A Freinet pedagógiáról dióhéjban 5.rész : A természetes önkifejezési technikák szerepe, feladata

A szabadrajz, szabadszöveg és a többi szabad technika  kifejezés helyett használom inkább a természetes önkifejezési technikák kifejezést, mert zavarónak  érzem , s  félreértésekre  vezethet, ezekre a technikákra a szabad-összefogó szót, hiszen nem csupán arról van, hogy szabad  írni, szabad rajzolni, szabad  táncolni, szabad megfigyeléseket végezni, szabad játékokat tervezni, szabad tervezgetni,  akkor is ha az nem feladat éppen.

Az iskola, hagyományos értelemben , a meghatározott, különböző szintekre osztott tanagyagokról és azok az elsajátítási szintjének  értékeléséről szól. Matematikai, irodalmi, nyelvi , biológiai, fizikai, kémia, történelmi, testnevelési, ének-zenei, rajzi, művészettörténeti   ismeretekről. 

Ezekre  természetesen szükség van, hiszen nem lehet közoktatásról beszélni, ha nincs megegyezéses  alapkövetelmény, amit  teljesíteni kell az iskolában,  s ahhoz pedig tananyagokon keresztül visz az út. 

Azonban  ha tanagyag csak önmagáért való -időkitöltő egység-,   a pedagógusok és a diákok életében akkor nem áll össze egy  szerves  egységbe, gondolkodási, cselekvési rendszerbe. Főleg, hogy mamár teljességel kiiktatódtak a tananyagokból azok a területek amelyek a gyerekeknek  egy életre szóló kapaszkodót adhatnak arra, hogy saját maguk hogyan tudnak saját maguk megnyugvásásért, feltöltődéséért tenni valamit.A változatos  gyakorlati tevékenység legalább e téren adtak valami életreszóló ismeretetet a gyerekeknek.  (a kertészkedés, varrás, horgolás, kötés, hímzés, szerelő és famegmunkáló tevékenységekre gondolok )

Függetlenül attól, hogy milyen munkát  végez majd a felnőtté vált  diák, arra biztos szüksége lesz, hogy megismerje  saját maga erősségeit, rendelkezzen olyan  " szabadidős"  tevékenységi formákkal, amikkel  kompenzálni tudja  a benne felgyűlt  feszültségeket. Ehhez viszont az un. "szabad-technikák" ismeretére, sőt  gyakorlatára, van szüksége. Az iskolai tananyagok nagyrészt , elfelejtődnek, de  azok az önkifejezési technikák bevésődnek ami bennük flow-állapotot tud  előidézni.

A kreativás és az érzelmek kifejezésnek késztetése (drive.-ja) nem különlegessége  a gyereknek (sem), hanem létszükéglete. Feszültségcsökkentő és motiváló erő is egyben. Így érdemes a tanulás  folyamatának részévé tenni és nem   megpróbálni kiiktatni, kiűzni a tanítás  folyamatából. A munkakártyák  részben, már  írtam erről, most azonban  azt  az aspektusát választottam a cikkembe, amely a leginkább elnyomás alá kerül a hagyományos   pedagógia szemléletben. 

Ha értékké emeljük és nem elnyomni akarjuk a gyerekek  élményeit, mondanivalóit, akkor  olyan  pozitív  eredményei lesznek  , amit álmunkban sem  mertünk gondolni korábban,  

Első osztályban.  már az eslő héten, jóval   betűk ismerete előtt, , bevezttem azt, hogy megkértem őket,  rajzolják le , amiről beszéltek a beszélgetőkörben. Nem kötelezően, hanem csak kérés szinten. Eleinte  csak párán rajzoltak írólapnyi  méreteű rajzokat az első héten,  de minden nap  bővítve, hét  végére  már összeállt egy kis "könyvecske az  élményeikből.  Fedőlapot tettem a tejére és  ráírtam a dátumot. Igazán nem nagy  dolog, de az eredménye  pontosan az lett amire  számítottam. Kézbe vették, napközben szabad idejükben, nézegették a rajzokat, s egyre  többen  akartak részesei lenni, s  egyre többen rajzoltak, s amikor megmutatták nekem, egy-egy mondattal (nyomtatott betűkkel) odaírtam  amit hozzáfűztek. Még olvasni, írni  ugyan nem tudtak, de   rajzok segítettek mindenkinek a "történetek" megismeresében, felelevenítésében. S ami legfontosabb világos lett számukra, hogy itt ŐK is fontosak, nemcsak a feladatok amiket a pedagógus  mond. Később amikor már  tudtak olvasni, elolvasták a hónapokkal korábban  odaírtakat, s boldogok voltak attól, hogy  saját vagy  társuk mondatait olvashatják. Egyből értelmet kapott, hogy miért is  írtam oda

