áÁ betű 3.nap

Hatodik nap
áÁ betű,
a betűkapcsolat olvasás kezdete

Ennek a napnak  első nagy kérdése  az , hogy mi legyen az előző nap olvasott betűsorokkal?  Valahogy vissza kell kapcsolni   az előző nap legfontosabb eseményéhez, a betű olvasáshoz, hiszen a későbbiekben   elvárjuk   a gyerekektől, hogy  tudják tananyagjainak   jelentős részét   visszamondani, vagy feladatokban alkalmazni.
Olvastassuk  újra?
Ha igen akkor   egyenként, vagy  közösen?
Ne  foglalkozzunk az előző nap(ok) eseményeivel, menjünk csak mindig  előre?

Jelentős  pedagógia kérdés! Meg kell rá találni az egyéniséghez illő választ, mert  a hitelességünk  múlik rajta. Válaszunk, pedagógus attitűdünk, eszme rendszerünk, határ vonalaink megnyilvánulása ez is.
Sokféle  válasz létezik. S  bármelyik  jó lehet, de  csak akkor ha az a pedagógus  belső meggyőződésével egyezik, s nem valamilyen elvárt, tanult séma  alkalmazását jelenti.
Én úgy gondolom, hogy mindenképpen  jó úgy kezdeni a betű tanulás  minden  napját, hogy  az előző nap egy-egy  fontos részét felelevenítjük, Visszatekintünk rá, megnézzük mi maradt meg belőle?
Ugyanakkor  viszont kimondottan  nem kedveltem -és nem is használtam azt a technikát, hogy olvassák el újra (egyenként vagy akár együtt) az előző nap betű sorait. Akinek  gyengén megy az nagyon nyilvánvalóan  megszégyenül, akinek  jól megy annál meg ez a módszer nem tudja  megmutatni, hogy megtanulta-e  kívülről, vagy valóban  olvassa -e?  Csupán a többieknek leesik az álla. Aminek meg semmi köze  magához az olvasáshoz .
Ezért én  úgy kapcsoltam  vissza  az előző nap  betű sorához, hogy  minden reggel új  sort - ( jóval hosszabbat is, mint ami  a lapjaikon előző nap volt) - írtam fel a  táblára. Így mindenki akkor  találkozott vele. Volt  úgy, hogy egyszerre  olvastak, de leginkább azt szerettem, hogy egymás után - véltelen szerű sorrendben- mindenki pár  betűt hangosan olvashatott, a többit pedig magában a többiekkel együtt.  Ott írtam fel előttük, a táblára betűket egymás után.
a, á,  a,  á, Á, á, A,  a,  á, A, a, á, A,  Á á, a,  Á, a, A, A, a, a, á, a, Á, á, a, á, Á , A, a , a, á, A ........................
Nem volt  módjuk előtte gyakorolgatni. Ezzel persze  a tévedések napvilágra kerültek azonnal, s ebben  nagyon egyformák lettek rögtön. Természetessé vált, pár nap ilyen kezdés után, hogy a tévedés  a tanulás része. Mindenkivel megeshet, megesik.
A tévedés, hibázás  elfogadása,- magunknál és másoknál is -  az egyik legfontosabb  dolog, a tanulás tanítása során. Egyben az egyik legerősebb tőke is, az újbóli nekigyürkőzésekhez, gyereknek,  pedagógusnak egyaránt.
(Mert mi is hibázunk, tévedünk nap mint nap, amit vagy elhessegetünk magunktól, vagy a haladni akaró gyerekhez hasonlóan megpróbálunk korrigálni, máskor  bölcsebben  felkészültebben  reagálni).
E pár perces "blattolás"  után jöhetett az aznapi feladatok sora.  Ez a rész innentől kezdve  az indítója  volt  a betű tanulós  napoknak. Bemelegítés, ráhangolódás.
 
Ennek a napnak  három  új feladat sora volt. A  sorrendek  változtak gyerekekként. A gyerekek eldönthették, hogy melyik feladattal kezdenek, hiszen  egyszerre  nem lehet 24 gyerek olvasást egyenként  meghallgatni,  segíteni. Ami számomra  a legfontosabb volt  ebben az időszakban. Így önszerveződő  csoportokban, voltak akik álarcot készítettek   a minta alapján,  voltak akik nyomdázták az  á betűket,  voltak  akik az álmukat rajzolták, vagy egy állomást, esetleg önmagukat, testvérüket, ha Á-val kezdődött a neve , mint pl Áron  nevű tanítványom. Voltak akik az almafás játékkal játszottak- akkor már önállóan-.




S volt mindig  egy 4-5 fős csoport akik figyelték, hogy egyik társuknak, hogy hogyan birkózik meg  (most épp két betű)  összeolvasásával. Ezt mindenkinek egyénileg megmutattam, de sokat tanultak abból, is  hogy figyelték a társaiknak adott útmutatásaimat.     aa, áa ... Ez még nekünk is  elgondolkodtató, szokatlan  elsőre, hiszen nem igen találkozunk, így egymás mellett.

Itt annak megértése, próbálgatása, majd  tudatos alkalmazása, hogy az egymás mellé írt betűket egy levegővel kell kimondani, s nem áll meg a két hang képzése között megint egy új terület számára. Nem elég csak kimondani egyet, hanem már fejben a másikat magában  (előre) hozzá is kell tenni anélkül, hogy közben megállna. Ez nagyon nehéz az első esetben.
Ez után megkapták a gyakorló olvasó lapot (a sor letakaró lapokkal együtt), s jöhetett  egyéni gyakorlásuk, majd  annak meghallgatása részemről.

Fontos még ilyenkor a gyakori és pozitív visszajelzés. Annak semmi értelme  nincs ha dörgedelmes  fekete/kék pontokat osztogatunk.

Ha  nagyon nem megy az összeolvasás  akkor  térjünk vissza  egy  korábbi  szakaszra ( egyenkénti betű olvasásra). Adjuk kezébe  a tapogatható betűket, hogy ne csak a vizuális  rögzítésre kelljen hagyatkoznia. A legfontosabb, hogy   valamelyik  szinten tudjon előbbre lépni. El fog jutni ehhez  is, ha az ezt megelőzőt már  tudj
a teljesíteni. Nincsenek átugrások, Ezt fontos  mindig szem előtt tartani.

Itt  megint felvetődött egy  fontos  kérdés.
Legyen-e  házi feladat?
Kell-e  otthon is olvasni még a napi  4 tanórai elfoglaltság  után?

Én azt gondolom, hogy egy 6-7 éves gyerekeknek  bőven elég "munka" az amit az iskolában  minden féle  feladatok teljesítésével tölt, s nem gondolom, hogy attól jobb lesz a teljesítménye, ha otthon még elolvassa a betűsort   x-szer. A házi feladat  , ebben a szakaszban   nálam nem létezett . Viszont azt kértem- a szülőktől, nevelő otthonos kollégáktól, hogy  nézzék meg a gyermek napi teljesítményét, s  beszélgessenek  kicsit a sikereiről, kudarcaikról, mert azok fogják előbbre  vinni teljesítményét. Nem az hogy hányszor olvasta el az  aznapi betű sorokat otthon.

Hat nap telt  még csak el, két  betűvel,  sok rajzolással, színezéssel, vágással,  ragasztással, társasjátékozással, betűk tapogatásával, nyomdázásával, olvasással való ismerkedéssel. Látszólag sok oda  nem illő mozzanattal, valójában azonban a betű tanulás  alapjainak lerakásáról szólt ez a  6 nap. A későbbiekben  ezek némileg  bővítve  lesznek, de az alapja mégis
csak ez lesz a további betű tanulás technikájának.