ÉN-élmény projekt folyományai ami egyben a Freinet-pedagógia lényegére mutat rá

Az előző részben írtam, hogy a  Nappalok és éjszakák  egység után / nyomán ami talán a legközvetlenebbül érintette őket az álmaik  okán,  a lányok egy része + egy kisfiú a babák  felé  fordult, és elhatározták, hogy ebből egy  önálló anyagot  hoznak létre.
 
Több gyereknek volt kisebb testvére , illetve várták épp a kistestvér megszületését. Ezek a  mindnen napos  élémények, érzések  hozták létre  a könyvet, amit én csak  irodalmi anyaggal  egészítettem ki. Amúgy is kedvencem volt, NAGY KATALIN: KETTŐNK TITKA című könyve, tehát csak ki kellett választanom  pár  írást belőle, s máris megvolt a napi olvasás-feldolgozás anyag.
 
Mivel  az osztályterem tartozékainak számítottak  ekkor már természettel, gyerekekkel,  játékokkal kapcsolatos  régi, színes újságok,  a képek , betűk kivághatósága  céljából, így  azonnal neki is  láttak  könyvük létrehozásnak. Vágtak, ragasztottak, rajzoltak , írtak. Én öt részt választottam  ki  a könyvből, azokat  - naponként egyet-  , mind  elolvasták, megbeszéltünk így elmondhatták mindazt a sok  ami bennük volt. S írtak, rajzoltak róla.
 
Érzelmi telítettségük látszik az írások küllemén is, hiszen színekkel díszítették a szavakat, sorokat. 
 
 
Igazán bensőséges  hangvételűek ezek az írások de  a hozzá  rajzolt, vagy ragazstott képek is.
Leírták   élményeiket, ami a kistestvért, illetve  a kistestvér  várását illeti, s  nagyon megkapó módón még azt is összegyűjtötték, hogy  kit érintett aktuálisan ez téma az osztályból.
A végére még matematikai jellegű feladatot is biggyesztettek nyitott mondattal, - ami az első pár feladatnál, hibás megoldású, de  láthatóan észrevették ezt, mert az utolsó feladatok megoldása  viszont már  jó.  Tehát képesek  voltak divergens  módon hozzáállni a  témájukhoz,
 
 A babákról szóló első könyvük itt megtekinthető:
 
A fiúk ez alatt - mert  nem akartak a babákkal foglakozni-, vagy épp velem gyakoroltak,vagy  autókról, különböző  gépekről, járművekről, állatokról  olvasgattak, búvárkodtak, többnyire 2-3 fős csoportban  vagy  egyedül, .
 
Így jött létre a VULKÁNOK c. egyszemélyes könyv is -ami sajnos még másoltban sincs meg nekem, mert aki készítette, haza is  vitte  a végén -
Viszont megvan egy nagyon fontos  momentuma. Egy levélváltás  diákom  és  MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG  akkori TITKÁRA között.
Másodikos tanulómat éppen a vulkánok érdekelték, és  lelkesen olvasgatta  a különböző gyerekeknek íródott  ismeretterjesztő könyveket, írásokat. Rajzolt és másolt, s közben elgondolkodott azon, hogy , a különböző adatok közül amit a KRAKATAU vulkán  kitörését követő szökőárakról írtak, melyik a valódi?
 
Ma is emlékszem a kérdésre, s diákom tekintetére, bizalmára, hogy én  majd  biztosan segítek neki saját  kérdése  megválaszolásában.
 
"Zsuzsa néni! Hány méter magas volt a szökőár a  Krakatau vulkán kitörése utána?  Mert mindegyik  írás mást ír  róla!
 
Fogalmam sem volt  róla. Felderengett valami, hogy  tanultam  róla, olvastam róla  valamikor, de  az nagyon régen volt, s  csak arra elegendő, hogy emlékezzem rá  halványan, mint valami emlékfoszlányra. Ezt el is mondtam neki, viszont az egyértelmű volt számomra, hogy diákomnak válasz kell a kérdésére, mégpedig szakszerű válasz. 
Ezért azt javasoltam , hogy írjon levelet a  Magyar, Földrajzi Társaságnak, mert ott biztos van olyan tudós ember  aki  tud  válaszolni kérdésére. A levél megírásában meg én tudok  neki segíteni. Aludt a javaslatomra  egyet, majd  következő nap megkérdeztem , hogy  írjunk-e  akkor levelet vagy sem?  Úgy voltam vele, hogy ha  valóban tudni akarja  a választ akkor  megírja  a levelet, ha  nem annyira fontos, akkor meg  nem lesz további  útja ennek  a dolognak. S az is teljesen rendben  van.
 
