Első részében a közlekedési eszközök kerültek sorra. ami egyébként a másodikos tananyag része is egyben. A gyerekek választhattak, hogy melyik közlekedési eszközről szeretnének beszámolót, rajzot készíteni , Így érdeklődés szerinti csoportok alakultak ki , s a csoporton belül mindenki elkészítette azt amit Ő fontosnak, közlendőnek gondolt.
Már korábban említettem, hogy a '90 éves második felében lényegesebb mobilabb volt már a falu lakossága, Sokkal többen rendelkeztek személyautóval, sőt akár munka eszközként használt kis teherautóval, vagy munkagéppel, mint akár 4 évvel korábbi osztályomban a szülők. Így a gyerekek számára az autók világa közelibb, mindennaposabb volt mint korábban. Sőt a fővárosba is gyakrabban, mondhatni rendszeresen utaztak be. Ebben az osztályban még ehhez pluszként egy motocrosszal foglalkozó tanuló is járt, aki rendre elmesélte versenyei, vagy edzései során átélt élményeit.
A kapcsolatuk a különböző járművekkel tehát egészem más volt, mint korábban bármely osztályom tagjainak.
Már nem az idealizált, egzotikus élmények, hanem a napi helyzetek / veszélyheztek is keróétek a papírlapokra. Amihez persze az is hozzájárult, hogy a családokban ez idő tájt a televízió . háttérként folyamtosan szórta képi és verbális módon az aktuális izgalmi információt az utakon történtekről
Ezeknek lenyomatq megjelent rajzaikban, írásaikban is.
Ezeknek lenyomatq megjelent rajzaikban, írásaikban is.
Sokan választották a fiúk közül a metró témáját. A rajzokat, írásokat nézve jól látható, hogy ez a közlekedési eszköz bizony sok félelem, forrása is volt. Ugyanakkor a kedvencek közé sorolódott. A későbbiekben ez a fajta ellentmondás megjelenik minden osztályomban. A kedvenc szó , mintha elvesztette volna valódi jelentését a gyerekeknél. A kedvenc állatok közé emelkedtek, a normális esetben félelmet keltő állatok: tigris, oroszlán cápa, tarantella, mint az majd a későbbiekben látható .
