Én-élmény projekt 6.rész váratlan kitérő

Egy reggeli beszélgetőkörben elhangzott mondat kis kitérőre indított az ÉN -élmény projekt témáiban. Az osztályba járó  nevelő otthonos  gyerekek  váratlanul (számukra is ) rövid  hajjal  jöttek iskolába. "Elkapta őket a  fűnyíró" ahogy ők  nevezték a központi  fodrászatot. Nem volt ismeretlen dolog a számomra , de az mélyen megrendített ahogy   a lányok arcán a szomorúságot , tehetetlenség érzést láttam, ahogy szomorkodtak szavaikban is, hajuk lenyírása miatt. S a fiúkat sem töltötte  el  boldogsággal  megkurtított hajuk állapota.
 
A nem nevelő otthonos  lányok - akik  viszont minimum vállig érő hajjal jártak iskolába,  aztán  végképp nem érthették, hogy, hogy  lehetett a nyakba érő hajtól megfosztani társaikat?  Főként, hogy a beszélgetőkörből megtudták  azt is, hogy nem társaik  vágya  volt   hajuknak rövidre nyírása  , hanem jöttek  a fodrászok és mindenkit "megnyírtak" akár akarta akár nem. S  a gyerekek  elkezdték méricskélni saját  hajuk hosszúságát.
 
Ekkor  gondoltam azt, hogy eltérek az  az napra tervezett  projekt résztől és inkább a hajakkal, hajviseletekkel foglalkozunk egy kicsit. Úgyis  ez a központi  érdeklődés  témája, Használjuk akkor ki arra, hogy még ebből is lehet   tanulni!  Harmadikos-negyedikes  tananyag a  grafikon készítés - olvasás, viszont a hajhosszak méricskélése  remek alkalom volt számomra, hogy elkészítsük első közös grafikonunkat. Ráadásul ez csak  párban  megvalósítható mérés fajta, így  arra is adott lehetőséget , hogy mindenki  a számára  legszimpatikusabb  osztálytársával együtt végezze  el ezt a feladatot, s még egy kicsit beszélhessen erről, társával  Ami negváltoztatni nem tudta  a tényt, de  talán segített a helyzet elfogadásában.
 
 Választhatott mindenki kedvenc színt magának a fűző lapoknak  nevezett oktatási  segéd anyagból a hajhossz megjelenítésére.  Rövid idő alatt el is készült  az osztály közös  grafikonja a hajhosszakról. A cm skála színezése, meg mindenkit örömmel töltött el, így az is közösen készült el.
 
(Zárójeles  megjegyzésem, hogy  a következő években mindenki tudta konvertálni az érzelmekkel  telített gyakorlati tapasztalást bármilyen más témájú grafikon elkészítéshez  olvasásához.)
 
 
Jó lenne azt mondanom, hogy   ez a  "fűnyíró" jelenség/gyakorlat eltűnt a rendszerváltás utáni években, de  sajos még az elmúlt évben is találkoztam hetekig sapkájukat levenni nem akaró  kislányokkal,   akaratuk ellenére kopaszra, vagy  nagyon  rövidre  nyírt hajú fiúkkal akiket  "elkapott a fűnyíró".