Mit csinálunk nappal? Mit csinálunk éjszaka?
Kerek lapokat kaptak, a nappalnak nagyobbakat az éjszakának kisebbeket, a Nap és a Hold jelképe okán..
A halmazok címkézése már viszont elég jól ment, pillanatok alatt összeválogatták a szükséges betűket -Praktikusan már szó részeket is felhasználva. Ekkor már volt egy kis dobozunk amiben rengeteg színes szó csík volt az újságokból összegyűjtve, hogy bármikor legyenek szép betűink-
Arról írni, ami akkor van amikor alszanak, az talán meg is haladja egy kisgyerek teljesítő képességét. Hiszen az ő biztonság érzetükhöz a szülő is hozzátartozik aki azért a legtöbb esetben szintén otthon van velük olyankor amikor ők alszanak. Ezért itt rögtön egy olyan irodalmi anyagot hoztam, ami pont azt írta le szép , majdnem líra nyelven amivel biztos, hogy nem találkoztak. Meg is ihletett néhány fiút és rögtön megfestették az éjszakai erdőt, Ekkor már teljesen szabadon bántak a montázs - kollázs technikával, s láthatóan kiváltották fotókkal a számukra nehéz részt a képben - a szarvas bőgés , bagoly- megfestését.
Falusi gyerekek révén természetes volt számukra az az élmény is ahogy elcsendesik napnyugta után a környék, hiszen mindannyian kertes házban éltek, teljes közelségben a fákkal, madarakkal. Ezért is választottam egy olyan irodalmi írást ami ismerős képekkel, de mégis új oldaláról - a pirkadattal - mutatja be falunkat, írói megfogalmazással.
Az éjszakához kapcsolódón szóba kerültek az álmok . Jó és rossz álmok, hangulatok, érzések. Ezekről nem készült a projektbe összefoglaló, mert nem akartam a legszemélyesebb élményeket köz szemlére tenni.
Azt gondoltam és gondolom ma is, hogy bár nagyon fontos a sokrétű megközelítése egy témának és azok valamilyen formában való rögzítése is, viszont kell lenni egy határnak ebben is. Meg kell őrizni azokat a személyhez kötődő intim szférákat, amelyek nem tartoznak bővebb körre. Tapasztaltam viszont az is, hogy , elfogadó közösségben sokszor elhangoznak nagyon mély,megrendítő mondatok is, amiket nem szabad viszont papírra vetni, hagyni kell, hogy elszálljanak.
A Freinet pedagógiában természetes a szülő, vagy más felnőtt bevonása az oktatás folyamatába időnként. Ezek mind olyan élmények, a gyereknek személyesen, de az osztály egészének is amik semmivel sem pótolhatók.
Éltem is minden lehetőséggel, ami csak adódott. Írtam már korábbi bejegyzésben is erről, de nem lehet elég sokszor ismételni ezt. Alap pontjaiba tartozik, az én véleményem szerint, ennek a pedagógiának.
Különös szerencsénk volt, hogy többek között egy szakképzett, sőt neves csillagász apukával nézhettük derült estéken az égboltot pár alkalommal, 23 másik szülő társaságában, testvérekkel. Sőt elmentük közösen a Budapesti Uránia Csillagvizsgálóba, - ha nem is a Mátrában lévő legnagyobb obszervatóriumba, mint ahogy eredetileg terveztük- így nemcsak a falusi iskolánk udvaráról kémleltük az eget, hanem professzionális körülmények között is. Ez olyan hatással volt a gyerekekre, hogy a rákövetkező napokban valósággal áramlott ki belőlük rajzok formájában ez az élmény, s egy külön könyvvé állt össze Aminek minden részét már teljesen egyedül ők hozták létre. valóban eszközként használva Freinet élmény könyv technikáját
A következő tanévben, mikor tananyaggá lett a NAPRENDSZER környezet ismeretből, természetesen a Planetáriumba is elmentünk közösen.
