Három kérdés merülhet fel szorzótábla miniprojketek után.
1.Rögzültek-e véglegesen általa a szorzótáblák?
2. Ha nem rögzültek véglegesen a szorzótáblák ez idő alatt, akkor miért volt ez a "felhajtás", szükség volt-e rá egyáltalán?
3.MIt lehet tenni még, hogy megtanulja minden gyerek?
Az első kérdésre a válasz az, hogy nem rögzültek teljesen. Nem is rögzülettek pár hét alatt, mert ez pont olyan folyamat, mint betűtanutásból , az olvasó válás időszaka. Jó esetben ez utóbbi megtörténik egy-másfél év alatt, ha rendszeresen olvas a gyernek. A szorzótábla bevésődése sem pár hét, hanem a gyakorlások rendszerességétől és módszertanától függően szintén egy-másfél év jó esetben. A gyakorlás hiánya nélkül azonban ezt is le lehet nulla ismeretté bomlasztani.
A második kérdésre a válaszom egyszerű. Kell kapaszkodókat / értelmet adni a gyerekeknek ahhoz, hogy ,ezt a nem könnyen rögzíthető- ám de igen fontos tudást- képes legyen elsajátítani. Mamár szerencsére nem működik, az írd le százszor, mondd el ötvenszer pedagógia. A mai gyerekek értelmet, saját kapcsolódási pontokat keresnek ahhoz, hogy a figyelmüket lekösse egy-egy új ismeret. Nem is tehetnek másképp, mert a digitális hátterű felcseperdésükben szelektálniuk kell. Pici kortól döntéseket hoznak a saját igényeik mentén. Ebben nőttek fel, ez a számukra természetes viselkedési mód.
Ezt a változatosságot, sokrétű megközelítést nyújtották számukra s szorzótáblás miniprojektek. A ragasztó anyagát, adták ami az adott szorzótáblához kapcsolódhat bennük, Megérthették, alkalmazhatták a szorzást mint matematikai fogalmat. A pedagógus/ szülő/ érdeklődő számra viszont kis keresztmetszetté adta a másodikos tanagyoknak nagy részének, amihez csak vissza kell lapozni majd ha azok bővebb, részletesebb tanítása lesz soron. Hiszen a projektekknek általában is ez a feladatuk, céljuk. Egy "tartalomjegyzéket" adni az adott témával kapcsolatban. Biztos, hogy mindenki talált benne legalább egy képet-feladatot ami számára maradandó jó érzést adott.S ennek "fejében" képes volt elfogadni - elhinni, hogy a többi is szükséges ahhoz, hogy Ő személyesen jól tudja teljesíteni a feladatait. Mert minden gyerekben ez a vágy van, amit sajnos módszeresen írt ki belőle a hagyományos pedagógia.
3. Milyen gyakorlás/megoldás segítheti , hogy tudássá váljon a szorzótábla ismerete?
Egy igen egyszerű, könnyen kivitelezhető ,a napi feladtoktól csak 5-6 percet igénybe vevő gyakorlási módszert alkalmaztam sikerrel. A siker a rendszerességtől függ,- mint ahogy olvasóvá válni sem lehet olvasás nélkül- , rendszeres gyakorlás nélkül a szorzótáblát sem lehet elsajátítani.
Házilag könnyen elkészíthető, anyagigénye minimális. Kinyomtatható akár innen is, de elkészíthető saját ízlés szerint is. Egy fontos szabálya van csupán. A gyerekek véletlenszerűen - kihúzással, vagy leemeléssel- jussanak hozzá a szorzatokhoz. Helyezzék el maguk előtt, úgy, ahol szerintük a helye lenne a képzeletbeli szorzósorban. Elején? Közepén? Vége felé? Utána mondák ki magát a szozást is. 5x5 az 25. Nem baj ha téved, korrigáluk, de Ő helyezze el ahova gondolja. Saját magát fogja korrigálni a következő lapok lehehelyezésvel. vagyis nem egy mechanikusan megtanulandó számsor lesz, mint egy vers, hanem tevékenységgel összekötött. Egy gyakorláskor elég háromszor ismételni ezt a véletelenszerű húzást és elhelyezést maga előtt. Aztán az óra, vagy foglalkozás végén ugyanazzal a szorzósorral újra végeztessük el vele háromszor. Időigénye minimális, viszont a hatékonysága igen jó!
SNI-is tanítványaimmal ezt úgy kezdtem, hogy minden tanuló, húzott az adott szorzósorból egy lapot, és kiállt az osztály elé, ahová gondolta, hogy a helye lenne az Ő szorzatának.A többiek egyenként álltak be a képzeletbeli sorba. Szerették ezt a mozgásos gyakorlást, s utána szívesen gyakorolták kis lapokkal a padukon velem is, vagy egymással. Az eredmény egyértelműen jó volt. A mindenféle tanulási nehézséggel küzdők is megtanulták a szorzótáblákat, és gond nélkül tudtak később írásban is szorozni .
Átlagos, vagy jó képességű gyerekek is élvezik ezt a tanulási folyamatot, csak annyi a különbség, hogy hamarabb rögzül bennük ez az egyáltalán nem könnyű tanannyag.
Remélem, hogy idővel felfedezi a lehetőséget benne valamely hazai vállakozó és haszonnal tudja a maga számára - és a tanuló ifjúság örömére forgalmaznni a kártya és matricasorozatokat! nagy szükség lenne rá!. Remélem a kollégák is meglátják benne, hogy megkönnyíti munkájukat, és alkalmazzák majd!
Mottót a szövegek elejére szoktak írni, én msot ide a végére teszem mégis, mintegy összefoglalójaként az eddig leírtaknak:
A tapasztalat tudást eredményez.
A tudás magabiztosságot,
a magabiztosság sikert.
Örömteli munkát , tapasztalatszerzést és sikert kívánok minden kollégának, gyereknek, szülőnek!