- lelkendezett kisunokám tegnap, mihelyst kiléptünk a kertbe. -Imádom az őszt! mondta , s máris hajolgatott a levelekért.
Szünnap volt az óvodában , így az egész nap kettőnkké lett, melynek egyik fénypontja, bizonyosan a játszótéri levélgyűjtőgetős sétánk volt. Oly szeretettel és boldogsággal gyűjtögette a szebbnél szebb leveleket, mintha a legdrágább kincseket szedhetné össze. - Nézd milyen aranyos pici!,- Ez meg átmenetes! -Ez milyen gyönyörű!- Ezt is viszem! -Ilyen sincs még!
Hatalmas levélköteget szorongatott már kezében, s most jött az én markom, raktárként. Minden egyes levelet megszólított, mondott hozzá valamit.
- Most már nem nézek le többet! mondta, mikor mindkettőnk keze csordultig lett őszi levelekkel.
- Mit csinálunk a levelekkel ? kérdem tőle. (Mielőtt elindultunk, a tegnapi nagy adag levélgyűjtés préselődéseit mutatta meg :-) )
- Egy részét be akarom vinni az óvodába, megmutatni. -mondta.
- Tudod mit? - csináljunk a többiből egy őszi-erdő képet!
- Jó! Olyan szép volt a Bükk hazafelé jövet a múlt héten! -utalt vissza családi krándulásukra.
Hozzám érve aztán három részre osztotta a leveleket. Óvoda, Erdő, és Préselni.
Előszőr a préselni valókat rendeztük el. Ő adogatta sorban én meg raktam papír közé őket, majd mint nyomaték rajta ültünk felváltva ezek után.
Előszőr a préselni valókat rendeztük el. Ő adogatta sorban én meg raktam papír közé őket, majd mint nyomaték rajta ültünk felváltva ezek után.
Az ebéd után következett az őszi-erdő képalkotása. Én csak a technikai személyzet voltam. Adtam a papírt az alaphoz és a ragasztóval én kentem be a levelek hátoldalát .A levelek kiválasztása gyűjteményéből, s azok elhelyezése, ráragasztása a papírra teljes mértékben az ő döntése, munkája volt.
Én előszőr úgy gondoltam, hogy ragasszuk rá a kék lapra a zöld "dombot", de mondta, hogy előbb a leveleket, mert akkor majd kidomborodnak a gyökerek a földből. Látjuk, hogy vannak a gyökereik! Én meg magamban elsőszőr is elképedtem és egyben örültem elképzelésének, mert nagyon fontos dolgot fogalmazott meg -íly közvetett módon-
Láthatóan mindent elraktároz, és feldolgoz magában ami történik körülötte. Két hónapja van talán, hogy testvérének az egyik házi feladat, családfa rajzolás volt. Hetekig nézegettünk, beszélgettünk róla akkor. Ki , kihez, hogyan tartozik, milyen" gyökerei" vannak családjuknak..De aztán elkerült szem elől, új feladatok foglalták el helyét.
Most itt ebben, az egy mondatában , itt van testvére iskolai feladatának a hozadéka számára. S nagy szeretettel símogatja a zöld lapon a kidomborodó "gyökereket" , büszke nagyon magára,-joggal- hogy ilyen jó ötlet jutott eszébe!
Nagymamaként, de pedagógusként is jó ezt átélnem, megélnem, nem beszélve arról a régi apróságról, hogy a főiskolán a szakdolgozatom témája a család-ábrázolás és fa rajzok szerepe, jelentősége volt :-)
Nagymamaként, de pedagógusként is jó ezt átélnem, megélnem, nem beszélve arról a régi apróságról, hogy a főiskolán a szakdolgozatom témája a család-ábrázolás és fa rajzok szerepe, jelentősége volt :-)
