ÉN - élmény projekt 2.rész

Az Én élmény projekt  második  témájának a NEHÉZ és KÖNNYŰ fogalmát  választottam.
 Először csak összegyűjtöttük, hogy kinek mi KÖNNYŰ. Én  gyorsan leírtam ezeket a szavakat a táblára  amelyet mindenki lemásolt a füzetébe Majd   két  gyerek vállalta, hogy  amikor  kész vannak a  másolással készítenek, a szavak újbóli  leírásával, egy összeállítást  is  erről, az  aktuális Életünk  könyvébe. 
A NEHÉZ  fogalmához  más technikát  választottam, hiszen a gyerekek sem  tárulkoznak szívesen ki mindenki előtt a nehézségeikkel kapcsolatban. Mindenki kiválaszthatta  azt a gyereket akinek  úgy érezte el tudja mondani, hogy mi az amit számára nehéz  megtenni,,megcsinálni.  Így tehát  párokba rendeződtek, s annyi  volt   csak az útmutás, hogy beszéljenek egymásnak a nehézségeikről, s a végén állapodjanak meg egymással, hogy mi az az egy  dolog amit  leírnak a másikról.
Nagyon fontosnak  tartottam , hogy ez megállapodásos  írás legyen. Kölcsönös  tiszteletben tartáson alapuljon.
 
Mindenkinek egyben ez volt az írás gyakorlása is  az napra, amit természetesen a  füzetébe írt le. Akik vállalták, hogy még egyszer  leírják mondataikat egy vonalas  lapra, azoké kerültek be az Életünk könyvébe A szavak  gyűjteménye  azonban teljes. s két fiú  közös munkájának eredménye
 
Így a nehéz- könnyű   szavak alá a füzetükbe   beírtak 24 - 24 szót  és 1-2  mondatot. S  bár ez két napra  volt  elosztva , az jól látható, hogy nem csorbul  a FREINET pedagógia  alkalmazásával az írás, olvasás gyakorlások mennyisége. Második osztályos  tanulónál ez kimondottan jó mennyiségnek számít, amit ráadásul végig személyes ügyének is érez.
 
Bár  a  BÚBÁNATVÖLGYI FREINET TÁBOR ekkor már 2 év távolságban volt  , de  nagyon  mélyen  belém ívódott az ott átélt -  s ily módon  irányított - riport készítős, ismerkedős  rész. Emlékeztem  arra, hogy  ismeretlenül  ülni  egy  kollégával szemben és   bemutatkozni,  "interjút"  adni, kapni   feszengős érzés.
A hallottak  a lényegét  a többi ismeretlen  kollégával  megosztani  úgy kellett nekünk, hogy előtte egymásnak elmondtuk, hogy hogyan is  értettük a másik   mondandóját. Így volt  mód korrigálásra, pontosításra, a félreértések tisztázására is. Nagyon fontos  mozzanatnak éreztem akkor is, azóta  ezt. Követendőnek.
 
Így  foglaltam össze  akkor  a KDF pályázatban  ezt a projektrészt