Az ÉN -ÉLMÉNY könyvről, már részletesen írtam korábban. Ez a könyv a következő osztályommal készült, Négy évvel később, más gyerekekkel. A könyv kivitelén is látszik, hogy ez már egy letisztultabb forma, talán esztétikusabb is mint az előző, Az igazi nagy különbség- vagy épp hasonlóság az a lapokon található.
Mások a hangsúlyok, mások konklúziók is, de épp ezért érdemel újabb oldalakat blogomban.
Én nagyon kedveltem az un. nagy felmenős , 1-4 évfolyamos rendszert. A folyamatot, ahogy az írni - olvasni nem tudó gyerekekből negyedik végére komplett fogalmazásokat író, regényeket olvasó, a világot egyre magasabb szinten értelmezni tudó, és egyre inkább tanulni vágyó 9-10-éves fiatalokká lettek.
Mindezt azonban csak 1-2 hónapig őrizgetheti magában az ember (ha nem marad írásos-képi nyoma), mert a következő osztálynál újra vissza kell tudni menni a 6-7 éves gyerekek világába. Tiszta lappal újra kell kezdeni mindent , hogy Róluk szólhasson teljes egészében a következő 4 év.
Pedig a pedagógus, -mint minden ember- szeretné őrizgetni, dédelgetni a sikereit, eredményeit. Visszatekinteni rá, ugyanakkor pont ez az ami hátráltathatja. Minden osztály új kihívás. Más hangsúlyokkal, más örömökkel, más sikerekkel, más belső konfliktusokkal.
Ezen a pályán mindig előre kell tekinteni, nem lehet a múltba révedni, mindig a jelenben kell lenni. Az aktuális kihívásokra új válaszokkal kell megtalálni a megoldást. Persze a tapasztalatnak fontos szerepe van, de azokat mindig át kell szűrni a jelen összetevőin ahhoz, hogy előre vivő gondolatok legyenek belőle.
Volt olyan időszak is a pályám során, mikor tantárgycsoportos rendszerben tanítottam. Ugyanazt a tantárgyat párhuzamos osztályokban. A legfontosabb tapasztalatom az volt ezekről az évekről, hogy az ajtón kívül kell hagyni az előző óra élményeit, mert a másik osztály, más összetételével más felkészültséget, más óravezetést kíván. Így gyakorlatilag minden nap ugyanabból a tananyagból két különböző felépítésű órára készültem, igazodva az osztályok "egyéniségéhez". Mert minden osztály rendelkezik egy sajátos, mással össze nem téveszthető karakterrel, mint ahogy egyes embereknél is ez van. Előkészítő volt a sorstól a későbbi Freinet osztályaimhoz. Bár akkor még azt sem tudtam, hogy Freinet és az általa kifejlesztett pedagógia létezik.
Tapasztaltabban, de nyitottan az új válaszokra, kezdtem hát bele második ÉN- ÉLMÉNY projektembe az osztállyal.
http://freinetnk.blogspot.hu/2012/09/az-en-elmeny-masodik-evfolyam-elejere.html
Így címe is más : HASONLÓSÁGAINK és KEDVENCEINK.
Ami megegyező, az az osztály létszám: 24 fő, s hogy Ők is második évfolyamosok voltak ekkor.
Első fejezete ennek a könyvnek a korábbival megeggyőzen a,
Nagyjából hasonló fogalmakkal , mint 4 évvel korábban.
amiben szintén hangsúlyos szerepet kapott a pizza, de nem a Tini-nindzsa teknősök mese okán, mint a korábbi osztályban.
Itt már a gyerekek szüleikkel többször elmentek ebédelni egy- egy pizzázóba. Innem volt a nagy népszerűsége. Átalakulóban voltak a családi szokások az étkezés, kikapcsolódás terén is. Ez már '90-es évek közepe. Már sokkal többen voltak akik újjonan költöztek ki a faluba a közeli fővárosból, és hozták magukkal a városi szokásokat, életformát. Amelyek lényeges elütöttek a korábbi falusi életviteltől. A felnőttek közössége igyekezett egymáshoz felzárkózni ebben is. Így a gyerekeknek kezdett természetessé válni, hogy el-el mennek a fővárosba egy-egy pizzázóba. vagy mc'donalds-ba. MInt ahogy az innivaló terén a cola is el kezdte hódító útját.
Ebben az osztályban nem közös pizza készítést terveztem be, -mint 4 évvel korábban- hanem gyümölcs saláta készítést. Közösen vettük meg a hozzávalókat, és közösen készítettük is el, amelyet elég pontosan rögzítettek is a könyvbe. Sokuknak teljesen új volt a gyümölcs saláta fogalma és igen megteszett nekik. Szüleiknek elmesélve a vásárlós, készítős eseményt, többek bevezették a hétvégi finomságok közé otthon is.
