Saját gyakorlatomat tekintve két, egymástól jól
elkülöníthető időszakra osztom Freinet -
s munkámat.
Egyik résznek tekintem azt, amikor csupán valamilyen
Freinet eszközt használtam egy adott oktatási, vagy nevelési helyzetben.
(Beszélgető kört , életünk könyve készítés, munkakártyák), a hatékonyabb,
motiválóbb, nyugodtabb légkör megteremtése érdekében. Ennek is volt
hatása, a rendelkezésre álló az napi, vagy heti időkert
használatára, de gyökeresen nem
változtatta meg azt. Ez összességében 13 tanévet jelent munkámban. A másik résznek tekintett egységben, (ez 3 egymást
követő, s kimondottan Freinet osztályként működő időszakot jelent, összesen 11
tanévet tartok.
A két egység között az egyik legfőbb különbség a
rendelkezésre álló, napi, heti, tanévi időkeret strukturálása között van.
Ebben az időszakban szigorúan – s naponta – két
fontos mozzanat között teltek az események. Mégpedig a
reggeli, közös,
feladatmegbeszélés és
tanítási nap végén
megtartott úgynevezett plénum között
Ez a keret
volt ami rendben tartotta napi
dolgainkat.
A feladtatok megbeszélése kiterjed arra, hogy mi az
amit közösen végzünk (mondhatnám frontálisan), mik azok amit egyénileg, vagy
kis csoportban végezhetők el. S ehhez milyen
eszközök állnak a rendelkezésükre, (munkakártya, feladatkártya, impulzuskártya,
feladatlap, nyomtatott vagy írott szöveg, képek, szókártyák kísérleti eszközök,
) S hol, milyen formában kell
az elvégzett feladatokat jelölni,
s hogyan, mikor történik majd meg a számonkérés a munkavégzésről. Így tehát mindenkinek saját felelőssége
is volt
munkáját illetően, de voltak saját
döntései is. Pl. ha úgy érezte, az egyéni munkaidőben hogy előbb szeretne
a számára a könnyebb, vagy épp ellenkezőleg a számára nehezebb
feladattal kezdeni, ezt szabadon
megtehette, s természetesen segítséget is kérhetett hozzá tőlem , vagy akár a társától is.
Voltak persze olyanok is akik a felsorolásom sorrendjében akartak haladni.
Lehetett így is.
Ugyanis nem a sorrenden, s nem a ráfordított idő
mennyiségén volt a hangsúly, hanem magán a feladatvégzésen, s annak minőségén.
Az ezzel történő szembenézés ideje pedig a plénum volt. Ami egyrészt minden nap záró pontja volt, másrészt
projektek estében akár egy
tanítás napnyi időt is jelenthetett, azért, hogy legyen elegendő idő
az adott egység lezárására, élmények, érzések elmondására, s
munka befejezésének megünneplésére.
A plénumon mindenkinek számot kellett adnia aznapi
munkájáról. S ez nagyon komoly
fegyelmező és motiváló tényező is egyben. Mindenkinek, saját magának
kellemetlen, ha csak az el nem végzett feladatokkal tud „kitűnni”. Nem is igen
volt erre példa.
Nekem viszont sokkal több időm maradt egy tanítási
napon belül is, a konkrét elakadások, problémák segítésére, tanulóim minőségi
munkájának fejlesztésére, hiszen mindenkinek ott tudtam segíteni ahol szükséges
volt épp az számára. Így a könnyebben
haladók több egyéni idővel rendelkeztek, amit aztán különböző számukra kedves, de
iskolai munkához kapcsolódó tevékenységgel töltöttek el. Ezért mutat egy
Freinet osztály olyan képet, mintha ott nem folyna irányított tanulás. Folyik
csak nem a klasszikus módon.
Egy Freinet osztályban a gyerekek sok mindenben
önálló döntéseket hoznak, folyamatos tapasztalatokat szerezve arról, hogy minden
döntésünknek következménye van. Jó vagy kevésbé jó, esetleg épp ellenkező, mint
amit szeretett volna.. Ehhez a tapasztalathoz segít hozzá a plénum is.
Én a magam részéről tehát csak azokat az éveimet tartom kimondottan Freinet-s éveknek ahol a plénumot maradéktalanul
be tudtam építeni a minden napjaikba,
Szemléletemben megmaradtam a későbbi időkben is Freinet pedagógusnak, mert ez a pedagógia mélyen
beépült gonodlkodásomba , de azokat az osztályaimat, már nem nevezem Freinet-s osztálynak ahol nem tudtam a fenti rendszert megtartani.
A fényképek Freinet pedagógia adaptálásnak első évében készültek, és osztályom hétköznapi pillanatait mutatják, ahogy az. a KDF pályázatban is bemutatásra került 1990-ben