Az iskolában volt akkoriban egy kiscica. Nem tudni hogyan került oda, de gyakran sétált az udvaron- A gyerekek persze adtak uzsonnáikból ,egy-egy párizsi vagy szalámi darabot. Sanyi nevű tanulóm annyia megszelídítette, hogy ölbe is vehette. Így került be az osztályterembe 1992. március 10-én. 
Falusi gyerekek lévén, természetes módon viselkedtek a kiscicával, hagytak neki élet teret, nem nyaggatták, viszont az a nap a cicákról szólt. Csodálatos szabad rajzok, szabad szövegek születtek. Áradt belőlük a cicákkal kapcsolatos élmények, érzések, ismeretek sora. 
Úgy gondoltam ezeknek az élményeknek egy tartós megjelenési formát kell adni, így egy nagy fénykép albumba kerültek munkáik. 18 oldalt töltöttek meg. A cica persze nem telepedhetett be az osztályba hiszen ahhoz be kellett volna oltatnunk, rendszeresen orvoshoz vinni, hivatalos engedélyt kérni az iskola vezetésétől, nem beszélve az etetéséről. Viszont ez az egy közös cica élménny létrehozta , ismereteikből , érzéseikből ezt a könyvet. Jó alkalmat adott bábok készítéshez is, s a velük való játékra.
Volt aki tudta, hogy az egyiptomiak szent állatnak tartották, tisztelték, így az egyiptomi kultúra is említésre került a könyvbe, Persze ez mamár természetesnek is tűnhet, de 20 évvel ezelőtt még nem voltak elérhetők olyan ismeret terjesztő könyvek, filmek a gyerekeknek mint manapság.
Többségüknek, otthon a mindennapjaik része volt a háziállatokkal való kapcsolat, így ismereteik, megfigyeléseik elmondása jóformán elég volt egy komplett "ismeretterjesztő" könyv megalkotásához. Bele kerültek a féltve őrzött, nagy kincsnek számító matricáik is rajzaik, írásaik mellé.
S boldogan énekeltük a cicákról ismert dalokat is, a könyv készítése közben. Sanyi -akinek ez az egész cica élmény köszönhező volt-, gyönyörű, saját díszítésű írással örökítette , meg ezt a napot . Az osztály egyik legcsendesebb tanulója volt, de itt olyan nyíltan , szeretettel áradtak belőle a sorok, hogy az mindenkit meglepett. Bepillanthattuk az Ő gazdag és szép belső világába. S bár nem lett "szószátyárabb" ez után sem, viszont mély tisztelet övezte a közös élmény kapcsán a későbbiekben is.