Ezt a részt így foglaltam össze a KDF pályázatban beszámolómban:
"Hirtelen
rászállt a rigó az egyik bükk tetejére. A legmagasabb ágra szállt fel, mely
vékonyan szinte átszúrta a levegőt, ott letelepedett és elnézte a fák
rengetegén át, mint éled meg és tüzesedik az éjszakába fáradt fakószürke
égbolt. Akkor elkezdett énekelni. Lentről nézve csak párányi sötét foltocska
volt a rigó. Kicsi fekete teste messziről hervadt lombhoz hasonlított. De éneke
hatalmas ujjongásként töltötte be az erdőt. És most minden megéledt.
Megszólaltak a pintyek, a vörösbegy és a tengelice is kezdték hallatni
hangjukat, a galambok széles szárny csapással és csattogással szálltak egyik
helyről a másikra, a fácánok felkiáltottak és ez úgy hangzott, mintha szét
akarna repülni a torkuk. Puha erőteljes volt
szárnyaik zúgása, ahogy
háló fájuktól a földre
ereszkedtek. A nap felkelt."
Falusi gyerekek révén természetes volt számukra az az élmény is ahogy elcsendesik napnyugta után a környék, hiszen mindannyian kertes házban éltek, teljes közelségben a fákkal, madarakkal. Ezért is választottam egy olyan irodalmi írást ami ismerős képekkel, de mégis új oldaláról - a pirkadattal - mutatja be falunkat, írói megfogalmazással.
Az éjszakához kapcsolódón szóba kerültek az álmok . Jó és rossz álmok, hangulatok, érzések. Ezekről nem készült a projektbe összefoglaló, mert nem akartam a legszemélyesebb élményeket köz szemlére tenni.
Azt gondoltam és gondolom ma is, hogy bár nagyon fontos a sokrétű megközelítése egy témának és azok valamilyen formában való rögzítése is, viszont kell lenni egy határnak ebben is. Meg kell őrizni azokat a személyhez kötődő intim szférákat, amelyek nem tartoznak bővebb körre. Tapasztaltam viszont az is, hogy , elfogadó közösségben sokszor elhangoznak nagyon mély,megrendítő mondatok is, amiket nem szabad viszont papírra vetni, hagyni kell, hogy elszálljanak.
A Freinet pedagógiában természetes a szülő, vagy más felnőtt bevonása az oktatás folyamatába időnként. Ezek mind olyan élmények, a gyereknek személyesen, de az osztály egészének is amik semmivel sem pótolhatók.
Éltem is minden lehetőséggel, ami csak adódott. Írtam már korábbi bejegyzésben is erről, de nem lehet elég sokszor ismételni ezt. Alap pontjaiba tartozik, az én véleményem szerint, ennek a pedagógiának.
Különös szerencsénk volt, hogy többek között egy szakképzett, sőt neves csillagász apukával nézhettük derült estéken az égboltot pár alkalommal, 23 másik szülő társaságában, testvérekkel. Sőt elmentük közösen a Budapesti Uránia Csillagvizsgálóba, - ha nem is a Mátrában lévő legnagyobb obszervatóriumba, mint ahogy eredetileg terveztük- így nemcsak a falusi iskolánk udvaráról kémleltük az eget, hanem professzionális körülmények között is. Ez olyan hatással volt a gyerekekre, hogy a rákövetkező napokban valósággal áramlott ki belőlük rajzok formájában ez az élmény, s egy külön könyvvé állt össze Aminek minden részét már teljesen egyedül ők hozták létre. valóban eszközként használva Freinet élmény könyv technikáját
A teljes könyvecske itt tekinthető meg.
A következő tanévben, mikor tananyaggá lett a NAPRENDSZER környezet ismeretből, természetesen a Planetáriumba is elmentünk közösen.
Ezt a részt így foglaltam össze a KDF pályázatban beszámolómban:
