Könyvélmény - szabadrajz emlékkel

 Van egy kép bennem, egy hétköznapi kép, 1991.februárjának egyik   délelőttjéről.

Két  tanítványom (elsősök) egy kiterített csomagoló papírra hatalmas   görög  vázát  festenek. Csíkok  és pöttyök, háromszögek   a díszítő motívumok,  jellegzetes   korsó forma. Tizenegy  körül jár  az idő, a  napi feladataikkal már készek, és saját  témájú festéssel töltik az idejüket a terem festő sarkában. Szabadon festhetnek  bármit . csak utána  vissza kell tenni mindent  a helyére. Ez a szabály.  Egy  antik görög vázaformát látok  a papíron. Az ötödikesek  alkotásai nyomán kaphattak  kedvet hozzá - gondolom-.
 
Önállóan megtervezte egyikük a formát, mintát, majd  kinagyítva  felrajzolta a csomagoló papírra és már  festésnél tartanak. Nagy felület ez elsős  gyerekeknek, de szemlátomást nagyon jól összedolgoznak. Szépen telítődik színekkel a festményük.
Egyértelműen egyikük a szellemi szerző -irányító-,  másik a  megvalósítást  segítő társ. Két  külön világ egyébként is  a  két gyerek mindenféle szempontból, mégis  a legnagyobb egyetértésben  haladnak előre  közös művükön. Időnként odanézek,  de nyugodtan  foglalkozhatom más gyerekkel, a legnagyobb harmóniában  festenek együtt.

A plénum idejére ( fél 12-re) el is készülnek, s két oldalról fogva  lapjukat, hozzák   a többieknek  megmutatni.  A "tervező" indítja a váza  bemutatását,  többes számban  beszélve   munkájukról, s mikor  Ő  befejezi,  társa is hozzáfűz még  2-3 mondatot. Büszkék alkotásukra - lehetnek is  persze - ,  a közös munka  eredményének elégedettségét tükrözik  arcuk.

Hat-hét évesek, s ösztönösen , természetes módon, tudnak  együtt dolgozni egy közös  célon, úgy, hogy az mindkettőjükben  örömöt váltson ki.

Mondathatnám persze  szakszavakkal is, hogy mindketten a kompetenciájuknak megfelelően vettek részt a közös  folyamatban. Egyenértékűen, függetlenül a munkafolyamat bonyolultságától. Kiegészítették, erősítették egymást, sikerre  víve a tervet.Mindketten azt adták bele a közös  munkába  amiben a legjobbak. Ugyanakkor  nyilvánvalóan, szükségük is volt egymásra, mert  egyedül túl nagy falat lett volna, még a 4 évvel magasabb szintű tananyag produktumának  "másolása". Idéző jelbe téve, a másolást, mert  a görög amfora  díszítősorai  egyikével sem azonos, a falon láthatók közül. Ez nem másolás, Ez saját  elképzelés, saját  mintasor-

Egy könyv olvasása  hívta elő  ezeket a képeket az  agyam mélyéből. Egy olyan könyv amelynek borítójára csak úgy   rápillantottam könyvtárban, miközben  soromra vártam a kölcsönzéskor.

Bele se  lapoztam - mint máskor-, a címe alapján éreztem, hogy ez  egy jó könyv lehet, el kell olvasnom!

 
Nem csalódtam!

Legjobb élményeim közé sorolom azóta, s  csak ajánlani tudom mindenkinek akit  kicsit is érdekel, hogy mitől lehet jól éreznie  magát az embernek  a bőrében. munkahelyén ? 

Mit lehet tenni  azért, hogy azt az időt amit munkával töltünk  hasznosnak érezzük? Függetlenül attól, hogy milyen munkakörben   dolgozunk.
Persze vezetőként  jóval több felelősséggel is annak megteremtésében, hogy a beosztottak is  jóérzéssel  gondoljanak  munkájukra.

Szívesen  idéznék  hosszan a könyvből. de a szerzők külön kérése, hogy ezt ne  tegyük. Igazuk van! Mindenféle  kiemelés a könyv  szövetéből torzót eredményezne. Megszakítaná azt a  gondolati láncot, ami az első mondattól az utolsóig  egységgé alakítja ennek a hatalmas  kutatásnak a következtetéseit.

Amit összegyűjtöttek a menedzserekkel , alkalmazottakkal  történt  interjúk során, s amilyen következtetésre  jutottak, az nem csupán egy  összegzés, sokkal  több annál. A  minőségi munkavégzés személyi komponenseinek meghatározása.

Általános érvényű "tételek", amelyek az élet  legkülönbözőbb területein használhatók,
alkalmazhatók. A  takarítói munkától az oktatáson át, az űrhajózásig. Ugyanakkor  nem receptkönyv, sőt épp ellenkezőleg. Nem kínál kész megoldást. Irányokat, gondolatokat világít meg, s  aki  ki akarja próbálni, annak menthetetlenül a saját  útját  kell megtalálni.