A rajzok és  gondolataik általam történő  leírása,  könyvecskékbe  rendezése és a könyvespolcunkon való  helye,  magával hozta, hogy nem nyomták el magukban --a különböző kudarcok, eredménytlenségek miatt  kiskolás létükben sem -- azt a korábban  meglévő természteses  viszonyukat  mindenféle  új ismerethez (kiváncsiságot, megismeni, megérteni, kipróbálbni akarást) ami minden  gyerek, minden  ember sajátja. Sőt, belevitték a kreativitásukat a tanulmányaik elsajátításába.   Itt egy remek  példa:

Harmadikos korukban történt mikor az egyik  szabadban töltött "rajzórán" aminek témája a tanulmányrajz készítése  volt egy könyv megszületése  lett az eredménye. A tanulmányrajzokon túlmenően - amik igazán igazán jók lettek  3-os  életkorukhoz képest- sokkal több minden történt  és  jelenítődött meg  a "tanóráról" készült könyvükben, mint azt akár csak láttam volna magam is adott  időtartamban. Mivel azonban eddigre teljesen természtes volt számukra, hogy a megfigyeléseiket, gondolataikat, érzéseiket  közölhetik, rögzíthetik, mert   fontos midannyiunknak a másik, olyan megoldásokkal álltak elő, amire én mégcsak nem is gondoltam. Nnagyon meglepett, hogy milyen pontosan tudtak felállítani rendszereket egyszerű megfogalmazásokkal, rajzokkal, de  pontosan szemléltetve amit  át akarnak  adni felfedezésükből. Így az egyszerű tanulmányrajz témából sokoldalú  összefoglalás lett, az által, hogy mindenki hozzátette azt, ami őt   érintette meg. S mivel a könyv ezek után a sajátjukként ott volt velünk előbb-utóbb mindenkihez eljutottak a benne  lévő információk, amik jóval túlmutatnak  nemcsak  az adott feladaton, hanem a harmadikos  tananyagokon.

A könyv formája  egy  összecsukodott virág, hogy  már  alakjával is emlékezetessen  arra ,  ami akkoriban a  fő téma volt, A virágszerkezet, s persze a tavasz . A tanulmányrajz témája. a környezetünk növlnyeiből egy  kiválasztása, és annak minél  pontosbb   lrajzolása. Láthatóan a gyerekek valóban maguk választottak témát, amit ott rögtön  meg is örökítettek. Fától a fűszálig igen változatos a téma választásuk.


De jópáran nem tudták le ennyivel  a dolgot, sőt komolyan tovább  gondolták, hogy, mit is  jelent ez a téma az Ő számukra. Mint az a borítólapon látszik volt  aki origami hajtogatását  csillantotta meg, hiszen akkor már természetes  volt számukra hogy  nemcsak  abban az egy sában lehet   gondolkodni amit én felajánlok (Ez nem jelenti azt, hogy tanulmányrajzát  nem készítette el).
 Az origami tulipán valamint a  tulipánrajzok  ebben az esetben már a  címben  szereplő fogalom megyílvánulási formája  a feladat  kapcsán. Önkifejezés, asszociáció,  a közös   téma egy másik  aspektusa, Csakúgy mint  levélsorzat, kiszínezett nyomatként, mellé ragasztva   a  préselt  valódi  levél, sőt még élménybeszámoló is kerekedett hozzá, kiegészítve az egyik ismertető könyvükből  lemásolt rajzzal és a hozzá tartozó magyarazát leírásával, Mert elgondolkodott azon, hogy   milyen is lehet  a vékonyka  levél  belseje , amit nem látunk! 
 Nem tőlem várta  a választ,  hanem  utánanézett és a "választ" lerajzolta , hogy mindenki   ismeretét  bővítse, s persze azért is, hogy bármikor, ha előveszi, büszke lehessen, magára, Tényleg nagyon jó lett a mikroszkópikus nézet rajza, A hozzá fűzött  mondat.  rövid és pontos választ ad az őt akkor  érdeklő dologra. S a többieknek is  ráirányította a levelek lélegzésére, belső szerkeztére . Ami  a legjobb  eszköz arra, hogy másokból is kivácsiságot  érdeklődéset  váltson ki, s bőszen forgatták is a Szemtanu c sorozatból ide passzoló könyvet. Jóval több ismethez jutva általa  , mint egy hagyományos  környezet vagy  rajzóra esetében.  


