöttek létre mint a gyerekeknek. Kedvenc állataik (amelyekről  képesek önállóan is beszámolni volt a feltétel) az állat nevének papírra  írására, úgy hogy más ne lássa.  Nem tudták, hogy pontosan miért is kell  ezt most  meghatározniuk- Azt biztos gondolták magukban, -ismervén engem- hogy akkor valami beszámoló lesz belőle, de hogy ez milyen formában, mikor, hogyan ?- akkor még nem is sejtették.
Amikor  a neveket átadták nekem,  akkor lehelyeztük középre  egy papírra és csak néztük és hamar jött a felismerés  tőlük,hogy vannak  azonosak köztük.  Így elkezdődött a csoportalkotás az  állatnevekkel. Számomra is teljesen  ismeretlen volt, hogy milyen állatok lesznek majd a papíron , ezért  több lehetőséggel is számoltam. Lehetett volna az is, hogy  nincs egyetlen közös állat sem, vagy  mindegyik ugyanaz- mint két véglet. A valóság azonban ennél egyszerűbb volt. Könnyen jöttek létre  párok. Számukra akkor már teljesen  megszokottan- kerültek esetleg olyannal párba akivel   csak régen dolgoztak együtt. Ezek  azonban semmi problémát nem jelentettek számukra, mert   nekik már természetes volt  , hogy a feladatot közösen kell  megoldani, félre  tenni minden más szempontot. Két  fiú azonban  nem talált párra,  de jellemzően az együttműködési készségükre, nem külön-külön kezdtek el dolgozni, hanem kerestek egy közös pontot a két állat között, (ez az azonos élőhely volt számukra a gólya és vizosikló esetében) , s  ők is közösen  végezték el  a feladatot. Annak ellenére , hogy semmi akadálya nem volt annak, hogy akár külön dolgozzanak. Ők együtt akartak tevékenykedni, holott a mindennapokban  nem volt sok közös  dolguk.






 
 
Kinagyítottam a  munka  során készített  fényképeimet , ide  külön is.
Az elmélyült  közös munkák   fényképeivel zárom Életünk könyve 2000-2006 sorozatot