Mint ahogy a gyerekek is megtalálták a cél megvalósításához   vezető legjobb  utat. Ha nem az  a két gyerek áll neki a közös munkának, bizonyosan egészen más  eredmény született volna.
Csodálkoztam is akkor  egy kicsit, hogy miért Ők ketten találták meg  egymást. Korábban nem láttam közös tevékenységben Őket.
Az ő szempontjaikat nem ismerem, de  mindenképp jó  párost alkottak. Kiegészítették egymást, ugyanakkor egyaránt elkötelezettek voltak saját céljaikat tekintve. Mindketten azt  csinálhatták  benne   amihez a legjobban értettek, s volt még egy közös pontjuk, az igényesség. Míg egyikük a tervező, szervező adottságait vitte   bele  a munkába, a másik a kitartó, nagy felületet gyorsan és  szépen befestő képességével segítette  a  cél megvalósítását. S ettől lett  közös   az eredmény, a teljesítmény és persze az öröm is.
Hiszem és régóta  vallom, hogy a tanítói munka valójában  menedzseri  tevékenység. Ami minden tanulói életkornál más  és más  kihívást is jelent  persze  a pedagógus  számára. Nem az a kérdés, hogy a pedagógus mennyire  ismeri a szaktárgyát - a szaktárgy, téma  ismerete az  alap - , hanem az, hogy  jól tudja-e  menedzselni a rábízott  diákokat?

Ami mindössze  két  dologból áll. Két  meghatározóan fontos  körülmény megteremtéséből.

A pozitív, önállóságot, kreativitást, egyéni utakat  biztosító légkörből,

s a pedagógus azon szakmai  ismereteiből amik megteremtik az  "átvitelt" a tananyag és a diák között. 

Nem, csak a jó  tanulóknak, hanem  mindenkinek!

 

Gyakorlási módszerek a "szorzótábla" miniprojektek után

Három  kérdés  merülhet fel szorzótábla miniprojketek  után.

1.Rögzültek-e  véglegesen általa  a szorzótáblák? 

2. Ha nem rögzültek  véglegesen  a szorzótáblák  ez idő alatt, akkor miért  volt ez a  "felhajtás", szükség volt-e rá  egyáltalán?

3.MIt lehet tenni még, hogy  megtanulja minden gyerek?

Az első kérdésre a válasz az, hogy nem rögzültek teljesen. Nem is  rögzülettek pár hét alatt, mert ez pont olyan   folyamat, mint  betűtanutásból , az olvasó válás   időszaka. Jó esetben ez utóbbi megtörténik egy-másfél év alatt, ha rendszeresen  olvas  a gyernek. A szorzótábla  bevésődése  sem pár hét, hanem  a gyakorlások rendszerességétől és módszertanától függően szintén  egy-másfél év jó esetben. A gyakorlás hiánya  nélkül azonban ezt is  le  lehet  nulla  ismeretté  bomlasztani. 

A második kérdésre a válaszom  egyszerű. Kell kapaszkodókat / értelmet adni a gyerekeknek ahhoz, hogy ,ezt a nem könnyen  rögzíthető- ám de igen  fontos  tudást- képes legyen   elsajátítani. Mamár szerencsére   nem működik, az írd le  százszor, mondd el  ötvenszer pedagógia. A mai gyerekek értelmet, saját kapcsolódási pontokat  keresnek ahhoz, hogy a figyelmüket  lekösse  egy-egy új  ismeret. Nem is tehetnek másképp, mert a digitális  hátterű  felcseperdésükben  szelektálniuk kell. Pici kortól  döntéseket hoznak a saját  igényeik mentén. Ebben nőttek fel, ez  a számukra természetes viselkedési mód.

Ezt a változatosságot, sokrétű megközelítést  nyújtották számukra  s szorzótáblás miniprojektek. A ragasztó anyagát, adták ami az adott  szorzótáblához  kapcsolódhat bennük, Megérthették, alkalmazhatták a szorzást mint  matematikai  fogalmat. A pedagógus/ szülő/ érdeklődő számra  viszont  kis keresztmetszetté adta  a másodikos  tanagyoknak nagy részének, amihez csak  vissza kell  lapozni majd ha azok  bővebb, részletesebb   tanítása lesz soron. Hiszen a projektekknek általában is ez a feladatuk, céljuk.  Egy  "tartalomjegyzéket" adni  az adott témával kapcsolatban.  Biztos, hogy mindenki talált benne  legalább egy képet-feladatot ami számára  maradandó  jó érzést adott.S ennek  "fejében" képes  volt elfogadni - elhinni,  hogy a többi  is szükséges ahhoz, hogy Ő személyesen  jól tudja teljesíteni a feladatait. Mert minden gyerekben ez a vágy van, amit sajnos  módszeresen  írt ki belőle a hagyományos pedagógia. 

3. Milyen gyakorlás/megoldás segítheti , hogy tudássá váljon a szorzótábla ismerete?

Egy igen  egyszerű, könnyen kivitelezhető ,a  napi feladtoktól  csak 5-6 percet  igénybe vevő gyakorlási módszert alkalmaztam sikerrel.  A siker  a rendszerességtől függ,- mint ahogy olvasóvá válni sem lehet olvasás nélkül- , rendszeres  gyakorlás nélkül a szorzótáblát sem lehet   elsajátítani.

