Tanévkezdés

Az első tanítási nap  az új tanévben  mindig  felemás érzésű. . Feszültséggel teliek az  első órák vagy  akár napok is. Várakozások,  szabályok, követelmények a nyár  lazább szövete  után. Sok esetben hét ágra süt  a nap is,  és kar nyújtásnyira  vannak még a  nyári élmények, s jobb lenne   kinn játszani  a szabadban mint  a tankönyveket bújni, írni, számolni.
Ki kezdje a beszámolóját?
Meddig tartson?
Aki a végén kerül sorra annak már nem is biztos, hogy van kedve a sajátjához, az élményektől elfáradt társakat látva.
Mikor kerüljenek sorra új tanulók?

Számtalan olyan kérdés, amire egy nagy létszámú osztály esetén bizony nem könnyű jó megoldást adni.
 
Amikor  már  nem  teljes  egészében dolgozhattam a  Freinet pedagógiával akkor is   igyekeztem, ahol csak  lehetett,  alkalmazni valamelyik Freinet-s eszközt. S az első  tanítási nap kiváló alkalom is volt erre. Éveken keresztül mindig  ezzel kezdtem diákjaimmal a tanévet:
 
A legkülönbözőbb színű / árnyalatú  lapokkal felszerelkezve (feketétől a sárgáig),érkeztem ilyenkor az iskolába. S  mikor az első beszélgetés megvolt, lezáráskánt mindenkinek egy színes lapot  kellett kiválasztania, s  egy  kis  darabot letépve  belőle  elmondania, hogy mit jelent számára az a szín?  Mi kapcsolódik hozzá az Ő  gondolkodásában?
 
A letépett lapokat ott nyomban beragasztotta valamelyikünk,   az  akkor kezdődő  ÉLETÜNK  KÖNYVÉNEK első oldalára , mellé írva  pár szóval amit  a lap tulajdonosa  mondott.
Majd megbeszéltük, hogy a színek számukra  fontos  jelentéseiből, hogyan tudnánk egy közös alkotást létrehozni. Természetesen én is   választottam mindig színt és jelentést is.
 
Így az első nap  végére  tépéses, ragasztásos montázs technikával  mindig el is készült az első közös  egy elég nagy méretű alkotás . Rögtön kitettem  a falra is. Mint az együtt töltött évünk egyik sarokkövét. A közös munka  fontosságának szimbólumának , s annak jelképeként, hogy mindannyiunk színére szükségünk van, így vagyunk egy teljes  osztály.
Freinet-s osztályaimnál  Őrizzük meg a nyarat! - volt a mottó. S   a nyári élmények stuktúrált feldolgozást  szolgálta. belefúzve az adott év ideillő irodalmi és rajz anyagát is, természetesen.







A nyárra emlékező szavakból versek  lettek,  közös, és  egyéni rajzok őrizték a  nyár  emlékeit egész éveben az Életünk könyve első oldalain.