Mielőtt a beszélgetőkőrröl mélyebben írnék egy különleges helyezettel kezdem, amiben a saját BESZÉLGETŐKÖRÜNK iskola szintűvé emelkedett.
A 2000-es években közepén Canon cég országos pályázatot hírdetett két éven keresztül Budapest kerületeinek és az ország megyéinek. A szisztéma az volt, hogy sorsolással eldöntötték, hogy az adott hónapban mely budapesti kerület és mely megye pályázhat a kiírásnak megfelő paraméterek alapján. Az adott hónap kerületi iskoláiból egy és az adott megye pályázó iskoláiból egy, nagyértékű Canon "ajándékban" részesült. Két részből állt minden esetben a beküldendő anyag. Egy - az iskola vezetése által összeállított iskolaprofilból. a pedagógia programtól kezdve a felszereletség bemutatásig. A másik rész viszont a tanulók által készített 5-8 perces -az iskola életét, iskolai életet bemutató, a tanulók áltak készített videó volt az elbírálás alapja.
A pályázatról én semmit sem tudtam, míg az iskola vezetése fel nem kért engem és az osztályomat egyúttal, hogy készítsük el a mozgóképes beadandót a gyerekekkel, amiben bemutatjuk az iskola életét. Azért minket kértek, mert tudták, hogy mi "kicsit máshogy élünk". Sok rajz, fotó készül az életünkről. Van több évre visszamenő Életünk könyve, a termünk a tanulói alkotások "kiállító terme" ." Biztos össze tudtok hozni egy videót" hangzott a felkérés. Az informatika tanár annyit segített a megvalósításban, hogy ajánlott egy programot amiben a fotókból filmet tudunk öszeállítani.
Két hét van a pályázat beadási határidejéig, mondta. Ha nincs gyerekek által készített film, akkor nem lehet beadni, a már kész, iskolát bemutató megírt pályázatot.
Mindez egy SNI-is iskola negyedikes tanulócsoportjának hangzott el. Akiknek még nem volt soha informatika órájuk sem, nemhogy komolyabb foglalkozásuk a számítógép használattal, ppt-és programokkal . Jó, magunknak újságot már szerkesztettünk, írtunk, de azért az mégsem egy mozgófilm szint.
Talán a legnehezebb az indulás volt, vagyis annak eldöntése, hogy milyen keretbe rendezzük össze az anyagunkat.
Egy beszélgetőköri összeüléssel végül is eldőlt, hogy akkor csináljuk meg virtuális BESZÉLGETŐKÖR formában. Ennek a valóságos működése mindenki számára ismert. Most csak annyit kell tennünk, hogy mindenki egy-egy területet felvállal, s mintha az Ő beszélgetőköri mondatai lennének egymás után sorbarendezzük a diákat. Kellett videófelvételeknek is lennie benne, így párán az én fényképezőgépemmel videót készítettek az udvari életükről.
A fent látható kép is az egyik tanuló munkája. Ő saját maga rajzolta meg a számítógép egerével - abban a formában ahogy ott látható-mindannyiunk nagy ámulatára, és még jópár állatrajza látható a kész munkában.
Időre elkészültünk a filmmel amit kért az igazgatónk. és az esélytelenek nyugalmával el is engedtük az egészet. A szabadidő újra az udvari fogócskákkal, focizásokkal, mászókázásokkal visszaállt a régi kerékvágásba.
Egy hónap múlva az igazgatónk felhívta az egész osztályt a tanáriba, ahol egy raklap terjedelmű, ember magasságú csomag állt. Mint kiderült óriási mennyiségű fénymásolópapír, egy nagyteljesítményű fénymásoló, két videó felvevő, két digitális fényképezőgép valamint egy hivatalos levél, várt megtekintésre. Kiderült, hogy az iskolánk ezt nyerte a pályázaton. Amiben az is állt, hogy most először volt megosztott díj a pályázat történetében, mert a függetlenekből álló zsűri olyan magasra értékelte a filmünket, hogy nem tudott döntésre jutni, így a kerület egyik szakközépiskolájának pályázatával megosztott díjazást választott. Elhihetetlen volt . Fel se fogtuk, hogy a mi egyszerű, - életünket bemutató filmünk ilyen értékekhez juttatta az iskolánkat.
A következő linkken a filmünk megtekintehető: Ők mindannyian olyan tanulók akik "nem fértek be a hétköznapi iskolai keretbe" , ami azért jelentősen megkérdőjelezi az SNI-is cimekadásokat.
Amit , én mint sima falusi tanító végig a kezdettől megkérdőjeleztem magamban, mert semmivel sem adtak rosszabb eredményeket egy átlagos iskola, átlagos tanulóinál. Erre független , országos visszaigazolást is kaptam pár hónap múlva, amikor az első kompetancia mérés történt az országban. De, hogy ne vigyem el a hangsúlyt a beszélgetőkör témától, az erről szóló részt a bejegyzés végére teszem utóirat címszó alá.
A fejezet címének megfelelően a BESZÉLGETŐKÖRök valós helyzetére, előnyeire, buktatóira, adott esetben elhagyásának kérdésére térek rá .
A blogban erről sok írást tettem közre, melyek a keresőbe beírt beszélgetőkör szóra meg is jelennek.
Nem akarom most ezeket újra leírni, de egy rövidített változatban összefoglalom a tapasztalataimat arról a 23 évről melyben vezettem ezeket a beszélgetőköröket / VITÁKAT szép számmal.
Nem folytonosan, hanem szakaszosan volt erre mód, mert a gyerekek előbb utóbb, de minden osztálynál "fellázadtak" . S pont ilyenkor éreztem, hogy akkor jól csinálom a dolgom, ha merik és képesek megfogalmazni, kultúráltan a csoport értésére adni, hogy már nem így , nem ebben a formában akarják a napjaikat kezdeni.
A válaszaim, reagálásaim is változtak ezekre a felvetésekre, de abban következetes voltam mindvégig, hogy az ellenvéleményt meg kell hallgatnunk és fontos, hogy kompromisszummal és ne hatalmi szóval oldódjon meg a kialakult helyzet.
Az első évfolyamon a reggeli beszélgetőkörök mindennaposok eleinte. Ki kell alakítani egy szokást, például plüssállat feltartása adja a jelzést a megszólalni vágyóra.
Többféle megoldás volt ebben is az évek során.
- volt, hogy körbement szabályosan,
- volt, hogy aki elmondta amit akart, ő adta tovább másnak
- volt az elején, hogy újra és újra el kellett mondani, hogy mi a szabály mert magánbeszélgetésekké alakították az egymás mellett ülők a beszélgetőkört,
- volt hogy nem saját élmények, hanem általam behozott téma volt a beszélgetés tárgya,
- volt, hogy valami közös projektet beszéltünk meg reggel
- volt hogy napközben is összeültünk egy konfliktus rendezésre
- S ne feledjük el a legfontosabb kört, a PLÉNUMOT ami sosem volt kedv kérdése számukra. Az a pedagógus elvárása ,irányítása alatt történik, s egyik legfontosabb visszacsatolási egység az aznap végzett munkákról személyekként. Első évben, ez hihetetlenül fontos, hogy rögzüljön. Hiszen nem arról döntenek napközben, hogy megcsinálják-e a feladatot, hanem arról, hogy melyiket csinálják meg, és arról számot is kell adniuk. Ha a számonkérés ezen formája elmarad, akkor az egyik legfontosabb elemét engedjük el a Freinet pedagógiának, és semmivel sem csináltunk mást , többet mint a hagyományos pedagógia, ami elengedi a nem csillogószemű diákjainak haladását.
Látható talán a felsorolásból, hogy a beszélgetőkör nem egy egységes valami. Különböző formái és különböző rendeltetései vannak ezeknek az összeüléseknek. A pedagógusnak dönteni kell, hogy épp melyik formáját alkalmazza, és milyen céllal, milyen csoportvezetéssel. Alapszabály , hogy a megszégyenítésnek, "nevelésnek" semmilyen körülmények között nincs benne helye! Viszont mindenképp helye van az értékek, eredmények felmutatásának, a problémáknak, a több lehetőség közötti választás eldöntésének.
Freinet nem véletlenül a VITAkultúra megtanításának, gyakorlásának színterének tartotta. Amire igazán nagy szükség is van, mert az ellenvélemények meghallgatására, s azok átgondolására, érvelések kérésére a nem helyett, nyitottságra nevelésre a gyerekeknél, de felnőtteknél is!
A folyamatos győztes -vesztes kultúrában levésünk beívódik minden kis résbe. Embertpróbáló munka kicsiny közösségünkben ennek megváltoztatása.
Ami saját példamutatásunk nélkül nem történik meg. A beszélgetőkör tehát nem csupán kellemes időtöltés, napindítás vagy zárás. Sokkal komolyabb, sokkal mélyrehatóbb mint ahogy tűnik. Társadalomformáló hatása van. Nagy szavak, de attól még igazak. Amilyen kultúrában nő fel, szerez tapasztalatot a gyermek , gyakorolja saját gondolatainak kimondhatóságát, felnőttként is, AZ LESZ A MINTÁJA.
Pont ez, a korábbitól eltérő VITA szemlélet az , ami talán a Freinet pedagógia meggyökereződésének, elterjedésének egyik akadálya. Annyira elütő a társadalmi "normáinktól" .
Vannak bizony nagyon nehéz helyzetek is, s akkor derül ki, hogy addig milyen példát adtunk, milyen "munkát végeztünk". Ezek teljesen váratlanul jönnek elő. AMIKOR nincs átgondolásra sem lehetőség, sem idő, csak ösztönös reakciók vannak. Általában ezek azok amiket az ember élete végéig visz magával.
Az egyik ilyen beszélgetőköri pillanat 30 év távlatában és élénken él bennem. A saját belső szorongásom, hogy hogyan fog reagálni az osztályom a megrázó élményre, amiket könnyeit nyelve mondott el társuk ? Teljesen váratlanul. Nagy és mély csönd ült közénk. Senki nem szólalt meg percekig. Én magamban azon szorongtam, hogy több szempontnak is jogos érvei vannak a mondatai kapcsán. Melyik lesz a számukra a fontosabb? S ekkor megszólalt az osztály egyik legcsöndesebb gyereke és egyetlen rövid mondatával tisztává tette az adott dilemmát. A mondat így szólt " Nem könnyű ez most Neked!" ! Hansúlyában is benne volt a teljes együttérzés társával és annak helyzetével. Egyben utat nyitott többinek is ahhoz, hogy ne latolgassanak tovább gondolatban, hanem odafordulhassanak osztálytásukhoz, szeretettel, bátorítással.
Nagy tanulságot , életre szóló elhatározást adott egy másik beszélgetőkör.
Az egyik reggel egy kislány azt mondta hogy látta a újságban,hogy Afrikában a sivatagban ahol semmi élet nincs, ufók eperfagyit ettek. Azonnal ketté vált a vélemény a gyerekek között. Az egyik csoport megerősítette őt, és új és új példákat hozott fel ennek igazolására, amit láttak ők is a TV-ben, újságokban.
Vele szemben ott volt, az ezt megkérdőjelezők, hitetlenkedők tábora.
Mivel én is úgy gondoltam, hogy jó volna ezt tisztába tenni elhatározam, hogy egy sivatagot megismerő projektet csinálunk.
El is kezdtük: Afrika térkép csomagolópapíron, éghajlata, növényzet, mi a sivatag? kik élnek ott . ... könyvek, képek nézegetése, Akkor ment éppen a Sivatagi show-megnéztük a filmet-, viszont minden alkalommal előjött, hogy van egy hely ahol az ufók élnek, és igenis vannak. Rajzok tömege készült bizonyításként.
Egy idő után be kellett látnom, hogy semmi meggyőző ereje sincs annak amit mutatok, amiket nézünk, viszont akik eddig szilárdan a tudományos megközelítés mellett álltak, bennük is felmerült a kérdés, mi van ha a másik tábornak van mégis igaza? Egyre többen kezdtek szorongani közülük, így beláttam, hogy semmi eredménye, pontosabban negatív eredménye van a kérdés megvitatásáank.
Ennyiben maradt a dolog, áttértünk más témára. Viszont akkor elhatároztam , hogy többet nem megyek bele semmilyen hitvitába, egyszerűen elengedem a fülem mellett, mert ha beemelem az osztály életébe, csak magam fokozom a bizonytalanságot azokban akiknek egyébként fel se tűnt volna.
A Freinet "eszközök" tesznek ilyen figyelmeztető táblákat is olykor az ember elé. Gazdagabb lettem ezzel a tapasztalattal. Megerősített, hogy a "technikák" nem csodaszerek, és felelősséggel kell használni mindegyiket.
A blogban sok bejegyzésem van a beszélgetőkörökről. A keresőbe írva a szót, bőséges példával, tapasztalatok leírásával szolgál. Sokszor az életünk könyvébe - azonosíthatóság nélkül,- lejegyzésre is kerültek. Különösen fontos volt az állami gondozott diákjaimnak, mert így lett nyoma, az álmaiknak, vágyaiknak, terveiknek. Sokszor nézegették később is magukban, vagy együtt is. Tanulságos. Érdemes rákeresni.
Az SNI-is iskolák önként indulhattak, és én indulni akartam, hogy lássam számszerűsítve a munkám eredményét. Amikor a kiértékelések megtörténtek akkor egy kódot kapott minden pedagógus, amivel a tanulóinak eredményeit feladatonként és összességében is megnézhette. Másrészt ezzel a kóddal megkereshette az osztályának feladatonkénti eredményét az országos és budapesti összetésben is. Mindenben középmenyőzben végzett az osztályom, egy kategriában : a szöveges feladatok értése, megoldása terén viszont az átlag fölött , jó szintet elérve teljesítettek. A négy éves erőfeszítésem , hogy a pontos olvasás, annak értelmezése a matematika tantárgyban mutatta meg legszembetűnőbben az olvasni tudás fontosságát. Logikusan, hiszen ott minden szótagnak a feladat egészét meghatárázó jelentősége van. Olvasni nem én tanítottam őket, de a szótagoló módszerrel és a nagyon alapos , lelkiismeretes kollégámnak köszönhetően nem volt gondjuk a techniájával. A matematikai feladatok szövegértésének tanítása mindig is a szívügyem volt, s lám beért az eredménye. Jobban teljesítettek benne, mint ami az átlagos budapesti és országos eredmény volt.
Ezzel persze megint visszatérhetnénk az általános iskola, alsó tagozat alaproblémájához az olvasástanítás módszertani kérdéséhez. De erről már írtam korábbi fejezetekben.