Házilag könnyen elkészíthető, anyagigénye minimális. Kinyomtatható akár innen is, de  elkészíthető  saját  ízlés szerint is. Egy  fontos szabálya  van csupán. A gyerekek véletlenszerűen - kihúzással, vagy leemeléssel-  jussanak hozzá a szorzatokhoz. Helyezzék el maguk előtt, úgy, ahol szerintük a helye  lenne  a képzeletbeli szorzósorban. Elején? Közepén? Vége  felé?  Utána mondák  ki magát  a szozást is. 5x5 az 25. Nem baj ha téved,  korrigáluk,  de Ő helyezze  el ahova  gondolja.  Saját magát fogja korrigálni a következő lapok lehehelyezésvel. vagyis nem egy mechanikusan megtanulandó számsor lesz, mint egy vers, hanem tevékenységgel összekötött. Egy  gyakorláskor elég háromszor ismételni ezt a véletelenszerű húzást és elhelyezést  maga  előtt.   Aztán az  óra, vagy foglalkozás végén ugyanazzal a szorzósorral újra  végeztessük el vele háromszor. Időigénye minimális, viszont  a hatékonysága  igen  jó! 

SNI-is tanítványaimmal ezt úgy kezdtem, hogy  minden  tanuló, húzott az adott szorzósorból egy  lapot, és kiállt az osztály elé, ahová gondolta, hogy a helye lenne az Ő szorzatának.A többiek  egyenként álltak be  a képzeletbeli sorba. Szerették ezt a mozgásos  gyakorlást, s  utána szívesen  gyakorolták kis lapokkal  a padukon  velem is, vagy egymással. Az eredmény egyértelműen jó volt. A mindenféle tanulási nehézséggel küzdők is  megtanulták a szorzótáblákat, és gond nélkül tudtak később írásban is szorozni . 

Átlagos, vagy  jó képességű gyerekek is  élvezik ezt a tanulási folyamatot, csak annyi a különbség, hogy hamarabb  rögzül bennük ez az egyáltalán nem könnyű tanannyag.










Remélem, hogy idővel felfedezi a lehetőséget benne  valamely hazai  vállakozó és  haszonnal  tudja a maga számára - és  a tanuló ifjúság örömére forgalmaznni a kártya és  matricasorozatokat!  nagy szükség lenne  rá!. Remélem a kollégák is meglátják benne, hogy megkönnyíti munkájukat,  és alkalmazzák majd! 

Mottót a szövegek elejére  szoktak írni,  én msot  ide  a végére teszem mégis, mintegy  összefoglalójaként az eddig   leírtaknak: 

A tapasztalat tudást eredményez.

A tudás magabiztosságot,

a magabiztosság sikert.

Örömteli munkát  , tapasztalatszerzést és sikert kívánok minden kollégának, gyereknek, szülőnek!

Szorzótábla miniprojektek 8.rész a 9-es szorzó

 Elérkezett az utolsó miniprojekt ideje. A 9-es  szorzó. Lesz  majd egy kicsi ráadás az 1-es és 10-es  szorzósorral, de  az valójában, csak egy  algoritmus megmutatása. 

Korában is már, de itt  többször  átléptem a  100-as  számkört a feladatok  során, hogy  legyen komolyabb kihívás, gondolkodás a megoldásokban. Egyébként is feladata a  másodikos   tanítónak, kitekinteni a 100-as körön túlra. 

Remélem kellemes, jó  érzések társulnak a gyerekben  ehhez a tananyagegységhez, s  tartós  tudásra is  szert  tettek. 










Itt közvetlenül elérhető az ALma  együttes  Hortobágy című zenés videója

 https://youtu.be/_rI4iSZtYow

Szorzótábla mini projektek 7.rész az 5-ös szorzó

Az ötös  szorzó , tényleg a legkönnyebbek egyike, hiszen a  páratlan számú szorzók 5-re végződnek., a többiek kerek  tízesek.  Ha  folytatjuk  továbbra is a szorzótáblát / szorzósort  tanító eddigi  algoritmust, akkor a 7-esre  fordított pusz  idő, itt  kiegyenlítődik.  












Erre  linkre  kattintva a kecskedudát bemutató  zene közvetlenül meghallgatható:

https://youtu.be/PRbIs4H4s0g

Szorzótábla miniprojektek 6.rész a 7-es szorzó

Elérkezett a 7-es szorzó tanítási, tanulási ideje is. Hamarosan   a végére  ér a szorzótábla tanulás folyamata. Valójóban ez  utolsó nehéz  rész., mert  az 5-ös, 9-es  és 10-es már látensen megtanult, csak még nem rendeződött sorba.  Persze nem marad el azok feldolgozása sem, de ez az utolsó nagy próbatétel a gyerekeknek. Valószínúleg, 1-2 nappal több időre is van szükség a bevésődéhez. 









Erre  linkre  kattintva a  zene közvetlenül meghallgatható:

https://youtu.be/AxCBMFm1cnY