Fontos volt neki, mert   azt mondta írjuk meg!
( Ekkor  volt  másodikos, az év elején jártunk. A tananyagban  3. osztály közepénél  kötelező a levélírás ) Így  gyorsan  megbeszéltem vele, hogy vannak  azért  egyszerű szabályok, megszólítás, kérdés leírása , elköszönés. Előtte való nap még azért   felhívtam a földrajzi társaságot, hogy megtudjam, kinek is kellene  írni azt a levelet, ha   válasz igen a levélírása.
 
Így jött létre  tehát  a levél.
Amelyre választ is kapott  diákom , személyesen aláírva a Magyar Földrajzi Társaság akkori  titkára által.
Természetesen ez fontos esemény volt  az egész osztály életében is, hiszen először  írt valaki levelet  az osztályból, ráadaásul egy tudós helyre. Izgatottan vártuk, hogy jön-e  rá válasz, s mi lesz benne?
 
Akkor  András Vulkánok c. saját könyvét már az  osztályban  mindenki ismerte természetesen, így aki addig nem hallott a vulkánokról,  ez által sok mindennel találkozott.
A válasz levél megérkezett hamarosan, s másolata bekerült az életünk könyvébe az elküldött levél másolata mellé.
 
 
 
A címben azt írtam, hogy a Freinet pedagógia  lényege , az én felfogásomban miként jelenik meg a projekt folyományában. S valóban. A két spontán könyv (Babák, Vulkánok) létrejötte, s története azt  muttaja, hogy, a gyerekek, rövid idő alatt természetes módon képesek ezeket a technikákat használni. Kitárul általuk  a világ megismerése, megjeníthetősége. Nem művészi szinteket értek ez alatt, hanem, azt a természetességet ahogy  a legkülönbözőbb eszközöket képesek  felhasználni arra, hogy kifejezzék az érzéseiket, gondolataikat. ( Rita montázsa pl!)Spontán módon, mindig arra támaszkodva  amiben  jók. Van akinek, a dramatizálás, van  akinek a szabad mozgásfomák,  (tánc, pantomim, sport elemek) , másoknak a rajz, vagy írás,  montázs, kollázs,  agyagozás, egyéb kézműves tecnikák. Ezek mind egyenrangú elemekké válnak egy jól működő közösségben. Eszközökké a szó legnemesebb értelmében.

Természetes módon jönnek  létre  érdeklődési csoportok, s hamar  megtapasztalják, hogy együtt többre képesek, mint egyenként. miközben megtarthatják mindazt ami saját gondolataikból érzéseikből  fontos számukra

Úgy gondolom a  pedagógusnak ismernie  kell - megélt érzelmi szinten is- az eszközöket, ahhoz, hogy döntéseket tudjon hozni. A különböző Freinet technikákat ki kell próbálni előbb magunkon, mielőtt a tanítványainkra "zúdítanánk", hiszen a sajátélményű tanulás, saját élményünkkel kell, hogy kezdődjön. Erre valók többek közt a FREINET táborok!   Csak így lesz ismeretünk arról, hogy ezeknek a technikáknak hatása van , s nem mindig jól eső  hatása Van amelyiket kellemesebbnek, másikat feszengősebbnek fogunk érezni. De ez az alapélmény fontos ahhoz,  hogy körültekintők tudjunk  lenni a döntéseinkben.  Számomra a Freinet eszközök, a lehetőségeket jelentették mindig ahhoz, hogy békésebb, nyugodtabb , előbbre mutató úton járjak, mint amit a hagyományos pedagógia eszköztárából születő megoldások adhattak volna.

Nagy különbség van aközött, hogy  teljes  egészében a Freinet pedagógia struktúrájában   működtethet  egy  osztályt az ember, vagy csak időnként egy - egy elemét  használja fel.  De minden kis lépés előbbre viszi,  a gyerekeket és a pedagógust is a toleránsabb, egymást jobban megértérő, tisztelő úton.