A bimbótól a virágmag beérésiég elkészített paletta  létrehozása,  szintén magánkezdeményezésű felfedező és rendszerező tevékység  eredménye. Történeteses  két fiú közös   munkája a tanulmányrajzuk elvégzése  után.
Engem az akkor nagyon  meglepett, s   nagy örömmel  töltött el, egyszerre..Szintén egy  saját kitalású vizsgálódás  és az eredmény:  közreadása az osztálynak. Tökéletes  pitypang virág életciklus  demonstrálása a gyűjteményük. Kiegészítve _ a- szakkifejezésekkel, .mert utána is néztek egyben  Tudjuk jól  , hogy semmi sem rögzül olyan jól, mint amit  valaki  önmaga fedez fel magának.  Viszont nemcsak megismertek valami fontosat, hanem közre is adták, ami  nagy  motiváló erő a többieknek is. Egymástól tanulnak a legtöbbet a gyerekek, hiszen ők abszolút egyenragúaknak érzik magukat. Ami nagyban megkönnyíti az ismeretek , információk áramlását.
Az alábbi kép ,  a két  fiú saját szavaival megfogalmazott megfigyelése. Nem másolták ki sehonnan, egyszerűen leírták amit tapasztaltak eddigi életük során, hiszen ebben nemcsak az az egy  tanórányi idő, hanem kikoruktól szerzett tapasztalataikat is benne  van. Minden társuknak érthető és szakszerű magyarázat. Felnőtt sem tudná jobban megfogalmazni az Ő korosztályuknak.  

Megjegyzésként még le kell írnom, hogy a legelsők között volt, amit még 1990-ben megvettem az osztálynak, a megnyert pályázati pénzből , egy  kis árkategóriájú számítógép volt. Maguktól megtanultak rajta szöveget írni, kinyomtatni. Nagyon vonzó volt  számuka, hogy  használják saját  szövegeik  megjelenítésére . Bár némi játék volt rajta, de sokkal vonzóbb volt a saját produktum előállítása, mint a játék, amit egyébként is csak a akkor  használhattak, ha minden feladatukkal megfelelő színvonalon készen voltak. 

Csilla, az előző  tanévben egy  teljesen más   jellegű projekt keretében ismerkedett  meg ezzel a festménnyel . Láthatóan ez neki egy olyan  nagy jelentőségű találkozás volt, hogy aktualizálta ,ebbe a könyvbe. Nemcsak  azt leírva , hogy szerinte  mi a  kapacsolat a feladatuk és  az Ő , átadni akart  érzése, gondolata  között, hanem  kicsi utána is olvasott egyúttal a  festőnek is .Hiszen ahogy beszéltünk róla már régebben is   festők is csinálnak tanulmányrajzokat. Ez része a fejlődésüknek.


A könyv  alakja adta az inspirációt  3  gvereknek, hogy egy  lépegetős  társasjátékot   készítsenek el rá.
a  tanulmányrajzaik végeztével , a szabadidejükben.  
A képen nem igazán kiolvashatóak a feladatok amiket bizonyos  helyeken  beírtak a lapra, de  azok a  virágok és növények felépítésre vonakoznak. megnevezéseket, funkciómagyarázatokat  követelnek az adott mezőre lépőktől a továbbhaladás  érdekében.

Eddigre más sok  saját osztály és saját könyvön, , osztályújságon, sok -sok  plénumon voltak  túl, ahol  bemutatták időnként   táncban, énekben. vagy  jelenetben  a szöveges, rajzos  megoldások mellett azt  ahogy ők éreztek, gondolkodtak egy-egy  témáról. Nem  ritkán a témák a beszélgetőkörből,  napindításokból  fejlődtek ki. Minden esetben az Ő érzéseik, gondolataik útját  megjelenítve., melyek kiindulópontja, megalapozója azok az egyszrű rajzocskák voltak, amiben rögzítették a hétvégi kirándulást, otthoni együttlétet, betegséget és széles  jókedvet- egyszóval azt ami az ő életük része volt
.
Vagyis  azok a  természetes közlendők amik nap ,ott vannak bennük , mint  bennünk felnőttekben is
Csak ismerni kell ezek  működését s kiválasztani, hogy melyik  önkifejési technikát érdemes   felajánlani, segítni az első két  évben. Utána   önjáróvá lesz a dolog, mert  megtapasztalják, hogy mennyivel jobb   így  csinálni a dolgaikat.
Munkában a pedgógusnak/ szülőnek nem  jelentett igazán sokat, de az eredménye, és eredményessége  viszont személyiség, gondolkodás formáló és nem utolsó sorban nagyban  segíti  a feladatok elvégzésének minőségi színvolát.