Életünk könyve 2000-2006. 11. rész

A negyedik osztály  ajándékév a pedagógus  számára, előző évek  munkájaiért, befektetéseiért. S nagyon is érvényes a "ki  mint vet, úgy arat " közmondásunk erre  is.  Nekem  nagyon sok örömöt adott a gyerekkel való együttlétben. A kamaszodó, öntudatos  társaságban   igen jó élmény volt  tanítani, haladni nap mint nap előre. Látni, hogy  mennyire    önállóak,  magabiztosak  lettek.
(10 évvel később találkozva  velük, ugyanez a jóleső  érzés  fogott el. Klassz  felnőttekké  váltak mindannyian.Önálló  értékrenddel, saját életvezetéssel.)

Az év  legnagyobb - a Canon: Digitális iskola pályázat eredményével -  elismerésével azonban nem ért véget  a tanév.
Pár nap  múlva  egy  újabb rendkívüli élményben  volt  részünk. Elvittük Pankával az osztályunkat a Fővárosi Bábszínház, Varázsfuvola előadására.
 Ami egy életreszóló élmény volt  (nekem  mindenképp), de talán a gyerekeknek is felidéződik olykor-olykor, ha meghallják a címét.  Ez egy rendkívüli előadás. Mindenkinek csak ajánlani tudom, legyen  felnőtt  vagy gyerek. (az alábbi linkkel 5 perces  bepillantást lehet  nyeri az előadásba)

 https://youtu.be/WHKKKJVAmxc


Az életünk könyvének  következő bejegyzései igencsak prózaik a korábbihoz képest. Viszont jól  tükrözik, hogy  mi  mindent tarthat fontosnak, megőrzésre méltónak  egy  9-10 éves  gyerekekből álló osztály. Itt  épp egy rendkívüli  időjárást. A könyv  tanúsága szerint november  19-én  nyári  jégesős  vihar volt. .) vagy egy  videofelvétel követő  domino-sprint  játékot, máskor  egy iskolásat játszó szerepjátékot

A következő bejegyzés  egy újabb színházi élméynről készült, most sok rajzzal és  írásos   megnyílvánulásokkal is. Amelyeket már ők  írtak meg a számítógépünkön.  A Művészetek Palotájában ekkor jártak tamnítványink először,  s mint a rajzokból, írásokból kiderül nem csupána  darab ( Az egri csillagok ) de maga az ápólet si  lenyűgözte  Őket.










 
Tavasszal, ha csak egy kis  időnk  volt  rá, villamsora ültünk és  elmentünk  az alig  20 percre  lévő  Millenáris  Parkba játszóterezni.Ezekről a jó kriándálásokról fényképek, rajzok, írásos  bejegyzések maradtak  az Életünk könyvének végén. Gyorsan elszaladt ez a  tanév is, és hipp-hopp felsősökké váltak.  Meglepetésemre  András  annyira   ragaszkodott ehhez az Életünk könyv-es   napló formához, hogy kitalálta  magának, hogy felsőben is folytatni fogja, és  így is tett. Tanítványam közül egyedüliként) Tőlem  megkapta  ajándékba  munkájáért az alsós Életünk könyvét, melyet most  kölcsön adott, hogy  itt közre adhassam. Köszönet érte !