8 évvel korábban még eképzelhetetlen volt sok minden, ami rendszerváltás után pár évvel már a hétköznapok szintjén jelentkezett. Mc Donalds, pizza, Cola, gyümölcs saláta. Egy korszakváltásban felnövő korosztályról van már szó. Akik már zeneiskolába is járhattak a faluban, meg sport egyesületekbe, a közeli fővárosba.
Kitárult a világ.
Én nagyon kedveltem az un. nagy felmenős , 1-4 évfolyamos rendszert. A folyamatot, ahogy az írni - olvasni nem tudó gyerekekből negyedik végére komplett fogalmazásokat író, regényeket olvasó, a világot egyre magasabb szinten értelmezni tudó, és egyre inkább tanulni vágyó 9-10-éves fiatalokká lettek.
Mindezt azonban csak 1-2 hónapig őrizgetheti magában az ember (ha nem marad írásos-képi nyoma), mert a következő osztálynál újra vissza kell tudni menni a 6-7 éves gyerekek világába. Tiszta lappal újra kell kezdeni mindent , hogy Róluk szólhasson teljes egészében a következő 4 év.
Pedig a pedagógus, -mint minden ember- szeretné őrizgetni, dédelgetni a sikereit, eredményeit. Visszatekinteni rá, ugyanakkor pont ez az ami hátráltathatja. Minden osztály új kihívás. Más hangsúlyokkal, más örömökkel, más sikerekkel, más belső konfliktusokkal.
Ezen a pályán mindig előre kell tekinteni, nem lehet a múltba révedni, mindig a jelenben kell lenni. Az aktuális kihívásokra új válaszokkal kell megtalálni a megoldást. Persze a tapasztalatnak fontos szerepe van, de azokat mindig át kell szűrni a jelen összetevőin ahhoz, hogy előre vivő gondolatok legyenek belőle.
Volt olyan időszak is a pályám során, mikor tantárgycsoportos rendszerben tanítottam. Ugyanazt a tantárgyat párhuzamos osztályokban. A legfontosabb tapasztalatom az volt ezekről az évekről, hogy az ajtón kívül kell hagyni az előző óra élményeit, mert a másik osztály, más összetételével más felkészültséget, más óravezetést kíván. Így gyakorlatilag minden nap ugyanabból a tananyagból két különböző felépítésű órára készültem, igazodva az osztályok "egyéniségéhez". Mert minden osztály rendelkezik egy sajátos, mással össze nem téveszthető karakterrel, mint ahogy egyes embereknél is ez van. Előkészítő volt a sorstól a későbbi Freinet osztályaimhoz. Bár akkor még azt sem tudtam, hogy Freinet és az általa kifejlesztett pedagógia létezik.
Tapasztaltabban, de nyitottan az új válaszokra, kezdtem hát bele második ÉN- ÉLMÉNY projektembe az osztállyal.
http://freinetnk.blogspot.hu/2012/09/az-en-elmeny-masodik-evfolyam-elejere.html
Így címe is más : HASONLÓSÁGAINK és KEDVENCEINK.
Ami megegyező, az az osztály létszám: 24 fő, s hogy Ők is második évfolyamosok voltak ekkor.
Első fejezete ennek a könyvnek a korábbival megeggyőzen a,
már tudom - még nem tudom rész.
Ezt a KEDVENC ÉTELEINK rész követte,
amiben szintén hangsúlyos szerepet kapott a pizza, de nem a Tini-nindzsa teknősök mese okán, mint a korábbi osztályban. 
Ebben az osztályban nem közös pizza készítést terveztem be, -mint 4 évvel korábban- hanem gyümölcs saláta készítést. Közösen vettük meg a hozzávalókat, és közösen készítettük is el, amelyet elég pontosan rögzítettek is a könyvbe. Sokuknak teljesen új volt a gyümölcs saláta fogalma és igen megteszett nekik. Szüleiknek elmesélve a vásárlós, készítős eseményt, többek bevezették a hétvégi finomságok közé otthon is.8 évvel korábban még eképzelhetetlen volt sok minden, ami rendszerváltás után pár évvel már a hétköznapok szintjén jelentkezett. Mc Donalds, pizza, Cola, gyümölcs saláta. Egy korszakváltásban felnövő korosztályról van már szó. Akik már zeneiskolába is járhattak a faluban, meg sport egyesületekbe, a közeli fővárosba.
